Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)
1904-09-24 / 104. szám
Szeptember 24. ZEMPLÉN. 3. oldal elmulasztása esetén a népfölkelési utasitás 7. $■ 70. pontja értelmében fognak büntettetni. Az „elfogulatlan Felsőmagyar- országi Hírlap.“ — szept. 24. Folyó év julius havának végén a Fm. H. — amint az később nyilvánvalóvá lett — indokolatlan és alapnélküli támadásokat intézett a „Be- reckii állapotokéról Írott cikkében Berecz Károly tanító ellen egy „észlelet“ révén, melyszerint a bereczkii ifjúság tetemes része nem tudott irni- olvasni. Emez „észlelet“ rossz „lelet“- nek bizonyult, mert ez esetben is — mint annyi másszor — a Fm. H. megirt fényeire alaposan rácáfoltak a való tények. Tudvalevőleg e két fogalom között a Fm. H-nál valóságos tordai sziklahasadék van egyformaság dolgában. Á Felsőmagyarországi Hirlap említett cikkét nemcsak illetékes helyen cáfolták le, hanem küldöttek hozzá magánlevélben is jóakaratu tudósítást közleménye helytelen állításaira vonatkozólag. Bizonyíték az alább közölt cikk, melyet a Bodrogköz egyik tekintélyes és a közügyek iránt meleg érdeklődéssel viseltető urinője küldött akkortájt a Fm. II.-hoz. Hogy a cikket mégis a Zemplén közli le, az egyik fényes adata az említett lap ezerszer hangoztatott „elfogulatlan- ság“-ának. Az urinö ugyanis a cikkre azt a választ kapta a szerkesztőségtől, hogy annak érdemi elintézésébe akkor* megy bele“, ba a felelős szerkesztő hazajön. Szóval a „fejét-vesztett“ szerkesztőség Búza Barna feje nélkül nem tudott a cikk dolgában intézkedni. Ezután a cikk Írónője várt egy darab ideig, de mikor látta, hogy a fejét- vesztett szerkesztőség Búza Barna visszakapott fejével együtt is „fejvesztett“ marad, elküldte lapunkhoz a cikket, melynek mi készséggel adunk helyet. Egyébként a cikk mellőzése a Fm. H. által mindenki előtt érthető lesz, ha azt elolvassa és figyelembe veszi, hogy a cikk azon tévedéseket helyesbiti, amiket a Fm. H. oly monumentális modorban fújt fel cikkében. — Természetes, hogy a nagyhangú állításokat rectificálni, vissza- szivni a Fm. H.-nak nem volt kellő erkölcsi bátorsága. Érdekes adata ez ezen újság nagy dobbal hirdetett „elfogulatlanságáénak, melylyel oly szívesen cicomázza magát. Mi tanácsosnak tartanók, ha a Fm. H. először alaposan megmosakodnék, mielőtt arcát e szépitőszerrel bekendőzi. Az említett cikk a következő: „Igen tisztelt szerkesztő ur! Nincsen igaza, amikor Berecz Károly urat támadja azért, mert a községégéből 10—12 gyermek Írni nem tudott. Ha a támadás indító oka az, hogy Berecz ur kormánypárti elveket vall, úgy legyen, hogy ok-e ez a támadásra? azon nem vitázom; de hogy a községi gyermekek állítólag írni nem tudtak, azért nincs oka és joga egyedül csak Berecz urat támadni, mert nem Bereczki az egyetlen község, ahol a gyermekek egyrésze nem tanul semmit, de egy-két község kivételével Bodrogközön egyben sem. Ha akarja, én is nevezhetek meg olyan községet, ahol 130—140 tanköteles gyermek közül némely napokon 12—14 gyermek van iskolában. Kérdem: a tanító hibája-e ez? Kérdem : tanithat-e igy a tanító ? A tanítók legnagyobb része rendszeresen kiadja a mulasztási napló kivonatot, de nincs, aki végrehajtsa. Mit tegyen ekkor a tanító? Jelentse fel az iskolaszéki elnököt, aki különösen felekezeti iskoláknál rendszeresen a pap szokott lenni? Mi lesz ebből Zemplénmegyében? Elcsapják a tanítót, ugy-e ? Lássa kérem, ne tá- mádják mindig a munkával legjobban terhelt közeget, hanem keressék a hibát ottan, ahonnét a tornyot meszelik. A férfiak azt mondanák, hogy csak asszony vagyok, de mégis fáj a lelkem, ha látom: ennek a szegény népnek a neveléséről mennyit lármáznak és nem nevelnek rajtok semmit. Mennyien vannak, akik a nép keserves keresményéből úri fizetést húznak azon hivatottságukért, hogy a népnevelésnél közremunkáljanak, felügyeljenek és nem tesznek semmit. Természetesen tisztelet a kivételnek s különösen a tanfelügyelőnknek, akit személyesen ugyan alig van szerencsém ösmerni, de áldásos, tevékeny és szigorú híréről igen. Kiveszem közülök a tanítók legnagyobb részét is. Merem állítani, hogy kevés kivétellel ők szívesen, örömmel tanítanak nyáron fülledt, meleg; télen sötét, hideg iskolában kétszer annyi gyermeket, amennyit a törvény a tantermébe előirt, csak lennének, csak jönnének. Szívesen nevelnék bele a gyermekekbe az emberszeretetet, szívesen irtanák ki a lelkűkből a szocializmus csiráját, csekély fizetés okozta rossz társadalmi pozícióért, holott nekik maguknak is a lelkök fenekén ott kell lapangani a mellőztetés mag- vából csirát vert mély keserűségnek, hiszen ők is csak emberek. E keserűségnél, úgy látom, csak hazafisá- guk nagyobb 1 Hol vannak az ismétlő iskolák? Papiroson. Kinek a kötelessége ezt végrehajtania, a tanítónak ? Na lássa szerkesztő ur, hagyjon békét szegényeknek akárminő politikai elven vannak is, hanem igen is kerresse a hibát ebben az irányban ott, ahol van, találjon rá orvoslást ott, ahol lehet és tudom, hogy igen sokan lesznek, akik fejet hajtanak szerkesztő ur előtt. Én magam is, aki pár évvel ezelőtt lelkesen, telve idealizmussal fogtam hozzá a régi nevelés, a jövendőbeli anyák neveléséhez. Teljes tisztelettel: r—né. HÍREK. Jótékony estély a városi színházban. — szept. 24. Á f. hó 28-án, szerdán rendezendő, a megyei tüzkárosultak felsegélyezését célzó estély iránt, mely bazárral, kisorsolással s tréfás előadásokkal és táncmulatsággal lesz egybekötve — megyeszerte a legélénkebb érdeklődés nyilvánul. Nagyon szerencsés választás volt a rendezőség részéről, hogy e minden izében nagysikerűnek ígérkező estély megtartási napját f. hó 28-ára tette. E nap ugyanis a megyegyülés előtti nap lévén : természetesen nagyon sok érdeklődőt vár az estély rendezősége a vidékről is, a honnan a rendezőbizottság ^elnökéhez napról-napra fokozott érdeklődéssel fordulnak az estély módozatait, stb. illetőleg. Nem lehet célunk most e cikk keretében rámutatni az estély rendezőinek értékelendő, nemes célt szolgáló ideájára, dicséretes buzgalmára, törekvésére, melylyel a jótékonyság szolgálatába állva egy miszsziót teljesítő tervet valóra váltani, megvalósítani törekszenek, de nem hallgathatjuk el, hogy a megyebeli tüzkárosultak felsegélyezési akciójának ily irányban való megvalósítása, ily mederbe való terelése mindenkor dicséretére válik a kezdeményezők s a rendezőség intenciójának. Fényesnek, nagysikerűnek ígérkezik ez estély, de kell is, hogy az legyen. Mindazok, kik ott megjelennek: gondolják meg: hogy minden fillérük a nyomor ugyanannyi könyét szárítja fel s minden áldozat csekélynek fog feltűnni akkor, ha tudjuk, hogy ezt nyomorgók és szenvedők esengik tőlünk, ha tudjuk, hogy a könyörületesség, a nyomortól megindította szív késztett áldozatra. Mindenki, aki elmegy arra az estélyre: a mellett, hogy lelke gyönyörűségtől üdül fel, egy követ is segít elhelyezni azon épülethez, melyet a könyörületesség, az emberbaráti szeretet és irgalom nyomorba jutott társainak emel. A