Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)
1904-11-12 / 124. szám
2. oldal ZEMPLÉN. November 12. praeventiv intézkedéseket megtehesse. A felhívás a következő : Felhívás. A takarmány és élet- nemű szükséglet már ma fennál, — amennyiben úgy a takarmány, mint egyes életnemüekben folyton hiány van, — s kevés hozatal által az árak túl magasak. Hogy a kis gazda közönség szükséglete úgy a takarmány, mint az életnemüekben némileg fedezhető legyen: felhívom a kis gazdák közül azokat, akik takarmány és életnemüekben hiányt szenvednek, jelentsék be november hó 25-ig szükségletüket a város gazdasági felügyelőjénél. Sátoraljaújhely, 1904. évi november hó 10-én. Székely- Elek, polgármester. — nov. 12. Tájékoztatásul. Farkas Andor ur a következő sorok közzétételére kérte fel lapunkat: A „Zemplénvármegyei Kazinezy-kör és a kritika“ c. cikkem megjelenése után keletkezett hírlapi közleményekre vonatkozólag a magam részéről röviden ennyi megjegyzésem van: A „Zemplén“ nov. 3-iki számában megjelent „Helyreigazítás“ — a mint már egy Ízben kijelentettem — nem az én toliamból való. Hogy az én nevemmel kapcsolatban jelent meg, annak a története röviden ez: Éhlert ur nov. 3-án feljött hozzám a napvilágot látott „Helyreigazítás “-sál. Én elolvastam, aztán asztalhoz ültem s Írtam egy nyilatkozatfélét, amelyben kimagyaráztam, hogy a vezetőség- neheztelt kifejezés alatt a Kaziaczy-kör azon tagjait értettem, akik a Kör estélyeinek rendezésébe befolytak. — Nyilvánvaló tehát, hogy az Éhlert ur fogalmazványa nem tetszett nekem, de mikor láttam, hogy ő a saját gyártmányát megfelelőbbnek találja, azt mondtam: Tessék, a melyik tetszik. Megengedem, hogy talán elhirte- lenkedtem a dolgot, de én nem láttam és nem látok most sem lelkiis- meretterhelő vádat az én cikkemben és sohasem hittem, hogy megírásával bárkit is érzékenyen érintek, vagy pláne hírlapi polemizálásra adok alkalmat. A théma úgy is az intimitások közül való, a nagy közönséget nagyon kevéssé érdekli s igy minden nagyobb megtartóztatás nélkül agyon lehetett volna hallgatni. Különben is a legtöbb mulasztást helyre lehet pótolni. Ezt sem nehéz. Es én az általam konstatált ténynyel szemben nem a tiltakozásnak látom helyét, hanem a cselekvésnek. Az aztán mindegy, hogy a vezetőség cselekszik-e, vagy pars pro toto: az irodalmi szakválasztmány. — Végül megjegyzem, hogy általam emelt vád terhének viselésében — ha tán mások lelkén könnyitek vele — szívesen osztozom. Ennyit még szükségesnek tartottam elmondani. Farkas Andor. JEGYZETEK a hétről. * A nyomor. Közeledik a tél s vele a nyomor, ez a gyászos, fekete szörny, mely bekopogtat a szegények házain. Hideg tűzhely mellett, kellő táplálék hijján dideregnek a szegény emberek, van-e ennél szomorúbb, meghatóbb, irtózatosabb látvány. Nem kigunyolása-e a sokat hangoztatott haladásnak, az emberiség eiőremenetelónek, hogy még most is százan és ezren vannak egy- egy városban, egy-egy megyében, a kik nélkülözni kénytelenek az élet- fentartás elemi eszközeit: a táplálékot és a meleget. A szivünk összeszorul, az arcunk elkomorul, mikor azokra a jelenetekre gondolunk, amik a szegénység tanyáin játszódnak le. Gondoljunk csak Gorjkij „Éjjeli menedékhelyére“. Nem a költői fantázia szülte ezt a müvet, hanem az élet. S aki belepillantott egyszer-másszor az élet, a nyomor titkaiba, tudja, hogy a nagy orosz iró nem is a legtúlzottabb színeit használta ennél a valódi „életképénél. No de ott van a nyomor nyomán a könyörület hófehér angyala, mely letörli a szenvedők, az Ínségesek könyeit. Ez igy szépen van mondva, de az életben másképen néz ki, mert ki tudná enyhíteni azt a temérdek sebet, ki tudná még ki is kutatni a szemérmes szegénységet. Mert ez a legjobban szedi áldozatait. A kiabáló koldusok, a lármá sak, a szemtelenek kapnak alamizsnát, olyiknak egész jó üzlet a szegénység. De ott vannak a szemérme- tes nyomorgók, akiken még segíteni sem lehet, mert szégyenük a világ, elé tárni a nyomorúságukat. Ezeket megkeresni és megsegíteni: ez a valódi istenes feladat. No de nem vádolhatjuk magunkat mégsem, mi tényleg teljes szívvel akarunk segíteni a nyomorúságon. Bálokban agyon táncoljuk magunkat, műkedvelői előadáson deklamálunk, szóval mulatunk — a nyomor enyhítéséért. Milyen kár, hogy az ily- módon összeszedett filléreknek csak egy kis része juthat el a nyomor tanyáira — a nagyobb részt felemésztik a — rendezési költségek. A gazdagság. A paradoxonokat nem keressük, és az ellentétek éles szembeállítását nem kultiváljuk, ha csak a körülmények rá nem vezetnek bennünket. De hát most szinte magától kínálkozik a szegénység szembeállítása a gazdagsággal. Á múlt héten a Magyar Kereskedők Országos Egyesülése népes gyűlést tartott Sátoraljaújhelyben. Tehát együtt volt az egész „tőke“ — az egész „gazdagság“ — ahogy már a jó közönség mondani szokta. Mekkora tévedés! Aki benne van a kereskedelmi élet kellő közepében, az igen jól tudja, hogy ők valódi „gazdag szegények.“ Pénzt forgatnak, tőkével dolgoznak, — de mekkora küzdelmet kell folytatniok az élettel, s ha végső számadásképen valami kis vagyont meg bírnak menteni, mennyit kellett azért küzködni, — dolgozni! Becsüljük a magyar kereskedőt, amely társadalmi osztály úgy sem részesül olyan megbecsülésben, amilyet megérdemel. Minduntalan elfelejteni látszanak, hogy ők az ország testében a véredények, — s a gazdasági élet elsőrangú szervei. Micsoda öngyilkossági mánia ezt a becses és féltett szervezetet lekicsinyelni, sőt — ártani neki. Hiszen minden ilyen törekvés tőr a nemzet eleven testében. Mindez a gyűlés folyamán erősen kidomborodott, felesleges volna tehát róla beszélni, ha nem akarnók oly igen, hogy a becses tanulságok egy része ne párologjon ki oly gyorsan az emberek fejéből. Mert nálunk még mindig nagy tisztelete vagyon a henyeségnek, az„uri semmittevésnek“, szemben a becsületes munkával. Nálunk a közismert lumpok társadalmi tekintélye még jelentékenyen nagyobb a szolid és becsületes emberek tekintélyénél. Még mindig nem hozza meg a munka nemcsak a megfelelő pénzbeli kamatjait sem, hanem az erkölcsi megbecsülés azon eredményeit, melyek más országokban vele járnak. Jó tehát, különösen a magyar vidéki városokban demonstrálni, hogy a kereskedők ime egy hatalmas erős osztály, amely imponálni tud, s nem alázatosan kéri a jogait, hanem — ha kell — követeli is 1 A primadonna esete. Hallottunk róla, Eperjesen a primadonna megpofozta a kritikust, mely nem kedve szerinti kritikát irt. Borzasztó eset! S elképzeljük mi minden játszódhatna le Üjhelyben. Az intrikus gyalázatos intrikát szőne lapunk színi referense ellen, a kedélyes apa karambol dákóval törne testi épségünk ellen, a hősszerelmes elszállítaná lányainkat, a primadonna fiainkat, ha — se csekélységen múlik az egész — volna Üjhelyben — színészet. De nincs. Nyugton vagyunk. HÍREK. — Tanügyi kinevezés. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter Répay Antonia okleveles tanítónőt a tőketerebesi áll. el. iskolához rendes tanítónővé nevezte ki. — Áthelyezések. Schultz Ervin m. á. v. forgalmi hivatalnok Losoncz- ról Sátoraljaújhelybe áthelyeztetett. — Jókuthy Endre tokaji járásbirósági telekkönyvi átalakító dijnokot a s.-a.- ujhelyi kir. törvényszék elnöke, a vezetése alatt álló törvényszék telekkönyvi hatóságához helyezte át. — A vármegye bál napjához mindinkább közeledünk s mentői közelebb jön a vármegye bál előreláthatólag fényes és a legteljesebb sikert hozó napja, annál nagyobb buzgósággal lépnek a bál bizottságai akcióba a bál sikerének biztosítása iránt. Hírül adtuk már olvasóinknak, hogy a bálbizottság Dókus Gyula, a rendező bizottság pedig Báró Sennyey István elnöklete alatt alakult meg. Á bálbizottságnak 162, a rendezőbizottságnak 121 tagja van, mely bizottságoknak teljes névsora a már elkészült, díszes vármegyebáli meghívó harmadik oldalát foglalja el. A díszes meghívók most kerültek ki a nyomdából és már címzés alatt állanak s igy a jövő hét elején már szét fognak küldetni. A megyebál iránt — mint értesülünk — a szomszédos megyék intelligens közönsége is érdeklődik s a legnagyobb valószinüség szerint képviselve is lesznek a szomszédos megyék Zemplén- vármegye e fényes szüreti bálján, mely iránt oly általános és széles körben mutatkozik legélénkebb érdeklődés. — Fagy és hó. Tegnap és ma reggel vékony jég-réteg borította a hordókban álló vizeket s az utcai kisebb viz-álló helyeket. Sőt a felsőbb hegyvidéken megjelent már az első hó is, ami a gazdálkodó emberek hite szerint jó termést igér a jövőre nézve. Az időjárás egészen téliesre fordult. Kemény, csípős hideg jár két három nap óta, csak a tél első hírnöke, a hó hagy még magára váratni. Azt hisszük, nem sokáig. — „Egy kis megjegyzés“ mely tévedéseken alapszik. A Felsőmagyarországi Hírlap f. hó 9-én megjelent száma „Egy kis megjegyzés“ cim alatt cikket közöl a városi árvaszéki ülnöki állás betöltése alkalmából, mely közleménye, mint annyi másszor, úgy most is téves állításokon épült fel. Mert nem igaz az, hogy Legez a Jánost valaki visszaléptette, vagy a visszalépésre kérte volna; e visszalépést neki tudomásunk szerint saját meggyőződése sugalta s erre privát okai ösztönözték. Hogy Legeza Jánosnak biztos volt a megválasztatása három pályázó esetében is : legjobbban bizonyítja az, hogy Bánóezy Kálmán épen Legeza visszalépése folytán ígérete alól felszabadult 15—20 szavazónak köszönhette megválasztását. Hogy pedig nem Bánóezy ellen, hanem Piskóty mellett szavaztak le a Fm. H. által említett mamelukok bizonyítja az, hogy ha Bánóezy ellen akartak volna szavazni, akkor „nem léptették volna vissza s nem kérték volna a visszalépésre“ (?) Legezát, kinek visszalépése épen Bánóczynak használt. Egyébként azonban nem értjük azt sem, hogy ezeket a befejezett dolgokat a F. H. milyen utógondolattal és célzattal piszkálgatja fel, mikor ez a pályázókra is zsenáns lehet, de a min a Fm. H. más idő után hiába elmélkedik, teljesen hasztalan fáradtság lévén az ő elmélkedése. Ez a tény különben az ő tapintatlanságát és ízlését jellemzi. Ez ügyben még a hírrovatba is firkálgatott valaki „Malakiás utódai“ cim alatt a Fm. H.-ban, azt mondván, hogy mi prófétai ihlettel a Legeza megválasztását „több, mint valószínűnek“ irtuk, s ime az eredmény nem váltotta be eme kijelentésünket. Hát az természetes is, mert Legeza — visszalépett. Ha nem lépett volna vissza, akkor azt a „több, mint valószínű“ kijelentést talán már azóta igazolták volna a tények. Rosszul érvelget tehát a Fm. H. Minek is érvel az, aki nem tud . . . ? — Munkás-gyűlések. Alig múlik el vasárnap, hogy valamely iparághoz tartozó munkások ne tartsanak szak- gyüléseket. Holnap — mint jeleztük — a cipészek és csizmadiák gyűlnek össze a „Magyar Király“ tánctermében, — f. hó 20 ára pedig a vasúti munkások kérnek engedélyt gyűlés tartására, melyen „a vasúti munkások helyzetéről és nyugbérügyéről akarnak tanácskozni. — A raűi posta ügye. Lapunk egyik utóbbi számában megírtuk a radi postáról, hogy egyik előfizetőnk lapját már több ízben — legutóbb két hót óta egyáltalán nem kézbesítette. Ebben az ügyben felszólalást kaptunk a radi posta vezetőjétől, ki azzal védekezik, hogy ő a megérkezett példányokat mindenkor pontosan kézbesíti s igy azoknak útközben kellett elveszniük. Á felszólalás továbbá azt mondja, hogy viszjelentést azért nem tett a sátoraljaújhelyi postahivatalnak, mert azt gondolta, hogy a lapok elmaradásának az előfizetés beszüntetése is lehet okozója, mit annál inkább feltételezhetett, mivel a kérdéses előfizető a lapot nála sohasem recla- málta. Midőn e felszólalásnak készséggel adunk helyett tesszük ama reményben, hogy a kézbesítésben a múltban beállott zavar valódi okát további kutatásunk ki fogja deríteni. — Agyonszurt béres. Tiszalucon folyó hó 7-én, az országos vásár napján beállított két erősen bepálinkázott legény, névszerint Tallós Márton és Nagy János a Bata Lajos-féle korcsmába és az ott csendesen iddo- gáló Kurima János rónaháti öreg béresbe kötöttek bele, mire az öreg Kurima oda akarta hagyni a korcsmát és mit sem sejtve fordult ki az ajtón, mikor az elvetemült Tallós Márton teljes erővel döfte a hátába a kést úgy, hogy a szegény ember azonnal összerogyott. A tettest csak e hó 9-én reggel sikerült elfogni a tiszaluezi csendőröknek, kik aztán beszállították a szerencsi járásbíróság fogházába. — „Lovagias utón elintézve.“ Épületes látványosságnak voltak szemtanúi azok, akik folyó hó 10-én este 10 óra után a Széchényi-téren jártak. Á vármegye kutjától nem messze hatalmas csattanásokra lett figyelmes a közönség, melyet éktelen orditozás követett. A kiváncsiak nyomban oda siettek és kis idő múlva a néző-köA KARÁCSONYI NAGY ALKALMI VÁSÁR mélyen leszállított árak mellett november 14-én kezdődik és deczember végéig tart, mely alkalommal a raktáron levő áruk feltűnő olcsó árak mellett adatnak el. Többek között: Mosóbársonyok ..............................mtrje 48 krtól Mintázott japán libertiselyem . „ 65 „ Mintázott fekete selymek ... „ 85 „ Nehéz skót louisinek...........................1-05 „ Fekete nehéz suhogó rekl.-taffota „ 1-95 „ Csipkeruhák ................................ „ 12.— frttól Sima liberti sublime minden szinb. mtrje 75 kr. Louisine brilante ............................... 76 „ Valódi japán kaikis...... „ 95 „ Nehéz suhogó rekl.-taffota minden szinb. 1-28 Óriási választék blouse-selyemmaradékok- ban, nagymennyiségű jupon selyemmaradék föltűnő olcsó árban. Mintákat kívánatra készséggel küldünk. SZÉNÁSY, HOFFMANN és TÁRSA ===== selyemáruháza — Budapest, IV. kerület, Bécsi-utcza 4. sz.
