Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)

1904-12-17 / 138. szám

Decemer 17.

ZEMPLÉN.

3. oldal.

S ennek az ellenkezőjét tapasztaljuk. A vidék csendes. Más izgalom nincs, mint amit a laptudósitás okoz. Ez is olyanfajta izgalom, mint például, ha az ember egy riportot olvas a párisi áruház égéséről. Másféle izgalom nem égeti a lelkeket. Az emberek végzik a dolgaikat rendesen, érdeklődéssel várják a lapok megjelenését, kiváncsiak a fejleményekre, de semmi láz, semmi forradalom.

Ebből legjobban kitetszik, hogy mennyire nem hisznek az emberek a parlamentárizmus komolyságában s az ott rendezett hű-hóval sehogysem lehet országos tüzet szítani. Ezt, igen is, szomorú tünetnek véljük. Mert úgy látszik, hogy már nem élő és dobogó szive az országnak \ parlament. Máskor kisebb dolgok általános nagy hatást tettek az országra. De aztán annyit taktikáztak, annyit lármáztak kis okból s annyit rakon- cátlankodtak a derék honatyák, hogy most, midőn az obstrukció nyakát akarja elmetszeni egy huszáros vágással Tisza István, s talán tényleg volna ok a megijedésre, (mert mi lesz a hazából, ha nem szónokolhatunk ro- gyásig,) akkor a budapesti rettenetes izgalmak nem tudják megmozdítani a vidéki közönséget. Pedig mindenki a vidékre, a népre, a közönségre hivatkozik. S a vidék csendes.

S csendes maga a főváros is. Hol vannak a hatalmas tüntetések? Hol az utca izgalma, mely mindig százszorosán felül szokta múlni a parlamenti izgalmakat ? Semmi zaj. Halálos csend . . .

A kényszer knltnrmisszio.

A vidéki színészetet már sokszor igen erősen szidták. Hogy teljesen a léha operettnek hódol, nem teljesiti kulturális hivatását, nem kultiválja kellőképen a nemes drámát, közönséges szórakozási helylyé sülyed, ime ezek voltak a panaszok, melyek nem voltak egészen alap nélkül valók

De kezd felvirradni napod, óh nemes művészet. És az uj irányzat, a nemes, a művészi cél szolgálatába — halljad óh Israel 1 — eddig egyes- egyedül Sátoraljaújhely állott. Vagy van-e még Magyarországon és a kapcsolt részekben város, amelyben egy szezonon keresztül csupán a legsúlyosabb drámai előadásokat produkálják!

Mosolyognunk kell azon a szatirikus dolgon, hogy ez a mulatni vágyó, zenét kedvelő újhelyi közönség, hogy bele van kényszerítve a kul- turmisszió gyakorlásába, mily tragikus megadással áldoz a művészetek oltárán — kényszerűségből.

S valljuk csak be, hogy ez a kulturmisszió pazar, csillogó jelszó, — de hogy ilyen valósággá legyen azt nem egészen óhatjuk. S vágyakozunk a léha, a ledér operette után s nem bánnék, ha egy kicsit oldalba lehetne rúgni a tragődia ünnepélyes pose-ju géniuszát, mely a szavaink hallatára bizonyára sírva fordítja el a fejét — de hiába — a kor szelleme romlott és kényszerültén élvezve a drámát, ott sikong sok fiatal szívben az óhajtás: jövel operette könnyelmű, sokszor buta, de mindig kellemes világa.*)

HÍREK.

A borsii legények.

— dec. 17.

Legutóbbi számunk közölte a borsi-i legények önérzetes tiltakozását, hogy ök nem pá- holtak el semmiféle lakodalmas menetet. Az elpáholók mások voltak.

Pár napja szépen leközöltük,

— A keddi számban úgy lehet! — Hogy Borsiban el lett páholva,

Egy lakodalmi disz-menet.

S ahogy a hir a lapba megjött:

No lett bajunk e tett mián I Dühös lett Borsi sok legénye S Takács Mihály a kapitány.

•) Bár a cikk e részével nem mindenben értünk egyet, mint egyéni véleményt közreadjuk. Szerk.

Ránkirtak szépen, hiba nélkül

— Ah! ez az irás fájt nekünk! — Hosry ők nem páholtak el senkit És hogy mi ebben tévedünk;

Nem ők voltak a csodalények

A major pár suhanca tán,

De nem a borsii legénység S Takács Mihály a kapitány.

Ő tőlük bátran elhaladhat Száz lakodalmi diszmenet,

De közülök egyetlen egyse Mer rájok vetni hajh! kezet.

Ők nem élnek duhaj kodásnak Hanem nyugodtan és simán,

Ők mind óvatos csodalények S Takács köztük a kapitány.

Az írást szépen leközöltük,

A mint az illik: rendesen,

É3 nem maradt ki a levélnek Egyetlen bekezdése sem.

De a dolog nem oly simán ment A hogy kezdődött a nyitány,

S mint hitte Borsi sok legénye S Takács Mihály a kapitány.

Mert ránkirt a gulyáslegénység Tanunk rá minden földi szent:

Hogy igenis ők páholták el Á menetet, mely arra ment,

Balog Mihály volt a vezérük S nem pirulnak a tett mián,

Értse meg Borsi sok legénye S Takács Mihály a kapitány.

A mint kívánták úgy megírtuk S most már kérjük a két felet,

Hogy a dolgon most ünnep után Nehogy majd összevesszenek.

A menet el lett már páholva S a két levél kiadva mán . . .

Minek veszne hát össze végül,

Vagy velünk a két kapitány.

—th.

— Újévi gratulációk megváltása a sátoraljaújhelyi árvaház javára. Körülbelül tizenhét hosszú év folyt le azóta, hogy igy utolsó napjaiban a haldokló, megvénhedett évnek és még csupán sejtelmével az elkövetkezendő újnak: a fenti cim alatt teret nyitunk mindazoknak, akik az uj év alkalmával ismerőseiket, jóbarátaikat óhajtják e lap utján üdvözölni, de egyben a jótékony cél érdekében is óhajtanak közremunkálni. Azoknak tehát, kik az uj év megérkeztével szokásos uj évi üdvözleteiket, általunk a helybeli árvasegélyző és jótékony egyesület javára beszolgáltatandó, bármily nagyságú összeggel is megváltani óhajtják : — pénzküldeményeiket, melyeket lapunk kiadóhivatához kell beszolgáltatni: e helyen fogjuk nyugtázni. Szerkesztőségünk és kiadóhivatalunk uj évi gratulációit 4 koronával váltja meg. Dr. Thomán Dávid Budapestről 2 koronát küldött be e célra. Eddigi gyűjtésűnk 6 kor.

— London és Párizs címmel ifj. Meczner Bála tollából közölt tárcacikkünk folytatását a jelen számról aktuális tárcacikkünk kiszorította.

— Zártközíi pique-nique. Sátoraljaújhely város intelligens fiatalságának 27 tagja 1905. január hó 11-én a városháza dísztermében zártkörű pique-niquet rendez. Az előreláthatólag sikeresnek Ígérkező mulatságra a jövő héten fognak szétküldetni a névre szoló meghívók. A rendezőbizottság

— mint értesülünk — a következő tagokból alakult meg: Ambrózy Ágoston, dr. Bajusz Zoltán, Barathy Béla, Bencsik Béla, Bernáth Béla, Berze- viczy Béla, Berzeviczy Gyula, Cseör- geö István, dr. Füzesséry Dezső. Görgey Géza, Harsányi Gyula, dr. Hunyor Sándor, dr. Isépy Tihamér, gróf dr. Hoyos Victor, Meczner Gyula, Móré Gyula, dr. Némethy Andor, Sz. Nagy Béla, Péchy Andor, dr. Somossy András, Schmidt Lajos, Staut József, Stépán Aladár, Spillenberg Béla, Tol- nay Lajos, dr. Tóth Alajos, Jeney István.

— Eljegyzés. Bettelheim Sándor borkereskedő, tart. hadnagy f. hó 14-én eljegyezte Spitz Adolf felsőgyarmati nagybirtokos leányát Mariskát.

— Forint és korona. Ide s tova eléri 10 éves jubileumát a koronás rendszer a mi pénzes világunkban és ezért máig sem akarják sokan a forintos, hatosos és krajcáros számítást elhagyni. Sőt vannak kereskedőink és iparosaink, akik számításaikat következetesen forint és krajcárban vezetik, számláikat is úgy állítják ki, ami szerfelett sok félreértésekre, nem ritkán félrevezetésekre ad alkalmat. Hát ez sehogy sem jól van igy ős ebben tenni kellene valamit vagy a kereskedelmi törvényszéknek, vagy a kereskedelmi iparkamarának, mert a hitelszilárdság- és üzleti komolyságról van szó.

— Közgyűlés. Á sátoraljaújhelyi önkéntes tözoltó-egyesület — mint már jeleztük — folyó évi december hó

18-án délután 4 órakor a tüzoltó-őr- tanyán közgyűlést tart, melynek főbb tárgyai lesznek: a jövő évi költség- vetés tárgyalása és a főparancsnoki választás.

— Halálozás. Bendl Ignácné helybeli gyári szerelő neje folyó hó 13-án, 28 éves korában elhunyt. Temetése december hó 15-én ment végbe részvéttel.

— Megállt a nyersgyár. A „magyar cukoripar-részvénytársaság“ szerencsi nyers gyára befejezte e hó 13-án folyó 1904.—5 évi üzemévét. Nem valami vérmes reményeket fűzhet a gyár ez idei zárószámadásaihoz. Ennek magyarázata az általánosan gyengén fejlődött répában keresendő. Mostoha volt az idei év a gazdaközönségre nézve, s ezt meg kell éreznie a cukorgyárnak is. A finomító azonban eldolgozik január 20-ig. Addigra ugyanis feldolgozzák a nyersgyárakból álló vett cukoranyagot.

— Országos vásár. A nagymihályi országos vásár e hó 12. és 13-án tartatott meg. Az idő kedvezőtlen volta dacára sokan jöttek össze s az állatvásáron is nagy forgalom mutatkozott.

— Rovott múltú gyermekek összeírása. A Sátoraljaújhelyben lakó kiskorú gyermekeket, akik iskolába nem járnak és közbiztonsági tekintetben eddig kifogás alá estek, a rendőrkapitány összeiratja. A rovott múlttal biró gyermekeknek aztán a szükséghez képest vagy az aszódi, vagy a kassai javítóintézetben való elhelyezése iránt fognak intézkedni.

— Kalandos történet Nyem- csowszky Endre, gálszécsvidéki hadköteles, Ungvári a 66. gyalogezrednél három évét leszolgálta s a folyó év október 1-én mint szakaszvezető szabadságoltatott. Katonai szolgálati ideje alatt egy ottani varróleánnyal volt ismeretségben, akitől hazavonulásakor érzékeny búcsút vett azzal, hogy még találkozni fognak. Alig telt el pár hét s Nyemcsowszkytól levél érkezett Ungvárra a varróleány címére, de mivel a levélen a házszám megjelölve nem lett, a levelet a varróleányéhoz hasonló nevű más leánynak kézbesítették, aki azt jóhiszemüleg felbontotta. Rémdolgokat tartalmazott a levél. Megírta abban Nyemesowszky, hogy egy fölhevült pillanatban mostohaanyját meggyilkolta s most a Brünnből keltezett levélben fölfedi, hogy utolsó 34 koronája árán, használt tisztiruhát szerzett s abban öltözködve menekül Amerika felé. Ez egyszer tehát tőle, a varróleány ismerősétől, pénzbeli segélyt kér, azzal zárva le sorait, hogy viszont látja őt. A levelet nyomban a rendőrkapitány kezébe juttatták, aki ez ügyben a legszélesebb körű nyomozást indította meg. Táviratozott mindenfelé, sőt a sátoraljaújhelyi ügyészséghez is, a mely azonnal intézkedett, hogy a szökevényt elfogják. Hamburgban sikerült is Nyemcsowszkyt elfogni. A nyomozás során kiderült azonban, hogy szélhámosság van a dologban, amennyiben mostoha anyjának nemcsak, hogy semmi baja sincs, hanem hogy fiának 800 koronát adott, amivel uj életpályájának megkezdéséhez annak rendje szerint Amerikába vándoroljon. Különben Ungvárt is megnyugtató eredményre vezetett a nyomozás. Nyemcsowszkytől Hamburgból újabb levél érkezett leányösme- rőse címére, de ezúttal a házszám is jelezve volt azon. Ez alapon a rendőrség a varróleányt kihallgatta, aki maga is közölte a rendőrséggel, hogy ös- merősét még ungvári katonai szolgálata idején, mint szélhámost ismerte s vele jóval eltávozása előtt szakított, mert — úgymond — „valóságos iparművész“ volt, helyesebben iparlovagnak akarta jellemezni. így végződött a rémhistória. Hogy a letartóztatott Nyemcsovszkyval ezután mi történt, arról eddig nem értesültünk.

