Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)
1904-10-15 / 113. szám
2. oldal Z E M P L fijN. Október 15, hát rendkívüli körülmények késztették a rendkívüli eszköz használatára. Nem is kötött végleges szerződést, csak lehetővé tette a nemzetre nézve előnyösen, hogy a szerződésnek törvényes utón való megállapításáig külforgal- munkban fennakadás ne történjék. A végleges szerződést azután a törvényhozó testület a saját belátása szerint készítheti el. Ha tehát elismeri az ellenzék az ideiglenes és szükségszerű ideiglenes szerződés előnyös voltát, miért kell politikai betürá- gódás. Mikor ők hozták törvényen kívüli állapotba a kereskedelmi szerződéses viszonyokat céltalan obstrukciójukkal : miért nem akarják elismerni annak szükségszerű következményét. Ők idézték elő a vihart, s aki most el akarja azt a nemzet felül kergetni, annak a kezét átkozzák köszönet helyett. Hol itt a józan ész ? Betürágással nem lehet a nemzet sorsát intézni. Tisztelem szentesített törvényeinket s tiszteli azt a kormány is annyira, mint a rendkívüli eszközökkel élő ellenzék, de ne lásson ott is törvénysértést, ahol a törvényes állapotnak tesznek megfizethetetlen szolgálatot. Á törvény csak 1904. okt. hó 15-ig van érvényben az olasz szerződésre nézve, hogy uj szerződésünk nincs, annak bizonyára nem Tisza az oka, hanem azok, kik a parlament munkarendjét annak idején annyira megakasztották, hogy ez a rendkívül fontos ügy sem kerülhetett sorra. Kinek van tehát igaza? S kinek az igazából származik nagyobb haszna az országnak? Politikai izgágasággal nem lehet országot kormányozni. Rendeletekkel tiltja a törvény. De rajtuk áll, hogy az okos és elkerülhetetlen rendeletnek törvényes szint és erőt adjanak. Hogy szükséges volt, ezt elismerik s mégis ellene vannak. Kinek van akkor igaza ? Andor Károly. A magyar nyelvet és népnevelést terjesztő egyesület közgyűlése. — Saját tudósítónktól. — Sátoraljaújhely, 1901. okt. 13. Zemplénvármegyének egyik, legszebb missziót betöltő egylete: „A magyar nyelvet és népnevelést Zem- plénvármegyében terjesztő egyesület“ f. hó 10-én tartotta rendes évi közgyűlését. Jelen voltak: Fejes István I. al- elnök, Katinszky Geyza II. alelnök, Dókus László e. pénztárnok, Pekáry Gyula e. ügyész, gróf Hadik Béla főispán, Molnár István ny. főispán, Miklóssy István, Rosznáky Gyula, Beregszászy István, Nemthy József, Korbély Géza, Meczner Béla, Meezner Gyula, Thuránszky László tagok, Szalay Béla titkár. Fejes István elnök megnyitván az ülést, tartalmas, eszmegazdag beszédben ismertette a culturmissiót betöltő, nemes célt szolgáló egyesület célját s ama eszközöket, melyekkel a nemes célt — hogy t. i. a magyar nyelv minél szélesebb körben elterjedjen vármegyénk nem magyar ajkú vidékein — elérni törekszik. így az óvodák felállítása, a magyar nyelv tanítása körül szép eredményt felmutató ifjúsági olvasókörök és népkönyvtárak felállításán és helyos vezetésén fáradozó tanítók jutalmazása, hazafias és közismereteket terjesztő könyvek szétosztása megannyi eszközök, melyek által tért igyekszik hódítani a magyar nyelv és szellemnek. Beszédének végén, — melyet a jelenlevők mindvégig kitartó érdeklődéssel és figyelemmel hallgattak végig — hangsúlyozta, hogy az egyesület tagjainak odaadó, lankadatlan fáradsága és buzgalma már is szép sikert és eredményeket képes felmutatni, mert az egyesület 20 éves fen- állása óta annyi eredményt ért el, mennyit akármelyik hasonló célú, de nagyobb működési körben munkálkodó egylet. Megható szavakban emlékezett meg az egyesület legutóbb elhalt két választmányi tagjáról: Mizsák István vármegyei tiszti főügyész és Talap- kovics László pénzügyigazgatóról, a kiknek elhunytéval az egyesületet súlyos veszteség érte, amennyiben mindenkor buzgó, lankadatlan szorgalmú tagokat vesztettek bennök. A jelenvoltak általános helyeslésével találkozott beszédének ama része, melyben az egyesület érdekeinek támogatására gróf Hadik Béla főispánt és Beregszászy István tanfelügyelőt kéri. Az ülés második tárgya az egyesület 1903. évi működéséről szóló, kimerítő s nagy gondddal kidolgozott titkári jelentés volt, melyet a közgyűlés helyeslőkig vett tudomásul s elhatározta annak a vármegye törv. hatósági bizottságához leendő beterjesztését, kinyomatását ős az egyesület tagjaihoz való megküldését. A nagyon érdekes titkári jelentés tartalma főbb vonásokban a következő : Egyesületünk az 1903-ik évben három választmányi és egy tisztújító közgyűlést tartott. Az 1903. április 16-án tartott választmányi ülésben az egyesület által fenntartott és segélyezett óvodák 1902-ik évi számadásait jóváhagyta s az illető óvoda-felügyelőknek az évi számadás alól a felmentvényt megadta ; — ugyanezen gyűlés az 1903. évi költségvetéseket jóváhagyta, illetve helyesbítette, s az óvodák részére a következő segélyeket szavazta meg: a ez.-hosszúmezői óvodának 620 k. 64 f. a kelecsenyi yy 447 k. 20 f. a nagy-ruszkai V 840 k. — f. a parnói yy 448 k. 66 f. a sztropkói yy 840 k. — f. a szinnai yy 1060 k. — f. a szőlőskei yy 680 k. — f. a tőke-terebesi yy 462 k. 16 f. a varannói yy 1531 k. 96 f. a zempléni yy 451 k. 76 f. a nagy-toronyai yy 680 k. — f. összesen 8062 kor. 38 fillért, mely tetemes segélyösszeg élénk világot vet egyesületünk áldozatkészségére. Az április 16-án tartott ülés XIV. sz. határozatával hat, egyenként 100 koronás dijat tűzött ki az ifjúsági olvasókörök és népkönyvtárak felállítása körül fáradozó tanítók részére s e dijak a következő tanítóknak ítéltettek oda: László Flóris nagy-mihályi állami, Lábos Endre lelesz-pólyáni ev. ref., Csizy Gedeon sajó-kesznyéteni ev. ref., Mis- kolczy Ödön karosi ev. ref. tanítóknak egyenként 100—100 korona, mint olyanoknak, kik a pályázatban megkívánt munkakörnek megfeleltek, vagyis ifjúsági olvasókört, vagy népkönyvtárat szerveztek; a még fennmaradt két pályadijat Haim János dénesfalvai áll. tanító, Karner Ilona pelejtei r. k. tanítónő és Pollák Gyula f.-körtvélyesi r. k. tanítóknak ítélte oda, mint a kik a magyar nyelv tanítása körül kitűnő eredményt értek el. Az 1902. évről szóló titkári jelentésben kimutatott 13,020 koronával együtt egyesületünk a hű munkások jutalmazására az 1903. év végéig 13,620 koronát fordított és nem hiába, mert vármegyénk nem magyar ajkú lakosai között munkálkodó tanítók nemes buzgalommal hódítanak tért a magyar nyelv és állam-eszmének. Figyelemmel kiséri egyesületünk és évenként számot ad a vármegye területén levő felekezeti vagy más jellegű iskolák építési czéljaira, az 1%-es közművelődési pótadó, mint közmüvelő- dési-alap terhére esetről-esetre megszavazott és kiutalt segélyeket; ily czimen az 1902. évi jelentésben kimutatott, de csak az 1903. évben folyósított segélyekhez sorakozik a Széphalom—Hosz- súlázon levő áll. iskola 200 koronával, a bodrog-olaszi g. kath. iskola 400 koronával, a semjéni ev. ref. iskola 600 koronával, és igy a múlt évben kimutatott összeggel együtt iskolaépitési célra az 1903. év végéig 63,200 korona adatott ki. Fényes bizonysága ez annak, hogy vármegyénk nem mostoha gyermekének tekinti a közművelődés csarnokait, az iskolákat, ez által nem csekély szolgálatot tesz, habár közvetve is, a magyarosodás érdekében. Kiterjedt egyesületünk figyelme, tevékenysége arra is, hogy az iskolákban elsajátított magyarnyelvi ismeret az iskola falain kivül tovább is megmaradjon az iskolát kijárt ifjaknál, — s mint egy buzdításul szolgáljanak a magyar nyelvben való előhaladásra, — mint minden évben, úgy az 1903. évben is 100 drb. hazafias irányú és ismeret- terjesztő könyvet osztott szét a következő iskolákban: Nátafalva r. k. 5 drb., Lasztomér ev. ref. 5 drb., Lelesz- Pólyán ev. ref. 5 drb., Upor g. k. 5 colt, karba tett kezekkel jól a sarkára állott a terem közepén. Nézte a leányokat, különösen egyet, fél éjszaka óta, — nézte a szépséges szép Hes- seni Amália Saroltát, aki körül csak úgy forgott a sok német gróf és herceg, lesték még a szeme pillantását is, hogy mindent kedvére tegyenek, de ő még észre sem vette őket. Egyszer arra táncolt el Rákóczi előtt. A szemeik csak egy pillanatra találkoztak, de az elég volt ahhoz, hogy elmondjanak mindent, — el egy szépséges szép tündér mesét, el egy életre szóló, édes boldogságot. Rákóczi elpirult, a fejébe csapott a vér, úgy érezte, mintha egy pillanatra megtántorodott volna. Zavara nem sokáig tartott, köbinlett vagy kettőt, megpödörte a bajszát s a hercegnő után sietett, összecsapta előtte a bokáját és felkérte egy táncra. Mondott a leánynak valamit, de