Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)
1904-04-19 / 42. szám
Sátoralj a-Ujhely, 1904. április 19. 42 (2464) Harminckettedik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SAtoralja-’O’jbely, lőtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Njllttérbtín minden garmond sor 30 fill. iij. Meczner Gyula # dr. Szirmay István dr. Hám Sándor főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. " ...................h.................................................... .......................,....... Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 8 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. Vámszerződések akadályokkal. — ápr. 18. Az olasz kereskedelmi szerződés vajúdásairól eleget olvastunk már. Tudjuk, hogy mennyi fejtörést okoz kormányunknak az a bizonyos olasz bor, amely csudálatosképen csak Magyarországon át talál magának igazán piacot, felszedvén itt magába egy kis hegyaljai zamatot és izt. Most azután újabb vámbajokról zeng a hir. A „Magyar Kereskedők Lapja“ Costinescu úrról, Románia pénzügyminiszteréről közöl cikket és bemutatja azokat a fondorlatokat, melyekkel ez az ur a Romániával kötendő uj kereskedelmi szerződésünket akarja lehetetlenné tenni, Írván róla a következőket: „tíz a név román név, viselője pedig Románia pénzügyminisztere, jellegére nézve esküdt ellensége Magyarországnak, de azonképpen Ausztriának is. Ennek az urnák az ellenséges érzelmeivel azonban édeskeveset törődnénk, ha nem állanának küszöbön a Romániával való uj kereskedelmi szerződési tárgyalások és ha nem exportálnánk Romániába évenként 20 millió korona értékű árut, amely össz- kivitelünk l*4o%-át teszi. De ettől a 20 milliótól is eltekinthetnénk, mert hiszen Románia meg 14 millió k. értékű árut hoz be Magyarországba, veszteségünk tehát csak 6 millió k. lenne, ám de mi — iparunk nagyobb arányú kifejlődése esetében — a Balkán-piacokra aspirálunk, ott óhajtjuk a közelségnél fogva A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. A publikum. A „Zemplén“ számára irta: S. Löw Róza. Édes szerkesztő uram 1 Kedves kollegám! A kedves, jóságos olvasó publikumról akarok, önnek mesélni. Közös érdekünkben. Édes, kedves intimitásokat, mit csak tárcaíró közölhet szerkesztőjével. De ingyen ennyit sem teszek ám! „Kéz kezet mos.“ Magának édes kollegám viszont mesélni kell a kedves publikumnak, ki igen is kíváncsiskodik, menthetetlenül, szörnyen kíváncsiskodik! Min? Kérdi? Nos igen. Hát nem mondám meg ? Hogy egynehányan kedves olvasóim közül megbotránkoztak afölött, hogy asszony (már mint én) oly modernül, oly „léha“ modorban Írjon, mint eddig azt modern férfi-irók tették. Mások irónéjuk kedélyvilága, lelkülete iránt érdeklődnek; hogy hát képzelet szö- vi-e meséit? tüzes szerelmi ömlengéseit? Vagy saját tüzlelkének tavaszi hullámzása, hangos vibrálása-e? Jól van. Mind e kis indiskréciókért gyártmányaink feleslegét elhelyezni, ami, ha idővel megtörténik, nekünk a Romániával való kereskedelmi jó viszony nemcsak évi 20 millió koronát ér. Most azonban ebbeli reményünknek akarja az útját bevágni a román pénzügyminiszter, Costinescu ur. A Romániával való vámháborut már egyszer megizleltük és annak nem csekély kárát vallottuk, de kárát vallotta Románia is. Hogy most mégis ezt az áldatlan állapotot akarja Costinescu újból felidézni, annak oka szinte megfoghatatlan előttünk. Pedig, hogy igy áll a dolog, abból a román pénzügyminiszter nem csinál semmi titkot. Tudvalevőleg ö szerkesztette meg az uj román vámtarifát és mikor ezt a kamara a napokban letárgyalta, Costinescu határozottan kijelentette, hogy a kívánt vámmérséklések tekintetében hajlandó a legszélső határig elmenni, csupán azon vámtételekhez ragaszkodik a leghatározottabban, amelyek Ausztria és Magyarország ellen irányozvák. B nyílt kijelentéséhez aztán következetesen alkalmazta magát a részletes tárgyalás során is. így, mikor sokan kifogásolták a lovak magasra szabott behozatali vámját, mert Románia a lóiraportra utalva van, Costinescu kijelentette, hogy ez igaz ugyan, de a vámtételt még sem engedi leszállítani, egyszerűen azért, mert a Romániába importált lovak 60%-a Magyarországból való. Az is tudvalévő dolog, hogy a román kormány elhatározta, hogy az uj vámtörvény szentesítése nem tudok neheztelni kedves, aranyos, nekem oly drága olvasóimra, mert, mert szeretem őket mind! Azt a jóságos, elnéző, kegyes népemet, ki engem figyelmével megjutalmaz. Pártoló kedveléssel hálás szeretetre fakaszt. i Lássa, igazuk is van. Csakugyan szerelmes vagyok! Múzsám most is fiirtelne az egész kedves publikummal, ki nekem teret nyújt a legnagyobb gyönyörűségre, az Írásra. Mint a hires szakács, ka főztje elfogyott s önelégült mosolylyal kezeit dörzsölve, nagy sebbel, igyekezettel belefog egy újabb étel kotyvasztásába, úgy dűlök én toliamnak, ha munkám elkélt. Csakhogy ám akkor nem irhatok a német szentimentálizmus limonádé izü csókjáról. Őszi szellő hűvös len- gedézéséhez hasonló hideg, unalmas, lassú öleléseiről. Bárhogy kívánnák azok a jámbor, megbotránkozó olvasóim, kik tiszta ideálizmust óhajtanak esetleg kiskorú leánykáiknak. Kérem! Kell-e nagyobb ideálizmus, mint maga a szerelem? Kell-e szü- ziesebb érzés, magasztosabb gyönyörűség, mint a szerelem első, édes csókja? Hát miért untassam kedves, türelmes olvasóimat jámborabb dolután Ö3szes kereskedelmi szerződéseit azonnal felmondja és uj szerződés kötése végett előbb Németországgal, azután Olaszországgal és csak hamadik helyen Ausztria-Magyarországgal kezdi meg a tárgyalásokat. Hogy pedig Costinescu ur még inkább kimutassa hatalmát, egy törvényjavaslatot fogadtatott el a kamarával, amely szerint azokkal az államokkal szemben, melyekkel Románia kereskedelmi szerződést nem köt, a vámtarifa tételei 50%-kal emeltetnek fel, a vámmentes árukra pedig 30% értékvám vetettik ki. Ha tehát Romániával, annak tul- követelései miatt, kereskedelmi szerződést nem köthetnénk, Romániába éppen semmi árut sem vihetnénk be és a vámháboru a kölcsönös kereskedelmi forgalomnak teljesen véget vetne. Pedig, amint Costinescu ur a kérdést élére állította, a vámháboru nagyon is valószínű. Az olasz kereskedelmi szerződés kríziséhez tehát egy uj, a román krízis csatlakozott, bizonyítékául annak, hogy a kereskedelmi szerződések kötése rendkívül meg van nehezítve.“ — ápr. 19. A „Magyarországi Bortermelők és Borkereskedők Országos Szövetségének felhívása. A „M. B. és B. O. Sz“ a következő felhívást intézi Magyarország bortermelőihez, borkereskedőihez és mindazokhoz, akik a borgazdaság iránt érdeklődnek : Tizenkét hosszú 'esztendeig nyögte borgazdaságunk az olasz borvámklauzulát. Tizenkét esztendeig lehetetlen volt borforgalmunk üdvös fejlődése és most, amikor végre abba a régen óhajtott helyzetbe jöhetnénk, hogy lerázzuk ama gok leírásával? Végtelen tájkép ecseteléssel ? Múzsám magyar. Lángolóan, tüzesen magyar! Mint a magyar ember hazafias szive! Magyar legény szerelme. Magyar leány csókja! Ma- gyyar szőlő nedve 1 Múzsám csókja édes, csattanós; ölelése forró. Ajka beszédes, eleven, mint a magyar szónokoké ! Miért borítanám be a német szentimentálizmus, az unalom szemfedőjével ? Csak hogy tárcám Írója jámbor, örökké imádkozó, olvasóját morzsolgató, böjtölő, bucsujáró zarándok asszonynak tessék ? Nem, kedves kollegám! így nem játszunk ! Mondja a kíváncsiskodóknak, hogy férjem az uram! S múzsám a szeretőm! S bármily édes nekem közeledése, édes szerelme, mégis mondom néha: Ezrivel terem a fán megy, Van nekem szeretőm, de csak egy. De mikor még az az egy is sok . . . . . . Tudom, csak perc szeszélyo egynémely olvasónak modern munkámon való megbotránkozása. Mert voltaképpen megkívánja ép úgy, mint a szerkesztő a modern cikket, amióta nincs türelme az irodalmi Ínyenceknek Marlittot olvasni. nehéz bilincseket, amelyekbe diplomatáink rövidlátása verte borgazdaságunkat, most újabb és még sokkal nagyobb veszedelem fenyeget bennünket. Küszöbön van az Olaszországgal való kereskedelmi szerződésünk megújítása. Támogatva az osztrák sajtó, az osztrák kormány és a közös belügyminisztérium által, Olaszország megmozgat minden követ, hogy továbbra is biztosítsa borai számára a hozzánk való vámkedvezményes bevitelt. Szükségtelen megindokolni, mily kiszámíthatatlan következményekkel járna bortermelésünkre és borkereskedelmünkre nézve, ha teljesitenők Olaszország kívánságait. Mivel az összes többi bortermelő országok, a legtöbb kedvezményes viszony alapján, Olaszországnak engedélyezendő minden kedvezményt teljes joggal igényelnének a maguk számára is: az olcsó testes és szeszdus külföldi borok beözönlésé- nek óriási veszedelme fenyeget bennünket. Szőleink felújítása sok száz milliót nyelt el, ami mind odaveszne, ha az Olaszországgal kötendő uj kereskedelmi szerződés alkalmával tervezett merénylet tényleg végre is hajtatnék. Nincs vesztegetni való időnk, küszöbön az ellenség. Az olasz kormány Bécsbe és Budapestre küldötte képviselőjét, Maraglia szenátort, hogy követeléseinek érvényt szerezzen, és amennyi e küldetés eredményeiről a hírlapi tudósítások révén kiszivárgott, azt látszik bizonyítani, hogy nem éppen rossz szemmel nézik a szenátor ur buzgólkodását. Ily viszonyok között félő, hogy kormányunk, minden jóakarata mellett is, borgazdaságunkat nem lesz képes kellő védelemben részesíteni. Kötelességünk tehát oda hatni, hogy kormányunk a kereskedelmi szerződés tárgyalásakor hatalmas, egységes táborra támaszkodbassék, amely elemi erővel lép sorompóba borgazdaságunk követelményei: a maximális borvámtótel változatlan megtartása mellett. A Magyarországi Bortermelők és Borkereskedők Országos Szövetkezete Már mi csak magyar, tüzes magyar Íróktól akarunk tanulni. S egy- egy reális gondolattól ne essenek kétségbe kedves nagysádkáim! Ilyen az élet. S ne botránkozzanak meg kérem most újólag azon, hogy bátorkodom közéjük tolakodni, mint egy macska dorombolva. Csak igazolni akartam, hogy mit, magam sem tudom. Hogy modernül irok s nem mindig saját szerelmemről. Kérem, legkedvesebb dolog az volna, hogy meggyőződjenek arról, miszerint múzsám gyakrabban szerelmes, mint én. Tiszteljenek meg kedves látogatásukkal s szememen át beleshetnek lelkembe. Hálás szeretettel ölelem lelkemhez 1 Igazi magyar szives vendégszeretettel, múzsám csókjaival várnám. S hogy unalmukat elűzzem, eljátszanám nótám: Volt egyszer egy pap leány, Egy legény járt a nyomán, De büszke volt ám a nő, Dri módra vágyott ő! Ha mosolyt csaltam valamely kedves olvasóm ajkára fecsegésemmel, meg van a gazdag jutalmam. I^apniik mai »zárna 4 oldal.
