Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)

1904-11-12 / 124. szám

i. oldal. ZEMPLÉN November 12. Xjeg"TJLjs."b"b! TÁVIRAT. Feladatott Budapesten nov. 12-én d. u. 4 óra. Érkezett d. u. 6 óra. (,Saját ludósitónktól.) Gróf Tisza István kormányelnök mai képvi­selőházi ülésen a két évi katonai szolgálatot és a honvédségnek tü­zérséggel leendő felszerelését a Háznak bejelentette. IRODALOM. Korhadt keresztek. Lehullt a lomb s a megsárgult berekben Letűnt örökre, elhangzott a dal; Alszik némán az elvirágzott élet, S a szürke égbolt temetőt takar. Szellőszárnyon jár itt a bus enyészet És sírva száll a friss hantok felett, S az elhalt élet sírjain zokogva Megtört reménynyel ott lát engemet. A hervadás éppúgy elérte szivem, Elillant onnan gyorsan a tavasz, És mig a tél ott elzugott lehével, A pusztítása itt is ugyanaz. Dércsipve lankadt le az álmok szárnya, Repült még néha, de már betegen ... A szerelemért fentszárnyalt merészen, S megölte őt e bátor küzdelem. S bolyongok itt e gyászos temetőben Busan; a táj is olyan elhagyott . . . Itthon vagyok e sivár szürkeségben, Csillag felém már seholsem ragyog; A lombtalan ág megzörren alattam, Mindegyik egy-egy korhadt fakereszt, Hozzájuk forrva rajtuk csüg a lelkem, S távozni tőlük sohasem ereszti Vidor Marci. A népiskolai „Ifjúsági könyvtá­rakéról. Közli: Czagány Ferencz. — nov. 12. A „Népiskolai Ifjúsági könyvtá­rakat intéző bizottság“ előadójának, dr. Tóth Rezsőnek a vallás- és köz- oktatásügyi m. kir. minisztériumhoz intézett s „A magyar ifjúsági iroda­lom és a népiskolai könyvtárak“ cimü jelentése, 52 nyomtatott lapra terjedő füzetben a VKM. által a kir. tanfel­ügyelőségekhez e napokban megkül­detett. A tudós iró igen behatóan s nagy szeretettel tanulmányozta a tár­gyat, s jelentése oly értékes, hogy azt nemcsak a tanügy terén működők, de minden családapa, vagy anya is gyönyörrel olvashatja s okulást me­ríthet belőle. A nagyértékü tanulmány egy ré­szét kivonatosan a következőkben kö­zöljük : Annak a sokoldalú s céltudatos munkának, mit a magyar cultura ér­dekében érdemes volt miniszterünk, Wlassics Cyula végezett, egyik jelen­tős mozzanata, mikor 1902. nyarán a magyar ifjúsági irodalom irányítására, müveinek bírálására felállította a Nép­iskolai Ifjúsági Könyvtárakat Intéző Bizottság-ot. Örömmel üdvözölte ez intézkedést mindenki, aki tudta s mér­legelte azt a hatást, amit a gyermek­olvasmányok a fejlődő ifjúság lelkére tesznek s látta, hogy irodalmunk e most erősödő hajtása irányítás, bírá­lat hiján, tisztán a véletlen esélyei szerint, mily ingatag s határozatlan módon fejlődik előre. Mindenki érezte ez intézkedés etikai értékét s művelődéstörténeti fontosságát is: hogy az államnak nem­csak joga, hanem kötelessége is meg­válogatni, hogy mily olvasmányt ad­jon az iskolájában tanuló sok ezer gyermek kezébe, s hogy ez intézke­dés nyomán, mely elsősorban az ál­lami s községi iskoláknak szól ugyan, de bizonyára okul s tanul belőle minden más iskola, a közönség s a kiadók is, — de főkép már az a tu­dat, hogy ez irodalom hivatalos gond, megfigyelés és bírálat tárgya, mint lendíti fel ifjúsági irodalmunk ügyét. A bizottságnak, mely 1902 októ­berében alakult meg, szervezkedése után a dolog természete szerint első fontos feladata az volt, hogy revízió alá vegye az egész mai ifjúsági iro­dalmat, s hogy alapos kritika után megjelölje benne mindazokat, amik bennök ajánlatra érdemesek. Hogy az ifjúsági könyvtárak mostani álla­potáról is tudomása legyen, a tan- felügyelői jelentések alapján tanul­mány tárgyává tette az ország összes népiskolai ifjúsági könyvtárainak ál­lapotát is. A bizottság munkásságának két­ségkívül legfontosabb része a könyv- jegyzék. Köztudomású a mi ifjúsági iro­dalmunk sajátos fejlődési módja. Ez az irodalmi ág még pár évtizeddel ezelőtt csodálatosmód, mintha egy­általán nem lett volna semmi kap­csolatban a nagy irodalommal, egész elszigetelten és sajátos viszonyok közt haladt, fejlődött s nem is az iroda­lom jegyében, nem is az irók tehet­sége és akarata, hanem elsősorban a kiadók Ízlése és szükséglete szerint. Ily körülmények közt természe­tes, hogy a kiadók több gondot for­dítottak a könyv kiállítására, mint tartalmára; hiszen a vásárló közön­ség a gyermeknek szánt könyvet alig olvasta s inkább azt vette, amelyik díszesebb kötésű, drágábban illusz­trált; az ifjúsági könyv főkép a ka­rácsonyi vásár s az óvvégi vizsgálat pompázó objectuma volt; a kiadó al­kalmazkodott a közönség kívánságá­hoz, s adott cifrán kötött, díszes köny­vet sokat, — tartalmilag is szépet, ám igazán értékeset bizony vajmi ke­veset. Pár évtizeddel ezelőtt azonban beállott a kedvezőbb fordulat. Akadt egy pár jobb Írónk, aki igaz hivatott- sággal s talentuma javával fellendí­tette az ifjúsági irodalom ügyét. Egy­két jóravaló ifjúsági lap a törekvő fiatal irók egész gárdáját állította az ügy szolgálatába. Javult az ifjúsági irodalom nyelve, stylusa ; tárgyában magyarosabbá, nemzetibbé vált; szín­vonala hatalmasan emelkedett. Azon­ban — noha e nagy emelkedést örö­mest constatálja mindenki — ennek is megvoltak a maga kikerülhetlen, káros következményei. Csak egy-ket­tőt említek ezek közül. Az egyik a hivatott irók nagy elfoglaltsága. Jó tollú s friss talentumu ifjúsági Íróin­kat kiadóink oly mértékben foglal­koztatták, oly sokat s annyifélét Írat­tak velük, hogy egész természetesen, talentumuk értékesebb része: az in- ventio s az effectus nem egyszer meg­apadt bennük, s ami azelőtt hivatás és ihlet dolga volt: az gyakorlat, s nem egyszer: mesterség dolga lett. A másik említésre méltó káros következménye az újabb fejlődésnek ez: Éppen nem ritka dolog manap­ság, hogy aránylag jónevü irók is írnak a gyermekeknek, azonban van akárhány, ki ide valóban csak szel­lemének morzsáit hullatja, mik, noha előkelő asztalról kerültek, mégis csak hulladékok. — E jelenségek megokol­ják azt az álláspontot s azon elveket, amik szerint az ifjúsági irodalom meg­bírálható s megbirálandó. (Vége köv.) A „Zemplén“ 1905. évre szóló Nap­tára immár 22-ik évfolyamában már elhagyta a sajtót és mint várva- várt, mint szívesen látott házi barát ellátogat régi jó ismerőseihez az egész vármegyében. Bizonyára mindenütt nagyon szívesen látják újra, mert viszi magával mindazokat a szükséges tud­ni valókat, amiket nem csak hivata­los, de magánszemélyeknek is okvet­lenül tudni kell, ebben a mi szükebb körű hazánkban Zemplónmegyében. Naptárunk tartalomra nézve az előbbi évekhez mérten bővebb, már annyi­val is, mivel a naptári részt „a kor- és egyházi számítások“ előzik meg, melyben igen sok tudnivalót talál az olvasó. Á naptár olvasmányai közül kiemeljük a következőket: Egy be­köszöntő vers 1905-re, Németh Pál kitűnő versirónk tollából. Ezt követi: Bencsik Istvánnak, a bodrogközi já­rás főszolgabirájának rövid biográ­fiája, Domine Szalmás (álnevű) ki­tűnő vezércikk írónktól; továbbá : dr. Hám Sándor rekrologja; „Rákóczi“, költemény, Vidor Marcitól; és végül két elbeszélés: „A szív jogaiért“ Mok Ferencné és „A nyerges“ Kiár Ist­ván munkatársainktól. — Ezután kö­vetkezik a „Hivatalos Rész“, mely felöleli mindazon tudnivalókat, me­lyekre vármegyénk lakóinak nélkü- lözhetlen szüksége van és pedig a vármegyei virilisták, választott bizott­sági tagok és vármegyei bizottságok, küldöttségek s választmányi tagok névjegyzékét, a vármegye tisztikarát, segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzetét, a magyar kir. állami hivatalokat, közép- és szakiskolákat, egyesületek-, körök-, karok-, társulatokat, nagyobb ipartelepek-, gyárak-, vállalatokat és szerkesztőségeket; továbbá a pénz­intézetek-, részvénytársaságok- és szö­vetkezeteket és azok tisztviselőinek autentikus névjegyzékét. — A „Köz­ségi címtár“ ez idén is a legnagyobb gonddal és precizitással van össze­állítva, melyet a vármegyebeli összes községeknek utolsó postája és táviró- hivatala zár be Unghváryl&de sztrop- kói postamester által pontosan össze­állítva. — Végül: a hirdetési részt és a Sátoraljaújhelyből induló és ide érkező összes vonatok