Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)

1904-07-16 / 76. szám

Julius 16. ZEMPLÉN. 3. oldal — Személyi hir. Gróf Andrássy Aladárnó pénteken gyermekei látoga­tására Homonnára érkezett és nehány napi ott tartózkodása után visszauta­zott Budapestre. — Anyakönyvi kinevezés. A bel- ügyminiszier Janka Bélát a kisci- gándi anyakönyvi kerületbe anya­könyvi helyettessé nevezte ki. — Vármegyénk monográfiája. Em­lítettük, hogy Vende Aladár az or­szágos monográfia segédszerkesztője városunkba érkezett, hogy a monográ­fiához szükséges helyszíni adatok ösz- szegyüjtése céljából a vármegyét be­járja. Budapesti irótársunk a legkö­zelebbi napokban fogja adatgyűjtő körútját megkezdeni, melynek meg­könnyítése érdekében a vármegye al­ispánja a következő ajánló körlevelet bocsátotta ki: „9985/1904. sz. Zemplénvárrae- gye alispánjától. A „Magyarország Vármegyéi és Városai“ cimü nagy­szabású országos monográfia szer­kesztő-bizottsága, mely az ország legelőkelőbb szakférfiaiból és Írói­ból alakult, elhatározta, hogy a f. évben a vármegye támogatásával Zemplénvármegyét fogja irodalmi­kig feldolgozni és kiküldötte Vende Aladár segédszerkesztő urat, hogy a vármegyét járja be, gyűjtse össze a szükséges geneologiai, történeti, néprajzi, ipari, mezőgazdasági és a régi nemesi kúriákra és kastélyokra vonatkozó helyszíni adatokat és eszközölje egyszersmind a szüksé­ges fényképfelvételeket. — Miután mindnyájunk érdeke, hogy ezen nagy horderejű irodalmi vállalatban Zemplónvármegye is méltó helyet foglaljon el, felkérem a vármegye nagy és kisbirtokosait, lelkészeit, hivatalait és községi elöljáróságait, hogy Vende Aladár segédszerkesztő urnák, ki kőrútjában legközelebb oda érkezik, céljai kivitelében se­gédkezet nyújtani, s őt hazafias mun­kálataiban minden irányban tőlük telhetőleg támogatni szíveskedje­nek. Alispán szabadságon: Thu- ránszky László, főjegyző.“ Vende Aladár segédszerkesztő — mint értesülünk — Ujhelyből ki­indulva, első sorban felfelé utazik és a vármegye felső részét fogja meg­látogatni. Majd minden községbe el­látogat, amit nagyban könnyít az, hogy a saját fogatán jár. A magunk részé­ről is a legmelegebben ajánljuk t. olvasóinknak Vende Aladár segéd­szerkesztő nehéz vállalkozásának tá­mogatását. — Frimicia. T.-Szadán e hó 10-én mondotta első miséjét Török Dezső fölszentelt pap, Váczy János t.-sza- dai kántortanitó nevelt fia. Az ünnepi beszédet a szerencsi járás kitűnő szó­noka : Hankó Gyula girincsi plébános tartotta. Isteni tisztelet után áldást osztott a szokásos testvéri csókkal a fiatal, rokonszenves áldozár, mely után 115 teritékü asztal várta a vendége­ket és háziakat az iskola tantermében. — Esküvő. Reicliard Emil mán- doki faszerkereskedő folyó hó 26-án esküszik örök hűséget Spitz Margit­nak, Spitz Herman helybeli borke­reskedő leányának. — Valami a postáról. A „Felső- magyarországi Hírlap“ az uborka idény szokott kézirat hiányát érezve egyéb laptöltelék hiányában „Az újhelyi posta“ címmel cikket közölt lapjának legutóbbi, f. évi 55. számában. A cikk­nek az aktualitást az Fm. H. szerint az adja meg, hogy az egy fővárosi napilapban látott napvilágot alig négy héttel ezelőtt s igy azt a Fm. II. felette újnak és szórakoztatónak vélte olvasóközönségével megismertetni. A cikk azonban nemcsak uj, szórakoztató, és aktuális, hanem comicus is annyi­ban, amennyiben olyan állapotok megváltoztatását igyekszik előidézni, amelynek már régen megváltoztak. Szóval ugyan azt a köpenyeget vette fel a napsugaras, verőfényes időben, a Fm. H..., amit a zuhogó záporesőben el felejtett viselni. A cikk ugyanis élesen ostorozza azokat a nyomorú­ságos állapotokat, amik az újhelyi postán, a távirat feladásánál fenforog- nak. Állítása szerint szóról-szóra hűek és igazak közleménye azon kitételei melyek erre a dologra vonatkoznak. Ezzel ellentétben mi azt állítjuk, hogy a ,.jól értesült“ Fm. H. újból (Isten tudja hányadszor) rosszul értesült. A Fm. H. kirohanása ezelőtt négy héttel, mikor az általa ollózott és most commentározott cikk a fővárosi napilapban megjelent: jogos lett volna, ma azonban már üres szalmacséplés. A mi lapaunk, a Zemplén még jun. 14-iki számában szóvá tette a sür­gönyfeladásnál fenforgott miserabilis állapotokat és a baj — amit a Fm. H. csodálatosképen akkor vesz észre, mikor már az rég orvoslást nyert — azóta felszólalásunkra meg lett szün­tetve. Illő tisztelettel adjuk ugyanis tudtára az ünnep után kántáló Fm. H.-nak és ez ne szerezzen neki nagy meglepetést: hogy a táviratok fel­vétele már hetek óta el van külö­nítve az ajánlott levelek felvételé­től. Ezt ma már mindenki tudja, csak a Fm. H. előtt volt e tény rejtély. Kötelességünknek tartottuk laptár­sunkat erről felvilágosítani remélve, hogy e felvilágosítást nem veszi tő­lünk zokon. Alkalomadtán szívesen hozzuk azt is tudomására, hogy a törvényszéki palota építését már meg­kezdték, a Dianna fürdő már fel­épült, s a pun háború már elmúlt. Amit a Fm. H. a postatisztviselők pipázásúról fon mesékbe, arra legyen szabad megjegyeznünk, hogy az még a szőlőt munkáló raboknak is meg van engedve s amikor a Fm. H. cik­kei révén a postahivatalnokok fize­tése javítva leend, nem kételkedünk, hogy a postatisztviselők a pipázás helyett áttérnek az opera espéciel és a cabanos szivarok fogyasztására. Ennyit tartottunk szükségesnek a Fm. H. felvilágosítása szempontjából, az igazság és a való tényállás ked­véért ez alkalommal megjegyezni. — Eljegyzés. Esztel József folyó hó 6-án jegyezte el Dohy Ilonkát, Feöldy Doby Antal nyugalmazott kir. sótáraok leányát. — A sátoraljaújhelyi fodrászüz­let tulajdonosok értekezlete. A sátor­aljaújhelyi fodrászüzlet tulajdonosok f. hó 14-én tartott értekezletükön üzle­teik zárási és nyitási idejére vonatko­zólag a következő megállapodásra jutottak. Áprilistól októberig reggel hat órakor, októbertől áprilisig reggel fél hétkor nyitnak. A záró órát ápri­listól októberig tartó időben fél ki­lencben, októbertől áprilisig tartó idő­ben nyolc órában állapították meg. Kivételt képeznek a vasár- és ünnep­napok valamint a nagyobb izr. ün­nepeket megelőző napok az üzlet nyitására nézve. Az értekezlet, mely­nek elnöke: Lovász István, jegyzője: Péchy Jenő volt a záróórára is tett kivételeket, igy a vasár és ünnepna­pokon, valamint a báli estélyek nap­jain később zárnak. Kettős ünnepek alkalmával déli 12 órakor, hétközna­pokra eső ünnepkor d. u. 2 órakor zárnak, ha ez ünnep nem péntekre vagy szombatra esik. Az értekezleten hozott határozatokat falragaszokon fogják tudatni a közönséggel. — Feltört automata. Folyó hó 11-én éjjel a nagy vasúti állomáson kissebb lopás történt. Ismeretlen tet­tes feltörte az állomási folyosón, a dohánytőzsde előtt felállított mérleg automatát és abból körülbelől 6—7 korona, csupa 2 filléres pénzt ellopott. A lopást másnap észrevették és be­jelentették a rendőrségnek, ahol a tettes kipuhatolása iránt megtették a szükséges intézkedéseket. — Rablógyilkosság. Páratlan ke­gyetlenséggel véghezvitt rablógyilkos­ság történt e napokban a zemplén- vármegyei körtvélyesi határban. A múlt héten ugyanis, egy Hexner Dá­vid nevű ember érkezett Homonnára, hogy egy bécsi gyapjukereskedő cég részére gyapjút vásároljon. Hexner a múlt csütörtökön kocsin távozott Ho- monnáról, hogy bejárja a környékbeli községeket, ahol több gazdánál vett gyapjút. Áznap megfordult Yolyón is, s a megvett árukat másnap ren­delte beszállítani Körtvélyesre, ahol azokat át akarta venni. Dolgát vé­gezvén, estefelé útnak indult Körtvé­lyesre. Útközben egy juhászszállás mellett haladtak el. Hexner leszállt a kocsiról és alkudozásokba bocsát­kozott Hohán Lázár gazdával. A ko- esit, amelyen Yolyóról jött, itt elbo­csátotta, mivel a szállás már alig volt egy kis félóra járásnyira Körtvélyes- től s ezt az utat gyalog akarta meg­tenni csupán azért, hogy a kocsist ne tartsa fel sokáig. Ámikor a szálláson dolgát végezte, Hobán elkísérte egy darabig, ahonnan megmutatta neki a faluba vezető utat s aztán elbúcsú­zott Hexnertől. Este azonban hiába várták Hexnert Körtvélyesen. Mivel másnap már többen várakoztak rá, keresni kezdték. Eközben egy erdő- véd jelentette az elöljáróságnak, hogy a határban egy úri ruhás holttest fekszik. A helyszínén megjelent ha­tósági közegek megállapították, hogy a holttest, melynek feje baltacsapá­sokkal teljesen össze volt vagdalva, Hexneré, akit még előtte való nap meggyilkoltak és kiraboltak. A gyil­kosság elkövetésével Hobán Lázárt és fiát gyanúsítják, miért is mind­kettőt letartóztatták. Az elrabolt ösz- szeg nagyságát eddig még nem tud­ták megállapítani, de 10—12 ezer kor rónára becsülik. — Munkásgyülések. Vasárnap két helyen is tartanak gyűlést különböző iparághoz tartozó segédek. D. e. 10 órakor a régi „Nyul“-hoz címzett kerthelyiségben gyűlnek össze a sá­toraljaújhelyi szobafestő és mázoló­munkások abból a célból, hogy a „magyarországi szobafestő, mázoló stb. munkásszövetség“ újhelyi cso­portját megalakítsák. A gyűlés nar pirendje a következő lesz: 1. A magyarországi szoba-, czim és disz- letfestő, kárpitozó, mázoló, ara­nyozó és fényező munkás-szövetség alapszabályainak felolvasása. 2. Az egylet célja és haszna. 3. A csoport megalakulása fölött való határozat4 hozatal. 4. Esetleges indítványok. — A másik munkásgyülést vasárnap délután 5 órakor tartják a „Magyar király“ szálloda tánctermében a hely­beli famunkások a következő napi­renddel : 1. A famunkások helyzete. 2. A magyarországi famunkás-szövet- ség célja és haszna. 3. A helyi szak­csoport. — Betörés az ízr. templomban. Úgy látszik valami jókedvű betörő­tolvaj sportot üz abból, hogy a tem­plomokba betör és a perselyeket tar­talmuktól megfosztja. Folyó hó 15-éről 16-ára menő éjjel ismét betörő járt a szefárd izraelita hitközség Rózsa-utcai imaházában. Az ablakon keresztül hatolt be s az egyik perselyt feltörte és a benne volt pénzt ellopta. Az is­meretlen tettest keresi a rendőrség. — Yeszett szarvasmarha. Takta­Kenézen nehány héttel ezelőtt egy veszett kutya a csordának szaladt és több marhát megmart. Eddig 6 drb. marhán tört ki a veszettség s mind a hatot le kellett lőni. — Nagy tűz Szerencsen. Folyó hó 13-án reggel 2 órakor Szerencs főutcáján a Lichmann-íéle udvarban ismeretlen okból tűz támadt s az egész ház egy perc alatt óriási lángokban állott. Leégett a szomszédos Kornit- zer-féle nagy ház is. Beégett Schwartz Adolf rőfös üzlete s az összes áru­cikkek elhamvadtak. — - Hirdetmény. Zemplénvármegye központi választmánya ezennel köz­hírré teszi, hogy a központi választ­mánynak az országgyűlési képviselő- választók 1905. évre érvénynyel bí­randó névjegyzékei ellen beadott fel­szólalásokra hozott határozatai az 1899. XV. t.