Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)
1904-12-06 / 134. szám
!TTW Harmmckettedik évfolyam. Sátoraijaujiiely, 1904. december 6. 134. (4356.) Megjelen minden második napon kedd. csütörtök és szombat tste. Szerkesztőség és kiadóhivatal: öátoralja-TJjnely, íétór 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző 4 fill,, vastagabb betűkkel 8 fill. Njilttőrben minden garmond sor 30 fii!. —- ♦ c POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meoaner Q-yvfia dr. Molnár János dr. Perényi József főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, fsévre 6 kor negyedövre 3 k ír. Eiryea szám ára 8 All ér. — \j Hirdatási dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fiU. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. Jfoöik főispán lemondása. — dec. 6. Ma érkezett meg a vármegyéhez a miniszterelnök leirata, amelyben értesíti a vármegye közönségét, hogy ő Felsége a király Hadik Béla grófot felmentette állásától. Szinte felesleges hozzátennünk a szűkszavú értesítéshez, hogy a legfelsőbb elhatározásnak az szolgált alapjául, miszerint Hadik Béla gróf a november 18-iki parlamenti események után azonnal lemondott állásáról. Lemondott és megmaradt elhatározása mellett, jóllehet a kormányelnök részéről ismételten a legmelegebb marasztalásban részesült és jóllehet azzal is tisztában volt, hogy távozása szeretett vármegyéjének egész kö zönségét fájdalmasan fogja érinteni. Mi tudtunk e lemondásról és aggódva vártuk annak fejleményeit, de nem hoztuk a közönség tudomására, mert reménykedtünk, hogy hátha sikerülni fog módot találni arra az illetékes tényezőknek, hogy ezt a derék hazafit, ezt a kiváló embert ne kelljen elveszíteni a vármegyének. Nem úgy történt; ma immár befejezett tény, hogy Hadik Béla gróf felmentetett főispáni állásától. .Buzgó szolgálatainak elismerése mellett“ és „legkegyelmesebben“ — azt mondja a legfelső kézirat; mindnyájunknak őszinte sajnálatára és mindnyájunknak büszkeségére — azt mondjuk mi, akik elhatározásának tiszteletre méltó okait érteni tudjuk. A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. A Nagyságos asszony ura. A „Zemplén" számára irta: ániáné. Hangosan zizegnek, bántóan csörögnek a lehulott sárga száraz falevelek a bánatos, szép assszony kicsiny lábai alatt, a mint magános, gyönyörű kertjében sétál. Itt ábrándozott tavaszszal, nyáron ; ide vonzza szive vágya, fájdalma. Itt keres még kis, meleg napsugarat, édes reményt, derűs világosságot, szép álmot és a sárguló gyepen kedves kis pihenőhelyet, min végig sző- hesse jövője képét. De kerüli, fut előle minden. A remény napsugara, úgy, mint e rideg, szürke felhők mögött bujdosó napfény. Száll előle a jövő hite, mint a csicsergő, elköltöző fecske-csapat. Zokog lelkében a kétségbeesés, mint a száraz gályák közt hűvösen lengő őszi szél; fájón zizegnek össze lelke mélyébe belesirva a száraz, kemény földön szerte heverő harasztok halmai. Nem sepri kertész gondosan, minek? Tél jön. Sietve viszi melegházába virágait, hogy dér ne csípje. Ő De nem akarunk most elmélkedni sem a Hadik gróf kiváló egyéniségéről, sem távozásának jelentőségéről. Fentartjuk ezt lapunk legközelebbi számának részére, mert szinte lehetetlen csak úgy egy lélekzetvételre elbúcsúzni tőle. Reméljük, hogy a vármegye sem tér olyan könnyen napirendre e felett a nagy horderejű esemény felett. Hisz’ nem is olyan régen volt az, amikor egy verőfényes, szép nyári napon ragyogó pompa között, az egész vármegyének ujjongó lelkesedése mellett elfoglalta főispáni székét. Hejh, milyen igaz öröm, mennyi hit, bizalom, remény támadt fel akkor a szivekben ; milyen varázslatos erővel hódította meg csak úgy egy csapásra az elméket és sziveket! És milyen szomorú, csúnya, ködös napon kell megirni a tudósítást, hogy Hadik Béla gróf itt hagyott bennünket. Milyen csüggedés, félelem, nyomott hangulat ül ma a kebleken, mikor ő távozik. Mintha magával vinné tőlünk a hitet a jövendőben, a bizalmat magunkban és vezetőinkben ; mintha vele együtt távoznék a jó polgár bizodalma, hite a törvény és alkotmány erejében. Hogy is dalolta a költő? Rossz időket élünk, rossz csillagok járnak, Isten óvja nagy csapástól mi magyar hazánkat. Nem jó jel az, ha az igaz emberek visszavonulnak a közélettől. * A lemondás elfogadását tudató leirat következőleg hangzik; is, miért nem igyekszik meleg fészekbe, ölelő karokba? Mig dér nem csipi fényes, fekete haját? Mire vár? Mig az idő elsuhan feje fölött s fölöslegessé válik a gondozás, ápolás, szé- pitgetés? Mikor már nem látszik ki nagy, öblös kávés bögréje mögül kövér, redős arca ? S ha látszik ; ki kiváncsi reá? Még van idő — károgja a bogárfekete varjú — mi sietve csipdesi utolsó maradványait az édes gyümölcsnek, a hervadó, zörgő fákról. Még őszöd nem jött el, szép asz- szony — mondja tükre — mi szépen, delin adja vissza bü mását kívánatos asszonyképének. Hervadó kertjét — a múló élet szimbolikus képét — türelmetlen léptekkel otthagyva, várja nyugtalan szívdobogással álmai zavaróját, élete álmát, férfi eszményét, titkos szerelmét (ne bámulj olvasóm) igazában pedig csak uradalmi intézőjét, szorgalmas, lelkiösmeretes alkalmazottját, kit csak esztendeje, hogy ösmer s kiben már vakon bízik — asszony módra. Hogy kiforgatott mindent sarkából e nyalka, ügyes, szemes ember! Asszonyt, udvart, külső-belső gazdaságot, falut, zsellér-világot, földet, tán 7295. Zemplénvármegye közönségének Sátoraljaújhely. Ő Császári és Apostoli Királyi Felsége f. évi december 3-án kelt legfelsőbb elhatározásával Gróf Hadik Béla Zemplénvármegye főispánját ezen állásától buzgó szolgálatának elismerése mellett saját kérelmére legkegyelmesebben felmenteni méltózta- tott. Erről a vármegye közönségét ezennel értesítem. Budapest, 1904. dec. hó 5. Tisza s. k. fa állami polgári leányiskola épitési ügye. — dec. 6. A sátoraljaújhelyi állami polgári leányiskola 4 évvel ezelőtt létesült a helybeli és vidéki közönség óhajára, a város és tanügyi kormány áldozatkészségéből. Hogy a megyének ezen úgyszólván egyedüli magasabb fokú leány- nevelő-intézete, melyben évenként átlag 200 tanuló leány nyeri 14 tanerőtől hazafias nemzeti irányú kiképeztetését, minél előbb teljesen megfelelő uj helyiséget kapjon a mostani szűk, hiányos és célszerűtlen épülete helyett, azt hiszszük mindnyájunknak egyik forró vágya és törekvése. Egy kulturális intézmény jövőjéről lévén szó, első sorban az újhelyi közönség érdeke, hogy annak végleges fejlesztése elé semmiféle akadály ne gördittessék. még a temetőt is. Igen ám azt is 1 Mert a Nagyságos asszony nem hord többé oda ura sírjára viruló, illatos koszorút. Nem sírja vörösre gyönyörű, ragyogó szemeit. Nem jár többé gyász színében, mint a lemondó, fekete árnyék, hanem fehérben, kívánatosán, ingerlő liabfehérben, mint a szerel- metes szűzi menyasszony esküvője után. Csendesen merengve, halkan gondolkozva jár az asszony. Nem keres többé feledést bánatára, enyhülést szive fájdalmára, barátnői zsurjain, barátnői társaságában. Elmaradtak a mindig eleven kastélyból a vendégek is. Egymaga andalog. S mint csak asszonyért, hőn szeretett, kivánt asszonyért lehet, küzd, dolgozik férfi ügyességgel, tehetséggel, szelleme, lelke erejével, veszedelmesen, merész hálóját szépséges úrnőjére kivetve az intéző. Tartozom vele, róla a valót mondani : szemrevaló, veszedelmes tekintetű, bátorlelkü férfi ő, asszony- bolonditó, erélyességről tanúskodó kurucbajuszszal. No, meg elég élettapasztalattal, kellő műveltséggel, elegendő sikkel, szerény, komoly modorral, de az uradalmi intézőhöz tulelő- kelő viselkedéssel. Zemplénvármegye székvárosa tan- ügy-politikai kérdésekben nem állhat a megye többi községei mögött. Az iskolák célszerű elhelyezése és berendezése tekintetében anyagi áldozatok árán is Sátoraljaújhely városának kell jó példával előljárni. Lássuk csak, mire kötelezte magát a város közönsége 4 évvel ezelőtt az újhelyi polgári leányiskolával szemben? A város képviselőtestülete 1900. év nov. havában a polgár- mester előterjesztésére kötelező- leg kinyilatkoztatta, hogy ha a községi jelleggel megnyitott polgári leányiskola államosittatik, az iskolaépületet átadja az államnak és a helyiségeket bútorokkal és a szükséges taneszközökkel felszereli. A tanügyi kormány ezen kötelező „Nyilatkozat“ alapján a sátoraljaújhelyi községi polgári leányiskolát 1901-ben államivá nyilvánította; a tanerők fizetését, az iskola fűtését s egyéb kiadásait magára vállalta. Kikötötte azonban, hogy a város köteles gondoskodni az iskolaépületnél még hiányzó helyiségek felépítéséről s azoknak felszereléséről. És hogy áll jelenleg az iskola ügye? Azon 4 év alatt, mely az államosítás idejétől eltelt, évről-évre érezhető volt az iskolaépület eél- szerütlensége. Évről-évre hallottuk a panaszt, hogy az iskola helyisége szűk. Tantermei a növendékek számának befogadására elégtelenek. Udvara rendezetlen. Rajz- és tornaterme nincs. Hogy Szóvalyelég arra, hogy a született urinőt ideges izgalomba hozza, szívdobogását fékeznie kellessen, ha intézője (bármi ritkán esik is meg) számadásra megjelenik. Fehér keze megremeg a tartózkodó, hajlongó alkalmazottéban. — Szeme melegen pihen eleven, férfi arcán. S az intéző nem volna férfi, csak intéző, ha nem látná, mint melegszik ki úrnője arca, mint fényese- dik ki szeme, mint feslik piroslóan, szerelmesen asszonyi ajka szavaira, előzékeny, alázatos bókjaira s ha merné — tüzcsókjára. De vár — fórfiészszel, számítással, (de, dicséretére legyen mondva) szerelmes szívvel, forró vágygyal. S a cselédség, a falu, a zsellérek, az ispánok s végül az urak, cimborák, barátnők komolyan zsémbelnek: „Csak nem komoly dolga az asszonynak, mit intézőjével mivel? Még bele bomlik s magához emeli.“ Csoda-e, ha úgy is történt? 1 Magányosan, fiatal, szerelmes, árva szivével, tüzlelkével holdvilágos, csillagfényes éjszakán andalgóan kó-- borolva, a sok küzdelemtől, vágyódástól elfáradva, tikkadtan rogy le fehér kőlócájára elhagyott helyen. Meleg sóhaj kél leikéből, meleg Iiapnnk bm»S «áma 4 olilal.
