Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)

1904-11-19 / 127. szám

2. oldal ZEMPLÉN. November 19. tesi díjjal, melynek azonban 1000 ko­ronára leendő kiegészítése iránt a kellő lépések megtétettek. A pályá­zatok a sztropkói főszolgabíróhoz e hó 23-áig nyújtandók be. — Mindkét állás választás utján lesz betöltendő. JEGYZETEK a hétről. * Lelki járvány. Amennyit Magyarországon a ki­vándorlásról már összeírtak, az egy hatalmas könyvtárt tenne ki. Fejte­gették e kérdést minden oldaláról s keresik, kutatják az okokat, melyek nem minden esetben találhatók meg a sanyarú gazdasági viszonyokban. Igen nagy igazságot pattantottak ki tehát Zemplénvármegye közigazga­tási bizottsági ülésén, azt mondván, hogy a kivándorlás mai stádiumában egy mánia, lelki járvány, mely ellen törvényekkel, intézkedésekkel véde­kezni aligha lehetséges. Valóban igy van. Az embereket, akiket a sors sa­nyargat, egyszerre elfogja valamilyen vágy a szabadulás után. A remény, mint színes pillangó, előttük repdes s csábítja őket — túl a tengeren. A meseország, — Amerika Ígérete elcsá­bítja őket, nem kell ahhoz még ki- vándorlási ügynökök csábítása sem, hogy útra keljenek, mert a lélekben gyökeredző látomány leküzdhetetlen. Bizonnyal a kivándorlók nagy részét ez az érzés indítja el hazulról. S ha majd jönni fog egy idő, mikor az uj nemzedék belátja, hogy a káprázat csaló, hogy az Amerikába való vándorlás nem szabadulás, akkor majd lassanként elapad népünkben a vándorlási kedv, visszatér a józan érzék és idehaza fog dolgozni olyan erővel, mint dolgozik most odaát. Adja Isten, hogy azt az időt mielőbb megérjük s addig is — mint a kor­mány igen helyesen tette, — legalább a járvány lefolyását szabályozzuk a magyar érdekek javára. A gőzfürdő papucsai. Roppant bonyodalom fenyegeti az országot. Az országházban tüzes harcban áll kormány és ellenzék, s az egész ország visszafolytott lélek- zettel lesi a harc minden részletét. Kiválló emberek mérkőzése képezi minden nap szenzációját, elvek, néze­észhez, újra szólít Rákhel, azt mondja, hogy eljött hozzám, kovászt kérni, holnap dagasztásra. Ám több volt az eszem tekintetes uram — mosolyott a vénség fürkésző szemével — ucu kifordulok lobbal a konyhából, neki meg félvállról visszaszólok: — Men­ten 1 Ahogy visszatérek Erzsók ko- mánémmal: egy fekete macska surran ki az ajtón, bent már nem volt senki. Utána az Erzsók meg én, akkor lá­tom, a Rákhel portáján szökik be az állat. Ez a jelentésem Takúts biró uram. Kutyává változzam, ha hazug egy szó is. Istenemre mondom! Felállott a biró, lázban égő szem­mel. A térítőt nézte, mintha meg­akarná számlálni a szálat. Majd hir­telen szemét Rákhelre vetette: — íme az egyik vád, amely té­ged illett Parnóka Jánosné — mon­dotta remegve, alig hallhatóan — bűnhődjél meg érte. lm a bünteté­sed. Mondani akarta, de mintha a torkát fogta vón valami, rögtön rá­hadarta, öklével lecsapott az asztal tetőre. — Tizenöt nap múlva négy tisz­tes személylyel ám igazold magad, mert ha ezt nem teszed, ezen Corpus Juris szent Ítéletével, vagy fejedet veszik, vagy elégettetlek. ... Csend lett a teremben, meg sem mukkant senki, csak a nyakak nyúltak, a szemek dülledtek. Mind akarta látni Parnóka Jánosnét, mintha életében sohase látta volna. Rákhel meg csak állott, némán, tek, politikai irányzatok harca folyik a jövendő Magyarország érdekében. De mindez — sifli ahhoz a rettentő kérdéshez képest, amit a múlt héten tisztelt laptársunk felvetett: miért nin- csennek az újhelyi gőzfürdőben bé­lelt papucsok ? Polgármester ur, van e erről az irtóztató méltánytalanság­ról tudomása? Gazdasági érdekek egész sorozata vár elintézésre. Általános, de lokális gazdasági érdekeink egész légiója vár­ja a megoldást, s hogy e megoldás helyesen vitessék keresztül: attól ezrek jóléte függ. Komoly és bonyodalmas kérdések igénylik az alapos tanulmá­nyozást, de van-e komolyabb kérdés annál, hogy miért nincsennek az új­helyi gőzfürdőben bélelt papucsok ? Polgármester ur, van-e erről a súlyos gazdasági károsodásról tudomása ? Vagy talán sporol a város ? Irodalmi életünk most kezd élén­külni, — ifjú tehetségek bontják szár­nyaikat, — irodalmi egyletünk a Ka- zinczy-Kör, újra megkezdi felolvasásai sorozatát, melyeken fővárosi irók is közre fognak működni. Vita folyik az irodalmi élet irányítása felett is, — de van e fontosabb kérdés annál, hogy miért nincsennek az újhelyi gőzfür­dőben bélelt papucsok! Polgármester ur stb. Hagyjuk a szatírát s mondjuk meg igazán, hogy ideje volna már a közügyet másképen kezelni, mint úgy, ahogy azt, — Mucsán teszik, a hol valamelyik kegyelmes ur a felett kezd irtóztató vitát, hogy bélelt vagy béleletlen papucs ran-e a helyi gőz­fürdőben, és azért a polgármestert teszi felelőssé. Ugyan kedves kartársak, — ne hívjuk ki a budapesi croquis irók maró gúnyját és az intelligens embe­rek mosolyát avval, hogy a gőzfürdő papucsát megtesszük — közügynek, és még talán a belügyminisztert is felelőssé tesszük érte. Ez a humoros kis eset a legélénkebb bizonyítéka annak, mint lehet a kákán is — pa­pucsot keresni. Keressük azt csak a saját hálószobánkban. Eddig — ismerve a viszonyokat — meg vagyunk győződve arról, hogy most megint alapos kirohanás fog ellenünk „eszközöltetni“ a papucs ügyben és ilyenformán fog zengeni a hazafiul torok: — Nézzétek a hazaárulókat, nem szótalanul. Fürtös szép fejéről lehul­lott a rózsa. Egy nagy sóhajtás szállt el a kebeléből. Megrázta a fejét, ta­lán tagadásra. — Hűtlen asszony lettél Parnóka Jánosné, ez a másik bűnöd!—vette által a szót Farkas esküdt uram a szenátus feje. Megölted az urad, mert másat szerettél, megszegted az esküd, amit neki tettél, mert Szekeres György lett a szived mátkája. íme a tanú rá Szekeres Mária, kinek szinte olyan izes étket adtál, amitől az urát el is temetheti. El ne tagadd Rákhel, mert te adtad neki! Zúgott rá a tömeg. Megremegett Rákhel. Becsukta a szemét. Ajkát beharapta, majd egy rövid sóhaj röp­pent el az ajkán. A szive dobogott szinte hallhatóan. Párat hátra lépett, majd megnyílt az ajka s fél őri, re- megően, mint hogyha hazudna, annyit dott,: — Igaz! Kerekes Marinak soha­sem adtam mérget, bár ő tőlem Ta- káts biró urnák kérte, nem tudom mi végre? Hanem igy mondotta, hogy Bálintnak viszi . . . — Elég! — ordít közbe Takáts Bálint biró. — Hűtlen asszony lettél, arról nyisd a szádat! Rákhel előbb rája, majd a földre nézett. Lebiggyedt az ajka. Kinyillott az égbolt, s a napsu­gár fénye beköszöntött rájok. Rákhel bűvös haját végig simogatta, bűnös arcát pedig összecsókolgatta. Takáts törődnek ők a polgárok jólétével, nem fekszik