pontos menet­rendjét tartalmazza a hasznos tudni­valókat nyújtó naptár. Amidőn tehát naptárunkat úgyis, mint nélkülözhetet­len kézikönyvet mindenkinek a leg­melegebben ajánljuk, egyszersmind kérjük a megrendeléseket hozzánk ide­jekorán eljuttatni, mert azokat csak addig foganatosítjuk, ameddig naptár­készletünk tartani fog. A „Zemplén“ kiadóhivatala. Almanach 1905-re. Könyvnek a magyar irodalomban még aligha volt hasonló népszerűsége, mint az Egye­temes Regénytár Almanach-jának. November hónak közepe felé, amikor megjelen, lesi és várja az egész, iro­dalomért lelkesedő magyar közönség és kiki keresi, aztán megtalálja benne az ő kedvelt Íróit. — S találgatják, hogy mi lesz az előszónak, amit Mik­száth, a szerkesztő ir, a tanulsága ? így aztán az Egyetemes Regénytár Almanaeh-ja szívesen látott, örömtel­jesen látott, örömteljesen üdvözölt vendég, aki azzal is külömb a többi­nél, hogy nem fogyaszt, de igenis gyarapítja a magyar hazának szellemi kincseit. Az idén a következők érkez­nek : Mikszáth Kálmán, Szabóné Nogál Janka, Andor József, Lőrinczy György, Zöldi Márton, Ambrus Zoltán, Jakab Ödön, Sas Ede, Pékár Gyula, Szoma- házy István, Gárdonyi Géza, Abonyi Árpád, Nagy Endre, Erdős Reneé, Szemere György, Herczeg Ferenc és Bársony István. Lesz tehát öröm a vendéget és az irodalmat szerető ma­gyar házakban. Mint minden esz­tendőben, úgy az idén is Singer és Wolfner adják ki az Almanach-ot, amelynek ára díszes kötésben 2 kor. NYÍLT TÉR*) I A Mindenható akarata oly igen korán megfosztott minket egyetlen fiunktól. A sötét gyász­ban, mely e nagy veszteség folytán lelkünket elborítja, sziv- rehatóan nyilvánult közelből és távolból jóbarátaink és ismerő­seink vigaszos részvéte; kiknek ezért az együttérzésért és baráti jóindulatok tanúsításáért egyen­ként és összesen legbensőbb kö- szönetünket fejezzük ki. Widder Gyula és neje. Sátoraljaújhely és vidékén osztálysorsj egyek | Török Ä. és T.-sa legnagyobb és kiválóan szeren­csés bankházából. i Bpest, VI., Teréz-körut 46 a. kizárólag nálunk kaphatók. Az I. osztály húzása folyó évi november 24. és 25-én. Az I. osztályú sorsjegyek árai: 1h sorsi- *|a sorsj. ‘|4 sorsj. »j8 sorsj. 12 kor. 6 kor. 3 kor. 150 kor. Kiváló tisztelettel Lővy Adolf könyvkereskedése. Schvarcz Zsiga Korona-u. G99. Sátoralj aujhely. MIT IGYUNK? hogy egészségünket megóvjuk,mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvó­szer. Elsősorban a mohai forrás, mint természetes szénsavdus ásványvíz, föltétlenül tiszta, kellemes és olcsó savanyuviz, dús szénsavtartalmá­nál fogva nemcsak biztos óvszer fertőző elemek ellen, hanem a benne foglalt gyógysóknál fogva kitűnő szere a leg­különfélébb gyomor, légcső és húgyszervi betegségeknek. Azért tehát Használjuk a mohai Á 0 N H S-forrást, ha gyomor-, bél- és légcsőhuruttól szabadulni aka­runk. ____________________________DR. KÉTLY. Használjuk a mohai Á 0 N E S-forrást, ha a vesebajt gyógyítani akarjuk. ______________________ DR. KÖVÉR. Használjuk a mohai ÁONES-forrást, ha ét­vágyhiány és emésztési zavarok állanak be. ________________________DR. GEBHARDT, Használjuk a mohai ÁGNES-forrást, ha máj­bajoktól és sárgaságtól szabadulni akarunk. DR. GLASS. Háztartások számára másfélliteresnél valamivel nagyobb üvegekben minden kétes értékű mesterségesen szén­savval telitett viznél, sőt a szóda­víznél is olcsóbban adja, hogy az Agnes-forrás vizét a legszegényebb ember is könnyen megszerezhesse. Árlapot s prospectust kívánatra bér­mentve _ küld a mohai Agnes-forrás kezelösége Mohán, Fejórmegye. Kedvelt borviz. Ksdvelt borviz. Kizárólagos főraktár Sátoraljaújhely s környékére Malártsik György utóda cégnél. *) B rovat alatt közlőitekért nem válla felelősséget a Szerk. Kiadótulajdonos: Éhlart Gyula. Dunky fivérek cs. és kir. udvari fényképészeknek rendes két heti kirándulásokon kívül, a mi legközelebb nov. 13. és 14-én lesz, egy állandó megbízottjuk van itten a műteremben és így levételek minden nap eszkö­zöltetnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom