Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)
1904-11-03 / 120. szám
2. oldal ZEMPLÉN. November 3. trágya értékesítése tárgyában. 10. Ugyanannak javaslata Hellinger Gábor segély kérvényére. 11. Ugyanannak javaslata özv. Sztrapkovics Im- réné által befizetett sirdij visszautalása tárgyában. 12. Horovit* Izrael illetőségi ügye.513. Veverka Józsefné illetőségi ügye. )( Hivatalos hirdetmény. Sátoraljaújhely város polgármestere ezennel közhírré teszi, hogy a földművelésügyi m. kir. miniszter a katonai (honvéd) élelmező raktárok kézi bevásárlásainak ismertetése tárgyában népies füzetet bocsátott ki, mely füzet az érdeklődők által a város kiadó- hivatalában a hivatalos órák alatt megtekinthető. HÍREK. Gróf Andrássy Dénesné temetése. Sátoraljaújhely, 1904. nov. 1. Október hó 26-án helyezték el nagy ünnepségek keretében örök pihenőre gróf Andrássy Dénesné hamvait abba a díszes, krasznahorkaváral- jai márványmauzoleumba, amit a fen- költ lelkű nőnek, a jótékonyság védasszonyának őt rajongásig szerető férje: gróf Andrássy Dénes emelt. Nagy és mély volt a gyász, melyet azért a jótékony, aranyszívű asz- szonyért férje viselt és visel, de ez a gyász nemcsak az övé, részt kérnek belőle a szenvedők, kiknek sebeit behegesztette, az árvák, nyomorgók, kiknek ő törölte le könyeit, a sziiköl- ködők, kiknek ajkain hála szózattá változtatta a felfakadt sóhajt, szóval sokan, szinte megszámlálhatatlanul sokan, kiket szive kiáradó jóságának egy-egy sugára ért. Aminek ez a páratlan jóságu főúri hölgy ólt, munkált: — az mind a jótékonyság kultuszának bemutatott áldozat volt; kitartó, hűséges áldozat a jótékonyság, szivnemesség oltárán, melynek sohasem lankadó lelkesedéssel élesztette és táplálta tüzét. Boldog volt, ha önzetlen szive jót tehetett, ha áldozatkészségének egy- egy kiáradó sugarával bearanyozhatta a szenvedés tanyáit, a szükölködők elhagyott hajlékait, s melegen érző, nemes szivére vonhatta a részvét szám- üzöttjeit s kezével védőleg fonhatta át a sorsüzöttet, ki segélyére rászorult. Díszes, méltóan díszes hozzá az a mauzóleum, melybe Bubics Zsigmod püspök szárnyaló méltató beszéde, s fényes gyászünnepség keretében áldott porhüvelyét elhelyezték, de mégis semmiesetre sem díszesebb azon emlékkőnél, amit ő magának annyi ezrek szivében örök időkre emelt. Abban van megörökítve az ő emléke az idők hosszú sorára, abban van az ő soha el nem enyésző jutalma, mondhatjuk : — megdicsőülése. Ott vannak az ő gyászolói hosszú, végtelen sorában mindazok, akikkel jót tett, ott van az egyletek, közhasznú intézetek hosszú sora, melyek segélyezésében mindenkor első volt, ott van számos közcélú intézmény, egyház, melyet az ő áldozatai, adományai tettek erősebbé. Csoda-e hát, hogy akkor, mikor a mauzóleum ajtaja rácsukódott: a szivnemességben hozzá méltó férjén kívül ezren és ezren úgy érezték, mintha az a kriptaajtó saját szivük falára csapódott volna le ,. . ? ! * A nemes grófné tetemeinek október hó 26-án a mauzóleumba történt elhelyezése alkalmából, mikor egy egész ország igyekezett leróni kegyeletét, háláját az elhunyt főúri nő iránt s osztozkodni a gyászban, amely férjét érte: Zemplénvármegye közönsége is méltóan vette ki részét a gyászünnepségből, hogy kifejezze a mély és őszinte fájdalmat, melyet a gyászeset alkalmából érez. A temetési szertartáson megyénk közönsége díszes küldöttséggel képviseltette magát, melynek tagjai gróf Hadik Béla főispán vezetése mellett ezek voltak: Dókvs Gyula alispán, Katinszky Geyza róm. kath. apát- plebános, Miklóssy István gör. kath. esperes, Dókus László Sátoraljaújhelyből, Czibur Bertalan, Lászlóffy László, Widder Márk Nagvmihály- ból, Lehóczky Endre r. k. esperes, c. kanonok Szinnáról, Bessenyey István róm. kath. esperes Monokról, Vitányi Bertalan Szerencsről, Huttka József ev. ref. esperes Bánóczról, Zom- bory Gedő Megyasszóról. A küldöttség a megye nevében gyönyörű koszorút helyezett a koporsóra a megye színeit viselő szalaggal s a következő felírással: Zemplénvármegye közönsége kegyelete jeléül. A gyönyörű koszorú József főherceg udv. kertészetében lett készítve. Ugyancsak koszorút küldött a koporsóra a „Zemplénvármegyei Ka- zinczy-kör“ is ezzel a felírással: A Zemplénvármegyei Kazinczy Kör — hálája jeléül. — Halottak ünnepén. A holtak iránti kegyeletes megemlékezés szomorú ünnepe f. hó 1-én folyt le a sirkertokben. Már a kora délutáni órákban a rendesnél népesebbek voltak a temetők felé vezető utcák. Különösen a Kazinczy-utcán át zarándokoltak sürü tömegekben az emberek szeretteik sírjaihoz. A kocsik egymást érték, melyekben a gyászolók nagy száma sietett a köztemetőbe, a holtak csöndes birodalmába. Szegény és gazdag egyaránt vitte a búcsúzó életnek, az ősznek kedves, utolsó virágait, hogy elhelyezze arra a sir- dombra, mely alatt csöndesen alussza örök álmát az élők sorából elköltözött kedvese. Mind a négy temetőben, a régi róm. katholikus, az ev. református, a görög katholikus és az uj köztemetőben nagy közönség hullámzott kora délutántól kezdve egészen estig. Mikor a szürkület beállott, ki- gyultak a kis gyertyácskák és mécsesek, az örök világosságnak ezek a halvány jelképei és egyszerre fényessé tették, bevilágították a csöndes, öröksötét sirkerteket. Minden hant fölött fény áradt széjjel és a hantok alatt porladozók hozzátartozói könyós szom- mel állották körül azt a kicsiny, megszentelt helyet, hová évenként elzarándokolnak kegyeletüket leróni. A hová pedig egy-egy gyertyácska sem jutott, annak a sírnak csendes lakója nem hagyta itt szeretteit, vagy any- nyira szegények hozzátartozói, hogy rendesen a betevő falatra sem jut nekik. A temetők kivilágítása este 7—8 óráig tartott. Azután csend lett, mély csend borult az imént kivilágított sírok fölé. A temetők kapui bezárultak s egyszerre néptelen lett a halottak országa, csak a holtak maradtak vissza a néma sirhantok alatt. A legmozgalmasabb volt ez idén a köztemető, ahol a gyászoló nagyközönségen kívül a főgimnázium ifjúsága is kegyelettel adózott érdemes nagynevű tanárai emlékének. A lefolyt kegyeletes ünnepről tudósításunk ez: A róm. kath. főgimnázium ifjúsága a tanári kar vezetése alatt Mindenszentek napján délután 1/->3 órakor kiment a temetőbe, hogy ott a kegyelet adóját lerója. Dr. Hám Sándor sírjánál megható gyászünnepség folyt le. Az ifjúság énekkara gyászdalt énekelt, amelynek elhangzása után Meczner Tibor VIII. o. tan. az ifjúsági önképzőkör elnöke tartalmas beszédben emlékezett meg Hám Sándorról, az ifuság lelkes barátjáról, a kiválló tudósról és költőről. Utána Brösztl Gyula VII. o. t. szavalta el Bám Aladár alkalmi költeményét nagy hatással. Majd újból felhangzott az énekkar bucsuéneke, melynek végeztével Székely Lajos VI. o. tan. Hám Sándornak egyik hangulatos költeményét adta elő ; végezetül az énekkar Mendelssohnnak gyászdalát énekelte finoman. — Katonai