később abba hagyta, mert érezte, hogy amit mondani akart, azt csak elképzelni lehet, de elbeszélni nem. .... Rákócziról beszólt, suttogott mindenki, de ö ezt épen úgy, mint a zenét nem is hallotta, csak egy ártatlan leányszivnek heves dobogását. Irigyelte őket száz legény, irigyelte őket száz leány. Hazajött Rákóczi szép Magyar- országba, a pataki várba, de ott hagyta a szivét a szőke, fürtös hajú, égszínkék szemű, karcsú herceg kisasszonynál. Hosszan, el mélázva nézte a vár alatt hömpölygő Bodrogot. Nagyokat sóhajtott, nem lelte a helyét. Sápadni kezdett az oroszlán fiú. Sóhajtás volt a reggele, sóhajtás az éjszakája. Vagy két hétre rá egy erős kopogtatás verte fel ábrándozásából Rákóczit, majd egy hatalmas termetű német futár állott meg elölte, tollas kalappal, magas szárú csizmában, s egy levelet adott át neki, sarkon fordult és távozott. Egy levelet: illatosat, szépet, rózsaszín pecséttel, finom kézhajtásút. Rákóczinak fejét újra elöntötte a vér, s arcát többé nem a zavar, hanem a leírhatatlan, igaz boldogság nemes pírja sugározta be. Szemei csillogtak, mintha ivott volna, előbb kebelére, majd ajkához szorította a levelet s hosszan, nagyon hosszan csókolta s egy nevet, csak egyetlenegyet suttogott, tele szerelemmel, kéjes boldogsággal. * Kétszer sem nyugodott le a nap, már is hírül járt úgy Magyar-, mint Erdélyországban, hogy Rákóczi Ferenc fia eljegyezte hű hitestársul, a nagybüszkeségéről emlegetett Hesseni Amália Sarolta hercegkisasszonyt. Megjött a hir Zsibóra is, Wesselényi István nagyúri házába. Ki is küldött tüstént a ménesbe, hivatta Nyomárkai Gyurit, olyan gyorsan járjon, mint a lova lába. Mégis jött az tüstént, s leemelt kalappal állott meg a tornác legalsó lépcsőjén, ura parancsára. — Nyomárkai Gyuri, becsületes szolgám — igy mondta Wesselényi — nagy tisztesség ér ma téged, sok nagy vár urának leszesz a kocsisa: Rákóczi Ferencnek, Zemplénvárme- gyében. Azon az öt galambfehér, kiválasztott ménen viszed a szép asszonyt a pataki várba. Holnap reggel itt állj meg a kapu előtt, majd megmondom akkor merre lesz az utad. Bólintott a Gyuri egyet a fejével, s úgy végig sarkalta hosszában az udvart, mint egy kölyök legény. Egyenesen bement a szerszám raktárba, kiválasztott onnan öt drága szerszámot, aranynyal veretest, sal- langos csüngőkkel, szinezüst csengőkkel, piros csikóbörből. Azután egy hint ót, a legdrágább fajtát, magas kocsisbakkal, mély úri üléssel, szép kristály ablakkal, török ajándékot. Haza ment, otthon elbúcsúzott az apjától, öreg anyjától, meg a régi megfeleségesedett cimboráitól, azután elaludt, álmodott egy várat, s benne ölelkező oroszlán gyereket egy fehér galambbal. Másnap reggel ott állt a parancsolt helyen, az öt táltos ménnel. Sárga bagaria sarkantyus csizmába, szép kocsis gúnyába, kötős átillával, structollas kalappal. — No fiam — szólította meg Wesselényi — itt van ötven arany, Körmöczön veretes, elég lesz az útra, jól vigyázz reájok, nagy birtokot ér ám ez az öt paripa. Isten vezéreljen, meg is ajándékoz, hogy hü szolgám voltál. Mostan pedig indulj, eregy fiam Bécsbe,.— Becsbe ? kételkedik Gyuri, hát talán német lesz az uj nagyasz- szonyom ? Német-o? Hát német, igyekszik meggyőzni őtet Wesselényi, — ne törődj te azzal, inkább szállj a lóra, hisz már alig állnak. De Nyomárkai uram csak nem indul. Miért nem mégy hát, epéskedik a nagyur. — Megkövetem — és ezzel leemeli pántlikás kalapját füle megett deresedé hatalmas fejéről, peder egyet hegyesrefent harcsa bajuszán, egy mondásom volna, — Ki vele 1 — Hát megkövetem — bátorodik bele Nyomárkai uram, még a német kutya se hű a magyar emberhez, hát akkor az asszony? Félek: sok bajt okoz az majd az én jó uramnak. Evvel nekivágott az öt táltos ménnek s porfelleg takarta Nyomárkai Györgyöt. (.Folytatjuk.) Sirolin A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek liurn- to® bajainál úgymint Wäll broiiehiíis, szai&árimrui és különösen lábbadezéknái influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és testsúlyt, eltávolítja a köhögét és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4.— kor.-ért kapható. — Figye jünk, hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva. F. HOFFMAKJÍ-LA. KOCHE & CO vegyészeti gyár HASEL (‘»vájez.)
