Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)
1904-12-13 / 136. szám
Sátoraljaújhely, 1904. december í3. 136. (4358.) Harminckettedik évfolyam. Hegjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhiYatal: öátoralja-Ujnely, lőtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Njllttérben minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. iíj. Meczner Gyula dx. Molnár János dr. Ferényi Józseí főszerkesztő. felelős szerkesztő. íömunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kot negyedévre 8 k >r. Egyes szám ára 8 fillér. ■— Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. fi parlamenti helyzet. — dec. 13. (—r.) Elkeseredve tekint a nemzet arra a felfordulásra, mely hetek óta uralja a parlamentet. Az izgatottság nap-nap után nő, a tétlenül szemlélő nemzet, mely megszokta már, hogy a politikával csak képviselői törődjenek, maga kezd működni az egész ország területén. Ugylátszik elérkezett az ideje annak, hogy a nemzet véleményének törvényes utón kifejezést adjon s uj választások utján döntse el a parlamentben dúló, eredménytelen küzdelmet. Mi és mindazok, kiknek elveit lapunk e vidéken képviseli, szintén óhajtva óhajtjuk, hogy végre valahára béke létesüljön parlamentünkben. Nap-nap után olvassuk törvénytudó férfiak tollából a véleményeket a mai helyzetre vonatkozólag s nem tudunk belőlük semmi határozott tanulságot levonni. De azt hisszük, fölösleges a parlamenti tárgyalások idejét véleményharcokkal elfecsérelni. Ebből a nemzetnek nagy haszna soha sem lesz. A sok törvénymagyarázó között el fog veszni maga a törvény is. Mindenki tudja, hogy a november 18-iki események nem törá Zemplén tárcájaT London és Párizs. A „Zemplén“ számára irta : ifj. Meczner Béla. (Folytatás.) A londoni rendőr beretvált arca és szálas termete, de kivált angol kalapja által egész más képet nyújt mint a szakállas párizsi rendőr; tekintélye oly nagy, hogy kard nélkül, minden fegyver nélkül jár kel az utcán s mégis, egy kézintése elegendő arra, hogy egy egész kocsi tömeget megállítson, sokszor csak azért, hogy egy nő az utca másik oldalára juthasson. Csak igy érthető, hogy úgyszólván egész kivételesen fordul elő el- gázolás, dacára a rengeteg forgalomnak. A londoni rendőr őrködése szüntelen. Ott láthatjuk nappal a kocsi- közlekedés közepette valóságos karmester módjára dirigálva az óriási forgalmat, este pedig, amint lámpásával a kapuk alá s a holtok ablakszerű nyílásába („judas“) bevilágít megtudandó, vájjon nem járnak-e ott avatatlan egyének. Még egy tényt legyen szabad megemlíteni e helyen : névleg, hogy udvariasság és készség tekintetében mindkét város rendőrsége jóval fölötte vénysértés utján folytak le. Ezt vitatni most már fölösleges. Rendkívüli körülmények rendkívüli eszközök használatára kénysze- ritették a kormányt, mely nem szívesen folyamodott az önmaga által sem dicsért megoldáshoz. Tennie kellett. Szabadságát megadta mindenkinek, senkit sem kényszeritett arra, hogy kitartson mellette azon az úton, amelyen járni kényszerül mindaddig, mig a béke létre nem jő. Az eljárás következményeit kész viselni, de tettét a nemzet itélőszéke elé bocsátotta s nyílt kérdés gyanánt hangoztatja ma is: tehetett-e másként az adott körülmények között? S a nemzetnek lesz alkalma arra, hogy véleményének gyűlések tartásán kívül, választás utján is kifejezést adjon. A kormány kötelessége teljesítésének tudatában nyugodtan felebbezett a nemzetre. A képviselők bejárták az országot s tetteiket lelkiismeretűk szerint okadatolták meg. A sajtó is megtette kötelességét a nemzet felvilágosítására s a mai nap dönti el parlamenti életünk közel-jövőjét. Az elnapolás után újra megkezdi működését a képviselőház. Vájjon sikerül-e a béke, annak titka az ellenzék kezében van. A kormány megteszi kötelességét, felhívja a házat, hogy a revízió előkészítésére bizottságot küldjön ki, előterjeszti az in- demnitást, az ujoncj utalóknak 1905-re való megszavazását, a horvát pénzügyi egyezményről szóló javaslatot. Az ellenzék magatartásától fog függeni a parlament munkaképessége és méltósága, amelyen szállingó hirek szerint a mai napon nem csekély csorbát szándékozik ütni az ellenzék, mely jogosnak tartja az erőszak fegyverét is, ha azt ő forgatja. Hiába, nálunk a kisebbség képviseli mindig az igazságot, az Ítél törvények felett s amit tesz, az mind jogos s a nemzeti akarat kizárólagos megnyilatkozása. Az erőszak és nyers hatalom törvényt soha, csak önmagát teheti úrrá. A kormány tudni fogja kötelességét, ha törvényes működését ilyen eszközökkel fogja meghiúsítani az ellenzék. A nemzet lát és hall s ítélni fog a tör- ténendők felett. — dec. 13. A főispáni szék betöltésére nézve pozitív értesüléseink még nincse- nok; a kormány újabban Szinnyey Merse István volt sárosmegyei főispánnal folytat tárgyalásokat s valószínűleg neki fogja felajánlani a főispáni széket. JEGYZETEK a hétről. * 4 Kazinczj-kör válságához. Irodalmi életünk egy ismert alakjával volt alkalmunk beszélgetést folytatni, aki a Kazinczy-körben beállott azon sajnálatos eseményhez, mely szerint az irodalmi és történelmi szakválasztmány lemondott, a következő megszívlelendő megjegyzéseket fűzte: — „Végtelen sajnálom, hogy az újhelyi Kazinczy-kör, ez a feltétlenül nagyra hivatott s eddig is szép eredményeket elért irodalmi egyesület, mindjárt pályafutása kezdetén megrázkódtatásokat szenved, melyek bé- nitólag hathatnak további működésére. Tisztelem mindenki véleményét és méltányolni is tudok bizonyos szempontokat, de a legfőbb szempontot sohasem volna szabad elfeledni, és ez: közös erővel munkálkodjunk a nagy célok érdekében, mert a visszavonás mindig meggyengiti erőinket s elérhetetlenné teszi azt az ideális célt, melyet magunk elé tűztünk. Ebből folyólag igen sajnálom, hogy az irodalmi válaszmány, melynek embereit nagyrabecsülöm, most a lemondó lépés megtételére határozta el magát s ez által a kör zavartalan működésében a hitet némileg megrendítette. Ismétlem, én nem zárkózom el mereven ama kommentálás elől, mely a lemondást kiséri. De szomorúan látom, hogy itt még is csak oly fajta érzékenykedés vitte a döntő szerepet, aminek azon férfiak között, akik közéleti működést fejtenek ki, nem volna szabad szerepet játszani. Mert mi történt? Á Kazinczy- kör működését az újságok egész sereg dicsérő jelzővel látták el. De akadt olyan hang is, amely nem feltétlen elragadtatással nyilatkozott a felolvasások minémüségéről. Hát ez nézet dolga. Nyilvános jellegű irodalmi társulattal szemben mindenki megalkota vályúk és a kutak felállítása, mely utóbbiak kulcsa a közelben álló rendőrtől elkérhető és a fáradt lovak bármikor meghathatok. Az emeletes omnibuszok nemcsak Londonnak, hanem Párizsnak is érdekességei s bár idomtalan kinézésük el nem tagadható azon előnyt nyújtják, hogy a magasan és fedetlen helyen ülőnek kilátása igen jó és hogy szabad levegőt szivhat az ember. A londoni parkok örökzöld pá- zsitukkal és óriási terjedelmükkel egészen londoni különlegességet képeznek, mindenki mehet beléjök és játsz- hatik vagy fekhetik a zöld fűre, anélkül, hogy valaki abban akadályoznál Egy-egy ünnepen illetve „Bank- holyday“-on 100 és 100,000 ember tölti bennök délutánját és estéjét 1 A nyilvános olvasótermek és könyvtárak az u. n. „Public Library“-k alapítása egyik leghasznosabbika a londoni közérdekű intézményeknek. Ezek úgy szólván minden nagyobb városnegyedben feltalálhatók, teljesen ingyenesek és kivétel nélkül mindenki számára nyitva állanak. Bárki mehet beléjök s elolvashatja a nap eseményeit vagy kívánatra könyveket is vehet ki. Berendezésük kiváló s a legtöbben nem csak angol, hanem külföldi újságok is találhatók. Ezen „Library“-k Párisban az u. n. „Université“ vagy Lapmik mai száma 4 oldal. áll a mieinknek s főkép a budapestieknek, kik már nem egyszer kimutatták finom viselkedésükkel foguk fehérjét. Az utcai élet korlátlanabb és szabadabb voltát Párizsban azt hiszem legjobban a diákság által tartott lármás menetek, u. n. „Vadronille“-ok mutatják, melyek szilajságainak a rendőrség ritkán vet gátat, jóllehet sokszor egy egész utca lakosságát nem hagyja aludni az éjjeli lárma és kiabálás. Helyén valónak találom itt felemlíteni ugyancsak e tény illusztrálására a julius 14-iki nemzeti ünnepet, melynek alkalmával B napon keresztül az utcákon táncolt boldogboldogtalan és a márciusi „Mi-Caré- nieu-t, melynek estélyén az egész kocsiközlekedés fel van függesztve, hogy a nagy boulevárdok faburkolatán a konfettizés annál szabadabban folyhasson. Londonban főkép az utcának egy szombatesti képe győz meg e szabadságról s egy ilyen napon az éjjeli 11—12 óráig is eltartó utcai vásár, az álnégerek tánca és éneke, de’főkép az utcai orgona játék mindmegannyi eredeti typusai a londoni életnek és egy idegenre nézve érdekes látványosságot képeznek. A „reklám“ mindkét város életében nagy szerepet játszik. S valóban nehéz volna eldönteni, melyik várost illeti e tekintetben a babér. Mert a londoni utcák tetőtől talpig falragaszokkal bevont házai és omnibuszai helyett, mely utóbbiakon a sok hirdetéstől az útirány feliratát is alig látja az ember, ott vannak a párizsi nagy boulevárdok kigyulladó és villamos lámpákkal megvilágított hirdetései, melyek már messziről magukra vonják az ember figyelmét. A párizsi reklám jelentőségét talán legjobban s leginkább illusztrálja a következő érdekes eset, melynek én is szemtanúja voltam s a melyről a német újságok annak idején nem egy gúnyolódó megjegyzést tettek. Ugyanis az év március havának első napjaiban történt, hogy két párizsi vendéglős az akkori nagy marhavásáron egy-egy remek svájczi marhát szerezvén be, konyhájuk jóságának hirdetésére ezen élő reklámmal szolgáltak, amennyiben az újonnan vett marhákat a járdára, közvetlen vendéglőjük bejárása elé állították ki és ott egy kisebb istállót rögtönözvén számokra 3—4 napon át a járókelők ezrei előtt etették és itatták a szegény állatokat! Történt pedig ez Párizs legszebb utcáján a „Boulevard St. GermanU-en! Vissza térve Londonhoz, még pár eredeti intézményt említek fel e város jellemzése céljából. Ilyen az utcákon
