Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)

1904-11-05 / 121. szám

Harminckettedik évfolyam Sátoralja-üjhely, 1904. november 5. 121. (4343.) Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhÍTatal: SAtoraljaUjnely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Njilttérben minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula dr. Molnár János dr. Perényi József főszerkesztő. felelős sze kesztő. fömunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, t' évre 6 kői negyedévre ii k >r. *— Egyes szám éra 8 fillér. — Hirdetési dij; Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betűkkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. Zomorules. — nov. 5. (N.) Ha jól emlékezünk, talán az 1902-iki soproni kereskedelmi kongresszus mondotta ki határo­zatiig az „Országos Magyar Ke­reskedelmi Egyesület“ megalakí­tását, mert elkövetkezettnek látta az időt a magyar kereskedők egy táborba gyűjtésére. És nagyon helyesen. A széj­jel forgácsolt erők összpontosí­tására ütött a tizenkettedik óra. Legfőbb ideje, hogy kereskedőink tömörülve legyőzzék azt az el­lenszenvet, amelynek osztályosai s egyesitett erejükkel megteremt­sék a magyar kereskedelem lét- biztositékait. A régi, nyelvben és lélekben idegen kereskedelem immár csak­nem teljes egészében megmagya- rosodott, szükséges tehát, hogy ez idegen elemekkel szemben táplált s a nemzet érzületébe ju­tott idegenkedés most már legyő- zessék. Mert ne tessék azt hinni, hogy a magyar azért becsülte kevésre a kereskedőt, mert kereskedő, annyi józan ítélete volt mindiga magyarnak, hogy a kereskedelem hasznosságát és szükségességét belássa, hanem azért nem tudott véle megbarátkozni, mert nem volt magyar. Ennek az idegenkedésnek meg van a természetes alapja Kereskedelmünk, csak néhány évtizeddel ezelőtt is, idegen ke­zekben, nagyobbára német ke- kezekben volt. Az idegenekkel szemben táplált lefitymáló lené­zés s különösen a német iránt érzett határtalan gyűlölet pedig a nemzet történeti múltján ala­puló faji sajátosság, amely örök­lődik apáról- fiúra, fiuról-uuokára, mint egyéb faji jelleg. A keres­kedelem iránt érzett hagyomá­nyos ellenszenv is átöröklés ut­ján került tehát a mai nemzedék vérébe. Helyes utón halad hát a ke­reskedői osztály, ha erőit tömö­rítve igyekszik ezt a természetté vált idegenkedést — miután már minden alapot nélkülöz — a nem­zet érzületéből kiölni. Ehhez egyesek munkája kevés lenne. Nagy jelentőségű teendők szük­ségesek. Egy-két gyűlés, hang­zatos frázis-szórás, vagy hatá­rozati javaslatozás még semmi eredményt nem teremtenek. A vérben leledező hibák megrepe- rálására gyökeresebb eljárást kell alkalmazni. Az útmutatás maga nem visz még a célhoz. Jól meg­kötött sarukkal s felgyürött ing­ujjal mindenkinek oda kell ál­lam a küzdők közé. A cél meg­érdemli a fáradságot s kellő igyekezet mellett bizonyára a munka eredménye sem fog el­maradni. Az 0. M. K. E. vállalkozott ennek a munkának keresztülvite­lére. Tizenkét pontban foglalja össze a keresztül viendő munka­tervet. Az első öt pont elmondja, hogy feladata: „egyesíteni az or­szág minden részében széjjelszórt kereskedőket“ s figyelemmel ki­sérni, hogy „a kereskedelmi ér­A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Fata morgana. Irta: Mok Ferencné. SZEMÉLYEK: Gábriellé huszonhat éves. Zsuzsó huszonnégy éves. (Szín: Szecessziós hölgyszoba. Kerek ablakok, kerek ajtók, nagy, fantasztikus vonalú sző­nyegek, bizarr tükrök, képek. A szomszéd szo­bába egy műterem. Csak egy pókháló vékony­ságú japán-függöny képez válaszfalat a két terem között. A függöny egyik szárnya föl van hajtva, aranyozott griff madár tartja kar­mai