Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)

1904-12-06 / 134. szám

2. oldal. ZEMPLÉN. December. 6. az oktatás ezen hiányok miatt állandóan szenved. A város szűk anyagi viszo­nyainál fogva nem volt képes elvállalt kötelezettségének meg­felelni. Az iskola kibővítésére tartogatott 15—20 ezer koroná­jával a célnak minden tekintet­ben megfelelő iskolahelyiséget előállítani nem tudott. A közoktatásügyi kormány, hogy a létező bajokon segítsen: még ezen év tavaszán egyik leira­tában akként intézkedett, hogy ő maga fog építeni a polgári leány­iskola számára egy teljesen uj emeletes iskolai épületet 43 ezer korona költséggel, ha a város 20 ezer koronát erre a célra a sajátjából felajánl. Ezenkívül az állam fog gondoskodni az iskola- épület jókarban tartásáról is, ami szintén igen lényeges dolog. A miniszter ajánlata, amit annak idején a helyi lapokból is olvashattunk, városszerte nagy örömet keltett. A képviselőtestü­let egyik májusi közgyűlésén a 20000 koronát az uj iskolai épü­let céljaira meg is szavazta, de az iskola további felszerelését, jóllehet arra az 1900. évi nyilat­kozat szerint kötelezte magát, hatályon kívül helyezte. A képviselőtestületnek ez utóbbi határozata, t. i. hogy to­vábbi felszerelést nem ad, az építkezés megkezdését erre az évre lehetetlenné tette. A közok­tatásügyi kormány ugyanis, amint azt előre látni lehetett, egy ké­sőbbi leiratában az építkezés meg­kezdését azon feltételhez kötötte, ha az iskolának folytatólagos beren­dezése és fölszerelése továbbra is a város kötelezettsége marad. A sátoraljaújhelyi állami pol­gári leányiskola, mint fentebb ki­mutattuk 4 éves intézmény; mint ilyen, a legszükségesebb bútorok­kal és taneszközökkel a város által már fölszereltetett. Ami föl­szerelés még hiányzik, az az uj iskolai épületben elhelyezendő lehelet száll ajkáról, pedig hűvös ősz mindenfele, csak az ő forró szivében v^n örök tavasza hatalmas, éltetadó szerelemben s a mellette térdeplő férfi keblében. Kimelengitő polgár ruháját terité gyengén, szeretettel úrnője fehér vállára. S a mély csendben, a szent éj­szakában a természet is hallgatva ün­nepli két szív diadalát, nem zavarva azt az édes csendet, mi a szerelem néma zenéjét, hangos ékesszólását jelenti. — Mikor lelkek beszélnek örök hűségéről, szent fogadalomról, édes esküvőről, forró érzelemről S e szép ígéreteket, kedves vallo­másokat szó nélkül szívják egymás ajkáról; hosszan, melegen lopják egy­más szivéről ölelve, s izzó tűzzel szo­rítva bele ölelésükbe lelkök vágyát, mámorba szédülve, ifjúságuk lángja által. S a puffók képű hold, a józan világot gúnyolva hunyorgatja: „He­lyes, tietek az életi“ A hajnali harang is azt kongja — kifejtve lassan egymás karjaiból a boldog szerelmeseket — tietek a gyönyör 1 S ha messziről néha megcsendül a boldog férj és még boldogabb föl- desur fülébe a gúny rosszakaró szava: „A Nagyságos asszony ura“: eltom- pitja a gúny metsző élét a jó feleség édes, hitvesi csókja. torna-, és rajzteremre értendő leginkább, mely folytatólagos föl­szerelés nézetünk szerint 3—4 ezer korona költséggel eszközöl­hető. A későbbi tanszer és bútor pótlások évenkinti költségei egy város rendezett háztartásában alig számba vehető összeget te­hetnek ki. Ezeket tudva, el sem képzelhetjük, hogy a város kö­zönsége elutasítsa magától annak az iskolának folytatólagos föl­szerelését, mely elsősorban az ő leányait van hivatva magasabb kiképeztetésben részesíteni. Élénk érdeklődéssel nézünk eléje a december 9-iki városi közgyűlésnek, ahol a polgári leányiskola folytatólagos fölsze­relésének ügye újból napirendre kerül Ha a város intéző, férfiai a tanügyi kormány kívánságai elől ezúttal is elzárkóznának, az iskolai oktatás nagy hátrányára jó időre elmarad a tervbe vett építkezés, de megmarad az 1900. évi kötelező „Nyilatkozat“ teljes egészében, ami sokkal súlyosabb teherként fog nehezedni a város közönségének vállaira, mint a mostani hozzájárulás. Igaz, hogy a város már is erején felül köl­tekezett kulturális célokra, ezt elismerjük, belátjuk, de ha a pol­gári leányiskolát létesítette, akkor tegye lehetővé annak tervszerű és a modern paedagógia köve­telményei szerint való kiépítését és fölszerelését