előléptetés. A m. kir. hadügyminiszter barancsi Józsa Gábor alezredest, a 10. honvéd-gyalogezred parancsnokát ezredessé léptette elő. — Pénzügyi kinevezések. A m. kir. pénzügyminiszter Konyári Ödön fiumei, Gazdik Gyula gálán tűi és Szabó József élesdi adóhivatali gyakornokokat a sátoraljaújhelyi adóhivatalhoz adótisztekké kinevezte. — Katonai kinevezések. A novemberi katonai előléptetéseknél a helybeli honvédzászlóalj négy tiszthelyettese lett előléptetve. Balogh István, Gergelyffy István, Ráthonyi Viktor és Tima József tiszthelyettesek ugyanis, kik a helybeli honvéd- zászlóaljnál vannak szolgálattételre beosztva : — hadnagyok-ká. léptek elő. — Esküvő. Dr. Davidovits Jenő orvos f. hó 8-án délután 1 órakor tartja esküvőjét Markovits Miksa helybeli földbirtokos kedves leányával Flórával. — Uj doktor. Rimay László helybeli ügyvédjelöltet, Rimay Lehel helybeli pénzügyi számvizsgáló fiát a kolozsvári tudományegyetemen államtudományi doktorrá avatták. — Áthelyezés. A m. kir. pénzügyminiszter Pirigyi István kir.-helmeczi adóhivatali gyakornokot, mint adótisztet Fagarasra helyezte át. — Tiszti orvos képesítés. A Budapesten megtartott tiszti orvosi vizsgán dr. Kondor Miksa sárospataki orvost tiszti orvossá képesítették. — Honvéd újoncok esküje. Az október hó elején a helybeli honvédzászlóaljhoz bevonult honvéd újoncok ünnepélyes eskütétele folyó hó 1-én ment végbe a honvédlaktanya udvarán. Az újoncok kivonulása után, délelőtt 9 órakor vette kezdetét a katonaünnep. Előbb Targa János róm. kath. káplán katonai lelkész mondott tábori misét, majd a legénységhez intézett buzdító beszédet, melynek befejezése után Géczy Iván százados felolvasta az eskümintát és a honvéd újoncok “letették a szokásos esküt. A szép és lélekemelő ünnepet Ladzin Rajmond őrnagynak, a zászlóalj parancsnokának az újoncokhoz intézett lelkesitő beszéde fejezte be. — Helyreigazítás. A Zemplén f. évi október hó' 29-én megjelent számában „A Zemplénvármegyei Ka- zinczy-kör és a kritika“ címmel megjelent cikkembe helytelen szedés folytán hiba csúszott be. — Cikkemnek ugyanis az a része, ahol ez áll: „Az aztán a vezetőség hibája, hogy más, a közönség figyelmére és érdeklődésére méltóbb felolvasók után nem nézett“ helyesen a következő: „Az aztán az irodalmi szakválasztmány hibája, hogy más, a közönség figyelmére . . . stb“. Ez az, mit az esetleges helytelen értelmezés s félreértés elkerülése végett szükségesnek tartottam helyesbíteni. F. A. — A reformáció emlékünnepe. Mint lapunkban jeleztük, a helybeli ev. ref. egyház október 31 én a reformáció 387-ik évfordulóját ünnepélyesen megtartotta. Akik ezen a szép estélyen jelenvoltak, avval a benyomással távoztak el, hogy a reformáció az emberiségre mindenképen áldást hozott; a szellemi szabadság megteremtette gyümölcseit az újkor vívmányaiban, szentséges küzdelmeiben, gyászos eseményeiben, mint felemelő történeteiben. Az ünnepélyről szóló tudósításunk különben a következő : Bevezette az ünnepélyt egy gyülekezeti ének (160. dics. I. része) eléneklése, mely után Fejes István esperes-lelkész mondott szívhez szóló alkalmi imát s megnyitó beszédet. Ez utóbbi, bár röviden, éreztette a hallgatósággal, mily értékesek azok a kincsek, melyek a reformációból az emberiségre szétáradtak. A büszke Albion, a hatalmas german faj, Hollandia, Svéd, Norvég, Dánország mind példák arra, mint tehet a protestantizmus hatalmassá egy nemzetet. 