között a vékony selyemszövetet. Belátni a műterembe. Egy arab stilü lámpa tarka üve­gekkel, szeszélyes fényt vet körül. Mindenütt szobrok, képek, gobelinek. Török díványok, apró keleti asztalkák minden szögletben. Csu­dálatos verbena illat mind a két helyiségben. A hölgyszoba egy sarkában ílkuszok és le- gyezöpálmák hozott egy fehér milói Vénus. Alatta egy haragosvörös divány. Azon ül a két barátnő. Gábriellé (szürke, egyszerű házi­ruhában, laza hajviselettel): Egy fél­óra óta szavalok hozzád florenczi utam- ról s te mégis oly szórakozottan nézel reám, mintha nem is hallanád szavam! Zsuzsó (elegáns láfogatóruhában, párisi frizurával): Hallom szavad, tu­dom, miről beszélsz, de ne csodálkozz azon, hogy oly makacsul nézem arco­dat, megváltozott tekintetedet. Mondd, mi történt veled? Valami művész- idea él a lelkedben, vagy pedig — ő ?... Gábriellé : Hát nem sejted te okos, naiv asszony, hogy mi történhetett velem ? S még te mondod, hogy meg­figyelő és emberismerő vagy ? Hallgass tehát ide s Ítélj, van-e okom, hogy szépnek, tündérszépnek: lássam a vi­lágot! Jöjj át a műterembe, ott aka­rom elmondani a történetemet. (A két barátnő átöleli egymást s átsétálnak a szomszéd szobába). így! üljünk le. E „Niobe“ alatti bársonykerevet leg­kedvesebb helyem. Itt szoktam álmo­dozni. Ez a selyempárna, melyen teg­nap az ő feje pihent. Ne nézz rám oly idegenül! Igen ! Bárdy Zoltán itt volt műtermemben s velem töltötte a dél­utánt. Ideges, karcsú testével végig­hevert e díványon, sötét feje azon a csöpp kis párnán pihent. Én itt ültem e szmirnán, lábainál kuporogtam. Nem sokat beszélgettünk. Néztük egymást érdekkel, kíváncsisággal, gyöDgéd sze­retettel. Simogatta a hajam, csókolta a szemem, én meg mint egy gyermek mely az óra ketyegését halgatja, úgy lestem a szive verését. Az a szív az enyém volt, egészen, igazán, osztat­lanul. Ä szemébe meg ép varázsol­tam azt a csodálatos fényes, sugárzó, boldog tekintetet. Repültek az órák, azt hittük, csak percekig vagyunk együtt... dekek kellő képviseletet nyerje­nek“ úgy a törvényhozásban, mint más erkölcsi testületekben, célja „fokozni a kereskedői ön­érzetet“ s törekvése leend,,, hogy helyreállítsa és ápolja az egyes foglalkozási ágak közt megzavart békét,“ „hadat üzen“ továbbá e béke megbolygatóinak. Jelentősek e pontok is, el kell ismernünk, mindazonáltal leg­nagyobb jelentőséget a 6. és 8. pontoknak tulajdonítunk, melyek teljes egészükben igy szólanak: „6. A szövetség törekvése oda fog irányulni, hogy hazánk ösz- szes gazdasági erőforrásai minél nagyobb mérvben fejlesztesse- nek és basznosittassanak és hogy az általános keresetképesség, te­hát a kereskedelmi munkásság eredményessége isfokoztassék.“ „8. A szövetség védi a nem­zeti munkát és támogatja min­den erejével a hazai ipart.“ A hatodik pont tervbe veszi te­hát fejlődő kereskedelmünk meg­erősítését és tökéletesbitését s ennek természetes előzményeként a kereskedelem tárgyát szolgál­tató többi produktiv ágak fejlesz­tését. Ez hatalmas pont. Ez a tö­rekvés egymagában is teljes el­ismerést érdemel, meit kereske­delmünk megszilárdítása mellett egyéb termelő foglalkozásaink nagykorusitását is előbbre vinné és ezáltal az anyagi jólét és gaz­dasági önállóság előföltételeit is megteremtené. E cél elérése érdekében szól a nyolcadik pont a nemzeti munka és hazai ipar minden erővel való Zsuzsó (csalódottan): De hiszen már régebbben szeretitek egymást, nem először voltatok együtt, miért most ez a különös rajongás? Azt hit­tem, már meg is szoktad azt a bol­dogságot s most úgy beszélsz, mintha tegnap ébredtél volna szerelemre! Gábriellé: Igazad van, kedvesem. Régen szeretem Zoltánt, de