-c. 148. §-ához: képest 1904. évi julius hó 20.-ától 1904. évi julius hó 30,-áig Zemplénvárme­gye közigazgatási irattárában köz­szemlére kitéve tartatnak, ahol ezen idő alatt azokat bárki megtekintheti. — Nyilvános elszámolás. A sá­toraljaújhelyi kereskedők és keres­kedő ifjak által f. hó 2-án rendezett táncmulatság bevétele 772 kor. kiadás 313 k. 84 fill, tiszta jövedelem 458 k. 16 fillér. A felülfizetők névsora a kö­vetkező: Haas Fülöp 40,kor. — Kin- csessy Péter 25 kor. — Éhlert Gyula Schön Sándor, Widder Gyula 20—20 kor. — Grünbaum Simon 15 kor. — Csernyitzky István, Kellarman és Scliarman (Bécs), Kranzther és Róth (Bécs), Modern és Breitner (Bpest), Sátoraljaújhelyi kölcsön önsegélyző hi­telszövetkezet, Zinner Henrik 10—10 kor. — Zinner Adolf 8 kor. Blumen­feld Jenő, Róth József, Schweiger ígnácz és fia 6—6 kor. Adler és Bauer (Bpest), Behyna Kálmán, Breiner Ezek voltak: dupla honorárium és pedig: egy előleges és egy kilá­tásba helyezett utólagos, azonkívül a ruhatárossal megkötendő barátságos viszony, esetleg borközi ölelgetések igénybe vételével, föltétlen brudersaft, továbbá minden félórában időközi ellenőrzés stb. stb. Az ám, csakhogy amit ember tervez azt Isten végzi. Amint odaállítok a ruhatáros elé s a világ legédeskésebb hangján szó­lok hozzá: — Kérem szépen egy kalapot, egy botot és egy felöltőt óhajtanék Önnél letétbe helyezni. Minden megalkuvást kizáró hatá­rozottsággal feleli: — Kalapot nem fogadunk el. — Neem? — Nem. — Ugyan miért ? — Mert azokkal mindig baj van. — De az enyémet csak elfogadja. Tudja, úgy, külön . . . — Nem tehetek kivételt kérem. Hiába. Bele kellett törődnöm a változhatatlanba. Nem baj no, majd a kezemben tartom, annál nagyobb biztonságban van. Hanem egyizben mégis meg kel­lett válnom tőle. Egy csárdást táncol­tam, a szép szempár boldog birtoko­sával. Aztán ki a csoda tud kalappal csárdást, láncolni, pláne, ha ő vele járja? Én nem. Le is tettem. De kellő elővigyázattal. Kilej tettem a párom­mal a terraszra, a nagy hőséget hozva fel okul, s kalapomat a terraszra nyíló ablakba helyeztem. Ott is tán­coltam a közelében. így kívülről biz­tosítva voltam, belül meg amúgy is táncolnak, ki törődne hát az én kala­pommal ? Ámde alig ült el a zene-zaj, fel­sírt ajkamról a jaj, mert a kalapom egy észrevétlen pillanatban, minden óvintézkedésem dacára, előde sorsára jutott: eltűnt, nyomtalanul, mind­örökre, egy utolsó istenhozzád nélkül. Csak azt a három órát sajnálom, amit a hiábavaló kereséssel töltöttem el. Nagy Isteni mennyi időt és szót pocsékoltam el a legcsekélyebb ha­szon nélkül. A helyzet eközben a télihez ha­sonlóvá vált. A társaságom már ko­csin ült türelmetlenül nógatva engem, én meg kalap és tanácsnélkül álltam bambán meredve egy helyre. Egy fe­kete szallagu fehér kalapra meredt a tekintetem, amely egyik asztal lábai közzé volt titkosan ékelve. A társaságom kocsija már meg­indult, az utam 12 kilométer, külön kocsi meg nincs. A körülmények e kényszerítő hatása alatt vadul rontot­tam a titkosan elrejtett szalmakalap felé s hihetetlen gyorsasággal el­csenve azt, rohanva igyekeztem a már futó kocsi után. Azok a hires bodrogköziek . . . de meg tréfáltak másodszor is. Ehhez nem ért a Bácska. Hanem azt a fekete szallagos fe­hér szalmakalapot visszaadom, csak tessék jelentkezni érte. Yeréb.

Next

/
Oldalképek
Tartalom