1— Utána az ev. ref. dalárda énekelte Szalay Béla kántor vezetése alatt Luther örök szép énekét: „Erős várunk nekünk az Isten“. Majd ifj. Hubay Bertalan s. lelkész olvasta fel „A protestantizmus és a magyar nemzeti szellem“ cimü alkalmi dolgozatát. Bevezetésül nagy vonásokban megemlítette, minő szabadabb irányú mozgalmak voltak észlelhetők a XIII. századtól kezdve, mig a kor azokra az eszmékre, melyeket ezek hirdettek, megérett Franciaországban, Angliában, Olaszországban s nálunk is nemzeti öntudat nyilvánul. Huss János Csehországban, Wyktift Angliában lépnek fel a szellemi szabadság érdekében s mikor az idő teljessége eljő, megszületik a reformáció, mely a nemzeti szellemet erősiti, fejleszti, mint ez történt hazánkban, hol a protestantizmus és nemzeti szellem összeforrottak s kölcsönös hatással voltak. — Felolvasó lelkesedett a protestautizmus iránt s mindvégig lebilincselő, lelkes előadásban mutatta be, hogy mint kell történelmi alapon állva, nagy vonásokban érzékeltetni egy igazságot. Ezután Fogéi Emma III. oszt. polgáriskolai növendék szavalt az uj énekes könyvből egy alkalmi darabot. Nyugodt, kedves megjelenése s előadása kellemesen hatottak a jelenlevőkre. Következett a polgári leány iskolai növendékek éneke. „Oh Sión légy csendességben“ kezdetű éneket adták elő két szólamban Szalay Béla kántor vezetése alatt. Majd Somogyi Bertalan VIII. gymn. tanuló szavalta Szuhay Benedek alkalmi költeményét hatásosan, tűzzel s hogy előbbi szavaiénak, valamint az ő előadása sikert ért el, mutatta a nyomban felhangzó tetszészaj. Gyülekezeti ének zárta be a sikerült, tanulságos ünnepélyt. —- Sírbolt szentelés. Bartlios Tivadar nyug. kir. táblai biró családtagjai az uj köztemetőben díszes sírboltot építettek, amelyet f. hó 1-én szenteltek be; ez alkalommal száliítat- tak át a régi temetőből a család eddig elhunyt tagjai, é. p. Barthos Ti vadamé, továbbá Barthos István honvédszázados neje szül. Fáy Margit. A beszentelés és hulla átszállításnál a család összes tagjai jelen voltak. — Halálozás. Mint részvéttel értesülünk, dr. Toronszky Élek homonnai ügyvéd kis fia f. hó 1-án Homonuán elhunyt. Temetése ma, f. hó 3-án ment végbe nagy részvéttel. — Zemplénvármegyei mágnás balesete. Egész Zemplénvármegyében izgalmat keltett ama szerencsétlen végű baleset hire, a mely a megye egyik rokonszenves fiatal mágnását, gróf Wolkenstein Oszvald bodrogkeresz- turi birtokost, a debreczeni 7. Vilmos huszárezred hadnagyát érte. A Vilmos huszárezred f. hó 1-én megtartott lóversenyén, Debrecenben. A baleset körülményeiről, melyről sajnálkozással és részvéttel vettünk tudomást, — debreczeni tudósításunk a következőkben számol be: A 7. Vilmos huszárezred f. hó 1-én tartotta lóversenyét Debreczen- ben, hol két súlyosabb természetű szerencsétlenség történt. Az egyiknek áldozata gróf Wolkenstein Oszvald hadnagy, az itteni tisztikar egyik legkedvesebb, legrokonszenvesebb tagja. A nagy akadályversenyben az utolsóelőtti akadálynál, a hol már megelőzőleg szerencsétlenül járt Bor Gyu!a 6. századbeli huszárőrmester az altisztek versenyénél, — a gróf lova megcsúszott és elesett. A grófot a ló oly szerencsétlenül vetette ki a nyeregből, hogy épen az elcsúszott ló alá került. Leírhatatlan izgalmat keltett ez a baleset. A közönség rémülve futott a színhelyre, ahol ló és lovas mozdulatlanul feküdtek. A fiatal gróf sápadtan, eszméletlenül feküdt, orrán, száján ömlött a vér. Édes apja, ki a