Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)

1904-10-18 / 114. szám

Október 18. ZEMPLÉN 8. oldal. kész házában egy közebéd fejezte be, hol társadalmi életünk sok kiváló tagja volt a házigazda szívesen látott vendége. Itt a házigazda áldomás po­harát emelte a pápáért, a királyért, püspökéért, kegyuráért, jóakaró ba­rátaiért és híveiért, majd a járás érdemes főszolgabirája Haraazthy Miklós éltette a házi urat. — Janka Károly ev. ref. lelkész kiváló szónoki képességével pedig hozzájárulván előtte szóló szavaihoz, áldomás poha­rát szintén a házi űrért emelte. Á vidám társaság kellemes jó hangu­latban sokáig maradt együtt. — Esküvő. Kühn Károly Jó­zsef kulturmérnökségi vizmester ma, f. hó 18 án délután esküdött örök hű­séget Gávay Margitnak, Gávay Jó­zsef helybeli mozdonyvezető leányá­nak. — Megszurkált iparos-segéd. Az elmúlt vasárnapnak meg van a vé­res krónikája. A Virág-.és Rákóczy- utca sarkán egy cipészsegód össze­szurkálta Sztrahe Árpád eperjesi származású, 37 éves bádogossegédet. A támadás és szurkálás olyan hirte­len történt, hogy a megtámadottnak ideje sem volt magát megvédeni. Vértől borítva szállították éjjel 11 óra tájban a rendőrkapitánysághoz, a hol első segélyben dr. Stern Ármin városi alorvos részesítette. Három he­lyen, bal és jobb felső karját, jobb oldali combját szúrták meg és mivel az or­vos a sebeket veszélyesnek találta, a rendőrkapitányságtól a közkórházba szállították a súlyosan sérült embert. A rendőrség még az éj folyamán megindította a tettes kézrekeritósére a legszélesebb körben a nyomozást. A helyszínén egy kalapot és egy élesre fent, hegyes zsebkést találtak, mely a vérengző, iparos kinézésű fiatal ember tulajdona volt. Ez a bűn­jel másnap nyomra is vezette a rend­őrséget. Megkönnyitette továbbá a nyomozást a sérült kihallgatása alkal­mával tett bemondása is, mely sze­rint támadója egy 20 évesnek látszó, alacsony termetű fiatal ember volt, aki ruházatáról ítélve az iparos osz­tályhoz tartozott. A tettest hétfőn dél­előtt fogták el Székely Károly cipész­segéd személyében, aki kihallgatása során azt állította, hogy előbb Sztrahe támadta meg őt és ő csak önvéde­lemből használta kését. Mig a kir. ügyészséghez átkisérik, egyelőre a rendőrkapitányság zárkájában van őrizet alatt. — Nagyobb ékszer tolvajlás. Hel- linger Hani magánzónő évek óta ma­gányosan lakik Homonnán, Kossuth Lajos-utcai saját házában. Nehány héttel azelőtt arra a szomorú tapasz­talatra jutott, hogy megtakarított filléreit valaki alaposan dézsmálja, mig végre rájött, hogy éretlen leány- gyermekek az ablakon keresztül jár­nak be a szobába, sőt tetten is érte őket a lopáson. Állítása szerint, ilyen utón tíOO koronáját elhordták. Most újabban ismét rájött, hogy még „egy valaki“ kereste, mig az ünnepek alatt a templomba járt. Álkulcs segélyével behatolt lakásába s ott mindent át­kutatott s szekrényéből ékszereit el­emelte. Erre a szomorú valóra csak a lopás után néhány nappal jött rá, amikor egy ókszerdarabot keresett. Jelentőst tett úgy a hatóságnál, mint a csendőrségnél, de úgy a tettesnek, mint a tárgyaknak még a nyoma sem lelhető fel. — Zemplónmegye állategészség­ügye. Zemplónmegyében a sertésor- báne a bodrogközi, gálszécsi, sátor aljaujhelyi (Barancs, Biste, Csörgő, Felsőregmecz, Kásó, Kolbása, Lad- mócz, Mihályi, Mikóháza, Nagybári, Rudabánya községek) járásokban, a sertésvész a bodrogközi, gálszécsi, homonnai, nagymihályi, szerencsi, sztropkói, tokaji, varannói és sátor­aljaújhelyi járásokban (Czóke, Ger- csely, Kisbári, Legenye községek) van elterjedve. A többi állati betegségek szórványosan fordulnak elő. — Halálos szerencsétlenség. Szu- cbár András nagykemenczei tégla­gyári munkást halálos baleset érte Homonnán. A téglához szükséges földanyag vágásával volt elfoglalva, miközben a meglazult földréteg oly hirtelen és nagymennyiségben zuhant a szerencsétlen emberre, hogy ideje sem volt a leornló föld elől mene­külni. Mikor ráakadtak, már nem volt benne élet. — Rejtélyes tolvajlás. Speiser Izidor homonnai terménynagykeres­kedőt f. hó 11-én éjjel rejtélyes mó­don megrabolták. A titokzatos rablás a következőkép történt. Á család a rendes időre tért nyugovóra s az ajtó­kat becsukta. Az üzleti munkások közül senki, még a cseléd sem aludt benn, s mégis sikerült a tolvajnak a szobába jutni és Speiser zsebéből a kasszakulcsokat kilopni, melyekkel átment az első szobába, ahol két fel­nőtt fia aludt. Itt kinyitotta a hatal­mas pénzszekrónyt s abból 2000 ko róna ezüst pénzt, egy dobozból több aranyat, valamint a leánya nevére kiállított postatakarék-betéti könyvet, különféle okmányokkal együtt kilopta és elillant anélkül, hogy valaki bár­mit észrevett volna. A gyanú a cse­lédre, aki már 10 évi fegyházat ki­töltött és egy alkalmazottra irányult, akiket le is tartóztattak. A terhűkre rótt cselekményt mindketten állhata­tosan tagadják. Az alkalmazott is meglopta már egyszer gazdáját. Az összes okmányokat egy rét melletti árokban találták meg. SZÍNHÁZ. ** A kassai színház sorsa. Kom­játhy János, kassai színigazgató kér­vényt nyújtott be tegnap a kassai szinügyi bizottsághoz, melyben a kö­vetkező kérelemmel fordul a bizott­sághoz : Árra kérem lekötelezettségem teljesen tudatában a mélyen tisz­telt bizottságot, hogy ez év julius havában hozott nagybecsű határo­zatát, melylyel pályázatom eldőltéig a színház ügyében határozatot nem tart szükségesnek — kegyeskedjék november 2-ig kiterjeszteni és meg­engedni, hogy én a kolozsvári Nemzeti Színház igazgatásáért pá­lyázatomat beadhassam. Ha pályázatom sikerrel jár, ugyanaz a két színigazgató még rendelkezésre állhat, akik augusz­tus hó első felében jöhettek volna, t. i. Makó Lajos és Nádassy Jó­zsef. Ha pedig ezek ide jövetele nem volna lehető, akár itteni, akár bennök rejlő okokból: én tudom kötelességemet s akkor kérésem oda módosul, hogy teljes anyagi és er­kölcsi felelőségem mellett méltóz- tassanak helyettesemül elfogadni (egyelőre 1 évre) vagy Vidor Dezsőt, a m. kir. operaház rendezőjét, vagy Bartha István mostani helyettese­met, kik hosszú éveken át megelé­gedésemre vezették ügyeimet. Ezek szerint Komjáthy a legna­gyobb valószínűség szerint pályázni fog, ha a szinügyi bizottság abba beleegyezik. És igy tán már a közel jövő­ben fordulóra válik a kassai s ezek szerint a sátoraljaújhelyi színészet ügye is. IRODALOM. Egykor és most. Együtt ültünk a lugasban, Ránk mosolygott a méla hold . . . Illatos volt a levegő S az est oly szép, oly néma volt. Keblünkben a tavasz ekkor Nyitott egy-két szép virágot. . . S ifjú szivünk e világban Mindent rózsás színben látott. Elbújt a hold ... S mi aj kinkről Félve, némán loptunk mézet, S az égboltnak csillagserge Ránk oly irigykedve nézett. Múlt az idő ... Az eget most Olykor felhők takarják be. Másé a lány — s a csillagok Szánakozva néznek rám le. Csnra Miklós. Aniánó könyve. Aniánét, a finom- lelkű Írónőt lapunk olvasói ismerik már tárcái révén, amelyek nyelveze­tük festői volta, a helyzetek pontos, részletes megrajzolása s ügyes mese­szövésük által mindenkor maradandó hatást tesznek az olvasóra. Hizelgünk magunknak azzal, hogy Aniánét, — amely Írói álnév alatt tulajdonkép Silbergerné Lőw Róza rejlik — a mi lapunk mutatta be az olvasóközön­ségnek. És ép ezért kétszeres az örömünk, hogy irói képességei más­hol is teljes méltánylást aratnak. Sil- bergernó Lőw Róza most „Egy élet levelekben“ címmel a fővárosban könyvet adott ki, mely a legnagyobb figyelemre, érdeklődésre tarthat szá­mot. Addig is, mig a megjelenő könyv­ről bírálatot mondanánk, idézzük Rá­kosi Jeuőnek a „Budapesti Hírlap“ szeptember hó 27-én megjelent szá­mában közölt kritikáját, mely minden szavában elismerése Aniánó irói qua- litásainak. A fentemlitett bírálat tel­jességében a következőleg hangzik: „Egy élet levelekben. Egy sze­rény külsejű könyv viseli ezt a címet. Á könyv tartalma egy ortodox zsidó rabbi leányának lelki története. A történet külső kerete sovány: a szent életű és nagylelkű rabbi háza, leá­nyának apja lelki magasságaiba föl­emelkedő szive és elméje; leszállása a sablonos zsidó-házasság minden- napiságába kötelességből és szófoga­dásból, özvegysége utóbb, végül sze­relme egy férfiúhoz, akié nem lehet külső körülményeknél fogva. Mind ez elmondva, megfestve eleintén egy jó baráthoz, utóbb magához a szeretett férfiúhoz irt levelekben. Vékony szá­lakra aggatott sokasága a gondola­toknak, érzelmeknek, benyomások­nak ; de ezek a szálak elmésen van­nak szőve és nemes anyagból valók. Az elbeszélés maga, noha szakadat­lanul egy tárgy körül forog, igen változatos, gazdag és érdekes. Némely kitérés: mint a zsidóházasság — mi­kor a leánynak szülei adnak férjet s az ilyen házasélet leírása; vagy ap­jának apoteózisszerü, ódái megének- lése: plasztikus és megragadó. A raü szerzője magát, a kis regény hőse nevén Aniáné-nak nevezi. Természe­tesen álnév, amely azonban nem kö­zönséges, figyelemreméltón ez egy könyvvel is bevonult a magyar iro­dalomba s joga van arra, hogy észre- vétessék. A regény egy nemes tartalmú lélek világának a festése. Nem az, amit analitikus regénynek szokás ne­vezni. Modern regény, de nem ebben a gyanús értelemben. Modern abban, hogy korával gondolkozik, kora ízlé­sével bir, kora embereit érti s általuk megérthető. De a régibb, magamagát komolyabban vevő irodalom törvényeit tiszteli és követi, midőn, ámbárhogy nem bonyodalmakban keresi az érde­kességet, finom kompozícióban tud elmés elejét, érdekes közepét és meg­indító, meselezáró végét adni elbeszé­lésének. Ániáné-1 szereti egy éltesebb ur, a kivel szellemi és lelki rokon­ságban van, ki magához venné leá­nyának. Ániáné elég okos arra, hogy ily kockázatos vállalatba ne menjen szerelem nélkül, faja szokásai szerint inkább — ideje eljővén — családja kívánságára közönséges házasságot köt, szerelem nélkül, melyben tisztes­séges, kötelességtudással és erkölcs­ösei megél férje kora haláláig. Ezután ismerkedik meg egy feleséges ember­rel s feltámad mindkettőjükben egy szenvedelmes szerelem. Viharos és gyengéd viszonyok, mely tombol, mi­kor nem látják egymást s bárány- szelid, ha találkoznak. De előttünk mindig csak a leány szive tengere háborog. A férfi nem lép homloktérbe, őt sem lángolni, sem epedni nem látjuk. Mégis a férfi az, aki egyszer elveszti nyugalmát s le akar térni az eddig megtartott díszes ösvényről s a leány az, aki megtartja erkölcsi világuk épségét. Mikor a férfi özvegygyé lesz, minden késő : az öregség és a halál áll két oldalt mellettük, de szépen, neme­sen, az emberi szív diadalával. —ő.“ — Kérelem. Dr Horváth Cyrill akadémiai tanár, Zemplónmegye ké­szülő monographiájának egyik mun­katársa a következő kérelem közlésére kérte fel lapunkat: Zemplónmegye készülő mono- graphiája részére az „Irodalom, Tu­dományosság“ c. rovatot irom. Hogy munkám lehetőleg teljes legyen, tisztelettel kérem a t. megyei szár­mazású írókat, hogy összes mü­veik jegyzékét, a nem zemplénme- gyei születésű, de itt élő vagy itt működő t. írókat, hogy itt irt dol­gozataik címeit hozzám (Sárospatak, főiskolai könyvtár) megküldeni szí­veskedjenek. Sárospatak, 1904. okt. 8. Dr. Horváth Cirill, akadémiai tanár, könyvtáros. A »Vasárnapi Újság» október 16-iki száma 29 képpel s a következő tartalommal jelent meg : »Lotz Ká­roly (arcképpel s 12 képpel Lotz fest­ményei után és műterméből). Szana Tamástól. — »Haza mentem.« Költe­mény. Nógrádi Pap Gyulától. — »A fekete fogat.« Elbeszélés. Irta Mikszáth Kálmán. — »A zsarnok szive.« Elbe­szélés. Angolból (képekkel). — »A varég,« Regény. Oroszból fordította Ambrozovics Dezső (képekkel). — .Radnóthyné* Kampis János színmüve a Nemzeti Színházban. Szüry Dénes- től. — Vörösmarthy Béla (arcképpel.) — »Szoborleleplezés Rohonczon« (ké­pekkel a királyi pár rohonczi szobrá­nak leleplezéséről.) — »Berzeviczy Al­bert miniszter Kolozsvárt« (képekkel.) — ,Az osztrák-magyar hajóhad uj tengernagya (gróf Montecuccoli Rudolf arcképével). — »Az országos gyümölcs- kiállitás a Vigadóban« (képekkel.) Kar­dos Árpádtól. — »A keszthelyi tem­plom restaurálása (képekkel). — Iro­dalmi ünnep Komáromban (képekkel a Péczely József és Tóth Lőrincz szülőhá­zát megjelölő emléktábla leleplező ün­nepélyéről.) — »Lotz Károly halála« — Irodalom és művészet, Közintézetek és Egyletek, Sakkjáték, Képtalány, Egy­veleg, rendes heti rovatok. A »Vasár­napi Újság« előfizetési ára negyedévre négy kor. »Politikai Újdonságok«-kai és »Világkróniká«-val együtt hat ko­rona. Megrendelhető a Franklin-Társu- lat kiadóhivatalában. (Budapest, IV. kér., Egyetem-u. 4 sz.) Ugyanitt meg­rendelhető a .Képes Néplap« a legol­csóbb újság a magyar nép számára, félévre 2 korona 40 fillér. KÖZGAZDASÁG. * „Magyar Bortermelők Központi Szövetkezete“ címmel egy, a borter­melők érdekelt szolgáló szövetkezet van alakulóban a fővárosban, mely­nek alapitó bizottságába a zemplén- megyei szőlőnagybirtokosok közül be­választattak : Andrássy Sándor gróf (Velejte) Bernáth Béla (Mád) Buja- novics Sándor (T.-Izsóp) Dókus Ernő (Sátoraljaújhely) Dókus Mi­hály (Sátoraljaújhely) Görgey Gyula (Tállya) Láczay Szabó László (Sáros­patak). A szövetkezet egy alapitó üzlet­részjegye 1000 korona, rendes üzlet­részjegye 200 korona. Aláírások 1904. okt. 31-ig az alapitó bizottsághoz (Budapest V. Gorove-utca 2) külden­dők be. A jegyzett összeg 15 havi részletben fizethető le. A SZERKESZTŐSÉG ÜZENETE. Cs. M. T.-Terebes. Alkalomadtán hozni fogjuk. Kérünk olykor tudósítást Is. S. Gy. T.-Terebes. Köszönjük. Nem közölhető: Kilátások (cikk). Kiadótulajdonos: Éfelfirt- dytils.

Next

/
Oldalképek
Tartalom