Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)

1904-04-19 / 42. szám

Sátoralj a-Ujhely, 1904. április 19. 42 (2464) Harminckettedik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SAtoralja-’O’jbely, lőtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Njllttérbtín minden garmond sor 30 fill. iij. Meczner Gyula # dr. Szirmay István dr. Hám Sándor főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. " ...................h.................................................... .......................,....... Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 8 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. Vámszerződések akadályokkal. — ápr. 18. Az olasz kereskedelmi szer­ződés vajúdásairól eleget olvas­tunk már. Tudjuk, hogy mennyi fejtörést okoz kormányunknak az a bizonyos olasz bor, amely csu­dálatosképen csak Magyarorszá­gon át talál magának igazán piacot, felszedvén itt magába egy kis hegyaljai zamatot és izt. Most azután újabb vámbajokról zeng a hir. A „Magyar Kereskedők Lapja“ Costinescu úrról, Romá­nia pénzügyminiszteréről közöl cikket és bemutatja azokat a fondorlatokat, melyekkel ez az ur a Romániával kötendő uj ke­reskedelmi szerződésünket akarja lehetetlenné tenni, Írván róla a következőket: „tíz a név román név, vise­lője pedig Románia pénzügymi­nisztere, jellegére nézve esküdt ellensége Magyarországnak, de azonképpen Ausztriának is. En­nek az urnák az ellenséges ér­zelmeivel azonban édeskeveset törődnénk, ha nem állanának kü­szöbön a Romániával való uj kereskedelmi szerződési tárgya­lások és ha nem exportálnánk Romániába évenként 20 millió korona értékű árut, amely össz- kivitelünk l*4o%-át teszi. De et­től a 20 milliótól is eltekinthet­nénk, mert hiszen Románia meg 14 millió k. értékű árut hoz be Magyarországba, veszteségünk te­hát csak 6 millió k. lenne, ám de mi — iparunk nagyobb ará­nyú kifejlődése esetében — a Balkán-piacokra aspirálunk, ott óhajtjuk a közelségnél fogva A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. A publikum. A „Zemplén“ számára irta: S. Löw Róza. Édes szerkesztő uram 1 Kedves kollegám! A kedves, jóságos olvasó publi­kumról akarok, önnek mesélni. Közös érdekünkben. Édes, kedves intimitá­sokat, mit csak tárcaíró közölhet szer­kesztőjével. De ingyen ennyit sem teszek ám! „Kéz kezet mos.“ Magának édes kollegám viszont mesélni kell a kedves publikumnak, ki igen is kíváncsiskodik, menthetet­lenül, szörnyen kíváncsiskodik! Min? Kérdi? Nos igen. Hát nem mondám meg ? Hogy egynehányan kedves olvasóim közül megbotránkoztak afölött, hogy asszony (már mint én) oly modernül, oly „léha“ modorban Írjon, mint eddig azt modern férfi-irók tették. Mások irónéjuk kedélyvilága, lelkülete iránt érdeklődnek; hogy hát képzelet szö- vi-e meséit? tüzes szerelmi ömlen­géseit? Vagy saját tüzlelkének tava­szi hullámzása, hangos vibrálása-e? Jól van. Mind e kis indiskréciókért gyártmányaink feleslegét elhe­lyezni, ami, ha idővel megtörté­nik, nekünk a Romániával való kereskedelmi jó viszony nemcsak évi 20 millió koronát ér. Most azonban ebbeli remé­nyünknek akarja az útját be­vágni a román pénzügyminiszter, Costinescu ur. A Romániával való vámháborut már egyszer megizleltük és annak nem cse­kély kárát vallottuk, de kárát vallotta Románia is. Hogy most mégis ezt az áldatlan állapotot akarja Costinescu újból felidézni, annak oka szinte megfoghatatlan előttünk. Pedig, hogy igy áll a dolog, abból a román pénzügy­miniszter nem csinál semmi tit­kot. Tudvalevőleg ö szerkesztette meg az uj román vámtarifát és mikor ezt a kamara a napokban letárgyalta, Costinescu határozot­tan kijelentette, hogy a kívánt vámmérséklések tekintetében haj­landó a legszélső határig elmenni, csupán azon vámtételekhez ra­gaszkodik a leghatározottabban, amelyek Ausztria és Magyaror­szág ellen irányozvák. B nyílt kijelentéséhez aztán következe­tesen alkalmazta magát a rész­letes tárgyalás során is. így, mi­kor sokan kifogásolták a lovak magasra szabott behozatali vám­ját, mert Románia a lóiraportra utalva van, Costinescu kijelen­tette, hogy ez igaz ugyan, de a vámtételt még sem engedi leszál­lítani, egyszerűen azért, mert a Romániába importált lovak 60%-a Magyarországból való. Az is tudvalévő dolog, hogy a román kormány elhatározta, hogy az uj vámtörvény szentesítése nem tudok neheztelni kedves, ara­nyos, nekem oly drága olvasóimra, mert, mert szeretem őket mind! Azt a jóságos, elnéző, kegyes népemet, ki engem figyelmével megjutalmaz. Pártoló kedveléssel hálás szeretetre fakaszt. i Lássa, igazuk is van. Csakugyan szerelmes vagyok! Múzsám most is fiirtelne az egész kedves publikum­mal, ki nekem teret nyújt a legna­gyobb gyönyörűségre, az Írásra. Mint a hires szakács, ka főztje elfogyott s önelégült mosolylyal kezeit dörzsölve, nagy sebbel, igyekezettel belefog egy újabb étel kotyvasztásába, úgy dűlök én toliamnak, ha munkám elkélt. Csakhogy ám akkor nem irhatok a német szentimentálizmus limonádé izü csókjáról. Őszi szellő hűvös len- gedézéséhez hasonló hideg, unalmas, lassú öleléseiről. Bárhogy kívánnák azok a jámbor, megbotránkozó olva­sóim, kik tiszta ideálizmust óhajta­nak esetleg kiskorú leánykáiknak. Kérem! Kell-e nagyobb ideálizmus, mint maga a szerelem? Kell-e szü- ziesebb érzés, magasztosabb gyönyö­rűség, mint a szerelem első, édes csókja? Hát miért untassam kedves, türelmes olvasóimat jámborabb dol­után Ö3szes kereskedelmi szerző­déseit azonnal felmondja és uj szerződés kötése végett előbb Németországgal, azután Olaszor­szággal és csak hamadik helyen Ausztria-Magyarországgal kezdi meg a tárgyalásokat. Hogy pedig Costinescu ur még inkább kimu­tassa hatalmát, egy törvényjavas­latot fogadtatott el a kamarával, amely szerint azokkal az államok­kal szemben, melyekkel Románia kereskedelmi szerződést nem köt, a vámtarifa tételei 50%-kal emel­tetnek fel, a vámmentes árukra pedig 30% értékvám vetettik ki. Ha tehát Romániával, annak tul- követelései miatt, kereskedelmi szerződést nem köthetnénk, Ro­mániába éppen semmi árut sem vihetnénk be és a vámháboru a kölcsönös kereskedelmi forgalom­nak teljesen véget vetne. Pedig, amint Costinescu ur a kérdést élére állította, a vámhá­boru nagyon is valószínű. Az olasz kereskedelmi szerződés krízisé­hez tehát egy uj, a román krízis csatlakozott, bizonyítékául annak, hogy a kereskedelmi szerződések kötése rendkívül meg van nehe­zítve.“ — ápr. 19. A „Magyarországi Bortermelők és Borkereskedők Országos Szövet­ségének felhívása. A „M. B. és B. O. Sz“ a következő felhívást intézi Ma­gyarország bortermelőihez, borkeres­kedőihez és mindazokhoz, akik a bor­gazdaság iránt érdeklődnek : Tizenkét hosszú 'esztendeig nyögte borgazdasá­gunk az olasz borvámklauzulát. Tizen­két esztendeig lehetetlen volt borfor­galmunk üdvös fejlődése és most, ami­kor végre abba a régen óhajtott hely­zetbe jöhetnénk, hogy lerázzuk ama gok leírásával? Végtelen tájkép ecse­teléssel ? Múzsám magyar. Lángolóan, tü­zesen magyar! Mint a magyar em­ber hazafias szive! Magyar legény szerelme. Magyar leány csókja! Ma- gyyar szőlő nedve 1 Múzsám csókja édes, csattanós; ölelése forró. Ajka beszédes, eleven, mint a magyar szó­nokoké ! Miért borítanám be a né­met szentimentálizmus, az unalom szemfedőjével ? Csak hogy tárcám Írója jámbor, örökké imádkozó, olva­sóját morzsolgató, böjtölő, bucsujáró zarándok asszonynak tessék ? Nem, kedves kollegám! így nem játszunk ! Mondja a kíváncsiskodóknak, hogy férjem az uram! S múzsám a szeretőm! S bármily édes nekem kö­zeledése, édes szerelme, mégis mon­dom néha: Ezrivel terem a fán megy, Van nekem szeretőm, de csak egy. De mikor még az az egy is sok . . . . . . Tudom, csak perc szeszélyo egynémely olvasónak modern mun­kámon való megbotránkozása. Mert voltaképpen megkívánja ép úgy, mint a szerkesztő a modern cikket, amióta nincs türelme az irodalmi Ínyencek­nek Marlittot olvasni. nehéz bilincseket, amelyekbe diplo­matáink rövidlátása verte borgazda­ságunkat, most újabb és még sokkal nagyobb veszedelem fenyeget bennün­ket. Küszöbön van az Olaszországgal való kereskedelmi szerződésünk meg­újítása. Támogatva az osztrák sajtó, az osztrák kormány és a közös belügy­minisztérium által, Olaszország meg­mozgat minden követ, hogy továbbra is biztosítsa borai számára a hozzánk való vámkedvezményes bevitelt. Szük­ségtelen megindokolni, mily kiszámít­hatatlan következményekkel járna bor­termelésünkre és borkereskedelmünkre nézve, ha teljesitenők Olaszország kívánságait. Mivel az összes többi bortermelő országok, a legtöbb ked­vezményes viszony alapján, Olaszor­szágnak engedélyezendő minden ked­vezményt teljes joggal igényelnének a maguk számára is: az olcsó testes és szeszdus külföldi borok beözönlésé- nek óriási veszedelme fenyeget ben­nünket. Szőleink felújítása sok száz mil­liót nyelt el, ami mind odaveszne, ha az Olaszországgal kötendő uj keres­kedelmi szerződés alkalmával tervezett merénylet tényleg végre is hajtatnék. Nincs vesztegetni való időnk, kü­szöbön az ellenség. Az olasz kormány Bécsbe és Budapestre küldötte kép­viselőjét, Maraglia szenátort, hogy követeléseinek érvényt szerezzen, és amennyi e küldetés eredményeiről a hírlapi tudósítások révén kiszivárgott, azt látszik bizonyítani, hogy nem ép­pen rossz szemmel nézik a szenátor ur buzgólkodását. Ily viszonyok között félő, hogy kormányunk, minden jóakarata mellett is, borgazdaságunkat nem lesz képes kellő védelemben részesíteni. Köteles­ségünk tehát oda hatni, hogy kor­mányunk a kereskedelmi szerződés tárgyalásakor hatalmas, egységes tá­borra támaszkodbassék, amely elemi erővel lép sorompóba borgazdasá­gunk követelményei: a maximális borvámtótel változatlan megtartása mellett. A Magyarországi Bortermelők és Borkereskedők Országos Szövetkezete Már mi csak magyar, tüzes ma­gyar Íróktól akarunk tanulni. S egy- egy reális gondolattól ne essenek kétségbe kedves nagysádkáim! Ilyen az élet. S ne botránkozzanak meg kérem most újólag azon, hogy bátor­kodom közéjük tolakodni, mint egy macska dorombolva. Csak igazolni akartam, hogy mit, magam sem tudom. Hogy modernül irok s nem mindig saját szerelmem­ről. Kérem, legkedvesebb dolog az volna, hogy meggyőződjenek arról, miszerint múzsám gyakrabban sze­relmes, mint én. Tiszteljenek meg kedves látogatásukkal s szememen át beleshetnek lelkembe. Hálás szeretet­tel ölelem lelkemhez 1 Igazi magyar szives vendégszeretettel, múzsám csók­jaival várnám. S hogy unalmukat el­űzzem, eljátszanám nótám: Volt egyszer egy pap leány, Egy legény járt a nyomán, De büszke volt ám a nő, Dri módra vágyott ő! Ha mosolyt csaltam valamely kedves olvasóm ajkára fecsegésem­mel, meg van a gazdag jutalmam. I^apniik mai »zárna 4 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom