Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)
1904-09-10 / 99. szám
Sátoralja-üjhely, 1904. szeptember Í3. 99. (4321.* * Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ődLtoralja-XJjnely, főtér 9. szára. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző 4 fill,, Vastagabb betűkkel 8 fill. Nyilttérben minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gryula dr. Molnár János főszerkesztő. felelós szerkesztő. Harminckettedik évfolyam. dr. Ferényi József ^munkatárs. Előfizetési ára: Egész évre t‘2 kerona, t-s évre « kei negyedévre 3 k ír.-— Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden sző után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. Vidéki kiállítások. — szept. 13. (—z) A kultúra haladásának legpontosabb fokmérői a kiállítások. Ha újabb időben praktikus értéküket — nem egészen jogtalanul — vitatják is, erkölcsi hasznukat tagadni nem lehet. Külöuösen áll ez hazánkra nézve, mely sok évszázadon át megma- radhatásáért védelmi harcot küzd- vén, azt a törekvést, hogy a nyugoti államok műveltségének megfelelő színvonalra emelkedjék, csak sokkal később tűzhette munkacéljául, miut a békésebb viszonyok közt élő szomszédok. A magyar népfaj nem nélkülözi sem az erőt, sem a szilárd akaratot, hogy a kulturmunka terén kielégítő eredményeket érhessen el. Bizonyság rá a közelebb lefolyt nehány évtized története. E kevés évtized alatt a magyar nemzet élvezvén háborítatlan önállóságát és élvén annak kedvezményeivel, józanul mérlegelte és megfelelően kihasználta a kínálkozó alkalmakat, serényen dolgozott s céltudatosan rakott követ kőre, hogy biztosan felépítse kultúrájának impozáns palotáját. Nem mindig tudott ugyan kibontakozni az idegenszerűségből, melynek nyomait iparán, művészetén egyaránt észlelhetni még ma is. De noha müveinken gyakran fájlalhatjuk a magyar erédetiség hiányát, nem-e elégtétellel kell mégis konstatálnunk, A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Egy forradalmi országgyűlés.* *) (1604. szeptember 8-án, Gálszécsen.) Irta: Péter Mihály. Ha eltekintünk azoktól a praktikáktól, amelyekre a mi kormányaink nagy nemzeti ideálok teljesedését fel szokták használni, mindenesetre örömünkre kell, hogy szolgáljon, hogy a koronás király egynémely dologban közeledett a nemzet felfogásához. Sajnos, nagyon távol vagyunk még attól, hogy teljes legyen ez a harmónia, hiszen nagyjaink közt a legnagyobbnak, Kossuth Lajosnak szent alakjától is ridegen elfordulnak még a Habsburgok — de bízunk a magunk erejében, a magunk igazában, a magunk eszményeiben s várjuk csügge- dés nélkül, hogy a trónhoz is eljut ez az, érzés mind. És addig fogadjuk szívesen — ha bármi okból és bármi célzattal — ha ideáljainkhoz közelednek. Politikai mellékizétől eltekintve szívesen vettük Rákóczi hamvai hazahozatalának hírét is és mély megilletődéssel ujitjuk éppen e napokban azoknak az időknek emlékeit, amelyek törté*) Kiváló munkatársunk e cikkét az „Egyetértés“ f. hó 8-iki számából engedte át lapunknak közlésre. hogy rövid idő alatt legalább Í8 megközelíthettük a kultúra ama sziutjét, melyre a külföld csak évszázadokig tartó tevékenység révén juthatott. Nemzeti önérzetünket emelő tudat tehát az a tény, melyet kiállításaink dokumentálnak. De vidéki kiállításainknak ezenkívül van egy másik, erkölcsi szempontból nem kevésbbé méltánylandó előnyük, az tudni illik, hogy a vidék önállóságát mutatja. Legyen a főváros büszkesége minden magyarnak; találhasson ott mindent, ami a világvárosok ékessége; legyen az empóriuma művészetnek, iparnak, kereskedelemnek, —- a közéletnek általában. De ne legyen tenger, mely elnyeli az apró erecskéket, még mielőtt hatalmas folyókká szélesedhetnének. Álljon magasabban, mint vidéki társai, kik dicsőségére hódolnak neki mindennel, arai kiváló és remek — de azért súlyával ne nyomja el azokat, kik fényéhez hozzájárulnak. Sajnos, hogy éppen ez irányban vagyunk eredetiek. Németországban például minden városnak, még a kisebbeknek is, vannak speciális aspirációi a. tudás és munka terén. Lakosságszámra a mi nagyközségeink mögött maradó városok külön tudományos múzeummal, nagy könyvtárral, állandó színházzal, esetleg többel, sőt egyetemmel is dicsekedhetnek, nem is említve azt a tényt, netünk legviharosabb korszakát alkotják : Rákóczi, Bethlen, Bocskay több mint egy hosszú századévig tartó szabadságharcának emlékeit. * Ennek a dicsőséges időszaknak egyik jelentéktelennek látszó, de mélyebben nézve mégis nagy horderejű eseményét ujitjuk fel most is. Az 1604. szeptember 8-án Gálszécsen megtartott országgyűlésről van szó, amely első a forradalmi országgyűlések között és amely az első lökést adta a szabadságharc megkezdésére. Éppen háromszáz esztendeje, hogy e partikuláris, — a későbbi eseményekre rendkívüli mértékben kiható gyűlés megtartatott. Ha már nem is ünnepeljük meg, érdemes talán e háromszázesztendős fordulónál legalább néhány sort Írni róla. A magyar nemzet sohasem volt nehezebb körülmények között, mint a XVI. század végső éveiben és a XVII. század elején. A török teljes súlyával a nyakunkon. A vallási szét- szakadtság éppen a legnehezebb ponton, mert a római katholicizmus ösz- szedte erejét és megkezdette az ellen- reformációt. S miután különféle eszközök alkalmazása által a földes urak nagy részét visszahódította : felújíttatott cujus regio, ejus religio — akié az ország, azé a vallás — elve és ezen elv alapján kezdték elszedegetni a protestánsok használatában lévő hogy társadalmi életük súlypontja a szükebb hazán nyugszik, nem úgy, mint nálunk, hol tévesen értelmezett uagyzással minduntalan a főváros felé irányul tekintetünk, ama főváros felé, melyet az Ízlés a divat leg- hivatottabb birájának tartunk, nem gondolva meg, hogy épp a főváros az, mely francia, angol, német, s tudja Isten, mi más — idegen égről nyeri napfényét, mig az igaz magyar élet és szokások leghívebb követője gyanánt kellene szerepelni a vidéknek. Valamint az okos szülő sem adja oda jótéteményeinek egész tarsolyáját sok gyermeke közül egyetlen egynek, úgy nem helyes az ország erejét, összes szellemi kincsét, vagyonát kizárólag egyetlen városára, metropolisára pazarolni. Aki tehát őszintén kívánja, hogy a haza kultúrája és jóléte gyarapodjék, az kell, hogy az egészséges decentrálizáció hive legyen és szívesen kell látnia, hogy a vidék erősbödik. Az ősz nálunk újabban nemcsak a szőlőt és más gyümölcsöt, hanem a kiállitásreudezés terveit is érleli meg. Hódmező-Vá sárhely és Sopron után most Miskolcz és Veszprém városok nyitották meg kiállításaik kapuit. Miskolcz iparművészeti kiállítást rendezett. A kiállítás anyaga oly bő és gazdag, hogy mindenki, még fővárosi ember is méltán templomokat. Tehát, amig egyfelől rendkívül sokat ártott a nemzetnek a folyton tartó török háború is, mert felemésztette a nemzet anyagi erejét, addig ez utóbbi tény szánalmas mértékben megbontotta a nemzetnek erejét, azokat az erőket, amelyek csak egységesen lettek volna képesek el- lenállani a török dulásainak. Legkeservesebb volt azonban a nemzetre nézve a szüklátkörü politika az uralkodóház részéről. II. Rudolf azt hitte, hogy nincs szentebb feladata, mint visszatéríteni a római katholikus hitre a protestánsokat, és hogy ezt elérhesse, nemcsak pártolta és előmozditá az ellenreformáció törekvéseit, hanem oly eszközöket is alkalmazásba vett a célja elérésére, amelyek aztán nemcsak a protestánsokra, hanem a katolikusokra, a hazafias katolikusokra nézve is mélyen sértők voltak, mert kezdte kifeszegetni az alkotmány sarkköveit. Már az 1604-ik március havában tartott pozsonyi országgyűlés összehívása előtt azon gondolkozott az udvari kancellária, hogy nem is kellene országgyűlést összehívni, hanem csak önkényesen vetni ki az adót, ugyanekkor kovácsolták azt a tervet, hogy hamis ürügy alatt hütlenségi perbe kell fogni néhány gazdag főurat és a konfiskált birtokokból kell kifizetni a katonák hátralékos zsoldjait, mert az üres kincstárból úgy sem lehetett fimegbámulhatja. Remekeltek a kiállító iparosok, kik beigazolták, hogy nem érik be iparuk gépies folytatásával, hanem kifejezésre igyekeznek juttatni képzett és tisztult müizlésüket is. S amit ezen a pazar bőkezűséggel felszerelt, ékes kiállításon láthatunk, az kiválóan alkalmas arra, hogy a magyar keblet megelégedett önérzettel töltse el. íme: a magyar Géniusz nem pusztul el, az idegen káprázatos csillogás csak homályba szorította eddig, de azért élt és él most is! A kiállított iparművészeti cikkeknek nem a művésziessége, sem nagyszerű koncepciója, sem pedig bámulatos technikai kivitele (mely kitűnő tulajdonságok mind megvannak bennök)ragadják meg elsősorban figyelmünket s érdemesítik a miskolczi kiállítást arra, hogy kimagasló iparművészeti eseményszámba menjen, erre kivált az jogosítja, hogy a cikkek készítésénél alapul szolgált eszmék magyar eredetisége tükröződik vissza minden kiállított tárgyról. Az a művészeti érzék, amely itt iparosaink müvein testet öltött, a nép, a magyar népfaj leikéből van merítve. Idegennek utánzását alig láthatjuk a miskolczi kiállításon. S ezért érdekes, ezért becses nekünk ez a kiállítás, mely a saját erőnk, a saját lelkünk hamisítatlan képe. A szinmagyar népességű Veszprém, Szent-Istvának kedves vázetni. De a jobb szellem még akkor győzött s ez utóbbi sem történt meg, az országgyűlést is összehívták. Az 1604. évi március havában tartott pozsonyi országgyűlés, a heves vallási viták mellett, főképpen a török védelem kérdésével, a védelmi szempontból szükséges adók megsza- szavazásával és az idegen katonák dulásait felsoroló sérelmek tárgyalásával foglalkozott. Ami az idegen katonák féktelenségét és rablásait illeti, elég megemlíteni annyit, hogy már több s ez országgyűlés népleíenségé- nek az volt egyik főoka, mert a rendek nem merték elhagyni lakóhelyüket éppen a katonák rakoncátlankodása miatt. A török elleni védekezésre szükséges adó kivetésére pedig egyébként is szükség volt, — jelen esetben pedig annyival inkább, mert habár a török éppen most fegyver- szünetet tartott, de mindenki tudta, hogy újabb és hevesebb támadásra készül és pihenését csak arra használja fel, hogy erejét összeszedje. A vallás terén pedig oly elkeseredett volt a hangulat, hogy mielőtt az országgyűlés bezáratott volna, a protestánsok egy tekintélyes küldöttsége jelent meg a nádori helytartó előtt, — akik kijelentették, hogyha sérelmeik nem orvosoltatnak — jogaikkal minden törvénytelenség és zaklatás ellen élni fognak. Így állott a helyzet a pozsonyi országgyűlés alkalmával. Lapunk inai száma 4 oldal.