csak teg­nap óta tudom, mi az igazán boldog­nak is lenni. Hiába magyarázom meg neked a lelkiállapotomat. Még te, a finomlelkü asszony sem vagy képes megérteni. Eddig is szerettem Zoltánt, de micsoda más volt az az érzés, mint az, mely ma betölti a lelkemet. A szó szoros értelmében elvitte a lelkemet s ideadta a magáét. Ez a csere volt a mi hűségeskünk. Erősebb és szilárdabb, mint az, melyet tanuk előtt mondanak! Zsuzsó: És te oly vakon tudsz bízni a férfihűségben? Nem gondolsz arra, hogy jön idő, midőn szerelmes barátod közömbös kezd lenni irántad, midőn érdeklődése más nők iránt fel­ébred, midőn nehéz lesz a láncz, mely egymáshoz fűz benneteket. Képtelen­ség, hogy az az elkényeztetett művész csak egy földi ideálnak hódoljon. Gáb­riellé ! A jövőre gondolok s azért fi­gyelmeztetlek, ne élj túlságos rajon­gással ennek a szerelemnek, mert az ébredésnek jönnie kell! támogatásában. És ez nem képte­len cicoma. Egyetértés mellett, nagy akarattal és rövid időre szóló kitartással könnyen elérhető. Az alapföltételeket nem nélkülöz­zük, csupán az egységes igyeke­zet hiányát érezzük. Ha a szö­vetség, a magyar kereskedők ez érdekképviselete határozatképen mondja ki s kereskedőink e ha­tározatot szigorú lelkiismeretes­séggel betartva csupán hazai ter­mékek értékesítését fogják köz­vetíteni : az eredmény sokkal ha­marább fog, mint hinnők, bekö­vetkezni. A munkaterv utolsó négy pontja a hazai kereskedelem és ennek érdekeit képviselő hatóságok és testületek tájékoztatása iránti tö­rekvésekről szól. íme a programra. Nem sok, nem kevés, hanem épen elegendő. Szigorú és pontos keresztülvite­lével a cél is megvalósítható, en­nek segélyével lehet tekintélyes, független és gazdag kereskedel­münk, mely fejlett mezőgazdasá­gunk és iparunk termékeit érté­kesíti s amely kereskedelmünk ezáltal az egész nemzet osztatlan elismerését is kivívja magának. A hagyományos idegenkedés leg­ott eltűnik a minden izében ma­gyar kereskedelemmel szemben, mert csak a balga késhetik ama társadalmi rend iránti elismerésé­vel; amely a nemzet vagyonoso- dásának, erősödésének oly hatal­mas tényezője. E hó 6-án, azaz holnap: vasár­nap tartja az 0. M. K. E. zem­pléni kerülete alakuló közgyülé­Gabrielle (szelíden mosolyog): Az ébredésnek jönnie kell? Igazad lehet. Gondoltam én is arra, de nem féltéssel, sem sértett büszkeséggel, csalódott illúziókkal, csak nagy, mély szomorúsággal. Azzal a szomorúság­gal, melylyel az ember „bűnre és erényre egyenlően képes. Ő meg nem fog csalni soha. Értsd meg, édes Zsuzsó, hogy az ő jelleme képtelen a csalásra. De majd egyszer, ha veszí­tettem abból az ideális nimbuszból, mely most, az ő szemével tekintve, körülvesz engem, ha majd lelkem nem lesz érdekes olvasmány előtte, hanem egy ismerős s kissé megunt lektűr, ha nem fogja már lángba, nemes, igazi szenvedélybe borítani szivét a gyöngéd csókom s végül: ha művészi alkotásaim fölött hidegen néz el: ak­kor ő egyszerű nyíltsággal meg fogja mondani nekem, hogy nem szeret többé. De míg ezt a szomorú vallo­mást nem teszi, addig bizorn, hiszek hűségében, mint a nap ragyogásában, a csillagok fényében. Hogy rajongó szerelmünkből felébredünk egykoron, azt megjósolta ő is. Midőn nincs már villanyozó hatással a mosolyunk, a csókunk. S mert félek ettől a téltől, mely szerelmes, szép májusunkra kö­vetkeznék, azért akarom azt, hogy soha, de soha többé ne ismétlődjék Dnnby fivérek cs. és kir. udvari fényképészeknek rendes két heti kirándulásokon kivül, a mi legközelebb nov. 6. és 7-én lesz, egy állandó megbízottjuk van itten a műteremben és igy levételek minden nap eszkö­zöltetnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom