Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)
1904-01-16 / 6. szám
Sátoralja-Ujhely, IS04. Január 16. 6 ,2428 ; Harminckettedik évfoiyanMegjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SatoraljaUjhely, lőtér 9. szá Kéziratokat nem adunk vissza Apró hirdetéseknél minden gam id sző 4 fill., vastagabb betűkkel 8 áll. Nyllttérben minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meozner Gyula dr. Szirmay István dr. Hám Sándor főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatlrs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, tó évre 6 kor negyedévre fi kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden sző után 3 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betűkkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. farsang van, járják a bolondját. — január 16. (—r.) Ha abban van a világrend; hogy minden eseménynek, mely történik, célja van; hogy minden létező, mint a költők megénekelték, valamely rendeltetésnek szolgál; ha a nap azért van, hogy világítson; a sas, hogy merész szárnycsapással egész a napig felszálljon; az asszony, hogy szeressen s aztán meghaljon, mint a költő énekli, akkor a farsangnak is megvan a maga célja, és ez: hogy a legcédább bolondságnak engedjük át magunkat. Csakhogy a farsangnak pontosan meghatározott ideje van, derék obstruálóink azonban már egy egész éven át farsangot tartottak; a józan emberi észuek „Isten hozzád“-ot mondtak s mindent a jó szerencsére bíznak. Szerdán hirtelen abban hagyták a bolondságot és egy ülésben mindjárt két törvényjavaslatot is elintéztek. Azóta persze, mintha bünbánat szállta volna meg az obstruáló urakat, újra felteszik a csörgösapkát s a régi szilajsággal járják tovább a bolondját. Tisza miniszterelnök a Ház keddi ülésében azok vezéréről, kik titokban obstruálnak, nyiltan, okos emberek módjára viselik magukat, privátim azonban felpiszkálják és támogatják mások bolondságát, letépte az álarcot és kétkulacsos játékuk bevallására kényszeritette őket. Ezek bolondsága tehát teljesen le van álcázva. De azoknak a veszedelmes bolondsága, kiknek mulatságáért A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. A masamódleány. Irta: Vidor Marci. A kéz-utcában van egy kicsi boltja, Kis masamédnak nagyszerű a dolga, Fölkeres» a szerencse sietve Szép cégtábláját alig hogy kitette, Egész nap árul, boltja be se zárul, A mosolya van szőve napsngárbnl Kis masamédnak, s kicsattan a pirtul, Mig arcocskája gömbölyödni indul. A bolt és ez már a jómódra rávall, Tele van néppel, s kalapskatulyával, Most érzi csak, hogy nincsen jobb a jónál, Egyik vevő a tükör előtt próbál, 8zép nj kalapra alkuszik a másik, Oh boldog derű önti el vonásit Láttára ennek a nyugalmas mának . . . Szivének szép és kedves idők járnak. Az életnek be sok az édessége, Mig hiszi, hogy a gyászának vége, S rózsás napok a szürkét fölcserélik, S a nyár tán néki is virágot érik. Amit remegve, félve sejtett eddig, Lészen hiv párja, kivel együtt szedik ízes gyümölcsét ök a szerelemnek, Amilyen édes csak nekik teremhet. a szegény népnek kell vérével és vagyonával a költségeket fedezni, mostantól fogva még a chauviuista drapériát is kénytelen lesz nélkülözni, mert miután eddigi fáradságuk a dolog lényegében sikertelen volt, miután a további küzdelem, azaz szó- és időfecsérlés céltalansága még bizonyosabb, mint az eddigié volt, miután a Bartha Miklós kritikus napjai csak nem akarnak bekövetkezni; miután végül Tisza Istvánt Konopistból sem akarják az elmaradt b. u. é. k. miatt elcsapni: senki sem hiheti többé az országban, hogy e bolondság mögött nem önző politika rejlik, nem oly törekvés nyilvánul, mely a hazát és a haza érdekeit semmi figyelemre sem méltatja. Ezt senki sem fogja elhinni, még ha a legveszet- tebb farsangi kedvben lenne is. Egy „igazítás“ helyreigazitása. — jan. 16. Volt egyszer egy ismerősöm, a kinek az a csúnya szokása volt, hogy soha, de soha, még csak véletlenség- ből sem sem tudott igazat mondani. Egy másik ismerősöm úgy jellemezte őt, hogy még az ellenkezője sem igaz annak, amit beszél. Hogy, hogy nem, de mikor a „Fm. H.“ szerdai számában az „Igazítás“ cim alatt megjelent közleményt elolvastam és visz- szagondoltam annak előzményeire, az a bizonyos ösmerősöm jutott eszembe. Tehát a Fm. H. beösmeri, hogy nem volt igaz az a vádaskodása, hogy Zemplénvármegye átdolgozott szabály- rendeletébe Dókus Gyula alispán titokban, sőt a közgyűlés félrevezetésével iktatta be azokat az uj intézkedéseket, melyeket a Fm. H. röviden „clotür“-nek keresztelt el. (Mert tessenek visszaemlékezni, annak idejében ez volt a vád.) Most jön aztán a cáfolat: „bocsáIgy szövögeti e gyönyörű álmát A boltocskában, s hirtelon, nem látják, Nincs vevő, kinek erro volna gondja, Szeméből köny hűli, titkon hányszor ontja E drága gyöngyöt. Minden csepp egy élet, A borús múlté, amely semmivé lett. Magányos órán százszor eltemette, S a koldus évért visszasír a lelke. A körúton, nagy, emeletes házban Egy masamódnál dolgozgattak hárman Anyja és húga, ám boldogan ették Az idegennek sovány kenyérkójót, S mikor leszállt a városra az este, Kis cókmókjukat gyorsan összeszedve Mentek haza, hol a szegények száza Van zsúfolva: egy külvárosi házba. Csak éldegéltek nyugodalmas csöndben, A nyomorról nem panaszkodott ogy sem, Volt pénzük egy kis betóvö falatra, Sőt az anyjuk még félrerakosgatta Pár krajcárkáját, mi telhetett tőle, Hogy legyen, ha kell, téli tüzelőre, Oszt’ beszéltek a napról, s egyről-másról, Egy álmuk volt, s azt megálmodták százszor. Ha nekik egy kis boltocskájuk volna És könyeztek és sóhajtoztak sorba, KI tadja, hátha tán a végzet kedvez, Isten segit, 8 a keresetük jobb lesz. így álmodoztak ; a kisebbik lánynak Úgy néhanapján daloskedve támadt És nótázgatott, ahogy éppen tudta Vígba kezdett, s rázendített egy búsra. natot kérek, nem beszéltem igazat, a clotürt nem Dókus Gyula nemzette.“ Idáig teljesen korrekt a dolog, de a Fm. H. tovább megy és megmondja, hogy az ő nem igaz beszédjével szemben, mi a tényállás, és állítja, hogy „magasabb hatalmak“ igtatták bele a szabályrendeletbe azokat a „szabadelvű“ változtatásokat. No hát, ez sem igaz. A szabályrendeletet egy erre kiküldött bizottság revideálta és ettől erednek a nebézményelt újítások. Semmiféle felsőbb hatalmak azokat se nem sugalmazták, se bele nem igtatták. A Fm. H. esete tehát szakasztott az én emberem esete: sem az nem igaz, amit előbb mondott, sem az, ahogy a valótlan állítást helyreigazítja. Különben pedig gratulálok a Fm. H. érdemes szerkesztőjének azért az önmegtagadásórt, hogy ezt a kérdést újból felszínre hozta. De értsük meg egymást, az önmegtagadást én korántsem abban látom, hogy a Fm. H. meghajtotta zászlaját Dókus Gyula előtt, az igazságos és törvénytisztelő alispán előtt, mert ennek az elhatározásnak az ethikai értékét igen kétessé teszi az a körülmény, hogy egyúttal ismét alaptalanul gyanúsít másokat, hanem abban van szerintem az önzetlenségnek ritka példája, hogy újból a nyilvánosságra hozza azt az ügyet, amelyben őt eddig a legnagyobb vereség érte. Emlékezzünk csak vissza az elmúlt közgyűlésre! Soha Búza Bar) a még nagyobb kudarcot nem vallott, mint mikor a szólásszabadság szent nevében védelmére kelt a szólásszabadsággal való visszaélésnek és felhívta a közgyűlést, hogy bélyegezze meg az uj szabályrendelet alkotóit. Micsoda viharos lelkesedéssel sietett a közgyűlés megbélyegezni — a farizeus felszólalást és sanctionálni az uj szabályrendeletet. De hát mi is az a hallatlan újítás abban a szabályrendeletben ? Az, hogy ezután egy tárgyhoz érdemben csak egyszer lehet szólni, (de persze még mindig szabad „ez előadás fel- megyarázásának helyreigazitása,“ meg „személyeskérdés“ cimén, sőt az indítvány tevőket a „zárszó“ is megA kikeletnek tüze volt a dalban, Anyja, s testvére kisórgotték halkan És míg a szoba veröfónynyel telt meg, Suttogtak, s szőtték titokban a tervet; Irénke kezdte, s ráhagyta az anyja, Marit, ha lehet, szinósznőnok adja . . . És ők majd többet dolgoznak szegények, Szeretik egymást, s valahogy megélnek. S egy nap. Iszonyat, mikor erre gondol, Szive remeg a szörnyű borzalomtól, Ott ültek együtt a bolt műhelyében, Ki szalagot, ki csokrot kötött éppen, Kacagtak és nem fogytak ki a szóból: Egy szikra pattant ki a vasalóból, Amint anyjuk a kalapformát nyomta, S a szűk szobácska lángba borult nyomba. A rémület elfojtá kacagásuk . . . S a láng csak terjed, ott tobzódik másutt, Irén ruháját megkapja a nyelve, Ájult anyjuk a földön marad fekve, S már ót is éri a lobogó orkán . . . Egy hang, rémes, kisüvölt még a torkán, S leroskad füsttől, hőtől elalólva Mari, a tűznek könnyű martaléka. Meddig tartott ez álomtalan álom, Felébred, s fekszik a kórházi ágyon, Tüzelő sebek marcangolják testét, S agyán villámként suhan át az emlék: A tűz ... a füst . . . egy férfi, aki menti, A lángtenger és összefoly a semmi, S egy szörnyű kérdés szivét átnyilalja, Hogy hol a húga, drága édesanyja? illeti), Vagy talán abban van a elo- tür, hogy a közgyűlés elhatározhatja, miként a vitát befejezettnek tekinti? Hisz’ ezek az intézkedések majdnem valamennyi törvényhatóság szabályrendeletében benne vannak és ha valahol hiányzanak, hát az bizonyára annak a jele, hogy ott nem szoktak a szólásszabadsággal vissszaélni, magyarul — obstruálni. Végül pédig mi is szívesen kiáltjuk a Fm. H.-pal együtt, hogy éljen Dókus Gyula, a törvénytisztelő, és igazságos alispán! Ara — ha jól emlékszünk — Dókus Gyulának ezek az eminens tulajdonságai már főjegyző korában is meg voltak, nem csak „mióta“ alispán. * Egy két szót még arról is, amit a Fm. H. „Útépítés kényszerrel“ cim alatt felpanaszol; hogy t. i. a vármegye erőnek erejével eltereli az Uj- helybe irányuló forgalmat, mert Vajdácska községet ok nélkül arra kényszerűi, hogy Patak és Vajdácska között kövezett utat építsen és e^re a község úti munkájának 75-%át leköti, ami miatt azután Vajdácska Ujhely felé maga utat nem építhet, a vármegye pedig szintén nem épit. Ebből a vádból sem igaz egy árva szó sem. Utánna jártunk a dolognak és meggyőződtünk róla, hogy a vármegye soha, de soha nem hozott olyan határozatot, amelyen Vajdácskát arra kötelezte volna, hogy Vajdácska és Patak végpontokkal kövezett utat építsen ; hanem igenis a közutak első rendezése alkalmával — 1893-ban — felvétetett a vicinális utak hálózatába a Sárospatak—Vajdácska—Alsó-Be- recki közötti ut, ám de ez belettor- kollik az alsó-bereczki—sátoraljaújhelyi vármegyei útba. Az Ujhelytől való elszakitás tervét tehát még abból a régi planumból sem lehet kiolvasni ; most pedig, t. i. a vármegye közúti hálózatának újjászervezése tárgyában elkészült tervezetben azt látom, hogy a Sátoraljaújhely—Berecki közötti, eddig kiépítetlen vármegyei ut azok közzé van felvéve, melyek — forgalmuk nagyságára való tekintettel — első sorban kiépítendők. És látja őket holtan, kiterítve És a kétségtől összeszorul szive . . . Lecsendesitik, lassan megnyugtatják, Egy más teremben ápolják az anyját, Pár nap alatt a húga is felépül É3 elmehetnek boldogan, baj nélkül, S a mese édes álomba ringatja, Oh csakhogy él, oh él az édesanyja! És most egy erős, ölelö kart érez, Odasimul egy idegen szivéhez, Ki viszi, viszi el a végtelenbe ... Itt ül mellette sötét éjjelente . . . Ó egyedül van csöndes éjen mással, A lég megtelik meghitt suttogással, Szerelmi szóknak özönétöl lángol, S a szoba csupa rézsaillat, mámor, S a gondok másnap megint megrohanják, Hogy nőm látja tán soh’sem édesanyját, Úgy reszket, arcán láz rózsái égnek . . . Jaj ki merné megvallani szegénynek, Megölnék vele gyönge testót-lelkét, Hogy meghaltak, kik tegnap még szerették, S az árvát most csak a jó Isten óvja, Ráomlott már a rög két koporsóra. Nincs senkije. Ha tudná ezt, hogy vágyna Pihenni ő is lent a siri ágyba . . . Hisz egyebe sincs ezen a világon, Mi idekötné, tán egy édes álom; Egy édes álom ... két szívnek az álma . .. Ha jó az est, a kórház kapujába Betér remegve álmainak hóse, A férfi, hogy tán hirt hallhat felőle. liapunk nini ntánin 6 oldal.
