Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)

1904-10-22 / 116. szám

Sátoralja-Ujhely, 1904. október 22. 116. (4338.) Harminckettedik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: őAtoralja-Ujnely, lőtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nfilttérben minden garmond sor 30 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. iij. Meczner Gyula főszerkesztő. dr. Molnár János felelős szerkesztő. dr. Ferónyi József fómunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, f évre 6 ko» negyedévre 3 k r. — Egye3 szám ára 8 fillér, -t— _____ ^ Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden sző útin 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükke), vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. Politikai jegyzetek. Budapest, 1004. okt 21. Itthon van a király és mi­előtt hazaérkezett volna, gondos­kodott róla, hogy örömet szerez­zen hü magyar nemzetének. Október 14-én királyi kézira­tot intézett a miniszterelnökhöz, értesítve őt, hogy elhatározta a magyar darabant testőrség felál­lítását Budapesten. Sőt már ki is nevezte a magyar darabant testőrség kapitányává Fejérváry Géza báró táborszernagyot, a volt honvédelmi minisztert. ő felségének ez az újabb el­határozása ismét egy lépéssel előbbre viszi a teljes, önálló ma­gyar udvartartás megvalósulását. Kívánatos is, hogy ez meg­történjék. Hiszen ott áll már teljes pom­pájában készen a budai vár fo­kán a hatalmas, csodaszép kirá­lyi palota, melynél remekebb otthona a világ egyetlen uralko­dójának sincsen. Ha az oda vezető ut nem gyepesedik be, kivirul minden magyar szívben a jobb jövő re­ménye. * A budapesti Teréz-városi ka­szinó vasárnap este tartott társas­vacsoráján, amelylyel Deák Fe­renc emlékezetét ünnepelte, ne­vezetes és a politikai szenzációt képező nyilatkozatot tett po­hárköszöntő keretében Tisza Ist­ván gróf miniszterelnök. A ban­kettnek politikai színezetét emel­te, hogy a miniszterelnökön kívül a kormánynak több tagja volt jelen. A ZEMPLÉN^ TÁRCÁJA. Rengetegben. Hervadó, bus ősszel Némán járok, kelek Árva magányában Süni rengetegnek. Halott csend körülem A természet gyászolt Szomorú mesét sző Lassú haláláról. Hallgat a madárka, Néma a rengeteg, Bűbájos álmában Mi sem zavarja meg. Korhadt, vén fatörzsre Hajtom bus homlokom, S úgy érzem forró köny Hull végig arcomon . . . Lelkem sivár képét Találom benned meg, Én édes magányom Gyászoló rengeteg! Fölöttem mélabus Dalt zsong az őszi szél, Az első felköszöntő után Ti­sza István gr. szólalt fel s rövid bevezetés után a politikai hely­zetre tért át. A millenáris esz­tendő óta — úgymond — a ha­nyatlás, züllés és enerválás kór­sága következett be és beigazo­lódott ismét, hogy a magyar nem zet a harcokban szerzett ered­ményeket a békében üdvösen felhasználni nem tudta. Vissza­pillantott a múlt esztendőre, az­után igy folytatta: „Ezek az idők nem múltak el felettünk. Ne beszéljük túl a ha­ladást, amely a tavalyi helyzet­hez képest mutatkozik. Megen­gedem, hogy sok tekintetben lát­ható a javulás, az erőgyűjtés, de a céltól messze vagyunk és ezt a célt a nemzet számára biztosí­tani nem fogjuk mindaddig, mig ki nem irtjuk azon visszás je­lenségeket, amelyek a nemzeti közélet emez elfajulásának ere­dendő bűneit képezik. Nem aka­rom önöket politikai indiseretiók- kal mulattatni, de aki mélyére néz az eseményeknek, aki elfo­gulatlanul figyeli azokat, amik az utolsó egy-két évtized alatt tör­téntek ebben az országban, az nem zárkózhatik el az elől a meggyőződés elől, azon tanulság elől, hogy az egész bomlás és elfajulási processzus alapokát és kiindulási pontját az a körülmény képezi, hogy parlamentarizmu­sunk súlyosan beteg. Nincs parlament, ahol lehet­séges volna, hogy ily csekély kisebbség a parlament menetét meggátolhatná.“ * Egy letűnt tavasznak Szép álmáról beszél. Az én tavaszomról, -* Melynek nincs virága Fájó zokszó sir fel Mindenütt nyomába. Oh, ti hulló, kedves Haldokló levolek, Boruljatok reám Siri szemfedőnek. S őszi nap áldoztán Haljak én is veled, Álmoknak országa Hazátlan rengeteg! Tima József, Ébredés. Irta: Mok Ferencné. Az édes, izgató parfümillat töl­tötte be a fehéroszlopos termet, mely mindenütt ott érezhető, ahol elegáns asszonyok együtt vannak. Egy fali- disz és szőnyegektől félig elrejtett kis sarokban a szép tizzian-haju Szőnyeyné unottan lapozgatta a leg- ujabbi párisi revue-ket. Arca fáradtsá­got, közönyt árult el, de a szemek annál mélyebben, beszédesebben néz­Tisza István gróf említett, be­szédében csak úgy mellékesen megjegyezte, hogy bár helyesnek tartja a házszabályok módosítá­sára irányuló javaslatát, nem ra­gaszkodik mereven annak min­den részletéhez. Igen! de ott termett egyszerre minden mohó ellenzéki csuka, süllő, kárász és potyka a vízbe pottyantott morzsa körül. És az ádáz harci hangulat hirtelen békeszerző zsolozsmává enyhült. Már senki sem emlegeti a Ház feloszlatását, az uj válasz­tásokat. Hiszen olyan remek, szép az a mesés parlamenti palota! Oly kellemes járni a süppedő, neszfogó, lágy szőnyegen! És a folyosó élete oly vonzó és ked­ves! Aztán meg no — hiába, nem lehet eltagadni — mégis csak meggondolni való dolog a téli választások bizonytalansága. A lelkiismeret összeborzong és a szájhősöket a halál sejtelmének hideg szele járja át . . . jóllehet állítólag az ő hátuk megett vau az egész nemzet! * A politika kusza és zavaros hírei között felvetődő it az a hir, hogy az ellenzéket készülő har­cában Körber osztrák miniszter- elnök támogatja a leglelkesebben, nem lévén ennek a felette elő­kelő idegenuek forróbb vágya, mint az, hogy Tisza Istvántól megszabaduljon. Igaz e ez a hir: mellékes. Hogy felvetődött, vilá­gos jelzése annak, ki húzhat hasz­not egy újabb obstrukcióból. Ha nem is igaz a támogatás hire — tek a szomszéd asztalnál ülő Mogány Bélára. A férfi érezte a reátapadó tekin­tetet s önkénytelenül fel-felnézett s mintha röstelte volna, hogy nem tud ellentállni a delejes nézésnek, végig- simitott fehér, intelligens homlokán s újból mély beszélgetésbe látszott me­rülni kollegájával, Sternbach ügyvéd­del. Szőnyeyné tovább forgatta az újságokat, kissé megremegett ugyan a szája széle, midőn a két férfire né­zett, de azután ő is csevegni kezdett feketeruhás francia társalkodónőjével. S mind mélyebben merült el a fel­vetett témába, szinte ideges gyorsaság­gal magyarázgatott a türelmes kis­asszonynak, ki titkon roppant cso­dálkozott úrnője változó kedélyén. Az étteremben finom füstfelleg emelkedett a villamos lámpák fehér üvegje fölé, ez a diszkrét csend ural­kodott itt, mely álmataggá teszi az embert. A szép, elvált asszony felkelt az asztal mellől. Kissé nyújtózkodott, mint ahogy a párduc is karcsú, szép testét megnyujtja, ha prédára les, azután intett kísérőjének s a kijárat felé lépegetett. Mogány Béla mellett kellett el­mert homályos intrikákon kivü hogyan támogathatna egy osztrák miniszterelnök magyar politiku­sokat ? — vele az ellenzék zagy­ván összeverődött táborához mégis odaszegődött egy óhajtás, egy vágyó várakozás, egy türelmetlen öröm, egy biztató és kitartó ár­nyék : Körber Ottó reménykedve tekint Lengyel Zoltánra . . . De a szabadelvüpárt mögött is megjelent egy árnyék. Egy sötét, félelmes, gigantikus alak, csendes árnyéknak is erősebb ordító tömegeknél, testetlenül is hatalmasabb hadonászó öklök egész dandárjánál, egy halhatat­lan, feledhetetlen, óriási árnyék, a Szilágyi Dezsőé. Vészi József, ez a ragyogó publicista idézte fel ó-budai be­számoló beszédében a hatalmas árnyat. A házszabályrevizió — úgymond — Szilágyi Dezső utolsó politikai öröksége, Szilágyi De­zső utolsó politikai gondolata. Szilágyi Dezső a kisebbség­ben volt akkor, amikor ezt a reformot megsürgette és ha most élne — ellenzéken vagy a kor­mány pártján — óriási ereje zúzva törne össze minden^,poli­tikai irigységet, gyáva^ot, gyű­löletet és rosszakaratot, amely harcra gyűlt a reform ellen. * A Kossuth-párt érthetetlen, megdöbbentő és súlyos következ­ményeket felidéző határozatot ho­zott-: kimondotta, hogy megobstru­álja az ideiglenes olasz kereske­delmi szerződést. Ez a határozat könnyelmű játék az ország leg­nagyobb érdekeivel. Érthetetlen, haladnia. A férfi mély főhajtással kö­szöntötte, az asszony hidegen, alig észrevehetőleg bólintott fejével, de a ruhája szegélyével odaért a férfi kar­jához s ez az érintés egyszerre bí­borba öntötte Mogány Béla arcát. — Megbocsáss barátom, sietek haza, sürgős leveleket várok 1 mente­gette magát társa előtt s kisietet ő is a fürdőpark illatozó fái közé. Mesés szép est volt. A hold ezüstjében fürdő tenger vizén, nesz­telenül, halkan ringatódzva számta­lan bárka siklott tova. Távolabb egy hatalmas hajó árbocai meredtek a csillagos ég felé, a part kőszikláira hajlong myrtus- és ciprusfák lombjai halkan suttogtak. Mogány megállt a tengerparti sé­tány korlátja előtt s megigézve né­zett maga elé. Azt hitte Scherezáde ezeregy meséiből egy bűbájos kép elevenedik meg előtte. Nézte a ten­gert, hallgatta annak misztikus mor- mogását s egyszerre érezni vélte azt a finom cbipre illatot, mely a szép asszony ruhájától áradt feléje. Megfordult. Szőnyeyné, az idős kisasszony karjára támaszkodva, merengő tekin­tettel követte a fehér árbocos halász­bárkákat. Dnnhy fivérek cs. és kir. udvari fényképészeknek rendes két heti kirándulásokon kívül, a mi legközelebb okt. 23. és 24-én lesz, egy állandó megbízottjuk van itten a műteremben és igy levételek minden nap eszkö­zöltetnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom