Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)

1904-07-16 / 76. szám

Julius 16.

ZEMPLÉN.

3. oldal

— Személyi hir. Gróf Andrássy Aladárnó pénteken gyermekei látogatására Homonnára érkezett és nehány napi ott tartózkodása után visszautazott Budapestre.

— Anyakönyvi kinevezés. A bel- ügyminiszier Janka Bélát a kisci- gándi anyakönyvi kerületbe anyakönyvi helyettessé nevezte ki.

— Vármegyénk monográfiája. Említettük, hogy Vende Aladár az országos monográfia segédszerkesztője városunkba érkezett, hogy a monográfiához szükséges helyszíni adatok ösz- szegyüjtése céljából a vármegyét bejárja. Budapesti irótársunk a legközelebbi napokban fogja adatgyűjtő körútját megkezdeni, melynek megkönnyítése érdekében a vármegye alispánja a következő ajánló körlevelet bocsátotta ki:

„9985/1904. sz. Zemplénvárrae- gye alispánjától. A „Magyarország Vármegyéi és Városai“ cimü nagyszabású országos monográfia szerkesztő-bizottsága, mely az ország legelőkelőbb szakférfiaiból és Íróiból alakult, elhatározta, hogy a f. évben a vármegye támogatásával Zemplénvármegyét fogja irodalmikig feldolgozni és kiküldötte Vende Aladár segédszerkesztő urat, hogy a vármegyét járja be, gyűjtse össze a szükséges geneologiai, történeti, néprajzi, ipari, mezőgazdasági és a régi nemesi kúriákra és kastélyokra vonatkozó helyszíni adatokat és eszközölje egyszersmind a szükséges fényképfelvételeket. — Miután mindnyájunk érdeke, hogy ezen nagy horderejű irodalmi vállalatban Zemplónvármegye is méltó helyet foglaljon el, felkérem a vármegye nagy és kisbirtokosait, lelkészeit, hivatalait és községi elöljáróságait, hogy Vende Aladár segédszerkesztő urnák, ki kőrútjában legközelebb oda érkezik, céljai kivitelében segédkezet nyújtani, s őt hazafias munkálataiban minden irányban tőlük telhetőleg támogatni szíveskedjenek. Alispán szabadságon: Thu- ránszky László, főjegyző.“

Vende Aladár segédszerkesztő — mint értesülünk — Ujhelyből kiindulva, első sorban felfelé utazik és a vármegye felső részét fogja meglátogatni. Majd minden községbe ellátogat, amit nagyban könnyít az, hogy a saját fogatán jár. A magunk részéről is a legmelegebben ajánljuk t. olvasóinknak Vende Aladár segédszerkesztő nehéz vállalkozásának támogatását.

— Frimicia. T.-Szadán e hó 10-én mondotta első miséjét Török Dezső fölszentelt pap, Váczy János t.-sza- dai kántortanitó nevelt fia. Az ünnepi beszédet a szerencsi járás kitűnő szónoka : Hankó Gyula girincsi plébános tartotta. Isteni tisztelet után áldást osztott a szokásos testvéri csókkal a fiatal, rokonszenves áldozár, mely után 115 teritékü asztal várta a vendégeket és háziakat az iskola tantermében.

— Esküvő. Reicliard Emil mán- doki faszerkereskedő folyó hó 26-án esküszik örök hűséget Spitz Margitnak, Spitz Herman helybeli borkereskedő leányának.

