Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)
1904-10-08 / 110. szám
2. oldal ZEMPLÉN. Október 8. Jegyzetek a hétről. Budapest, okt. 8. Néhány nap még, aztán ismét összeül a képviselőház. A honatyák már is szállingóznak a fővárosba, a párthelyiségek azonban még üresek; csak a Kossuth Lajos utcai délelőtti korzó élénkült meg. Itt aztán megindulnak a kombinációk és egymás pártját bírálják az emberek. jS ha ezt az eszmecserét összegezzük, arra a következtetésre jutunk, hogy egyetlenegy ellenzéki pártnak sincsen abszolúte tisztázott politikai taktikája és egyetlenegy ellenzéki párt sem jelölte meg legközelebbi akciójának irányát, bár a kerületben itt is, ott is hangzottak el ilynemű nyilatkozatok. Á legzavarosabb helyzetben azonban a Kossuth-párt van, amely ellen belül is folyik az aknamunka. Az a cél, hogy egyenetlenség támadjon a vezetőség és a párttagok között. Hogy ennek az áskálódásnak vége vettessék, Kossuth Ferenc csütörtök estére meghívta pártjának vezető embereit eszmecserére a lakására. Ide iktatjuk azt is, hogy a pártban házi ünnepségre is készülnek abból az alkalomból, hogy e hónap 29-ón lesz tiz esztendeje, hogy Kossuth Ferenc hazájába visszatért, mint állandó lakos. A Bánffy pártja, értjük alatta azt az öt képviselőt, aki uj párt néven összeverődött, mindenkor kész volna a harcra, ha céljainak a többi ellenzéket meg tudná nyerni. Egyelőre tehát a lesbenállás politikáját követi. Ami a néppártot illeti, ennek a dolga Csornán dől majd el, ahol Ra- kovszky István beszámolójának keretében válaszol majd Zichy János grófnak. Szederkényiék a politikai konjunktúrát várják. Ápponyiék csendesen voltak idehaza a szünet alatt, hogy körükből egyetlenegy beszámoló sem hangzott el, a nemzetiségek pedig majd csak a népiskolai törvény reformjánál hallatják szavukat. És mindezekkel szemközt áll a szabadelvű párt hatalmas tábora, amely az ellenzék beismerése szerint is sohasem volt ilyen egységes, mint most és amely nyugodtan várja az őszi kampányt, teljes bizalommal vezérei iránt. Úgy értesülünk egyébként, hogy a szabadelvüpárt a képviselőház ösz- szeülése előtt értekezletet tart, amelyen Tisza István gróf kormányelnök tájékoztatni fogja párthiveit a képviselőháznak legközelebbi munkarendje iránt, amelynek keretében hir szerint tette volna még tőlem is annak a kis jószágnak az ölelését, mosolygását ? Azután már ketten vártak volna rám, ha idegkimeritő munkám után haza sietek s én egyszerre öleltem volna szivemre mind a kettőt. Hiszen mind a két szó olyan édes, olyan boldogító : Férjem I . . . Apuskám ! ... Azután vettem volna egy kis telket, rajta csendes kis házzal, zöldelő kert kellő közepében. Milyen boldogság lett volna a verandáról nézni a fűben játszadozó gyermekcsoportot! Kezeit kezembe véve, csókjaimmal halmoztam volna el; hiszen mindezt neki köszönhettem, neki, annak az odaadó, derék asszonynak. Az egyikből katona, biztosan katona lett volna! Dicsőséget hozott volna apja nevére. A másikból biró; de nem, inkább orvos lett volna. Ez igy lett volna a legszebb. Az apja a lelket, az értelmet, a fia a testet gyó- gyitgatta volna. S a leány ? ... Az lett volna édes anyjának a dísze, virága. Olyan szép, karcsú, szelíd tekintetű, mint az anyja valamikor. Azután az is feleségül ment volna valakihez, aki méltó lett volna hozzá. Milyen szép is a csendes, békés öregkori Szerető gyermekek, unokák veszik körül a korhadó, vén fákat. Az uj hajtások, akikben tovább él helyet foglalt egy segélyakció is közmunkák megindításával. * Tisza István grófnak akadt egykét nagyon sürgős elintézni valója Budapesten. Hát felutazott a fővárosba és elintézte a dolgait. Azután felment a szabadelvű pártkörbe s hétfőn délután visszautazott Gesztre. Ugy-e bár ez felette egyszerű, cseppet sem bonyolult napi hir, vagy ha úgy tetszik: személyi hir a miniszterelnökről. Legalább a józan eszü ember keresve sem találhat benne homályt, bonyodalmat, titokzatosságot. De mit törődnek az édes ellenzéki lapok a józan észszel? Nosza világgá kürtölik tehát, hogy Tiszát hirtelen, váratlanul, rejtelmesen Bécs- be hívták. Tisza félhivatalos szócsövei ezt titkolják ugyan. Tény azonban, hogy Tisza múlt éjjel kölcsönkérte valamelyik gellérthegyi boszorkány automobilját, azaz seprőjét, és azon Bécsbe repült. E mögött tehát valami végzetes ügy lappang. Már most szinvalóság az, hogy a minisztereinök külön kocsiját tegnap délután az aradi gyorsvonathoz kapcsolták, a miniszerelnök három perccel két óra előtt felszállt, és a gyorsvonat pont két órakor elindult vele Szajdl-Csaba irányában haza felé. Éu láttam őt, beszéltem is vele. Es látta száz meg száz utas a keleti pályaudvaron és a máv. udvarán. De azért csak tessék elolvasni a jobban értesült lapokat. Szemfényvesztés az egész, aki Gesztre utazott, az nem az igazi Tisza volt, az csak a tartalék Tisza lehetett, mert az igazi Tisza István csak azért is Bécsbe utazott, hogy ott eladja a hazát. Semmi kétség, el is adta . . . * Kossuth Ferenc ellenben megmentette a hazát Nánáson azzal a jeles cselekedetével, hogy kikaparta Eötvös Károly szemét néhány száz kilométernyi távolságból, mivelhogy Eötvös 67-es alapon akar negyven- nyolcaskodni. Az Egyetértésen ugyan egymás mellett a nevük, szóval testvériesen, egy gyékényen árulnak Eötvös és Kossuth. De hát Nánáson szidni kellett valakit, mert e nélkül nincs politika. Kivette továbbá a részét a haza megmentésének dicső munkájából Csá- volszky Lajos is, aki Fülöpszálláson megalapította a legújabb pártot, mely Függetlenségi Kossuth Lajos párt néven Íródott be a nagy tettek történet- könyvébe. az apa, az anya. Minden arc, minden mosolygás emlékeztet az édes, boldog fiatalság valamelyik percére, a mikor még mi is olyanok voltunk s nem ilyen zsémbes, egymást tréfálkozva szerető házastársak. Ugy-e édes öregem, neked is olyan hollófekete hajad volt valamikor? A tied megőszült, az enyim azonkívül ki is hullott; de érdemes volt élni. Boldog voltam s az vagyok ma is. Az . . . az 1 . . , S ma mindennek vége! Itt a szomorú bizonyság, ez a most is ragyogó gyűrű. Mennyi boldogság vette volna ezt körül s menynyi köny fog erre hullani titokban, mikor senkisem látja, mikor senki- sem tudja. De legyen olyan boldog, amilyen boldogtalan lettem én! Eddig tart a napló. Csak egy sárgult kis levélke — s egy ember eltemetett boldogsága, szép remények letarolt sirdombja. Nem lett családja, nem lettek unokái; — de a gyűrűt ott láttam az ujján a koporsóban is. Te áldott lelkű, szerencsétlen tanárom, szeretlek s szeretünk mindnyájan! Vannak gyermekeid, vannak unokáid 1 Legjobban örülhet ennek a pár- toskodó egyetértésnek Hock János, a legnagyobb politikai pártfogó. Ő már volt függetlenségi, mérsékelt ellenzéki, nemzeti párti, kormány párti, most pedig uj-párti. íme foghat magának újabb pártot. Vagy csinálhatna ő is pártot. Hiszen úgyis az a legújabb politikai divat, hogy egy ember már párt. Lásd: Vázsonyi-párt, Beöthy-párt, Polónyi- párt, Bánffy-párt és Csávolszky-párt. * Különben úgy is mindegy, pár hét múlva vége a világnak. Bánffy Dezző báró ugyanis Szegeden hadat izent a békének. Meg- ráncigálta Haynau bajuszát és áper- tén kijelentette, hogy az ő türelme elfogyott, harc lesz az ősszel a Házban, irtóztató, véres, nagy háború. Az egyik pártjának dúló csatái már villámlanak. Reszkess Magyar- ország. A jelszót hát kiadta Bánffy. Neki harc kell, ádáz tusa minden áron. De már felel is rá a viszhang: Bánffy támad — Bánffy bánja. Mintha parancs szóra történnék: a bécsi lapok is, a berliniek is egy abban az időben a magyar politikai helyzettel foglalkoznak. És csodálatos is, hogy mindmegannyit az obstruk- eió rémlátása bántja. A „Neues Wiener Tagblatt“ után most a „Berliner Tagblatt“ szintén a kaszinóval hozakodik elő, amelynek számos tagja előtt Szilágyi Dezső kijelentette volna, hogy alkotmánysértést követ el az, aki Ausztriával a kiegyezést a 14. szakasz alapján megköti. Az ellenzék ezt is fel akarja használni a kormány ellen abban a harcban, amely a gazdasági kérdések dolgában a magyar parlamentben nagy hevesen megindul. A nevezett újság szerint tudni való, hogy a legkisebb mozgalom megnyilatkozása esetén is a kormány- elnök nyomban a házszabályrevizió- val áll elő, és ilyen módon béklyóba veri az ellenzéket, mert nem engedi meg, hogy a gazdasági kérdésekben a forma miatt a lényeg sérüljön meg és a nemzet lássa ennek kárát, egyebekben pedig számíthat a kormányelnök a saját pártjára, amely, amióta