Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)

1904-01-26 / 10. szám

Január 26.

3. oldal.

Z E M:P L É N.

— A kaszárnya-poézis. A poézis specialitásai voltak azok a szóvirágok, amelyeket a káplárok gyártottak arra a célra, hogy a regruta lelkületére hassanak. Ez apró költői alkotásokban tömör hivatkozások történtek a regruta édesanyjára, öreganyjára és egész fölmenő rokonságára, nemzetségére, vallására, a nagybőgővé átalakított menyboltozatra és az állatvilág több megvetésben részesítette alfajára. Ám most a szigorú Pitreich béklyókba verte a káplár-pegázus rugós lábait. Körrendeletét intézett ugyanis az ösz- szes csapattestekhez, amelyben elrendelte, hogy a tisztek ezután káromkodásaikban ne tegyenek semmiféle célzást a regruta vallási és nemzetiségi viszonyaira. Már pedig ez a rendelőt ugyancsak megnyirbálja és sok dísztől tiltja el a káromkodás poézi- sét.'No de azért nincs okunk, hogy féltsük a kaszárnyái káromkodásokat. Megbízhatunk benne, hogy a tisztek és altisztek kifogyhatatlan ötletessége majd kifogja tágítani e szűk béklyókat és megmenti az elcsenevészese- déstől ezt a gazdag, életerős költői műfajt.

— A sárospataki állami tanitó- képezde ifjúsága Dezső Lajosné, br. Hagen Róza védnöksége alatt 1904. évi február hó 6-án Sárospatakon a városháza nagytermében hangversenynyel egybekötött táncestélyt rendez. Kezdete nyolc órakor. Beléptidij: személyjegy 2 korona, családjegy 5 korona. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak.

— Agyonütötte a veder. Kuchta Mihály 62 éves voliczai gazdaember leszakadt vederjéért leereszkedett a kútba, honnan szerencsésen kihozta, amint azonban helyére, a tengely kampólyára akarta visszaakasztani, elvesztette az egyensúlyát s beesett a kútba s a veder, mely utána esett: fejét széjjel zúzta. Már csak halva került föl.

— Négerek — Ujlielyben. Nem mindennapi látványosságban lesz része azoknak, akik a „Magyar király“ szálloda tánctermében tanyát vert néger-csapat mutatványait megtekintik. A négerek Nagyváradról jöttek ide és mától kezdve nyolc napon át maradnak itt. A négerek — mint a falragaszok hirdetik — félig vadak és többnyire a tűzzel való bánásmódot és táncot fogják bemutatni, azonkívül egy óriás-kígyóval is játszanak. A belépő-dij felnőttek részére csak 20, gyermekek részére pedig 10 krajcár.

— Népesül a temető . . . Székely Elek polgármesterhez napokban nyújtotta be Fischer Ödön temető felügyelő jelentését arról, hogy az uj köztemető 1-ső számú gyermekmár forogni érzé a termet maga körül. De hát lehet is hódolói sokaságán csodálkozni? Azon érdekeket, melyeket a mai ifjúság megkíván — mind megtaláljuk nála. Az apja dúsgazdag ember, a család kifogástalan, Margit kedves alakjához illő jelzőt most úgyis hiába keresnék. Épen egy tüzes szemű szépelgő elől rejté kipirult arcocskáját széles toll- legyezője mögé; mikor az orvos áttörte az imádóiból tömörült kordont, sjgyors léptekkel feléje közeledett. A deli tiszt pedig tetőtől talpig megvizsgálta a „hosszú“ ruha mikénti állását, hogy aztán úgy foghegyről megjegyezhesse:

— Szó ami szó, elég csúnyán néz ki fiacskám! Hát hogy miként vagyunk, mint vagyunk külömben, — tette hozzá kissé halkabban — nem szűntek még meg szívfájdalmai?

— Ugyan orvos ur ! — duzzogott a lány.

— Ugyan orvos ur — ismétlé az orvos. Hisz épen foglalkozásomnál fogva kell tudnom, hogy használt-e módszerem. Nos ?

— Azóta egyszer sem fájt. . .

— Tehát használt — bólintott orvosunk mosolyogva. Margit pedig, mint egy tetten ért bűnös, hirtelen

parcellája betelt. — A polgármester a jelentésre a következő véghatározatot hozta: „Véghatározat. Az 1876 évi XIV. t. ez. 154 §-ában gyökeredző jogomnál fogva a köztemető I. számú gyermek parcelláját, az utolsó temetkezés napjától számítandó 30 évi idő tartamra, a köztemetői szabályrendelet 7-§-ára való tekintettel bezárom és a további temetkezések eszközölhetése céljából a bezárt parcellával szemben a főbejárat jobb ol- alán fekvő II. számú gyermek parcellát kijelölöm, egyben utasítom a temető felügyelőt, hogy az I. számú gyermek parcellába eszközlendő utolsó temetkezés esetét a törzskönyv adatai alapján bejelentse. Erről a közönség a hivatkozott szabályrendelet 7. §-ára való hivatkozással jelen véghatározat kifügesztése és a helyi lapokban való közzétélele által értesitet- tik.“

— A zemplénmegyei korcsmáro- sok kérelme. Hirt adtunk már arról, hogy a zemplénmegyei korcsmárosok deputációban voltak a belügyminiszternél, és arra kérték, miszerint a vármegye törvényhatósági bizottsága azon határozatát, amelylyel szabályrendeletét oda módosította, hogy vasár- és ünnepnapokon italt mérni tilos, semmisítse meg. Az újítást — mint értesülünk — a belügyminiszter megsemmisítette.

— Uj mark arakodó állomás. A

gálszécsi és varannói állomásokon a m. kir. államvasutak igazgatósága marharakodó helyet engedélyezett és ennélfogva a nevezett állomásról február hó 1-től kezdve a szállítások megkezdhetők.

— Fehér holló. Folyó hó 16-án két Zsalubinára való paraszt ember d. u. a négy órási vonattal Amerikából haza érkezett, s hogy az úti port magukról lerázzák, betértek a kaszárnyái korcsmába Friedman Bernáthoz, hol egy külön ivószobába mentek be s annak rendje-módja szerint be is pálinkáztak. Innen aztán — Írja a F. Z. — bérkocsin haza hajtattak Zsulabinára. Másnap azonban keserves ébredésük volt, mert pénzüknek csak hült helyét találták. Abban a hitben voltak, hogy útközben elvesztették. Nagy volt azonban a meglepetésük, midőn visszatértek a korcs- mároshoz és elvesztett pénzük után kérdezőkösdtek. Erre Friedman Ber- náth a pénzzel telt vászonzsacskót felmutatta, mire ezek sírva fakadtak s nagy hálálkodások közt vették át keserves keresményüket, 2060 koronát. Bizony ma napság „elveszett pénzt“ visszakapni, olyan ritkaság akár a fehér holló.

— Vak vagy, óli szerelem . . . Nagy vigasság folyt a minap a szőlfülig pirult. Pillanatig maga előtt látta önmagát, amint egy észrevétlen percben egyszerre kiöntötte azt a keserű folyadékot. Jaj, ha tudná . . .

Pedig hát tudta. Már a recept Írásánál el volt rá készülve s mosolya most önelégült volt a nem várt kitűnő eredmény felett. Nem sokára tova keringőztek aztán.

— Nos, kinek dobog jobban a szive ? — kérdé az orvos átkarolva Margitot. Adja csak ide kis kacsóját...

— Ugyan orvos ur, — mondá Margit — nem látja, hogy hányán néznek már ide?

— Persze, hogy néznek — veté közbe az orvos. Aztán csodálkoznak, hogy hogy lehet egy hosszú ruhás nagy leányka oly rettenetesen félénk.

— Nem hallja? — suttogá az orvos.

— Mit? — kérdé Margit érthetetlenül feltekintve.

— No, ne féljen hát! És egy hirtelen fogással oda szoritá a megkapott kezecskét attilája bal oldalához.

— Ugy-e mennyivel jobban dobog az enyém ... — mondá ragyogó szemekkel. Na látja!

— Csakhogy én nem gyötörte- tem magamat általa, hanem meglőskei korcsmában. Bált rendeztek. Nagy izgalommal, nagy várakozással telett el az ő szivük. Alig várták a napot, mikor kimulathatják magukat a szép lányokkal. A szomszédos községekből is meghívtak néhány legényembert, hogy a mulatság annál sikerültebb legyen. így aztán Tímár Antal is eljött ... A vályogvető cigányok neki buzdultak a szárazfának és megkezdődött a tánc. Tímár Antal szinte táncra kerekedett. Egy cifra viganós, jóarcu leányzót hivott a táncba. — Gyere húgom, hadd forduljak veled nehányat. A szives, hivó szóra a leány táncba állt a jövevény legény nyel, aki magyarosan megpörgette, megforgatta a fiatal szépséget. Azután is csak együtt járták a csárdást, ami azonban sehogysem tetszett Kuzma Gyulának, mivelhogy vonzódást érzett a leány iránt és fájt neki, hogy az mindig Tímárral táncol. Mikor Tímár kiment a korcsma udvarra, utána sompolygott és derékon kapta. Ütni, verni kezdte. A bál népe kifutott a zajra és kimentette Kuzma kezéből a legényt, akit aztán elvezettek, mert a dühös Othello mindenképen agyon akarta ütni. A csendőrség följelentette a verekedőket.

— Báli tájékoztató.

Január SO-ikán: A sátoraljaújhelyi izr. „Leány-egylet“ thea-estélye a városi kaszinóban.

Február 6-ikán: A Független- ségi-kör bálja a színházban.

Február 7-ikén: A vármegyei őrhajduk táncmulatsága a „Magyar Király“ szálloda tánctermében.

Február 11-én: A főgymnázium hangversenynyel egybekötött táncmulatsága a városi színházban.

— Dunky fivérek cs. és kir. udvari fényképészek jan. hó 31-én (vasárnap) és febr. 1-én (hétfőn) a Juhász Jenő ügyvéd ur telkén lévő műtermükben felvételeket fognak eszközölni; a műterem mindig fütve van és akár borús, akár esős vagy havas időben, művészi kivitelű szép képeket álli tanak elő olcsó árban. Levételi idő: d. e. 9-től 12-ig; Va 2-től '/a 4-ig.

S3ili opji/pm 60 kr'‘tó’méterjét’leg‘

U.1II wwljulll uto'só újdonság. Bér* mentve és már megvámoltatva h ízhoz szállittatik- Nagy mintagyüjteményt rögtön küld

Henneberg selyemgyára Zürichben.

SZÍNHÁZ.

A kuliszák mögül.

— jan. 5Í6.

Ezen érdekes apróságokat közli a „Felsőmagyarország“ tegnapi száma a kuliszák mögül:

mondom röviden, hogy magáért dobog! .. .

Úgy látszik, hogy Margitka is csakhamar tisztába jött gondolataival, mert egy félév lefolyása után, mikor mint váratlan vendég betoppanék Fe- ledy uramékhoz, ott nagyon intim társalgásban találtam kettőjöket.

S nem kellet indiszkrétnek lennem ahoz, hogy meg tudjam azt az életbe vágó nagy eseményt, mely előtt a fiatal házasok állottak. Tudniillik még hallottam, mikor Feledyné ragyogó arccal oda súgta öregének:

— Látod mi az asszonyi okosság ! Nemcsak a kikúráláshoz érteni, hanem avval együtt egy ily fess vőre szert tenni; kinek oldalán tudom, hogy egészséges is marad a mi gyermekünk és a mi . . .

Aztán nem is kellett befejezni Feledynének a mondatot, mert az öreg Feledy ragyogó szemekkel vágott közbe:

— Ne mond . . . hát már bizonyos . . . ?

Feledyné pedig végtelen kicsinyléssel nézett urára:

— Hát persze, hogy bizonyos . .. Már több is, mint bizonyos . . .

Komlóssy Emmát tudvalevőleg némi vendégszereplési kötelezettségek fűzik a kassai színházhoz, — ám ő ez idő szerint e kötelezettségeknek nem tehet eleget. Ebből folyólag élénk telefonbeszélgetés és sürgönyváltás van a kassai és a budapesti színház között. Tegnap este Komjáthy a következő sürgönyt kapja:

KOMJÁTHY IGAZGATÓ KASSA NEM JÁCZHÁTOM

EMMA.

Komjáthy mérgesen fakadt ki:

— Azok a nővérek mindig elrontják a dolgaimat. Fogadni mernék : Emma nem is tud erről a sürgönyről.

Honnan gyanítja? kérdi tőle az egyik újságíró.

— Hát tessék megnézni ezt a táviratot: „Nem jáchatom“, — ezt csakis a gazdasági nővér írhatta igy.

*

A kávéházban vígan folyik a beszélgetés, — Marthon Géza azonban ennek dacára készülődik s odaszól a társaságnak:

— Várjatok itt rám öt percig, csak egy zene-órát megyek adni.

*

Mióta Palásthy eljátszotta a Bob herceget, azóta a primadonnák tekintélye ugyancsak lehanyatlott. Ezelőtt az ő szeszélyükön mullott az előadás. Beteget jelentettek, nem jöttek el a próbára, vagy ha nem tetszett nekik a szerep, renitenskedtek. Most azon-. ban mindennek vége van. Ha valamelyik primadonna rakoncátlankodik, odaszol neki Komjáthy:

— Nem akarsz játszani lelkem ? No jól van, majd eljátsza a szerepedet Palásthy.

Erre aztán megszeppennek. Ez a Palásthy tényleg képes arra, hogy szoknyába búvik s női szerepeket sikeresebben eljátsza a primadonnáknál is. Evvel nem jó lesz tréfálni.

Bárdos Irma azonban egy Ízben tényleg gyengélkedett s még a fent említett fenyegetés sem fogott rajta:

— Bánom is én, — hát játsza el Palásthy a szerepemet.

Erre az egyre azonban még Palásthy sem válalkozott. No mert hát ez a szerep — Oculi, a vadászleány volt.

IRODALOM.

Dóczí a „Magyar Könyvtáriban.

A Wodianer cég kiadásában és Radó Antal szerkesztésében megjelenő „Magyar Könyvtáriból most kaptuk kézhez a decemberi sorozatot, amely ismét öt felette értékes számmal gazdagítja e vállalatot. Ez az öt szám kedves alkalmul szolgál rámutatnunk, hogy a „Magyar Könyvtár“ nem szorítkozik, mint a hasonló külföldi vállalatok, csak olyan munkák közlésére, melyeknek szerzői joga már elévült, melyekért tehát irói tiszteletdij nem fizetendő; ellenkezőleg, a gyűjtemény kiadója legjelesebb élő Íróink legnevezetesebb müveit is megszerzi és közrebocsátja olyan olcsó áron, aminőn külföldön a kiválóbb élő irók munkáit seholsem árulják. Most megjelent sorozatában újabb szinmüiro- dalmunk egyik legértékesebb irodalmi termékével, Dóczi „Csókájával lepi meg az olvasót. „A magyar faj uralma“ cimü füzet, melynek szerzője egyik legjelesebb magyar publicistánk, Balogh Pál, kinek hazánk népességi viszonyairól irt nagy munkája nemrég országszerte feltűnést keltett. — Végre a külföld legjobb szépirodalmi munkái közül is kapunk egyet; John Habbertonnak, a nagy amerikai humoristának egyik legnépszerűbb munkáját, Helén fiacskáját, mely a gyermekélet humorának szinte klasszikus rajza. A 364. szám, melyekről teljes jegyzékkel szívesen szolgál a kiadó- hivatal, egyenkint is kapható 15 krajcárjával akár a kiadónál Lampel Róbert Wodianer F. és fia cs. és kir. udvasi könyvkereskedése Budapest, Ándrássy-ut 21. sz. akár bármely más könyvesboltban.