szivükön a haza ügye, — nem merik komolyan venni a rettentő kér­dést : miért nincsennek az újhelyi gőzfürdőben bélelt papucsok? HÍREK. — Kinevezés. Dr. Radványi Géza eperjesi tvszéki aljegyző a varaunói kir. járásbírósághoz aíbiróvá nevezte­tett ki. — Erzsébet királyné emlékezete. A róm. kath. főgimnázium i jusága e hó 19-én áldozott Erzsébet királyné emlékének. E nap délelőttjén fél 9 órakor templomba vonult a tanári kar vezetése alatt. Az istentisztelet befe­jezte után az I. osztály termében folyt le az emlékünnepély, amelyen Mecz- ner Tibor VIII. o. tanuló tartott emel­kedett hangú emlékbeszédct s Virág Gyula VI. o. t. szavalta ügyesen Pósa Lajos „Gödöllői erdő“ cimü költemé­nyét. Bettelheim Ernő VIII. o. t. Szabolcska Mihály „Volt egyszer egy királyné“ cimü alkalmi költeményét adta elő nagy hatással. Végül pedig Somogyi Bertalan VIII. o. t. Váradi Antalnak „Erzsébet“ cimü ünnepi ver­sét szavalta kifogástalan felfogással. — 7° hideg. Ez idén nem hiába dugaszolták be erősen a méhek a kaptár száját, mely hideg telet jelent. Enyhe tél előtt ugyanis a méhek nyitva tartják a köpű nyilasát, vagy csak egy kevéssé ragasztják be vi- aszkkal. Most azonban a gazdák meg­figyelése szerint a méhek alig egy fél centimáternyí nyílást hagytak meg s jóslatuk ez egyszer nem csalt. Alig léptünk november közepébe, már is dermesztő hideg szakadt reánk. E héten, hétfőtől kezdve zord idő volt. Szerdán és csütörtökön hét fok hi­degben a Rongyva is befagyott s a mennyiben a kemény tél nem enged : a jövő hét elején már megnyí­lik a korcsolyázó egylet jégpályája is. — Egyházi ünnepély. A takta- szadai ref. egyház temploma 100 éves fennállásának emlékére és uj orgonája felavatása alkalmából 1904. novem­ber 20-ik napján egyházi ünnepélyt biró uram eltakarta arcát, félt a nap­sugártól. — Sohsem voltam hűtlen — meg­akadt a szava — Farkas esküdt uram, mert a hitvesemet sohasem szerettem, csak az öreg Mári — s evvel rámu­tatott — rontott hozzá engem, Sze­keres György ugyan hágta a portámat. Hitvesének is kért, ahogy özvegy let­tem, járt. be is házba. De az igaz Isten szent nevére mondom, tiszta vagyok tőle, mint a hajnal-harmat a tapodott földtől, üt sohasem ál- hattam. — Megöltem az uram ?! A szeretőm kérte, ő mondta a mérget, mivel megetettem; — mert biró uramék, hogyha vétkeztem is, csak ő érte tettem. Szerettem, mint a méh a nyíló virágot. Úgy öleltem őt mint komló a tölgyet, azután elszáradt a nyiló virágom. Az én dongó méhem más virágra tévedt. Mosolygott is, sirt is, amikor ezt mondta. Többször vitte kezét, kul­csolva ajkához. Behunyta a szemét, mintha elképzelni akarna egy éltet, — egy mese világot. — Ki hát a szeretőd!? — Mért nem hoztad véled!? Mért nem esküszik, hogy tied a hűsége 1? — Mért nem véd meg téged, vagy miért nem átkoz ? — Nem mondom meg. Inkább öljenek meg engem. Vigyenek már most a tüzes gyehennára. Nem visz rá a lelkem! Esküdt uraimék, megvéd ő még engem, úgy súgja a régi, a forró sze­relmem. Ügy súgja a keblem, a feje rendez. Az ünnepély kezdete d. e. fél 10 órakor. D. u. 2 órakor társasebéd és utána táncmulatság. — A vármegyei bál meghivói e héten küldettek széjjel s ezek szét­küldése nyomán a bál iránti érdek­lődés még tetemesebb mértékben fo­kozódott. Naponta érkeznek Bernáth Aladár hálbizottsági jegyző címére tudakozódások s nagyon sokan jelent­keznek utólag is, akik meghívókra reflektálnak. Az összes fővárosi la­pok meleg hangon emlékeznek meg a nagyarányú mulatságról, Zemplén­vármegye e fényes sikerűnek Ígérkező báljáról úgy, hogy az érdeklődés a bál iránt a legszélesebb körben van felkeltve. Számos résztvevővel lesz­nek képviselve a fényes bálon a szom­szédos megyék is. A bál alkalmából a rendezőbizottság a vármegye nagy­terme karzatának jegyeire szintén engedett előjegyzéseket, s a mai napig e jegyek is mind elkeltek. Most, közvetlen a bál. előtt mindin­kább kialakul e fényes báli-est képe s előreláthatólag Zemplénvármegye e bálja meg fog felelni, sőt túl fogja haladni ama várakozást, melyet me­gyénk intelligens világa hozzája fűz. — Harcászati lövészet. A város­ban állomásozó honvéd zászlóalj le­génységével az állomás parancsnok­ság folyó évi november 24-én reggeli 6 órától déli 12 óráig éles töltónynyei harcszerü lövést fog tartani és pedig Csarnahó községtől nyugatra a „Desz­kás“ hegy felé emelkedő magaslaton. Lővonal: Csarnahó községtől a Desz­kás hegy 253. magassági pont, Kö­zös hegy 467. magassági pont és a Csókás hegy 472. magassági pont felé. Veszélyeztetett községek: Csarnahó, Czéke, Kásó, Nagy és Kis-Toronya és az ezek között fekvő terület. A honvéd állomás parancsnokságnak f. é. 1867. sz. a. kelt átiratához képest az említett időre a lóvonal irányában való közlekedés megszűnik. A közönséget saját jól felfogott érdekében felhívjuk, hogy a fennebb körülírt és veszélyez­tetett területen a közlekedéstől óva­kodjék. melegétől, úgy érzi az ajkam a csókja tüzétől Bár elhagyott engem. — Nagyon jól van Rákhel, ma­gadra vess érte, mond az esküdt biró . . . Kimentek tanácsra. Csendes volt a terem, némán áll a népség. Alig hallatszott a vének csacsogása. Csak egy pár légy puk­kant szét a gyertya lángba, meg egy árva tücsök tücsögölt a falba. Szinte félt az ember a saját árnyától. Kivűl- rül hallatszott a viz csurranása. Elől ült a biró, Takáts biró uram, úgy elült a székben, hogy ki alig látszott. Lelógó bajuszát a szájába rágta. Nem is mert fölnézni, csak úgy vakon tólta két remegő kezét egy nagy könyvre rája. — Deliberáltatván — felguggolt a székről — az esküdtbiróság a te bűnöd fölött, Parnóka Jánosné. Remegett az ajka, kétszer is el­kezdte, mikor ezt mondotta. Rákhel szemben állott hátravetett fővel, fehér jegykendője nyakára volt kötve. Sze- pegett a lelke. lm halállal bűnhődsz — foly­tatta a biró. Megölted az urad; ez a büntetésed. — Takáts biró uram, kend Ítél el engem ?! ordította Rákhel berekedt torokkal. Majd előbbre lépett.. . Ta­káts biró uram, kend lett az én bí- rám ?! Nem retteg az isten hatalmas dühétől! ? Megdörgött az égbolt. Tombolt a fergeteg. Csapkodott a villám úgy, Sirolin A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tiidöbetcgsűgekuél, légzőszervek kurtí­tó» bajainál úgymint idiih foroisehií is, ezamúrhuruí és különösen lábbatlazóknál influenza ulán ajánltatik. Emeli az étvágyat és testsúlyt, eltávolítja a köhögé t és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4.— kor.-ért kapható. — Figye jünk, hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva. F. HOrFflAM-LA. BOCHE & CO vegyészeti gyár BASEL (Svájcz.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom