Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)
1904-01-19 / 7. szám
2. oldal ZEMPLÉN. Jáüüűr 19. nek, megszűnnének a panaszos hangok, mert a legszükségesebbnek elég lenne téve. Régi dolog, hogy majd minden szükséges intézmény létesittetése, vagy reformáltatása leginkább a pénzkérdés által üttetik el, ez szolgál indokul. Nagyon kényelmes az ilyen eljárás, elhárítja a felelősséget is. De kérdem, igazságos-e ez a fukarKodás ottan, ahol ezer meg ezer ember élete megmentéséről van szó? Hisz a dotatió és a lakbér körülbelül 14—16000 koronába kerülne ez uj állások betöltésével; ily csekély arányú költségektől visszariadni nem szabad a vármegyének, ezzel tartozik a humanizmusnak és a misera plebs contribuens-nek! Dr. Thomán Dávid. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. )(Szabadságolás. A belügyminiszter dr. Ferenczy Elek anyakönyvi felügyelőnek f. évi január 18-ától — február 29-éig terjedő 6 heti szabadságot engedélyezett. )( Véglegesítés. Gróf Hadik Béla főispán dr. Marton Sándor, Szinnára beosztott közigazgatási gyakornokot és tb. szolgabirót állásában véglege- sitettette. )( Állami elemi iskolai gondnoksági elnöki és tagok kinevezése. Gf. Hadik Béla főispán aszedlickei állami elemi iskolához Thain István matra- sócir. k. lelkészt gondnoksági elnökké, Szűcs Béla tavarnai, Kosa Dániel majoróckai, Nyomárkai Géza és Graj- csár Mihály szedlickei lakosokat pedig gondnoksági tagokká kinevezte. )( A közigazgatási bizottság legközelebb február hó 8-án d. e. 9 órakor tartja ülését. )( A közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya f. hó 16-án és folytatólag a következő napon megtartott ülésében tárgyalta Mezey Jenő nagygéresi körjegyző és dr. Nánássi Adolf o.-liszkai községi orvos iegyelmi ügyeit. A választmány Mezei Jenőt hivatalvesztésre ítélte, dr. Nánási Adolfot pedig 500 korona pénzbírságra marasztalta. HÍREK. — Kinevezés. A munkácsi egyházmegye gör. kath. püspöke Petách Emil vécsei segédlelkészt Sátoraljaújhelybe gör. kath. segédlelkészszé kinevezte. — Halálozás. Özvegy Chira Mik- lósné szül. Szabó Mária, életének 72-ik, özvegységének 16-ik évében hosszas szenvedés és a haldoklók nak alá. Oly rettenetesen fájnak! Szemeim szárazak, rég kisírták kö- nyeiket. Fájdalom marcangolja testem maradványait, lelkem ezer szálát. Felocsudok, férjem jön: fájdalmas, de gyengéden cirógató tekintettel rakja elinkbe a magával hozott ennivalókat. Mosolya biztató s még sem merem kérdezni: eredménynyel, reménynyel tért-e vissza „állást kereső“ útjáról. Gyermekem felkacag ujjongva! • Oh! zsibbadt karjaim tudnak még ölelni! Magamhoz szorítom kétségbeesett, benső érzéssel édes uramat, gyermekemet! Könyeimet van ki lecsókolja, de szivembe ki csepegtet reményeket ? Az ablakon szürkülik gyenge, pici reménysugár — a „holnap.“ Ne forduljatok el tőlem kedves olvasók! Ne nehezteljetek ugatásomért ! Legyetek hálásak azért, amit elhallgattam. II. Úri leány voltam, szegény leány lettem, metress lettem. Ebből állhatna életem regénye, de részletesen elmondom neked olvasóm, hogy szivedben igazolj, vagy sajnálj, amint tetszik. Ha szentelsz könyet nyomorultaknak, úgy nekem szenteld, mert én vagyok a nyomorultak legnyomorultabbja — szentségeinek ájtatos felvétele után Tisza-Újlakon elhunyt. — Amerikába. A magyar kormány támogatásával és Firczák Gyula munkácsegyházmegyei görög kath. püspök engedélyével dr. Vaszo- csik Theodoz sátoraljaújhelyi gör. kath. segédlelkész, hazánkból Amerikába szakadt gör. kath. vallásu honfitársaink lelki gondozására, e napokban Amerikába utazott. — A „Zemplénvármegyei Kazinczy- kör“-nek 1904. évi január hó 30-án tartandó házi-estélye magas színvonalon fog állni. A kör érdemes főtitkárának sikerült Havas Dezsőt a „Földrajzi Társaság“ alelnökét egy felolvasásra megnyerni, mely Dalmá- cziának Magyarországhoz való viszonyát fogja tárgyazni. A tartalmánál fogva is érdekes előadást a kitűnő iró fényképek bemutatásával is élénkíteni fogja s kimerítően és érdekesen fogja Dalmácziának helyi- és néprajzi viszonyait feltárni. Az estély egyik élvezetes programmpontja lesz a Stépán Aladár cimbalomjátéka s ez alkalommal fog felolvastatni ifj. Zsoldos Benőnek a „Kazinczy-kör“ e lelkes szellemi pártfogójának egy angol eredetiből fordított verses dialógja. A kör 30-iki estélye tehát mindenesetre meleg érdeklődést érdemel a publikum részéről. — Szünet a jégpályán. A beállott időváltozás következtében szomorú hir a korcsolyázóknak, hogy nincsen jég. A hideg, kemény téli napok után váratlanul valóságos tavaszi napok köszöntöttek ránk s mig a napsugár délfelé kedélyesen mosolyog és olvasztja a lehulott havat, addig a korcsolyázó közönség szomorúan, de reménynyel várja: mikor lesz ismét hangos, nyüzsgő életű a jégpálya. De nem csak a korcsolyázók, hanem velők együtt nagyon sokan várják a hideg időjárás beköszöntét. — A katholikus olvasó kör bálja. A sátoraljaújhelyi katholikus olvasókör folyó hó 17-én tartotta meg idei táncmulatságát a városi színházban. A bál — amint az előre látható volt, — kitünően sikerült. Ami nálunk minden táncmulatságnak fő kelléke: a telt páholysorok és alul a színház parkettjén a táncoló párok sokasága, — az meg volt itt is és nem hiányzott a jó kedv sem. A mulatságon mindvégig kitűnő hangulat uralkodott, mely Jónás sárospataki zenekara mellett reggelig tartotta együtt a kifogyhatatlan animóval táncoló párokat. A bálon megjelent Hadik Béla gróf főispán, Dókus Gyula alispán és Ka- tinszky Geyza főesperes, plébános is. A bevételből nagyobb összeg jut az olvasó kör alapjára. Szívesen jegyezselyemruhában ! Mert én tisztességes rossz vagyok s végtelenül szenvedek. Martirságot, mit emberi szem nem nézhet ki szememből, mert — mert én, hallod: tisztességes metress vagyok. Azon ifjak egyike hozott fel, kik atyám kastélyában igaz magyar vendégszeretetben részesültek. Hosszú udvarlásából következtettem, hogy szeret s engedék hívásának. Későn győződtem meg arról, hogy sohsem szeretett, csak elég szépnek, jónak talált „balkézrőli“ feleségnek. Mikor megismertem, késő volt. Egyben ijesztő helyzetem is megismerém. Semmiféle munkához nem értve, a nyomortól rettegve, a becsület útjáról a szerelem lejtőjén letérve, engedém magam sodorni bűnös érzelmek árjától. Kacér, rossz lettem. Ot sem szerettem többé. Megcsaltam lelkemben. Leánykori tiszta szerelmem gyűlöletté, megvetéssé vált. Utáltam a hiú, lelketlen, önző, buja lovagiasságot, mely eszköznek tartott, ki elölé lelkem nemes érzéseit, ki megfosztott szüleimtől, becsületemtől, ki csak kényéért tart, ki szerelmével más utón boldoggá tehetett volna, mig igy ? — Uram Istenem! És még boldognak hisznek, irigyelnek. Ha fényes fogaton, ékszerektől ragyogósan, hullámos, zük föl, hogy az olvasókör elnöksége s annak minden tagja kivette a maga részét a munkából, hogy a bál minél jobban sikerüljön. — A Zemplénvármegyei Kaszinó 1904. évi január 31-én d. u. 3 órakor a Casinó termében évi rendes közgyűlést tart. A közgyűlés tárgyai: 1. Évi jelentés — 2. Az 1904. évi költségvetés. — 3. A választmány által megvizsgált számadások bemutatása és a felmentvény megadása. — 4. Elnök, alelnök, választmány és a választmányok újból való megalakulása. — 5. Indítványok. —• A dohánygyári mnnkásnök szinelöadása s bálja. A sátoraljaújhelyi dohánygyár munkásnői f. hó 16-án műkedvelő előadással egybekötött bált rendeztek a városi színházban a szegény gyermekek felruházására. Maga a műkedvelői előadás, mely úgy a szereplők, mint a rendező Friss Heimann buzgóságát, ambícióját dicséri : tulajdonképen premiér est volt, amennyiben az általuk előadott színdarab: Géczy István „A kísértet“ cimü darabja nálunk még nem került színre. A darab szereplői a tőlük telhető legnagyobb buzgalommal és igyekezettel törekedtek megfelelni a kivánalmaknak s sok helyen igazán meglepő alakításokat láttunk. Ferenosák Rózsika kellemes, rokonszenves megjelenésével, otthonosságával dominált a darabon. Mindaz, amit megjátszott: igen szimpatikus, behízelgő alakítás volt, nem volt benne félszegség vagy bizonytalanság s az estének sikerét az ő játéka csak fokozta és erősbitette. Dorogi Emma, Dienes Erzsiké, Pilcz Jelma, Jaczkó Erzsiké s a többi szereplők mindannyian megfeleltek a kivánalmaknak, úgy szintén a férfiszereplők is. Pudlis Gyula a falusi biró, Váraljai Gábor Keselyű Mihály, Sántha János Gyurka, Szabó László Tavi Tivadar szerepében nyújtottak ügyes, színészi temperamentumra valló alakításokat. Hozzájárultak a főszereplők feladatának megkönnyítéséhez a mellékszerepek képviselői is, s a kifogástalan rendezés. Szóval: mindaz, amit a szereplők a rendező segítségével ez estén produkáltak: figyelemreméltó buzgalomra s dicsérendő ambícióra vall. Mi, a magunk részé ről is méltányoljuk ezt a fáradozást, amelynek gyümölcse a közönség általános elismerése lett. — A jóté- konycélu műkedvelői előadás befejezése után a tánc vette kezdetét, s a színház parkettje csakhamar szinül- tig megtelt a táncoló párokkal, akik lankadatlanul, mindvégig fokozódó jókedvvel ropták a táncot hajnali öt óráig. Kétségtelen, hogy a szép sidrága cifra, ezüstös öltözékben, jó színben, erőltetett mosolygással, fényesen öltözött deli szeretőm oldalán — egy szerény polgárasszony mellett — elkocsizom, micsoda csodáló, irigy naiv tekintet lövel felém szemeiből. De irigyellek szegény polgárasszony, ki dolgozni tudsz s a társa- ságodbelid tiszteletét bírod. A le volt társnőd nem fordul el ajkbigyesztve félre, hogy a bűn mocsokja a távolból is reá ragad. Nem érzed nyilaló fájdalmam, mikor kocsikázásomból hazaérve, gavallérom elbocsátva, lerogyok székembe kisírni magam. Ki gondolná, hogy én szívvel, lélekkel is tudok érezni ? En, ki csak érzéki gyönyörre születtem. Szeretőm utálom, barátait még jobban. Szerepem nincsen, életem fájdalom s mégis itt ülök tétlenül csipkés pongyolámban csokoládém mellett, puha kerevete- men, elegáns, meleg fogházamban, mit az emberek palotának csúfolnak. Komornám szememből lesi parancsom, szakácsom ajkaimról kívánságom s szeretőm — csókjaim. És én — én ülök, gondolkozom: „Milyen szép a becsület! „Fényes, tiszta, aranyos glória, mely a nő fejének legszebb dísze. Ha még egyszer megjavulnék, megtisztulnék, megtérnék, üdvözülnók-e ? Oh, jöjj isteni kerü este rendezői úgy az anyagi, mint az erkölcsi eredménynyel meglehetnek elégedve. —th. — Tűz gróf Károlyi László rad- ványi kastélyában. Folyó hó 17-én nagy veszedelemben forgott a mesés értékű radványi Károlyi-kastély. Majdnem elemésztette a tűz. A grófi család most nem tartózkodik Radvány- ban s igy valóban szerencse, hogy a tüzet ideje korán észro vette a gróf szolgaszemélyzete. A kastély egyik vendégszobájának menyezete fogott tüzet a hibás összeállítású kéményből kipattanó szikrától. A veszedelem kiütésekor a helybeli tűzoltóság segítségéért is beküldtek, amely már útban is volt, mikor egy lovas futárral találkoztak, aki hírül hozta, hogy a tüzet sikerült elfojtani. A helyszínén megjelent Friss Heiman tűzoltó parancsnoknak Lénárt épitészszel és Körmendy intézővel már csak a tűz okát kellett konstatálni. — Előmunkálati engedély megadása. A kereskedelmügyi miniszter gróf Pejacsevich János földbirtokos, rákospalotai lakosnak az ungvölgyi h. é. vasút Nagyberezna állomásától Ublya, Ladomér, Sztakcsin és Szinna irányában a m. kir. államvasutak Homonna állomásáig s innen a tőke- terebes-varannói b. é. vasút Varannó állomásáig vezetendő helyi érdekű vasútvonalra az előmunkálati engedélyt 1 évre megadta. — Batyubál Tolcsván. A tolcsvai ifjúság által a szegény gyermekek javára rendezett batyubál f. hó 17-én tartatott meg a „Korona“-szálló üsz- szes helyiségében. A mai modern báli riporterek örökös thémája a részvétlenség és kedvnélküliség okozta keservek elzengése, de beszámolva a tolcsvai batyubálról: mi hiába akarnánk a modern kor szellemével haladni és referádánkat e zsánerben megírni, mert ez akkor oly messze állana a valóságtól, mint Tolesva Jeruzsálemtől. Volt itt érdeklődés, hangulat, fesztelen kedv, szóval: minden; csak épen rőszvétlenség, avagy blazirt közöny nem. A megjelent sok szép asszony arcáról csupa tűz, csupa élet sugárzott s a leányokon meglátszott a bál izgalma, mámora s az egész vidék nagy számban felvonult, ifijai sem lógtak fáradt lomhasággal a terem közepén, hanem táncoltak tűzzel, kitartóan a szó magyaros értelmében. Nincs hát igazuk a báli riporter uraknak, hogy a mai generációból már végkép kiveszett az ősi virtus, dehogy is veszett ki, meg van az még teljes egészében, romlatlanul, de csak a — vidéken és legkivált Tolcsván, a hires Hegyalja kellő közepén. Amikor a hatalom, szoríts kezembe kenyérke- reső eszközt, hogy én is olyan legyek, amilyen családom. Hogy ón is becsülni, szeretni tudjam az embereket. Oh! fáradt vagyok lelki izgalmaimtól. Bódult a gondolkozástól. A becsület, a becsület! Illúzió nekem. Oly szegény, oly rongyos. Oly rettentően félelmes ismeretlen nehéz utjai vannak. — Eltévedni rajta könnyű s vissza-vissza oly nehéz. Csengetnek. Hah! Jön a dédelgetőm, hóhérom. Hamar a rizsporzóm, a tükröm Milla! Könyeim nyomai eltűntek becsületes érzéseimmel egyszerre. A selyem puffon csak egy érzéketlen kacér baba ül remek frizurában, bájos pongyolában, szép mosolygós arcocskával, nevetős tekintettel, kinek kedvese éde- legve csókolja ajkait fülébe suttogva: „Cica, maga ma pompásan néz ki. Naponta szebb. Eléggé irigyelnek a fiuk szépségéért, hűségéért!“ Elbizakodott hiú ember! Nem látod, hogy kínjától fényes széped szeme ? Felháborodástól piros égő arca ? Nem látod, csak a szép asszonyt, kit kedvtelésből tartasz fényes palotádban. Nézz csak egyszer leikébe s találsz ott véghetetlen nagy földi nyomorúságot.
