Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)

1904-12-24 / 141. szám

2. oldal.

ZEMPLÉN.

December 24.

Hazafias üdvözlettel: Ambrózy Nándor, gr. Andrássy Géza, gr. Hadik Barkóczy Endre, Meczner Béla, Molnár István, br. Sennyey István.

VÁRMEGYE ÉS VÁROS

)(Rendkívüli törvényhatósági köz

gyűlés. Zemplénvármegye törvényhatósági bizottsága 1905. évi január hó 5-én rendkívüli közgyűlést tart, melynek tárgyát az uj főispán beiktatása fogja képezni.

)( Az 1905-iki képviselő-választók névjegyzéke. Most, hogy a képviselő-választások küszöbén állunk, nem lesz érdektelen tudnunk, mennyi az 1905. évben az egyes kerületekben a képviselő-választók száma. A mádi kerületben : 1425 ; a megyasszóiban : 1406 ; az o.-liszkaiban : 1737 ; a sátoraljaújhelyiben : 3005; a király- helmecziben: 2908; a tőketerebesi- ben: 3132; a nagymihályiban: 4878; a homonnaiban: 7435; vagyis a vármegye 8 választó-kerületében összesen : 25,926 a képviselő-választók száma. — Ebből régi jogon 67-en, földbirtok után 20,421-en, házbirtok után 304-en, jövedelem után 3390-en, értelmiség cimén pedig 1744-en gyakorolják a választói jogot. A választók száma 1900. év óta megszaporodott, t. i. mióta a kúriai bíráskodásról szóló, 1899 : XY. t.-c. kimondotta, hogy adóhátrálék miatt senki sem fosztható meg választói jogától.

)( A körorvosok nyugdíjintézetének érdekében. Az országos orvosszövetség zemplénvármegyei fiókja, a körorvosok nyugdíjintézetének létesítése ügyében az alábbi körlevelet intézte a szövetség azon tagjaihoz, kik egyszersmind Zemplénvármegye törvényhatóságának is tagjai: „Igen tisztelt kartárs ur 1 Miután a folyó hó 29-én tartandó megyei közgyűlésen Jász-Nagykun-Szolnok vármegye átirata a körorvosok nyugdíjintézetének létesítése ügyében is fog tárgyaltatni, felkérem a gyűlésre okvetlenül megjelenni és ezen, a körorvosokra annyira fontos ügyet, b. szavazatával támogatni szíveskedjék. Sátoraljaújhely, 1904. deczember hó. Dr. Fried Samu, e. titkár.

hűségéről. Még jobb, ha tudunk élettársunk apróbb bűneiről, mintha örök- kön-örökké rettegve sejtenénk valamit. S lassan hozzászokunk, hogy megbarátkozzunk azzal a gondolattal: a társunk a másé is nemcsak a miénk. Voltaképp inkább a másoké — miénk a neve, a társadalmi pozíciója s a — becsülete.

— Jó, jó, de ha a férjével szemben nagyon engedékeny az asszony, mindig azt a gyanút ébreszti fel, mintha ez az engedékenység a kölcsönösség elvén alapulna! — mondottam félig tréfásan, félig kérdve.

Sókuthyné kacagott szívből, őszintén.

Látszik, hogy idegen kegyed asz- szonyom itt. Ennek a telepnek sok kuriozitása van: vízesés, nehány eso- danövény, etcetera, de a legnagyobb csodabogárnak engem tartanak. Nem hallotta ezt kegyed ? Pedig hát nem vagyok csoda. Csak bibliai egyéniséggel megtartom hitvesi hűségemet. S mig férjem a földközi tengeren ka- lózkodik asszony szivek után s mig tambura- és hárfa-szó mellett bajadé- reket ölelget, addig én itthon békés, csöndes életet élek minden lelki emóció nélkül. Nevelem kis leányaimat s egy beteg nőhöz zarándokolok. S e mellett — láthatja — jól érzem magam s oly könnyen állom ki a férfiszemek kereszttüzét. Asbesttel van borítva a sziyem. S a lelkem ? SziJEGYZETEK

a hétről.

• *

Karácsonyi strófák.

A hét apró s nagy eseményei ime eltörpülnek az Ünnep magasztossága előtt, a közélet lármája, zsivaja ime egyszerre ájtatos zsolozsma hangjait veszi fel, a tol), mely eddig szürke események reflexióit vetette papírra, lendületes óda Írására mozdul meg — megihlet mindannyiunkat karácsony édes költészete.

Ragyogj, aranyos varázslat, tündökölj égi hit, ringasd édes gyermekálomba a sziveket, melyek véreznek az élet nehéz küzdelmei alatt. Minden pozitív tudományunk, szerzett tapasztalataink, száraz életbölcsele- tünk, ha latba vetjük, a mérleg másik serpenyőjén többet nyom az az édes hit, amely karácsony estéjén eltölti a sziveket, s mely nagy tanulsággal szolgál a küzdő embereknek. Ez a nagy, becses tanulság pedig az, hogy ne hagyjuk kipusztulni lelkűnkből az idealizmust.

*

Legyünk ideálisak, ezt hirdetem a reális, az anyagi kor embereinek. Mert minden szépség, minden jóság és erény az ideálizmusból sarjadzik ki. S minden brutalitásnak, önzésnek az anyagiság az okozója.

S önzőnek, szeretet nélküli embernek lenni nemcsak nem vonzó, hanem: halljátok meg mindenben hasznot kutató emberek, nem is hasznos. A szeretet melege nagy értéket képvisel, aranynál, drágakőnél becsesebbet. Mert megszerzi a lelki nyugalmat s embertársainak őszinte megbecsülését. Mindakettő pénzen meg nem vásárolható, drága kincs. Boldog, aki dicsekedhetik vele.

*

Ez a nehány igénytelen sor igazán nem kíván kenetteljes prédikáció lenni, melylyel úgy is bőven szolgál- gálnak mindenféle hívatlan próféták s a szó és Írás mesterei, akik azonban mindig másképen cselekesznek, mint ahogy írnak és beszélnek. De lehetetlen, hogy az ünnep magasztos és nemes hatását meg no akarnók tartani a — köznapokra is. Amikor újból beállanak a sivár küzdelmek, újból lobog a szenvedély és haraggal fordul ember ember, magyar a magyar

ellen. De jó volna, ha ezekben az időkben is visszafordulnánk a szeretet ünnepére s Krisztus tanítását nem csupán az ünnep, hanem a hétköznapokon is gyakorolnék.

*

De az ember feledékeny. Elmúljanak az ünnepek, letelik a csend és béke ideje s megint harci lárma fogja felverni az országot. Megint a gyanúsítások özöne árad az emberekre és a személyi harc, minden dulakodás között a legocsmányabb, lép előtérbe. Legalább az ünnep hatása addig terjedne ki — mig nem is olyan sokára — nagy és komoly érdekek mérkőznek össze az országban. Addig, mig a nép fog ítélni a felmerült vitás kérdésben. ítéljen józanul, megfontolva, ne izgassák lángoló szavakkal, ne ingereljék oktalanságokra, melyek nyomán magyar vér hull, alkotmányos életünk nagyobb dicsőségére.-Jf

Lám, karácsonyi strófákat akartam irni naiv és gyermeki lélekkel s ime még ezen az utón is a politikához jutottam, melyben pedig most igazán nincs egy szemernyi költészet sem.

Hát forduljunk el tőle s csak a karácsonyfára szegezzük e napon tekintetünket. A karácsonyfára, mely mesés fényben úszik s a mely alatt boldog gyermekek nevetése hangzik. Ez az ezüstös kacagás csilingel a telkembe s ha valami, úgy ez az a gyó- gvitószerszám, amitől üdül a lélek. Kedves, boldog gyermekek, te jövendő Magyarország, a te jóvoltodért küzdünk s dolgozunk és te avatod a karácsony estet igazán poetikussá. A nemes és jó szivek szentelt ünnepévé.

HÍREK.

Karácsony este.

— dec. 24. ""

Tüneményes képek tárulnak föl előttünk, ámulunk és álmodozunk. Halkan, némán szállingóznak a levegőben a fehér hópihék, lassan leereszkednek és sürü, meleg kendőt terítenek az alvó anyaföld merev tagjaira. Puszta és csendes mező és erdő; csak tompa moraj szakítja meg az erdő ünnepies hallgatását ; suhogása a fejszének, mely- lyel karácsonyfákat vágnak In.

Illata, mint enyhe balzsam üdíti lelkünket, elsimulnak a fáradhatlan- ság és szenvedélyesség hullámai, gyengéd, engesztelő hangu'at lopódzik szivünkbe és ha évközben soha, most a legkonokabb egoista is hajlik arra, hogy felebarátjának kedveskedjék valamivel.

Meg vannak gyújtva a karácsonyfa gyertyácskái, az ünnepi szoba ajtaja feltárul s belépünk a karácsonyi csodák birodalmába. Kinek lelke ne emelkednék e pillanatban a mindennapiság érzése felé ? Ájtatoságot érez a gúnyolódó és a szkeptikus is és a fényes pompa láttára megrögződnek a gyermekek gyors lábacskái. Visszafojtott lélek- zettel bámulnak s a milyen féktelenül rontottak be, épp oly hallgatagon és illedelmesen lépnek az ajándékokat tartó asztal elé és csaknem félénk tisztelettel fogják meg a csodálatra méltó tárgyakat, melyeket a kis Jézuska hozott — mig csak meg nem törik a varázs és ujjongva nem ugrándoznak.

Évek múlnak és a sors sok örömet, még több bubánatot hoz. Komolyabbak lettünk, tán fáradtak is. De ha egyedül állsz is, elhagyatva s nincsen senkid, aki rólad gondoskodnék, vagy akiről te gon- gondoskodhatnál, a karácsonyi hangulat azért mégse fog érintetlenül hagyni. Á megélénkült sürgés-forgás felvidít és ha be is hunyod a szemed, szived érzi, hogy valami nagy, valami magasztos dolog készül s anélkül, hogy akarnád, felébred benned a vágy, részt kérni az általános karácsonyi boldogságból. Csak fel kell tárni szivedet ama sugaraknak, melyeket a kriptában a gyermek Jézus fölött fénylő csillag áraszt. Valódi, igazi karácsonyi örömmel tölti meg a szivedet és tudatára jösz annak, hogy éretted is született a Megváltó, ha mindjárt

AZ EGYEDUf ELISMERT KELLEMES ÍZŰ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER.

nültig telve van hitvesi hűséggel s ragaszkodással. De nem untatom tovább. Épp ide értünk Kováchné villája elé. Megbocsát, ha megszököm hozzá 1—2 órára.

— Megyek én is önnel 1 — feleltem gyorsan. Végignézett arcomon bizalmatlan, kutató szemekkel.

— Ösmeri Kováchnét, az én beteg öreg barátnőmet?

Önkéntelen gunynyal hajtottam meg fejem.

— Menjünk háti — mondta gyorsan.

Beléptünk az öreg: dáma szalonjába. A szegény invalidus egy szőrnyugágyon pihent, a forró nap dacára jegesmedvebőr terült el térdein.

— Üdvözlés után közömbös tárgyakról csevegtünk. De alig ültünk tiz percig a selyem etrusque-on, Só- kuthyné hirtelen felállt s letérdelve a beteg nyugágyához, alázatosan megcsókolta a fonnyadt kezeket.

— Mennem kell, nem maradhatok. De remélem, kisérőnőm lesz oly szives és még nehány percig szórakoztatni fogja önt kedvesem! -—mondotta mosolyogva, félig hozzám fordulva. S a következő percben telt, szép alakja az ajtó függönyei között tűnt el.

Kováchné felém fordult:

— Lássa, ilyen ez a gyermek mindig. Naponkint jő hozzám, már majd nyolc hónap óta, mióta az a

szomorú betegség szobám rabjává tett, de sohasem marad nálam 10—15 percnél tovább.

Az ablaknál álltam. Aki a kapuba be jött, vagy abból kilépett, nem kerülhette el figyelmemet.

Csúnya gyanú röppent át lelke- men. Leakartam küzdeni S talán sohasem kívántam valamit oly nagyon, szinte ideges izgatottsággal, minthogy Sókuthynó magas alakját a kapuban meglássam. Számítottam a pillanatokat: már lehaladt a folyosón, most. . . beült a liftbe . . . kiszált. . . s kilép.

Teltek a percek, negyedórák. Beszélgettem az öreg dámával, de szemeimmel ébren kisértem a kaput. Különféle alakok jöttek-mentek azon, de — Sókuthynét nem vettem észre.

Esteledett. A villamos ivlámpák kigyultak s az a fehér alak még sem volt látható.

Szinte szomorúan fordultam el az ablaktól s búcsút mondtam a betegnek. Eigondolkozva mentem a folyosó neszfogó szőnyegein. S akkor egy ajtó félig kinyílt a folyosó legvégén, ahol szinte sötét volt s az ajtó mögül előtörő villanyfényben egy pillanatra megláttam azt a szép fehér alakot, Sókuthynét. Az ajtó bezárult s halk szóváltást hallottam, majd mintha valaki ismét visszament volna az ajtón.

Igyekeztem a lifthez s behunytam szemem, hogy ne lássam azt az alakot.

A portás névjegyzékén egy percig eltűnődtem s azután, mintha világosság támadt volna szemem előtt: megakadt tekintetem egy egyszerű olasz néven: „Romada Ernestó. Róma“.

Hogy miért éppen ezt a névjegyet olvastam le több mint 70 név közül: azt talán suggestiónak mondhatnám.

Hazasiettem.

S midőn a villa Mascagni ter- raszán üldögélve theámat ittam, minden magyarázat helyett, kissé szomorúan, kissé csalódva, csak annyit mondtam az én kedves porosz matrónámnak : a téma megvan. Kezemben tartom Ariadne fonalát — de .. . de . . . nem vagyok kiváncsi arra az erkölcsi labirinthre, melybe „ez“ a fonal vezet.

II.

— Gyönyörű hold világos esténk lesz. Ajánlok egy érdekes kirándulást! — mondotta a penzió kedélyes ebédlőjében dr. H. I. egy cseh képviselő.

Az asztaltársaság kérdőjeles arccal fordult a szólóhoz.

— A siciliai chioggiot- ok itt vannak. Ez éjszaka grand halászat lesz. Ajánlom figyelmükbe az Adria eme egyik érdekességét. A sok koncert, parádés séta és bárka kirándulás után jól fog esni egy ilyen extra kis mulatság. Itt az iv hölgyek, urak, Írják alá.