Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)
1904-11-10 / 123. szám
2. oldal ZEMPLÉN. November lU A Rákóczyak egyik ősi fészke; a Hegyalja és a nagy magyar alföld válasz-vonalán, a lehető legkedvezőbb földrajzi fekvése van. Ipari, kereskedelmi és közgazda- sági tekintetben vármegyénk elsőrendű tényezőinek egyike. Népe tősgyökeres magyar; lelkében azzal a kiváltságos jóakarattal, melyet alvi- déki népünknél találhatunk föl. Nem barátja a maradiságnak: sőt ellenkezőleg, szinte példátlanul áll fejlődés, előrehaladás tekintetében. Egyszerű faluból 15 óv alatt virágzó, szépen rendezett vidéki várossá fejlődött. Népe jómódú, s itt ismeretlen a kivándorlás és a hatóságok szidalmazása. Vezető elemei jól fölfogták nemes hivatásukat s a helyett, hogy a magyar ember ősi szokása szerint széthúztak és egymást marták volna: vállvetve törekedtek előbbre haladni. Becsületes törekvésük eredménye ma már fényesen igazolja, hogy jó utón haladtak. Ünnepnapja volt ma Szerencsnek. Díszes, uj községházát emelt a városnak, — palotát a tudománynak, a népoktatásnak. E két középületet avatta föl f. hó 9-én a vármegye vezető férfiai jelenlétében Szerencs közönsége s adta át rendeltetésének. Hazafiui érzésünk teljes melegével üdvözöljük a nemes város közönségét s érdemes elöljáróit ez alkalomból, kiknek lankadatlan buzgalma, vállvetett igyekezete egy fényes ünnepség színhelyévé tette Szerencs városát, egy oly ünnepség színhelyévé, mely aranylapot érdemel Szerencs város históriájának lapjain. A kettős felavatási ünnepségről lapunk kiküldött tudósítója a következőkben számol be: Megérkezés, fogadtatás. Zemplén vármegye egyik rohamosan fejlődő városának : Szerencsnek nagy ünnepe volt folyó hó 9-én. A város újonnan épített városházát és állami iskoláját avatták fel Szerencsen e napon, s e felavatási ünnep fényét emelte az a körülmény, hogy az ünnepségen megjelentek a vársem öleltek, szereti szivével, mely hevesebben senkiért soha nem dobogott, nem fog dobogni. Ha mellette lehetne, rácsókolná a lelkét, de mivel távol van tőle: rácsuklik feje a karjára s siratja azt az órát, melynek élete nincs, csak mámora. Nagyon sokat irt még kiöntve lelkét és remegve, zo- kokva a boldogságtól csókolta a néma betűket, melyek az ő édes, boldogító szerelmét adták tudtára. Sok idő múlt el. Többé semmi hir felőle nem jött. Szegedi Pista még nagyobb beteg lett. Egészen elszakadtak egymástól. Majdnem egy év múlt el s akkor Margit apja parancsának engedve menyasszony lett. Naponta siratta eltemetett reményeit s a menyasszonyi ruha helyett a halált óhajtotta. A szép menyasszony átengedve magát mély bánatába, szomorú gon- dondolataiba, nem veszi észre, hogy nyílik az ajtó és a cseléd levelet hoz be, melyen e sorok álnak: „Életünk el van hibázva, minden késő. Midőn e sorokat olvasni fogja én megszűntem élni. A síromból beszélek, hallgasson meg és kérem ne menjen férjhez soha, mert igazán, lelkem mélyéből csak én szerettem magát. Szegedi István. Margit kiejti kezéből a levelet — sir, majd felkacag. Ijedten néz maga elé s elismétli százszor, ezerszer e két szót: Soha, soha! megye vezető fórfiai is, élükön gróf Hadik Béla főispánnal. November hó 9-én délelőtt fél 9 órakor érkezett Szerencsre a vonat., mely a vármegye vezető férfiait hozta a kettős felavató ünnepségre. Megjelentek Sátoraljaújhelyből gr. Hadik Béla főispán — titkárja Staut József kíséretében, Dókus Gyula alispán, Beregszászy István tanfelügyelő, Dókus László főszolgabíró, Mauks Endre pénzügyigazgató, dr. Szirmay István vmegyei főügyész, Molnár Béla, Miklóssy István g. kath. esperes, Gnädig Lipót mérnök. A küldöttséghez útközben dr. Engel Jakab tokaji ügyvéd is csatlakozott. A főispánt s a kíséretében érkezőket a szerencsi állomáson díszes küldöttség várta élén Pintér István főszolgabíróval. Csatlakoztak a küldöttséghez a szerencsi dalárda, ipartestület s önkéntes tűzoltóság, valamint az alkalmi fogadóbizottság teljes számban. Az állomáson a főispánt s kíséretét Bányay János szerencsi esperes üdvözölte örömteljes, őszinte hangon, hangsúlyozva ama kitüntetés nagyságát, mely a várost a főispán s alispán megjelenése által érte. A beszédre gr. Hadik Béla főispán válaszolt, köszönetét fejezve ki a szives fogadtatásért, melyben részesítették 8 az általános tetszéssel fogadott beszédeben kiemelte, hogy Szerencs város ügyei iránt meleg rokon- szenvvel és érdeklődéssel viseltetik. Beszédét általános éljenzés követte. Az illusztris vendégek azután a lovas bandérium, a diszruhás tűzoltóság s ezernyi néptömeg kíséretében tarackok durrogása közt, hosszú kocsisorban vonultak a virágokkal szépen díszített uj városházához. A menet a következő sorrendben vonult a zászlódiszbe öltöztetett városba. Elől ment két lovasrendőr, utánna a bandérium, iparteslület, tűzoltóság. Az első kocsin Pintér István járási főszolgabíró, majd gr. Hadik Béla főispán dr. Kovács Gáborral négyes fogaton, azután Dókus Gyula alispán dr. Kesseő Gézával, Beregszászy István dr. Erőss Jánossal, Mauks Endre Vári Rezsővel, Molnár Béla Beck Vilmossal,dr. Szirmay István, dr. Gábor Gyulával, Dókus László Bányay Jánossal, Staut József Borsai Miklóssal, Miklósy István Szekeres! Jánossal, Gnädig Lipót Dénes Rezsővel s utánok a közel 100 kocsit számláló kocsisor. A városházánál. A városházánál a megérkezetteket Szerencs érdemes ősz bírája, Molnár István a képviselőtestület élén fogadta. — A disz-közgyülést megnyitva, dr. Kovács Gábor képv. test. tagot kérte föl ünnepi beszéd tartására. — Dr. Kovács Gábor több mint félórás beszédben visszapillantást ve tett Szerencs történelmi múltjára s vázolta az újabb időben való fejlődését. Üdvözölte a vármegye megjelent vezető férfiait, s nagy tetszéssel fogadott beszédét hatalmas éljenzés közt fejezte be. Gr. Hadik Béla főispán ismert ékesszólásával válaszolt a dr. Kovács beszédére s beszéde valósággal elra gadta a közönséget. Munkásságra serkentette s megkapó hasonlatokban hazaszeretetre buzdította Szerencs város közönségét. Beszédét szűnni nem akaró taps és éljenzés követte. Molnár közs, biró megköszönve a magas vendégek megjelenését, a diszgyülés a Szózat éneklésével vé get ért. Az állami iskolánál. Az ünnepély második része az uj állami iskolában folyt le. A város közönsége, anyagi áldozatot nem kiméivé díszes, nagyszabású épületet emeltetett a népoktatásnak 80.000 k költséggel. Eddig 4 tanerő s állami iskolája a törvény követelményeinek nem volt képes úgy megfelni, hogy a felszaporodott számú tankötelezette' két kellő elhelyezésben és oktatásban részesítse. — Fölépittette a város a másik 4 tantermet is és ma hatalmas arányú emeletes épület diszlik Szerencs legszebb terén, hiva magához a jövő reményeit, hogy azokat isteni- 'élelem és emberszeretet mellett hazafias nevelésben részesítve s leik ükjen a tudás lángját életre lobbantva magasztos missiót teljesítsen. Ki kell emelnünk e helyen Gr. Hadik Béla főispánnak érdemeit. Tudva van, hogy Zemplénvármegye a 'olyó éven 32 tanteremmel, 22 uj állami iskolát kapott, szintén főispánunk hathatós és fáradhatatlan juzgólkodása folytán. E nagy arányú újítások a közoktatásügyi tárcát any- nyira megterhelték, hogy szinte kivi- íetetlennek látszott már az: hogy a szerencsi állami iskola fejlesztése ugyan ez éven keresztülvihető legyen. De az a jó akarat, az a vasszorgalom, mely főispánunk lelkében az ő vármegyéje iránt él, legyőzte a nehézségeket, sikerült kieszközölnie, hogy a kultuszminisztérium megadta a négy uj tanerőt a szerencsi állami iskolának. — Főispánunk kultúrpolitikájával aki csak némileg is ismerős, nem tagadhatja el, hogy forduló ponthoz értünk vármegyénk kulturális életében az ő kormányzásával. Az iskolák száma két év alatt majdnem százzal szaporodott meg; s nincs az országnak még egy vármegyéje, melyből a népnevelés előmozdítása és fejlesztése érdekében több és hatásosabb kérelem jutna a kormányhoz, mint innét, ahol a nemes hivatásának magaslatán álló főispán gondja terjed ki a jövő nemzedék szellemi életére. Az uj iskolai épületet a város képviseletében dr. Erős János képv. testületi és gondnoksági tag adta át Pintér István gondnoksági elnök, szerencsi főszolgabírónak, ki szellemes, szép beszédben Berényi Béla igazgató gondjaira bízta azt. Majd bemutatta a gondnoksági elnök a tantestület tagjait a főispán, alispán és kir. tanfelügyelőnek s ezután az iskola dísztermébe vonult az ünneplő közönség, hol a növendékek a Hym- nnszt énekelték el. Ének után ismét Pintér István gondnoksági elnök mondott igen szép beszédet. A főispán eszmegazdag beszéde után Beregszászy István kir. tanfelügyelő ajkairól hallottunk magas szárnyalásu választ. A fáradhatlan szorgalmú tan- felügyelőt sokan és melegen üdvözölték, mint olyan embert, aki e vármegye tanügyi előhaladásának igazi, hivatott munkása. A tanfelügyelő beszéde után a tantestület nevében Berényi Béla ig. tanító köszönte meg a megye vezetőinek szives érdeklődését. A tanítónők remek virágcsokrokat nyújtottak át a főispánnak, alispánnak és a kir. tanfelügyelőnek, majd Mandula Giza el. isk. tanuló köszöntötte fel a főispánt és a vendégeket értelmesen, mire a szózat eléneklése után az ünnepély d. e Vall órakor véget ért. Látogatások, vendéglátás. Az ünnepély végezetével az ünneplő közönség szétosz'olt. A főispán és alispán Pintér szolgabiróval látogat ásókat tettek a városban. Megnézték az újonnan létesült „Szerencsi takarékpénztár részvénytársaság“ uj helyiségét is, melyben Borsai Miklós igazgatósági elnök üdvözölte a főispánt és alispán a hivatalnoki kar élén ötletes beszéddel. A főispán és alispán a díszes takarékpénztár helyiségében látottak felett megelégedésüket fejezték ki. A Sátoraljaújhelyből érkezett vendégek nagyrésze az ünnepély lefolyásától a közebód kezdetéig a Borsai Miklós magyaros vendégszeretetét élvezte. A közebéd. Délután Va 1 órakor a Keresztessy szállóban 150 teritékü bankettet rendezett Szerencs város, a a ünnepélyes actusok befejezéseképen. Az ebéden, mely kitűnő, vidám hangulatban a késő délutáni óráig tartott — a felköszöntőkben sem volt hiány. Toasztokat mondottak Pintér István — őfelségére, dr. Kovács Gábor — a főispánra és alispánra, gróf Hadik főispán — Szerencs város polgáraira, dr. Kesseő Géza — az alispánra, Dókus alispán — Szerencs városra, Szekeressy János —Beregszászy Istvánra és Mauks Endrére, Bányay János — Szabadhelyi Imrére, dr. Szirmay István — a szerencsi ál. el. iskola tanító testületére, Bernáth Béla — Szerencs polgáraira és még számosán. liucsuzás. A kettős felavató ünnepségen jelenvolt főispán és díszes kísérete a Szerencs felől Sátoraljaújhelybe este 7 óra 56 perckor érkező vonattal jött meg Sátoraljaújhelybe. A főispánt és vele utazó kíséretét a szerencsi pályaudvarra kikisérték a város notabilitá- sai s szívélyes melegséggel vettek tőle búcsút. Molnár István biró beszélt itt a főispánhoz s beszédében hangsúlyozta, hogy a főispán éltetésével kezdődött eme ünnepnap a főispán éltetésével is érjen véget. Igaz köszönetét fejezte ki a város nevében a főispán s kísérete szives és felette jóleső érdeklődéséért. A főispán s kíséretének e vonattal utazó nagyobb része (egy páran még a délutáni személyvonattal jöttek haza,) az állomáson összegyűlt notabilitások és érdeklődő közönség hatalmas éljenzése közt szállt fel a vonatra. Epilogns. így ért véget eme kettős fel avatási ünnepség napja, mely fényében, őszinte lelkesedésében egyaránt méltó a megörökitésre annál inkább, mert Szerencs város egész közönsége, minden tényezője méltóképen vette ki részét a munkából, melylyel e szép ünnepség létrehozásán fáradoztak. Köszönet és méltó elismerés illet mindenkit, ki ezen szép ünnepség létrehozásába bármily utón, közvetve vagy közvetlenül belefolyt s kiket nóvleg felemlíteni nem is lehetséges, hiszen e szép ünnepély minél har- monikusabbá való tételében Szerencs város egész intelligenciája, teljes számú közönsége méltán osztozott. Leljék fáradozásuk jutalmát munkájuk kétségtelen, elvitázhatlan sikerében, fényes diadalában. — nov. 10. Válasz Gál Lajos urnák. A Fin. H. f. hó 9-én megjelent számában „Kazinczy-kör és a kritika“ címmel ellenem intézett cikkére válaszom a következő: Farkas Andor ur lapom okt. 29-én megjelent számában cikket irt, mely cikkében a Kazinczy- kör vezetőségét olyan hibával vádolta, amely az irodalmi szakválasztmányt s nem a vezetőséget illette; a cikk megjelenése után kérettem Farkas Andor urat a szerkesztőségbe, s kértem, hogy cikkét a fenti értelemben igazítaná helyre, mert ott ahol irodalmi felolvasások kritikájáról van szó, nézetem szerint csak az irod. szakválasztmányt lehet felelőssé tenni ; megegyeztünk tehát Farkas Andor úrral abban, hogy úgy ő, mint én formulázni fogunk nehány helyreigazító sort s a megfelelőbbet kiadjuk. Később, azaz november 3-án délután 4 órakor Kún József törvényszéki biró ur szobájában kerestem fel Farkas Andor urat, ahol átnéztük mindkettőnk formuláját, mig végeredményében Farkas ur azt mondotta, hogy adjam ki azt, amelyik nekem tetszik, tehát Farkas urnák nemcsak hogy tudomása volt a helyreigazító sorokról, hanem a fenti nyilatkozatával egyenesen feljogosított arra, hogy a két szöveg között szabadon választhassak. Gál albiró urnák azon kérdésére, hogy „ki hatalmazott fel és ki szuge- rálta nekem azt, hogy a vezetőség y