is. Ami kultur célokra megy, az bőven meghozza kamatait, mert a műveltségben van az erő és haladás. — dec. 6. A főispáni állás betöltésére vo­natkozólag már hetek óta különféle kombinációk vannak forgalomban; ol­vastunk már négy jelöltről is, akiknek fel lett volna ajánlva a főispánság, mindezekből azonban csak aunyi igaz, hogy gróf Tisza István a temesi főis­pánt : Molnár Viktort kívánta a zem- péni főispánságra megnyerni, aki azonban a jelölést el nem fogadta, ha­nem maga helyett id. Meczner Gyula nagybirtokost hozta ajánlatba; nincs azonban kizárva, hogy ideiglenesen valamelyik szomszédos vármegye fő­ispánja fog megbizatni a főispáni te­endők ellátásával. VÁRMEGYE ÉS VAROS. )( Kedvezményes szöllőoltványok vagy vesszők beszerzése tárgyában Sátoraljaújhely r. t. város polgármes­tere a következő felhívást teszi közzé : „Mindazok, akik kedvezményes szőllő- oltvány vagy vesszőre tartanak számot ez irányban szerkesztendő kérvényü­ket 1904. évi december hó 16. nap­jáig kötelesek a földmivelési minisz­terhez benyujani. — A kérvényben igazolandó: a) a szegénység és b) a rigolirozott terület térmértéke.“ — Országos munkaközvetítés. Nagy fontosságú reformterven dolgoznak a kereskedelemügyi és belügyminisz­tériumban. E két minisztérium inten­ziven foglalkozik a munkaközvetítés országos rendezésével. Ez az akció szorosan összefügg a munkás-szak- egyesületek megrendszabályozásával s azzal a tervvel, hogy a kormány munkáskamarák és titkárságok szer­vezésére törekszik. HÍREK. — Bucsuzás a távozó főispántól. Már akkor, midőn először szárnyra kélt a hir, hogy Hadik gróf lemon­dott főispáni állásáról, tervbe ment, hogy a sátoraljaújhelyi közönség fák­lyásmenetet rendez a távozó főispán­nak. Ma újabb terveket hallottunk arról, hogy az egész vármegye impo­záns búcsút kíván rendezni ebből az alkalomból. Mozgalom indult meg, hogy a törvényhatóság is, a város is rendkívüli közgyűléseket tartson, amelyben kifejezést adjon Hadik gróf-, hoz való ragaszkodásának és annak a veszteségnek, amelyet az ő távozá­sában lát. Érdekes, hogy még távol­eső falukból is kaptunk egyszerű irásu leveleket, amelyekben arra buzdíta­nak bennünket, hogy álljunk a moz­galom élére és hívjuk fel a várme­gyét, hogy olyan méltóan búcsúzzék el főispánjától, mint a milyen fény­nyel és lelkesedéssel iktatta őt székébe annak idejében. Derék és becsületes gondolat és mi hisszük is, hogy a vármegye ismét kitesz magáért, csak úgy, mint a beiktatáskor. — Tanügyi kinevezések. A val­lás és közoktatásügyi miniszter Lu­kács István, Horvát Salamou, Kovács Kornélia és Cirbusz Lenke okleveles tanítókat, illetve tanítónőket a ki- rályhelmeczi állami elemi népiskolá­hoz rendes tanítókká, illetve tanító­nőkké nevezte ki. — Kesztenbaum emlékünnep. F. hó 1-én tartotta az anyahitközség is­kolaszéke az iskola alapítójának, Kesz­tenbaum Márton halála évforduló nap­ján rendezni szokott emlékünnepét. A számvevőszék részéről Dókus Gyula alispán, helyetteséül Dókus László já­rási főszolgabíró és kozmái Kun Fri­gyes tömeggondnok volt jelen, képvi­selve volt az elöljáróság és iskolaszék több tagja által. Dr. Roboz Bernát iskolaszéki elnök, lelkes beszéddel, melyben az ünnepély fontosságát, ne­velői hatását ecsetelte, nyitotta meg az ünnepet, utána Eibushütz Izsák főkán­tor megható alkalmi zsoltárt adott elő- énekkarával. Az ünnepség fénypontja Dr. Goldberger Izidor hitszónok szép alkalmi beszéde volt, melyben a mun­káról, annak isteni eredetéről, neme­sitő hatásáról magas röptű gondo­latokban elmélkedett. Megható volt még a főkántor halotti imája és egy Kesztenbaum-tanuló jótékony ősük dicsőítésére és a számvevőszéknek ki­fejezett hála köszöneté. Az ünnepség, mely minden izében nagyon szépen sikerült, az iskola énekkara által énekelt „Hymnusz“-szal vette kezde­tét és a „Szózat“ hangjával nyert befejezést. — Uj C8endörörsök. Sztropkó- polena és Koskócz községekben uj csendőrőrsök állíttattak fel. Az uj csendőrőrsök, mint tudósítónk Írja, e hó elején kezdték meg működésűket. — A helybeli tüzoltó-egyesület f. évi december hó 11-én, vasárnap dél­előtt 11 órakor választmányi ülést tart a tüzoltő-őrtanyán, a mely alkalom­mal ifj. Meczner Gyula tüzoltó-főpa- rancsnok lemond az egyesületnél vi­selt állásáról. Azonkívül folyó ügyek kerülnek elintézés alá. — Öngyilkos nagybirtokos. Klein Nándor záhonyi földbirtokos, nemré­giben a csörgői br. Sennyey-fóle bir­tokok bérlőjének 27 éves fia György, f. hó 3-án szüleinek budapesti laká­sán főbe lőtte magát. A dúsgazdag fiatal embert némely verzió szerint boldogtalan szerelem, mások szerint pedig játékszenvedély kergette a ha­lálba. — Térés mulatság. Begala-Szkur- nyik István és Bordás-Furdák János helybeli napszámosok gyermekkori pajtások. Csaknem állandóan egy­mással voltak és a napi-piaci korcs­mák körül nevelkedtek. Ott tanulták meg a renyhe életmódot és szívták magukba azt a lélekölő levegőt, mely- lyel naponként telve vannak ezek a korcsma-helyiségek. Hogy mire meg­nőttek, csak jobban hozzá szoktak a korcsmái levegőhöz és renyhe élet­módhoz, csak természetes követke­zése nevelésüknek. Legutóbb is, f. hó 3-án este a Fő-utcai Deutsch-féle korcsmában dőzsöltek. Bordás többi cimboráival együtt kártyázott egy asztalnál, Begala pedig ezalatt ivott, majd gibicelni járt a kártya-asztal­hoz s ott okvetlenkedett a kártyázok nagy bosszúságára. Ez nem tetszett Bordásnak, a minek nyomban kézzel- foghatólag kifejezést is adott: két­szer úgy ütötte pofon Begalát, hogy csak úgy szédült bele. Erre azonban Begala nem reagált, csak a mikor is­mét elcsattant arculatján a pof, kirán­totta 8 filléres kését és a pofozkodó Bordást, a ki szintén kést rántott és egy szikvizes üveggel akarta társát megdobni — úgy szúrta oldalba, hogy vértől borítva nyomban összeesett. A véres jelenetre összefutott a nép s elő­jöttek a rendőrök, akik Begala-Szkur- nyik Istvánt letartóztatták és a rend­őrkapitánysághoz bekísérték. A meg­szűrt Bordás-Furdák Jánost pedig, kinek sérülése nagyon súlyos, a köz­kórházba szállították — A homonnai iparos és keres­kedő ifjak karácsony másodnapján szinielőadással egybekötött táncmu­latságot rendeznek. A „Gyimesi vad­virág“ kerül szinre. A darab betanu­lása erősen folyik, minden héten két- három próbát tartanak. — Politikai munkásgyülés. A mai politikai viszonyok a sátoraljaújhelyi munkásokat arra indították, hogy egy nyilvános gyűlésen tanácskozzanak a politikai helyzetről, az általános vá­lasztási jogról és sajtóról. A gyűlést vasárnap délután tartották meg a „Magyar Király“ szálloda tánctermé­ben, mely ebből az alkalomból telje­sen megtelt érdeklődőkkel. Mintegy négyszázan lehettek, többnyire ipa­rossegédek, valamint számos asszony is, akik csak úgy éljeneztek a szóno­kokat, akár csak a többi férfi hallgató. A népes gyűlés kevéssel fél 4 óra után vette kezdetét és 6 óra előtt ért véget. Előbb a népgyülés elnökévé megválasztották Soltész Sámuelt, jegy­zővé Gyümölcsös János kőmivest, majd Preisz Mór kassai nyomdász szólt a politikai helyzetről és az álta­lános választási jogról. A szociál-de- mokrata-párt tagja természetesen a munkások ösmert szemüvegén át nézi a politikai viszonyokat és ilyen értelem­ben beszélt is. Követelte az általános választói jogot és a községenkinti tit­kos szavazást. Utána a napirend má­sodik pontja következett: a sajtó, melynek hivatásáról és főleg a mun­kás-sajtó tarthatatlan állapotáról be­szélt Baticz Gyula kőmives, a hely­beli munkások ösmert szónoka. Ezzel kapcsolatban érdekes határozatot is hoztak, amelynek kivitele azonban alighanem sok akadályba fog ütközni. Kimondották ugyanis, bogy minden munkás csak olyan üzletekben vásá­roljon, melyeknek tulajdonosa a mun­kások lapját, a Budapesten megjelenő „Népszavát“ járatja. Abba a kávé­házba, vendéglőbe, borbélyüzletbe akarnak járni, amelyekben a „Nép­szavát“ olvashatják. Baticz indítványát a gyűlésen jelen volt munkások egy­hangúlag magukévá tették. Azonkívül elfogadták Baticznak még egy hatá­rozati javaslatát, mely az általános szavazati jog behozatalára vonatkozik. Erre azután az elnök a népgyülést bezárta s az összes munkások eléne­kelték a „Marseilleset“ majd példás csendben és rendben, tüntetés nélkül távoztak a gyűlés színhelyéről. A né­pes politikai gyűlésen a rendőrható­ságot Jurcsó Ágoston rendőrtollnok képviselte. — Képviselő-választási mozgal­mak Kassán. Kassa város szabadelvű

Next

/
Oldalképek
Tartalom