Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)
1904-10-11 / 111. szám
Earminckettedik évfclyim. Sátoralj a-Üj hely, 1904. október íí. 111. (4333.) v— Megjelen minden második napon kedd. csütörtök és szombat tste. Szerkesztőség és kiadóhivatal: aator*lja-XTjnoly, fitér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó á fill,, vastagabb betűkkel S fill. Njllttérben minden garmond sor 30 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Oytila főszerkesztő. dr. Molnár János felelős szerkesztő. dr. Ferónyi József főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kői negyedévre 8 kar. ■ — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy dísz- betűkkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. Választások Zemplénben. — okt. 10. Matolai Etele vezércikket irt a Fm. H.-ban, melynek bevezető sorai következőképen szólnak: „Szószerint úgy történt Zemplén- vármegye őszi közgyűlésén, mint lapunk megjósolta.“ (Már t. i. a választások). Hát nem nagy prófétai tehetség kellett ahhoz, hogy ennek a választásnak az eredményét meg lehessen jósolni, mert a íőszolgabirói és I. aljegyzői állásra egy-egy pályázó volt, mig a II. aljegyzőségért pályázó Isépynek már a választások előtt pár héttel észrevehető volt a szavazat többsége. Cikkének további részében ezeket Írja : „Megrovás illeti az olyan jelöltet, aki kellőleg nem mérlegelve a helyzetet és viszonyokat, akként pályázik, amiut most történt, hogy maga szinte semmi előmenetelben nem részesült, de másnak úgy szólván egész jövőjét tönkre tévé s beéri a másod aljegyzö- séggel“ s hogy nála sokkal régibb és tehetségesebb tisztviselő útját elzárta. Hátha tényleg igy történt volna, magam is azt mondanám, hogy igaza van Matolainak, csak hogy ő megfeledkezett a 6 2000/VI. 904. X. t.-c.-ről, mely a vármegyei tisztviselőket rangosztályba sorozza s fizetősöket azok szerint állapítja meg. Tudtommal Isépy, mint I. oszt. szolgabiró a lX-ik rangosztálybau volt 2600 kor. fi zetés és 480 kor. lakbérrel, mint II. oszt. aljegyző pedig a VIII-ik rangosztályba lépett elő 3600 kor. fizetés és 600 kor. lakbérrel, tehát csak merő elfogultság az, hogy Isépyt megrovás illeti azért, mert előmenetelre törekedett. A mi cikkíró azon megjegyzését illeti, hogy Isépy egy nálánál sokkal tehetségesebb tisztviselő útját zárta el az előmenetel elől, úgy tudom és úgy hallottam mindenüt, hogy Isépy mindenesetre van olyan tehetség, mint a vele egyidejűleg pályázott többi tisztviselők. Végül Matolai czikkében nem helyesli azon eljárást sem, hogy az egyes albizottságok választásánál gyakorlattá vált, hogy a bizottság egy nevet sem emlit, hanem , hallgat mint a hal“ s akit a főispán ajánl, azt választja meg; hát én rendszerint jelen szoktam lenni a megye gyűlésein s bizonyítom, hogy a főispán mindazokat, akikről tudja, hogy közügyekben részt szoktak venni, - elsősorban hozza ajánlatba, de azon csodálkozom, hogy cikkíró most hozza fel ezt először hibául, holott 33 éves alispánsága alatt ő is úgy „hallgatott, mint hal!“ Ezeket kívántam az audiatur et altera pars elvénél fogva megjegyezni. Egy megyebizottsági tag. A Bodrogközi Jótékony Nőegyletről. Sátoraljaújhely, 1904. okt. 11. A Bodrogköz áldástbozó s széles körben ismert jótékony egyesülete : a Bodrogközi Jótékony Nőegyesület legutóbb adta ki az 1904. évi szeptember hó 11-én Királyhelmeczen tartott választmányi ülésének jegyzőkönyvét egy tiz oldalra terjedő kis füzetkében. E jegyzőkönyvben foglalt adatok azonban kell, hogy a nagy közönség figyelmét újból az egylet felé irányítsák, mert azok elolvasásából, összevetéséből tűnik ki, hogy mily széles körben gyakorolja a jótékonyságot emez egylet, mely élén az áldottlelkü gróf Mailáth Józsefnével igazi missziót tölt be működésének terén: a Bodrogközön. S mikor elolvassuk e füzetből az egylet három havi tevékenységének adatait, az igaz elismerés őszintén dicsérő szava jön toliunkra, látva a páratlan szorgalmat és önfeláldozó munkát, melyet a nőegylet áldásdus céljainak eléréséért kifejt. Ha terünk nagyobb volna: részletesen ismertetnék a hozzánk beküldött füzet tartalmát, igy csak főbb vonásokban ismertetjük azt. Ez a kis füzet ismertetője azon jótékonyságnak, melyet a bodrogközi jótékony nőegylet f. évi junius 12-től szeptember 12-ig vagyis rövid három hó alatt gyakorolt a következőkben : A nyár folyamán Kir.-Helmeczen, Dámóczon és Karosán tartott fenn saját .költségén gyermek-menhelyeket. Özv. Frisch Aronné szentesi lakos siket-néma fiának intézetbe való elvitele segélyezéséhez a már eddig adományozott 100 koronán kívül ujabbi 50 koronával járult. A mezei munkálatok bevégezté- vel több bodrogközi községben a kézimunka tanfolyamot nyitotta meg. A gyermek-telepeken újabban 11 gyermeket helyezett el és pedig 4-et Királyhelmeczen és 7-et Perbenyiken. Mig a szükséges ruházattal 4 gyermeket látott el. Hat bodrogközi gyermek „elhagyottá“ nyilvánítása érdekében és ennek befejezése után a menhely kötelékébe leendő felvétele iránt a lépések már raegtótettek. Felemlíti a füzet, hogy a gyermek-men- hely igazgatósága kilátásba helyezte 4 gyermeknek a telepre való küldését s megígérte, hogy mostanában tömegesebben fog gyermekeket a telepre küldeni; ezek elhelyezésére a jótékony nőegylet 12 tápszülőről gondoskodott. A leleszi tüzkárosultak részére 680 korona segélyt utalt ki. Kisebb segélyekben részesítette a következőket: Özv.Réz Jánosné leleszi lakost 5 kor., Ádám János s neje n.-géresi lakosokat 4 kor., Péter Borbála k.-géresi lakost 5 kor., özv. Kulcsár Ferencné, özv. Szabó Gá- borné és özv. Bordás Tarné szentesi lakosok részére pedig összesen 40 korona segélyt szavazott meg. Örvendetesen emliti meg az egylet, hogy újabb adománynyal gyarapodott alaptőkéje és pedig a bodrogközi takarékpénztár 100 koronás adományával. Végül ismerteti a füzet a nőegylet vagyoni állapotát, mely áll: Pénzkészlet 9573 kor. 48 fill. — Bevóte- leztetett: Adományokból 130 korona. Alapitó, pártoló és tagsági dijakból 496 kor. Hangverseny és egyéb mulatságok jövedelmeiből 4864 korona 16 fill. Mailáth kórház ambuláns betegei adománya 1716 kor. Elhelyezett tőkék kamataiból 491 kor. 49 fill. Házi ipari tárgyak eladásából 6 kor. 75 fill. Sorsjegyek eladásából befolyt hátralék 26 kor. Összesen 17303 kor. 88 fillér. Ez óv folyamán kiadatott: Segélyezésekre 1416 kor. 22 fill. Tankönyvek és tanfelszerelésekre 48 kor. 32 fill. Földmivelő lap előfizetésére 400 kor. Kézimunka tanfolyam fenntartására 234 kor. 78 fill. Hangversenyre tett kiadások 1086 kor. 94 fill. Gyermek majálisokra 106 kor. 20 fill. Menhelyek fenntartására 410 kor. 88 fill. Tőke kamatadó 32 kor. 71 fill. Kezelés és egyéb címeken 409 kor. 99 fill. Összesen 4146 kor. 04 fillér. Összes bevétel 17.303 kor. 88 fillér. Á ZEMPLÉN TÁRCÁJA. A bácskai rózsa. Nincsen párja a bácskai rózsának : Szebbet nála tán’ sehol se’ találnak; Még azt mondják: nincs is neki tö[vise, Leány szivet, legény szivet nem gyó[gyit más Semmise . . . . . . Szép legény volt a faluban Nagy [Andris, Csak a szive, — hejh, — a szive [volt hamis. Ha valahol egy rózsafát meglátott, Azt ee kórdte, hogy szabad-e — lelépte a Virágot . . . Jaj, de szive másé volt már szegénynekl — Példájából okuljatok legények 1 — Leszakasztott egy szép rózsát macának, S — a csapodár — od’adta egy [másik barna Leánynak . . . . . . Zuga harang a faluban napestig; Fiuk, leányok a Nagy Andrist te[metik . . . Ne kérdjétek, hogy mi volt az esete: Megölte egy szép rózsának parányi kis Tövise . . . * ... Fiuk, leányok, ha rózsafát találtok : Virágát az igazinak adjátok, S hirdessétek széles e nagy világnak : Nincs párja a bácskai halványpiros Rózsának 1 (Bácska) Peth Urban. Aniáné könyvet ad ki. A „Zemplén“ számára Irta: S. Löw Róza. Még olyan gyönyörű, szép tündérmesét sohsem meséltem, mint a minőt ma akarok. Szép s mint minden, a mi mesés, édes-búsan szomorú is. Anya vagyok s a gyermekemtől válók. A fantáziára első szülöttétől, szellemem magzatától, első könyvemtől. Könyes szemmel, meghatott szívvel, az első öröm, az első bánat izgatott remegésével válók tőle. Még egyszer végigsimogatom cirógató kézzel, még egyszer megnézem gondos szemmel, vájjon elég szép, tiszta, takaros-e ? Aztán a jobb, a gondosabb, a szerényebb anya rettegésével mondom: „Vájjon elég szerénynek, egyszerűnek, elég gonddal neveltelek-e a világnak ? Eléggé megfésültelek-e a hibáktól, hogy meg ne akadjon rajtad Ítélő szem? Elég jó vagy-e, hogy megszerethessenek ? S eléggé csendes, hogy türhesd, ha méltatlan szidás, nyers korholás ér?“ Kitárom karjaim, elfojtom szivem sóhaját, megszáritom szemem, egy Istenhozzád tör ki fájdalomtól összeszoritott ajkaimról s kibocsátottalak világgá! Eredj — eredj 1 Szerettesd meg magad. Vívd ki önerőddel emberek becsülésót, édes rokonszenvét 1 S amint a küszöbön állok — magzatom útban — a bánat nyoma tűnik arcomról. A büszkeség, az anyai szív reménye csillan meg szememben. Gyermekembe vetett bizalmam, nagy, ambícióm, messze, messze, magasan szárnyaló vágyaim emelik keblem, melegítik lelkem, izgatják szivem. S előttetek nem a kétségbeesetten bánkódó anya, hanem a reménykedő, vágyakozó, nagyratörő anya áll, fényes álmokat, szépséges illúziókat, mesésen tündöklő világot, aranyos menyországot lát, hol zöld virányos kertben a legszebb, büszke diszbok- rok — kedvesen barátságos pályatársai közt látja magzatát. A legpompásabb rózsafüzérben — az irók névjegyzékében — babérlevelek közt díszük szerény kis szülötte neve, ki első lépésre inog, arca pirul, szeme félénken tekint körül a nagy hires tehetségek, magyar irók közt. Reszket kicsi szive e fényes tehetségekkel megáldott, szellemességtől, elmósségtől ragyogó tekintetű, finom urak s hölgyek között, kik mind olyan gyönyörűen, ügyesen forgatják a tollat. Oly kedvesen szórakoztatják szellemük termékével az éldelő világot. Kik méltán szedik a babért, az elismerést, az édes jutalmat. Kik hol gyönyörűségből, hol hivatásból, hol lelki szükségből Írnak. S ezek a kedves, aranyos, fényes- lelkű iró-emberek, kiknek mindegyikük szive-lelkében benne van az a bűvös tündérálom, a jövő ragyogó reménye, kiknek lelki szemeik előtt káprázatosán tündöklik a varázslatos, piroslóan égő, lelkesítő szó : dicsőség, azok mind kedvesen, kegyesen megsimogatnak, szeretettel, gyengéden megcirogatnak s kollegiális jóindulattal súgják neked: „Itt a kezünk, kapaszkodj belénk kis cimbora! Csak bátran előre!“ Szép virányos itt a talaj s madárdalos itt a táj. Jer szép birodalmunkba s ne fáradj el mihamar. Küzdj és bízva bízzál I Jön a babér, jön a jutalom, ne félj 1 Jók az emberek s jó világ ez a mi iró világunk. S az én magzatom hálás tekinl.apnnfec mai «zárna 4