— Valami a postáról. A „Felső- magyarországi Hírlap“ az uborka idény szokott kézirat hiányát érezve egyéb laptöltelék hiányában „Az újhelyi posta“ címmel cikket közölt lapjának legutóbbi, f. évi 55. számában. A cikknek az aktualitást az Fm. H. szerint az adja meg, hogy az egy fővárosi napilapban látott napvilágot alig négy héttel ezelőtt s igy azt a Fm. II. felette újnak és szórakoztatónak vélte olvasóközönségével megismertetni. A cikk azonban nemcsak uj, szórakoztató, és aktuális, hanem comicus is annyiban, amennyiben olyan állapotok megváltoztatását igyekszik előidézni, amelynek már régen megváltoztak. Szóval ugyan azt a köpenyeget vette fel a napsugaras, verőfényes időben, a Fm. H..., amit a zuhogó záporesőben el felejtett viselni. A cikk ugyanis élesen ostorozza azokat a nyomorúságos állapotokat, amik az újhelyi postán, a távirat feladásánál fenforog- nak. Állítása szerint szóról-szóra hűek és igazak közleménye azon kitételei melyek erre a dologra vonatkoznak. Ezzel ellentétben mi azt állítjuk, hogy a ,.jól értesült“ Fm. H. újból (Isten tudja hányadszor) rosszul értesült. A Fm. H. kirohanása ezelőtt négy héttel, mikor az általa ollózott és most commentározott cikk a fővárosi napilapban megjelent: jogos lett volna, ma azonban már üres szalmacséplés. A mi lapaunk, a Zemplén még jun. 14-iki számában szóvá tette a sürgönyfeladásnál fenforgott miserabilis állapotokat és a baj — amit a Fm. H. csodálatosképen akkor vesz észre, mikor már az rég orvoslást nyert — azóta felszólalásunkra meg lett szüntetve. Illő tisztelettel adjuk ugyanis tudtára az ünnep után kántáló Fm.

H.-nak és ez ne szerezzen neki nagy meglepetést: hogy a táviratok felvétele már hetek óta el van különítve az ajánlott levelek felvételétől. Ezt ma már mindenki tudja, csak a Fm. H. előtt volt e tény rejtély. Kötelességünknek tartottuk laptársunkat erről felvilágosítani remélve, hogy e felvilágosítást nem veszi tőlünk zokon. Alkalomadtán szívesen hozzuk azt is tudomására, hogy a törvényszéki palota építését már megkezdték, a Dianna fürdő már felépült, s a pun háború már elmúlt. Amit a Fm. H. a postatisztviselők pipázásúról fon mesékbe, arra legyen szabad megjegyeznünk, hogy az még a szőlőt munkáló raboknak is meg van engedve s amikor a Fm. H. cikkei révén a postahivatalnokok fizetése javítva leend, nem kételkedünk, hogy a postatisztviselők a pipázás helyett áttérnek az opera espéciel és a cabanos szivarok fogyasztására. Ennyit tartottunk szükségesnek a Fm. H. felvilágosítása szempontjából, az igazság és a való tényállás kedvéért ez alkalommal megjegyezni.

— Eljegyzés. Esztel József folyó hó 6-án jegyezte el Dohy Ilonkát, Feöldy Doby Antal nyugalmazott kir. sótáraok leányát.

— A sátoraljaújhelyi fodrászüzlet tulajdonosok értekezlete. A sátoraljaújhelyi fodrászüzlet tulajdonosok f. hó 14-én tartott értekezletükön üzleteik zárási és nyitási idejére vonatkozólag a következő megállapodásra jutottak. Áprilistól októberig reggel hat órakor, októbertől áprilisig reggel fél hétkor nyitnak. A záró órát áprilistól októberig tartó időben fél kilencben, októbertől áprilisig tartó időben nyolc órában állapították meg. Kivételt képeznek a vasár- és ünnepnapok valamint a nagyobb izr. ünnepeket megelőző napok az üzlet nyitására nézve. Az értekezlet, melynek elnöke: Lovász István, jegyzője: Péchy Jenő volt a záróórára is tett kivételeket, igy a vasár és ünnepnapokon, valamint a báli estélyek napjain később zárnak. Kettős ünnepek alkalmával déli 12 órakor, hétköznapokra eső ünnepkor d. u. 2 órakor zárnak, ha ez ünnep nem péntekre vagy szombatra esik. Az értekezleten hozott határozatokat falragaszokon fogják tudatni a közönséggel.

— Feltört automata. Folyó hó

11-én éjjel a nagy vasúti állomáson kissebb lopás történt. Ismeretlen tettes feltörte az állomási folyosón, a dohánytőzsde előtt felállított mérleg automatát és abból körülbelől 6—7 korona, csupa 2 filléres pénzt ellopott. A lopást másnap észrevették és bejelentették a rendőrségnek, ahol a tettes kipuhatolása iránt megtették a szükséges intézkedéseket.