Ápponyiék onnan kivonultak, megszilárdult és amelynek tagjai teljes bizalommal viseltetnek vezérük : Tisza István gróf miniszterelnök iránt. * Bécsben politikai körökben az hírlik, hogy Körber dr. miniszterelnök a Reichsrath feloszlatásának kérdésével foglalkozik, arra az esetre, ha az obstrukció folytatódnék. A Reich- sratot november közepén hívják egybe, ha az obstrukció folytatódnék. Körber másnap megjelenteti a föloszlatást elrendelő császári kéziratot és kiírja a választásokat. Az osztrák belügyminisztériumban egyébként serényen folynak a választási lajstromozások, és talán ez is ad tápot arra, hogy a Reichsrath feloszlatását hirdetgessék. Az ifjú csehek egyébként megtették előkészületeiket, amennyiben Prágában tegnapelőtt megtartott gyűlésükön elhatározták, hogy pártjukat országszerte újjászervezik.-y-f. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. )( Kinevezés. A főispán Jenej István legyesbényei és Tuláts László nyíregyházai lakost, végzett joghallgatókat ideiglenes minőségű díjtalan köz- igazgatási gyakornokokká nevezte ki. )( Anyakönyvvezetöi kinevezés. A belügyminisztérium vezetésével megbízott m. kir. miniszterelnök a zavat- kai anyakönyvi kerületbe Onderusz György jegyzői gyakornokot a születések és halálesetek anyakönyvezésére szorítkozó hatáskörrel, anya- könyvvezető-helyettessé nevezte ki. )( Közigazgatási bizottsági ülés. A vármegye közig, bizottsága rendes havi ülését f. hó 11-én tartja. )( Földinivelésügyi miniszteri leirat a takarmány hiány ügyben. A ra. kir. földmivelésügyi miniszter a f. évi nagy szárazságra való tekintetből megengedte, hogy a kisztei volt úrbéresek a tulajdonukat képező erdőben a 3. és 7. sz. osztagok, továbbá a 8 sz. osztagok 1901—1904. évig terjedő vágásainak kivételével a legeltetést gyakorolhassák, ugyancsak megengedte azt is, hogy a bodrogolaszi-i volt úrbéresek a tulajdonukat képező erdőben a 13.02 k. h. vágásterület kivételével a legeltetést szintén gyakorolhassák. HÍREK. Szüret. — Szezonvers. — — okt 8. Urambátyám’ kedves, jó bácsi I Haragra kérem ne vegye! Ez idén nélkülem zajlik le Az urambátyám szürete. Az okokat, hogy ne kutassa íme elmondom rendre én, Belátja tán úgy, hogy regényem Egy módfelette bus regény. Tavaly ilyentájt, októberben Szüretre mentem boldogan S a szőlőjétől el is váslott Mind a harminckét ép fogam És gyomrom, mintha benne dúlt vón Az orosz-japán harci vész, Három hétig meg-megmorajlott Mitől? .. . képzelni nem nehéz. Hogy „szívességből“ két órán át Én is voltam hajh ! puttonos Ezt említenem sem kellett vón E tény nem oszt s nem sokszoroz. Minden bizonynyal jól festettem Puttonnal gyenge vállamon, Hát mikor, szintén „szívességből“ A sajtót sajtolám nagyon. És a mikor ebédidőben Mivel ettek a taposók Helyettük, szintén „szivességből“ Az én két lábam taposott. Es mikor aztán, jó sokára Nekem is enni lehetett: A gulyáshust, a forrót „jux“-ból Rámöntötték a gyerekek. A livót mindig én tartottam S ruhámra csörgött a java, Az asszut szintén én szemeltem S az ragadt, mint a nyavalya. A kád és két musttal telt hordó Kétszer nyomá meg lábamat, Tanúja egy mindmáig látszó És óriási daganat. S mert szedtem is: a kezeimet Összeszurkálta a csalán ; Egy kupa széthullott magától Azt rögvest fogták én reám. Lejövetkor árokba estem És ezen kívül egyebek . . . Urambátyám hát megbocsásson De szüretre én nem megyek. Németh Pál. Két nyilatkozat. — okt. 8. A „Felsőmagyarországi Hírlap“ f. hó 5-én megjelent szerdai számában a „Zemplén és az olló“ c. cikkében azt irta lapunk f. hó 2-án megjelent szombati számáról, hogy abban a vezércikk és a másodikcikk ollózott. Mi a Fm. H. támadásának eme módján nem csodálkoztunk, mert megszoktuk azt ettől az újságtól, hogy minden körültekintés és igazság nélkül szokott támadni. Nívón álló újságnál úgy van az, hogy — ha a támadó újság — belátja támadása alaptalanságát, rektifikálja a közleményt, s elégtételt ad a megtámadottnak. Ismételjük : nívón álló újságnál van ez csak igy. Minket az idők folyamán több tény alapján leszűrt tapasztalat arról győzött meg, hogy • ilyfajta elégtételadást a Fm. H. adni nem szokott és igy nekünk se fog. És ez okból akkor is, mikor minket a Fm. H. legutóbbi, fentemlitett