— Talált hulla. Keresztur község temetőjének árkában e hó 13-án egy teljesen kifejlett csecsemő holttestét találták. A vizsgálat megindult a lelketlen anya kipuhatolása végett.

— A „végigcsókolt közönség.“ Ha a kritikus szerelmes, akkor olyas kritikák jelennek meg az újságban egyik-másik színésznőről, mint aminő egy vidéki lapban napvilágot látott, a vidéki színpadok eddig még ismeretlen csillagáról, Kormos Ilonkáról, így szól a kritika:

„A ház tüntetett mellette. Ötször hívta a lámpák elé, csakhogy kedvesen trillázó hangjában gyönyörködhessen. És ő hálatelten tett eleget a becéző közönség óhajának és énekelt. Lágyan, behizelgően, majd szenvedélyesen s végül, hogy a hatás még frappánsabb legyen, egy halk, sóhajszerü pianissimóval csókolta végig a tapsban kitörő közönséget. Ez tény volt, melyet itt konstatálnunk kell s ezért senki rószhajlás- sal nem vádolhat. Akik az előadást végig nézték, tanúskodnak e tény valódiságáról, akik pedig nem, azoknak ezt tudomásul adni kedves kötelességünknek tartottuk.“

— Kivándorlók csalogatása. A belügyminiszter az összes közigazgatásai hatóságokhoz leiratot intézett, amelyben utal arra, hogy a New- Yorkban székelő South Americain Devalopment Company Ekvádor köztársaságban levő aranybányái részére Magyarországon munkásokat akar ío- borzani, fölhívja őket, hogy ameny- nyiben törvényhatóságuk területén megfelelő mozgalmat észlelnének, az ügynököket nyomoztassák ki s ellenük a megtorló eljárást indíttassák meg, az elutazni szándékozókat pedig figyelmeztessék, hogy az ekvadori viszonyok a magyarországi munkásoknak egyáltalán nem felelnek meg s a köztársaságban konzuli képviselőnk sincs, a magyar állam részéről tehát védelemben nem részesíthetők.

— Tisztviselői értekezlet. A tokaji állami tisztviselők e hó 8-án a kaszinó olvasó termében értekezletet tartottak, melyen határozatba ment, hogy a lakbér osztályzat magasabb fokáért kérvényezni fognak.

— A posta figyelmeztetése. A közeledő karácsonyi ünnepekre való tekintettel ismét figyelmezteti a posta a közönséget a csomagok feladásának szabályaira. A felhívásból, melyet lapunknak küldöttek, közöljük a következő fontosabb pontokat: Pénzt, ékszert, más tárgyakkal egybe csomagolni nem szabad. Csomagolásra faláda, vesszőből font kosár, viaszos vagy tiszta közönséges vászon, kisebb értékű és csekélyebb súlyú tárgyaknál pedig erős csomagoló papír használandó. Vászon vagy papirburkolat- tal biró csomagokat, göb nélküli zsineggel többszörösen és jó szorosan átkötni, a zsineg keresztezési pontjain pedig pecsétviaszszal lezárni kell. A pecsételésnél vésett pecsétnyomó használandó. A címzésnél kiváló gond fordítandó a címzett vezeték és keresztnevének, továbbá foglalkozásának és lakhelyének pontos kitételére. A címet magára a burkolatra kell írni, de ha ez nem lehetséges, úgy a