— Rablógyilkosság. Páratlan kegyetlenséggel véghezvitt rablógyilkosság történt e napokban a zemplén- vármegyei körtvélyesi határban. A múlt héten ugyanis, egy Hexner Dávid nevű ember érkezett Homonnára, hogy egy bécsi gyapjukereskedő cég részére gyapjút vásároljon. Hexner a múlt csütörtökön kocsin távozott Ho- monnáról, hogy bejárja a környékbeli községeket, ahol több gazdánál vett gyapjút. Áznap megfordult Yolyón is, s a megvett árukat másnap rendelte beszállítani Körtvélyesre, ahol azokat át akarta venni. Dolgát végezvén, estefelé útnak indult Körtvélyesre. Útközben egy juhászszállás mellett haladtak el. Hexner leszállt a kocsiról és alkudozásokba bocsátkozott Hohán Lázár gazdával. A ko- esit, amelyen Yolyóról jött, itt elbocsátotta, mivel a szállás már alig volt egy kis félóra járásnyira Körtvélyes- től s ezt az utat gyalog akarta megtenni csupán azért, hogy a kocsist ne tartsa fel sokáig. Ámikor a szálláson dolgát végezte, Hobán elkísérte egy darabig, ahonnan megmutatta neki a faluba vezető utat s aztán elbúcsúzott Hexnertől. Este azonban hiába várták Hexnert Körtvélyesen. Mivel másnap már többen várakoztak rá,

keresni kezdték. Eközben egy erdő- véd jelentette az elöljáróságnak, hogy a határban egy úri ruhás holttest fekszik. A helyszínén megjelent hatósági közegek megállapították, hogy a holttest, melynek feje baltacsapásokkal teljesen össze volt vagdalva, Hexneré, akit még előtte való nap meggyilkoltak és kiraboltak. A gyilkosság elkövetésével Hobán Lázárt és fiát gyanúsítják, miért is mindkettőt letartóztatták. Az elrabolt ösz- szeg nagyságát eddig még nem tudták megállapítani, de 10—12 ezer kor rónára becsülik.

— Munkásgyülések. Vasárnap két helyen is tartanak gyűlést különböző iparághoz tartozó segédek. D. e. 10 órakor a régi „Nyul“-hoz címzett kerthelyiségben gyűlnek össze a sátoraljaújhelyi szobafestő és mázolómunkások abból a célból, hogy a „magyarországi szobafestő, mázoló stb. munkásszövetség“ újhelyi csoportját megalakítsák. A gyűlés nar pirendje a következő lesz: 1. A magyarországi szoba-, czim és disz- letfestő, kárpitozó, mázoló, aranyozó és fényező munkás-szövetség alapszabályainak felolvasása. 2. Az egylet célja és haszna. 3. A csoport megalakulása fölött való határozat4 hozatal. 4. Esetleges indítványok. — A másik munkásgyülést vasárnap délután 5 órakor tartják a „Magyar király“ szálloda tánctermében a helybeli famunkások a következő napirenddel : 1. A famunkások helyzete.

2. A magyarországi famunkás-szövet- ség célja és haszna. 3. A helyi szakcsoport.

— Betörés az ízr. templomban.

Úgy látszik valami jókedvű betörőtolvaj sportot üz abból, hogy a templomokba betör és a perselyeket tartalmuktól megfosztja. Folyó hó 15-éről

16-ára menő éjjel ismét betörő járt a szefárd izraelita hitközség Rózsa-utcai imaházában. Az ablakon keresztül hatolt be s az egyik perselyt feltörte és a benne volt pénzt ellopta. Az ismeretlen tettest keresi a rendőrség.

— Yeszett szarvasmarha. TaktaKenézen nehány héttel ezelőtt egy veszett kutya a csordának szaladt és több marhát megmart. Eddig 6 drb. marhán tört ki a veszettség s mind a hatot le kellett lőni.

— Nagy tűz Szerencsen. Folyó hó 13-án reggel 2 órakor Szerencs főutcáján a Lichmann-íéle udvarban ismeretlen okból tűz támadt s az egész ház egy perc alatt óriási lángokban állott. Leégett a szomszédos Kornit- zer-féle nagy ház is. Beégett Schwartz Adolf rőfös üzlete s az összes árucikkek elhamvadtak.