jótékony estély egyébként kisorsolással kezdődik, mely után a tréfás előadásokra kerül a sor. Áz előadások alatt számozott ülőhelyek nem lesznek a földszinten, hanem kiki oda ül, ahová tetszik. A rendezőség az estély sikere körül nagy tevékenységet fejt ki. Maga a színház terme, a színpadon felállított egy pár tarka sátorral: nagyon színes és ízléses képet fog nyújtani. A szinpad hátterében kis színpadot állítanak fel a tréfás előadásokra, amelyekről a próbák serényen folynak már. Áz előadás minden egyes száma nagyon kedves dolog s a rendezőség reméli is, hogy az minden tekintetben kielégítő lesz. Szóval az estély rendezősége fáradhatatlan buzgalommal, kitartással tesz meg minden lehetőt, hogy az estély magas színvonalon álljon, és igy most már csupán a közönségen áll az estély sikere, s mentői tömegesebb részvételén áll a teljes diadal. Azon érdeklődés, melyet úgy Sátoraljaújhely város, mint a vidék ez estély iránt tanúsít, a legbiztatóbb előjele a teljes sikernek. És Zemplénmegye — erősen hisz- szük — újra sorompóba fog állani s ép oly áldozatkész lesz, mint volt sok más esetben, mikor felesleges filléreit az embertársi szeretet, könyörület és jótékonyság kérte magának. * Gróf Hadik-Barkóczy Endre, mint értesülünk, a tüzkárosultak javára f. hó 28-án rendezendő esti ünnepélyre kétszáz koronával felülfizetett. — Főispáni ebéd. Gróf Hadik Béla főispán ma déli egy órakor ebédet adott, melyre a következők voltak hivatalosak: Dókus Gyula alispán, Dókus Ernő orsz. gyűlési képviselő, id. Meczner Gyula, Szunyoghy Dozső és Szokolay Emil kir. műszaki tanácsosok, Mauks Endre kir. pénzügyigazgató, Thuránszky László megyei főjegyző, Berzeviczy Gyula cs. és kir. kamarás, dr. Löcherer Lőrinc főorvos, dr. Kossuth János és dr. Rosenthal Sándor ügyvédek, Kocou- rek Ferenc kir. állategészségügyi felügyelő, dr. Kovaliczky Elek kir. közjegyző, Tarry Károly m. á. v. forgalmi főnök, Rutkai Mór m. á. v. vasúti főmühelyi főnök, Bernáth Aladár vármegyei tb. főjegyző, Hönsch Dezső kir. főmérnök és Staut József belügyminiszteri segédtitkár. — 100 kivándorló. Megdöbbentő jelenség manapság is, hogy az Amerikába való kivándorlási kedv mily arányokat ölt vármegyénkben. Alig van község, ahonnan ne vándorolna ki hetenként nehány ember. Sátoraljaújhely város természetesen népességénél fogva is elől jár e tekintetben. Két hónap óta, a mióta a vármegyéknél állítják ki a külföldre szóló útleveleket és azoknak kiállítását a rendőrkapitányságnál kérelmezik, — száz egyén folyamodott külföldre szóló útlevél kiállításáért. Ezek mind elhagyják az országot és külföldre, csaknem valamenyien Amerikába vándorolnak. Az útleveleket kérők között legnagyobb részt fiatal leányok vannak, akik aligha nem a gyorsabb férjhezmenetel és a kínálkozó jó partik reményében hagyják itt szülőföldjüket és igyekeznek a messze idegenbe. — A katholikus olvasó-kör dalárdája hetek óta tartja dalpróbáit Szappanos Imre kántor vezetése alatt. A dalárda ugyanis a farsang elején nagyszabású hangversenyt fog rendezni, melyre már megkezdte az előkészületeket. Az énekpróbák serényen folynak, mert egészen uj darabok előadásáról van szó. — A nagy por. Á szaharai sivatagra emlékeztető Kazinczy-utcai por- fellegekről már irtunk. Hogy most ismét ezzel a kérdéssel foglalkozunk, a folytonos panaszok késztetnek rá. Akkor ajánlottuk, hogy a Kazinczy- utczát seprés előtt locsolják meg alaposan, hogy a nedvesség egy kissé ellensúlyozza a por fölszállását. Nem tudjuk miért, de éppen a Kazinczy- utcát, ahol ez idő szerint a törvény- széki palota építése következtében legnagyobb a por, nem öntözik seprés előtt. Nem értjük, miért mines idő arra, hogy a Kazinczy-utcát, ahol erre legnagyobb szükség van, seprés előtt öntözzék, holott a többi kevésbbé poros utcáknak kijut az öntözésből. Még sem járja, hogy a Kazinczy- utca lakói minden utcaseprés alkalmával ki legyenek téve annak a kellemetlenségnek, hogy sem lakásaik ablakát meg nem nyithatják, sem az egészség veszélyeztetése nélkül az utcán nem járhatnak, mert az óriási, sürü porfellegek ezt meg nem engedik. Mindennek véget lehetne szakítani vagy a helyzetet legalább türhetőbbó tenni a seprés előtti öntözéssel. Elvégre is annyi időt kell szakítani, hogy az öntöző kocsi ráérjen a Kazinczy-utcát is végig öntözni akkor, mikor városunknak ezt az egyik legszebb és legnépesbb utcáját seprik. Erre kérjük a sok panaszló nevében az illetékes hatóságot, abban a reményben, hogy másodszori felszólalásunk nem lesz „falrahányt borsó“. — A sertészárlat feloldva. Előző számunkban jeleztük, hogy a 40 nap óta tartó sertészárlatot legközelebb feloldják. A zárlat tehát a mai nappal megszűnt. Az erre vonatkozó hirdetés a következő: Sátoraljaújhely városban sertésvész esete 30 nap óta elő nem fordulván, a folyó évi junius 13-án 1831/rk. szám alatt elrendelt zárlatot Zemplénvármegye alispánja 15654/1904. szám alatt szeptember hó 17. napján megszüntette. A sertésvásárok tehát a mai naptól meg fognak tartatni. Sátoraljaújhely, 1904. szeptember 23. Schmidt Lajos s. k. rendőrkapitány. — Orvosgyakornokok a közkórházban. Az 1904—1905-iki tanév végén lépnek ki az egyetemről az ötödéves orvosnövendékek, akikre az orvosi képesítés uj rendjét először alkalmazták. Ennek megfelelőleg a már doktorrá avatott orvos csak akkor mehet önálló gyakorlatra, ha előbb egy évig valamely közkórházban gyakorlatot folytatott. Ez a gyakorlati óv először 1905. szeptember elsején lép életbe. Ennek céljából a vallás- és közoktatásügyi minisztérium, valamint a belügyminisztérium bizottsága körutazást tesz az országban és helyszíni szemlét tart a nagyobb kórházakban, kikémlelvén, hogy mely kórházak lennének alkalmasak arra, hogy a fiatal orvosdoktorok ott egyévi prakszisukat eltölthetik. A bizottság, mely először az erdélyi részeket járta be, most pedig a Királyhágón inneni kórházakat vizsgálja, tüzetes jelentést és javaslatot tesz szemléjének eredményéről. Ehhez képest a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletileg fogja kijelölni azokat a közkórházakat, ahol az egyéves prakszis eltölthető. A bizottság Sátoraljaújhelybe is eljön és a helybeli uj kórházat mindenesetre kijelöli az orvosgyakornokok egy évi prakszisa helyéül. — Csillaghullás előtt. Nehéz napokat élnek most az önkéntesek. A katonai év végéhez értek, mielőtt azonban levethetnék a mundért, előbb nehéz tüzpróbát kell kiállaniok. A vizsgálatokat értjük ez alatt, amelyek már kezdetűket is veszik. Akiknek sikerül eredményt produkálni, azok mint kadétőrmesterek fognak előlépni s megkapják a hosszú acél kardot. — Értékes tajtékpipa. A nyíregyházai rendőrség táviratilag kereste meg a sátoraljaújhelyi rendőrkapitányságot, hogy ismeretlen tettes, a ki állítólag Ujhely felé vette útját, Szeszics Lajos nyíregyházai lakostól ellopott egy nagy, körmökön nyugvó, ezüstkupakos tajtékpipát, mely „B. F.“ betűvel és „Kálló-Semjéni tago- sitási emlék“ felírással volt ellátva. A rendőrség a tettest keresi.
