Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)
1904-06-25 / 68. szám
2. oldal ZEMPLÉ N. unius 25. mely összegben a játszónak 160 koronás betétje is benn foglaltatik, úgy, hogy a nyeremény csak 640 koronát teszen. Pedig ha csak az 1000 koronás összeget fogadjuk el a játszó nagy összeg kockázatával arányos nyereségnek: a nyerő sorsjegyek száma 37,450-ről egyszerre 1370- re esik alá. Akkor pedig nem minden második sorsjegy nyer ám, hanem körül belül csak minden 80-ik. igaz, hogy még igy is minden jelenlegi más sorsjegyünknél kedvezőbbek a nyerési esélyek az osztálysorsjegyeknél, de vele szemben a kockáztatott betét sehol sem ily nagy. Sőt kockázatról, az olcsóbb 50—60 évig játszó sorsjegyeknél szó sem lehet, mert ez idő alatt minden sorsjegynek a törlesztési húzásig járó kamata vész el, de ennek fejében kapjuk a nyerés reményét. A nagyobb összegű, illetve drágább sorsjegyeknél pedig, nem csak, hogy a törlesztéskor a névértékét a sorsjegynek visszanyeri a tulajdonos, de még addig kamatot is kap a névérték után. Osztálysorsjegyen játszani tehát éppen nem oly hasznos, mint a hirdetések kiabálják. Nem tudom azért eléggé elitélni érte a szemérmetlenül űzött reklámot, amelylyel a köny- nyen hivő embereket a szerencse játékra csábítják. Hiszen az államnak az osztály sorsjegy engedélyezése által éppen az volt a célja, hogy a kisemberek között elharapódzott játék szenvedélyt korlátozza. És most úgy járt, mint az az ember, aki vederből csöbörbe esett. Hiszen az osztálysorsjegyen, aki egész éven át a legkisebb téttel játszik is, az részéről 40 korona kockázattal jár. Ennyit pedig nem hiszem, hogy meg— Isten engem úgy sególjen! — mondtam. — Hát akkor ezentúl jó barátok vagyunk. Azzal hozzám lépett és kétszer megcsókolt. így történt, hogy élethalálra szóló barátságot kötöttünk, aztán együtt halásztunk a Peezeárok- ban, de a szép esik mellé csak egy hitvány kis cigány halat foghattunk meg. Dúsa még nálunk volt, mikor hozzánk jött vadászatra Kempelen bácsi. Kempelen bácsinak furcsa, tüskés szemöldöke van, a bajusza pedig hosszasan lelóg, mint a tengeri rozmáré a Payer-expedició képein, a járása pedig oly ünnepélyes, mint a miséző papé. Kempelen bácsi semmit sem beszél és mindig oly arcot csinál, mintha dühös volna. Ez azért van, mert ő igen bátor ember. Egy pár esztendővel ezelőtt pisztolyduellumban agyonlőtte Suskovics bácsit, aki az édesanyám távoli rokona volt és akkor Suskovics néni úgy megijedt, hogy ő is szörnyet halt. Pedig nem is ő rá lőttek, de hát ilyen ijedős az asszony-nép. Azóta nálunk mindenki nagyra becsüli Kempelen bácsit, örülnek, ha eljön, mindig a főhelyre ültetik az édes mama mellé, az urak gyufát adnak neki, ha szivarra akar gyújtani, a nők pedig azt mondják, hogy érdekes ember. Való igaz, hogy mindig nagyon bátor arcot csinál. Egyszer láttam, mikor borotválkozott, az álla szappanos volt, de akkor is szigorúan összeráncolta a homlokát. Ha meg iszik egy kicsit, — mert nálunk vareszkirozott volna az illető a kis lutri idejében. Ép azért nagyon csúnya dolog, hogy az állam ezt a túlságba menő játékra való csábítást meg nem akadályozza. Hiszen neki nem volna kára belőle, mert a társaságtól a szerződésben kikötött évi járulékot úgy is megkapná ép úgy, mint ahogy a kifizetett nyeremények után is változatlan biztonsággal folyik be a kincstárba a 20% nyeremény adó. Ellenben, ha nem tűrné ezt a csalogató reklámozást, igazán kisebb térre szorulna a munkátlanságot szülő, átkos játék szenvedély. De meg mivel az osztálysorsjegy alapitó cég egyike elszászi bank, ahhoz is hozzájárulna, hogy a társaság nyereménye címén igen sokkal kevesebb magyar pénz jutna a külföldre. Petrik Albert. Vármegyénk monográfiája. — Értekezlet, vármegyénk monográfiájának megirása tárgyában. — — jun. 24. Ismeretes, hogy a millenáris évben „Magyarország Vármegyéi és Városai“ cim alatt dr. Borovszky Samu a Magyar Tudományos Akadémia tagja és ismert nevű történetíró szerkesztésében egy nagyszabású irodalmi vállalat indult meg, mely az ország összes vármegyéi monográfiájának megírását és kiadását tűzte ki célul. A szerkesztőt Rákosi Jenő iró és főrendiház tag elnöklete alatt hatvan tagú, az ország legkiválóbb szakembereiből és Íróiból összeválogatott középponti szerkesztő-bizottság támogatja munkájában. E nagy munka keretében eddig a következő vármegyék monográfiái jelentek meg: Abauj-Torna-, Fiume és a magyar-horvát tengerpart, Vas-, Nyitra-, Szabolcs-, Bihar-, Bars-, Gö- mör- és Pozsonyvármegye, mely utolsó most van sajtó alatt. A munka szerkesztősége elhatározta, hogy az idén Zemplénvár- megyét fogja irodalmilag feldolgozni és kiküldötte Vende Aladár segédszerkesztőt a szükséges helydászat után mindig isznak, — akkor még haragosabb lesz és mindig körülnéz, hogy elég bátornak tartja-e mindenki az asztalnál. Ilyenkor az urak nagyon szoktak vigyázni, hogy véletlenül olyat ne mondjanak, amit rossz néven vehetne Kempelen bácsi. És azt is mondják, hogy mindig töltött revolver van a zsebében. Én Dúsának mindent elmondtam, amit Kempelen bácsiról tudtam, hogy agyonlőtte Suskovics bácsit és hogy Suskovics néni is meghalt és hogy milyen bátor ember, — ebédnél aztán mindig csak Kempelen bácsit nézte. Végül Kempelen bácsinak feltűnt, hogy Dúsa le nem veszi róla a szemét és igy szólt hozzá: — Tetszem magának, kisleány? Dúsa mindig megszokta mondani, amit gondol és igy felelt: — Bizony nem tetszik nekem. És ekkor kiköpött. — Hát akkor miért néz folyton ? — Mert szeretnék magától valamit kérdezni. Édes mama már akkor rosszat sejtett, apa pedig vasvilla szemekkel nézett Dúsára. Kempelen bácsi azonban biztatta Dúsát, hogy csak kérdezzen tőle akármit, ő válaszolni fog. Dúsa ekkor összeráncolta a fekete szemöldökét és a fénylő macskaszemével olyan olyan erősen nézett u rozmárbajuszu bácsira, hogy magam is megijedtem. Csendesen mondta: — Megjelent magának álmában már Suskovics néni? (Vége köv.) színi szervezés megejtése céljából. E szervezés eredményéről ma délután számolt be nevezett segédszerkesztő, a Dókus Gyula alispán elnöklete alatt megtartott gyűlésen, melynek célja egyszersmind a monográfia-bizottság megalakulása volt. Miután elnöklő alispán a szép számmal egybegyűlteket üdvözölte és az összejövetel célját röviden vázolta, a bizottság az elnök javaslatára gróf Hadik Béla főispánt diszelnökké és Matolai Etele ny. alispánt alelnökkó választotta meg, mig a jegyzői tisztet Dongó Gy. Gézára ruházta. Ezután az elnök felszólítására Vende Aladár segédszerkesztő előadta a monográfia tervezetét és beosztását a közreműködésre már felkért és még felkérendő munkatársak névsorával. É tervezet szerint a monográfia körülbelül 40 nyomtatott Ívnyi, tehát körülbelől 750 oldal terjedelmű lesz, gazdagon illusztrálva és a következő fejezetekre fog kiterjedni: 1. A vármegye természeti viszonyai. Munkatársul kijelölve: Búza János sárospataki főisk. tanár. 2. A vármegye községei. írja: Vende Aladár segédszerkesztő, ki a helyszíni adatok összegyűjtése és a szükséges fényképek felvétele céljából az egész vármegyét a saját fogatán be fogja utazni. 3. Sátoraljaújhely. írja: Dongó Gy. Géza. 4. A vármegye népe. írja: Vende Aladár. 5 Mezőgazdaság, állattenyésztés stb. felkérendő: Majláth József gróf. 6. Kertészet, szőlőmivelés, borászat. írja: Kossuth János dr. 7. Az ipar, kereskedelem és közlekedésügy. írja: Dongó Gy. Géza. 8. Egészségügy. írja: dr. Schön Vilmos. 9. Közoktatásügy. Felkérendő a népoktatásra Beregszászy István kir. tanfelügyelő, a középiskolákra és főiskolára Szinnyey Gerzson tanár Sárospatakon és az újhelyi gimnáziumra dr. Perényi József tanár. 10. Törvénykezés. írja: Gál Lajos törvényszéki albiró. 11. Irodalom és tudomány. írja: dr. Horváth Ciril tanár. 12. A róm. kath. egyház szervezete és közigazgatása. Felkérendő Ka- tinszky Geyza esp. plébános. 13. A gör. kath. egyház. írja: Miklóssy István lelkész. 14. Az ág. h. ev. egyház. írja: Korbély Géza lelkész. 15. Az ev. ref. egyház. írja : Fejes István ev. ref. esperes. 16. Az izr. hitközségek. írja: dr. Székely Albert ügyvéd. 17. A vármegye őstörténete. Dókus Gyula alispán közreműködésével Írja: Dongó Gy. Géza. 18. A vármegye története a honfoglalás korától 1820-ig. írja: ifj. ReiszigEde dr. a Heraldikai és Genealógiai és a Történelmi társulatok igazgató választmányi tagja. 19. A vármegye története 1820- tól a mai napig. írják: Matolay Etele ny. alispán, dr. Szirmay István m. főügyész és dr. Ferenczy Elek cs. és kir. kamarás. (Az utóbbi még felkérendő). 20. A vármegye nemes családjai. írja: ifj. Reiszig Ede dr. E pontnál határozatba ment, hogy a monografia-bizottság megkeresi Doby Antal kiváló genealógusunkat, hogy a szerzőt munkájában segítse. A községek közül Sárospatakot, Szerencset, Tokajt, Kövesdet, Királyhelmeczet, Tőketerebest, Gálszécset, Homonnát és Nagymihályt Dongó Gy. Géza Írja meg. A bizottság, mely Székely Elek polgármester belevonásával a helyben lakó munkatársakból alakult meg, helyeslőleg vette tudomásul a tervezetet, mely után Dókus Gyula elnöklő alispán felvetette azt a kérdést, hogy a bizottság kit kérjen fel az előszó megírására. Vende Aladár előadja, hogy az eddigi kötetek előszavait a következő kiváló egyének írták: Jókai Mór, Battyány Tivadar gróf, Rákosi Jenő, Fraknói Vilmos püspök, Kállay András főispán, Ruffy Kálmán tanácsos, Tisza Kálmán volt miniszter- elnök, Andrássy Géza gróf és Pálffy István pozsonyi gróf, mire az elnök Zemplénvármegye monográfiája előszavának megírására Andrássy Gyula grófot ajánlja felkérni, amit a bizottság általános helyeslés között fogadott el. Miután elnöklő alispán még bejelenti, hogy Vende Aladár segéd- szerkesztő már a jövő hó közepe felé megkezdi körútját a vármegyében és hogy működésének megkönynyitése céljából ajánló és bejelentő körleveleket bocsát ki, a jelenvoltak érdeklődését megköszönve, az ülés véget ért. ÚJHELYI ÉLET. Krónika. — jun. 28. A nyár valóban itt vagyon, — Tagadni lenne ferde 1 — Mutatja az, hogy asszony X. Már elment Hévfüredre. Mutatja az: hogy Z. urék Már szintén készülődnek, S villát csináltak, fényeset A nyári üdülőnek. Mutatja szóval sok jel azt, Hogy nyár virági nyílnak S a biztató remények ah! Fürdőzni oh beh! hívnak. Ha most hivat orvost a nő: Fürdőt ajánl az persze . . . Mást ajánlani — a nő hamis! — Oh! dehogy lenne mersze. S a férj ur zsörtölődve szól: Vége tengernyi pénznek! Ám szalmaözvegység elé Szemei bizva néznek. És ha elküldi asszonyát Kit rangosán felpénzel . . . Mig oda van kedves neje: 0 se smucig a pénzzel. Van azután oly férj ur is Ki sporol át a nyáron, Hogy mi a réven elveszett Megtérüljön a vámon. S illatos „trabuccó" helyett A „cubá“-t cultiválja, S átkozza, ki a fürdőzést Felkapta s kitalálta. Átka persze az nyomtalan Elszáll a végtelenbe, Miként a pénze távozott: Minthogyha lába kelne. A fürdőzés az meg marad Gondjára annyi férjnek, S örömére oly férjnek ahl Ki bővén van a pénznek.-th. Fürdő-season. — Szezoncikk. — — jun. 25. Megkezdődik nemsokára a fürdőzés. Az, amelyről beszélni divat. A fürdő szükséges, de diszkrét dolog, a fürdőzés fölösleges, de a nyilvánosság dolga. A fürdő ember vizbe, a fürdőzés adósságba merül. A fürdő asszony egészséges, a fürdőzésért a nő beteg. Vagy legalább annak mondja magát. A fürdőhöz ugyanis elég a kád és a viz, a fürdőzéshez kifogás is kell. A fürdő asszony vízzel, a für- dőző ezzel a kifogással mossa magát tisztára. Mert többnyire szükségét érezi ő ennek a mosakodásnak. A férj előtt, kinek a pénze elúszik. Aki hat napig dolgozik, hogy a nő hét napig pihenhessen. Az ellentétet áthidalja az a kifogás. A nő gyöngélkedik s a férj a gyönge. A háziorvos egy kissé a házibarát szerepére vállalkozik. De nem úgy, hogy megcsalja a férjet, csak úgy, hogy rászedi,