— - Hirdetmény. Zemplénvármegye központi választmánya ezennel közhírré teszi, hogy a központi választmánynak az országgyűlési képviselő- választók 1905. évre érvénynyel bírandó névjegyzékei ellen beadott felszólalásokra hozott határozatai az 1899. XV. t.-c. 148. §-ához: képest 1904. évi julius hó 20.-ától 1904. évi julius hó 30,-áig Zemplénvármegye közigazgatási irattárában közszemlére kitéve tartatnak, ahol ezen idő alatt azokat bárki megtekintheti.

— Nyilvános elszámolás. A sátoraljaújhelyi kereskedők és kereskedő ifjak által f. hó 2-án rendezett táncmulatság bevétele 772 kor. kiadás 313 k. 84 fill, tiszta jövedelem 458 k. 16 fillér. A felülfizetők névsora a következő: Haas Fülöp 40,kor. — Kin- csessy Péter 25 kor. — Éhlert Gyula Schön Sándor, Widder Gyula 20—20 kor. — Grünbaum Simon 15 kor. — Csernyitzky István, Kellarman és Scliarman (Bécs), Kranzther és Róth (Bécs), Modern és Breitner (Bpest), Sátoraljaújhelyi kölcsön önsegélyző hitelszövetkezet, Zinner Henrik 10—10 kor. — Zinner Adolf 8 kor. Blumenfeld Jenő, Róth József, Schweiger ígnácz és fia 6—6 kor. Adler és Bauer (Bpest), Behyna Kálmán, Breiner

Ezek voltak: dupla honorárium és pedig: egy előleges és egy kilátásba helyezett utólagos, azonkívül a ruhatárossal megkötendő barátságos viszony, esetleg borközi ölelgetések igénybe vételével, föltétlen brudersaft, továbbá minden félórában időközi ellenőrzés stb. stb.

Az ám, csakhogy amit ember tervez azt Isten végzi.

Amint odaállítok a ruhatáros elé s a világ legédeskésebb hangján szólok hozzá:

— Kérem szépen egy kalapot, egy botot és egy felöltőt óhajtanék Önnél letétbe helyezni.

Minden megalkuvást kizáró határozottsággal feleli:

— Kalapot nem fogadunk el.

— Neem?

— Nem.

— Ugyan miért ?

— Mert azokkal mindig baj van.

— De az enyémet csak elfogadja. Tudja, úgy, külön . . .

— Nem tehetek kivételt kérem.

Hiába. Bele kellett törődnöm a

változhatatlanba. Nem baj no, majd a kezemben tartom, annál nagyobb biztonságban van.

Hanem egyizben mégis meg kellett válnom tőle. Egy csárdást táncoltam, a szép szempár boldog birtokosával. Aztán ki a csoda tud kalappal csárdást, láncolni, pláne, ha ő vele járja? Én nem. Le is tettem. De kellő elővigyázattal. Kilej tettem a párommal a terraszra, a nagy hőséget hozva fel okul, s kalapomat a terraszra

nyíló ablakba helyeztem. Ott is táncoltam a közelében. így kívülről biztosítva voltam, belül meg amúgy is táncolnak, ki törődne hát az én kalapommal ?

Ámde alig ült el a zene-zaj, felsírt ajkamról a jaj, mert a kalapom egy észrevétlen pillanatban, minden óvintézkedésem dacára, előde sorsára jutott: eltűnt, nyomtalanul, mindörökre, egy utolsó istenhozzád nélkül.

Csak azt a három órát sajnálom, amit a hiábavaló kereséssel töltöttem el. Nagy Isteni mennyi időt és szót pocsékoltam el a legcsekélyebb haszon nélkül.

A helyzet eközben a télihez hasonlóvá vált. A társaságom már kocsin ült türelmetlenül nógatva engem, én meg kalap és tanácsnélkül álltam bambán meredve egy helyre. Egy fekete szallagu fehér kalapra meredt a tekintetem, amely egyik asztal lábai közzé volt titkosan ékelve.

A társaságom kocsija már megindult, az utam 12 kilométer, külön kocsi meg nincs. A körülmények e kényszerítő hatása alatt vadul rontottam a titkosan elrejtett szalmakalap felé s hihetetlen gyorsasággal elcsenve azt, rohanva igyekeztem a már futó kocsi után.

Azok a hires bodrogköziek . . . de meg tréfáltak másodszor is. Ehhez nem ért a Bácska.

Hanem azt a fekete szallagos fehér szalmakalapot visszaadom, csak tessék jelentkezni érte.

Yeréb.