Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)
1904-04-14 / 40. szám
' Sátorai]a-UjliQly, 1904. április Í4. 40» *2462 > Harminckettedik évfolyam» liegjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatals Őáitoralja-'CJjb.ely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyilttérbon minden garmond sor 30 fill. Zemplén politikai hírlap. iij. Meczner Gyula főszerkesztő. dr. Szirmay István felelős szerkesztő. dr. Kása Sándor fömunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, fé évre 6 kor negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. A gazdasági egyesület borászati szakosztályának értekezlete. „ — Saját tudósítónktól. — — ápr. 13. A gyűlés előzményei. A „Zemplénvármegyei Gazda-, sági Egyesület“ borászati szakosztálya a válságba került tokaj-hegy- aljai bortermelés s ezzel kapcsolatban a tokaji borok jogtalan keverésével űzött visszaélések ellen állást foglalandó, múlt 1903. október hó lo-ik napjára — mint azt akkortájt lapunkban jeleztük is — Sátoraljaújhelybe összehívta a tokaj-hegyaljai borvidék legnevesebb bortermelőit és kereskedőit az orvoslás módjainak megbeszélése végett. E nagybizottság megtartotta értekezletét s az ott felmerült eszmék és javaslatoknak rendszeres kidolgozására Láczay Szabó László elnöklésével, Egey Szilárd, gr. Esterházy Gyula, Görgey Gyula, dr. Kossuth János biz. tagokból álló bizottságot küldött ki. A bizottság „A tokaji borvidék részére alkotandó kivételes rendszabályok tervezete“ cim alatt készítette el munkálatát és ennek megvitatása végett 1904. április 10-ére Sátoraljaújhelybe, a vármegyeház nagytermébe d. e. 8 órára értekezletet hívtak egybe, melyre Láczay László biz. elnök, a vármegyei gazd. egyesület borászati szakosztályának elnöke küldötte szét a meghívókat. Az értekezlet. Folyó hó 10-ikén, d. e. 8 órakor vette kezdetét az értekezlet a vár- megyeháza nagytermében a Tokaj- Ilegyalja bortermelőinek és borkereskedőinek impozáns részvételével. Ott láttuk ezen a gyűlésen a tokaji borvidék bortermelőinek és bor- kereskedőinek majdnem valamennyi neves tagját, ami előre is látható volt, hiszen a Tokaj-Hegyalja vitális Á ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Bácskai levelek. A „Zemplén“ számára irta: ifj. Zsoldos Benő. Y. — ápr. 10 (Az elejtott Ariadno-fonál. — A szonátor uram kalapja. — A .Nemzeti Szalon* * Zomborban.) A régebbi jó világban rendszerint „jámborának titulált olvasók bizonyára tanakodni kezdenek, látván a fentebb ékeskedő nagy ötös római számot. És méltán, némi kételkedés szállja meg őket annak a számnak a létjogosultsága felől. Mert vagy jogosan van az odaillesztve, vagy nem jogosan. Ha az jogosan foglal ott helyet: bizonyos, hogy már előtte négy bácskai levélnek kellett léteznie s ez esetben előtérbe lép a nagy kérdés, hogy vájjon ezeket, mikor lephette el a múltak köde? ha pedig nem jogos a számozás: akkor illogikus az eljárás, mert a szerző ugyanazzal a fáradsággal akár a százas számot is odaírhatta volna, (ügy se’ olvassa el senki az íróján kívül). A dolog pedig úgy áll, hogy a fent látható ötös szám ez esetben az elejtett Ariadne-fonalát symbolizálja, vagy ha jobban tetszik talán, azt a bizonyos vörös fonalat ábrázolja, a mely Czuczor Gergely óta minden érdeke szükségszerüleg tömöritette egy táborba az érdekelteket. Ott voltak többek között: gróf Esztorházy Gyula, Láczay Szabó László, a vármegyei gazdasági egyesület szőlészeti szakosztályának elnöke, ez értekezlet egybehivója, Görgey Gyula cs. és kir. kamarás, Kosinszky Viktor, Lipóczy Norbert, Haas Fülöp és Adolf, Kinesessy Péter, dr. Schön Hugó, Becske Bálint, dr. Szabó Gyula, dr. Kellner Soma, Borsay Miklós, Szőllősi Arthur, dr. Kossuth János, dr. Schön Vilmos, Benedek Pál, id. Meczner Gyula, Iilésházy Endre, Thuránszky László, Schneider Károly, Vashegyi Péter, Schönfeld Henrik, Blum Arthur, dr. Szabó Sándor, Flegmáim Sándor, Bettelheira Sándor, Makláry Miklós, Zinner Henrik, Gottlieb Jenő, Hirsch Albert, Zimmermann Lipót és még nagyon számosán a Tokaj-Hegyalja bortermelői és borkereskedői közül. Az értekezletet 8 órakor nyitotta meg Láczay Szabó László elnök ; értekezlet jegyzőül dr. Szabó Sándort kérték fel, mig a „Zemplénvármegyei Gazdasági Egyesület“ részéről annak agilis titkára Berzeviczy Béla töltötte be a jegyzői tisztet. Láczay László megnyitója. Láczay László az értekezletet a következő beszéddel nyitotta meg: Mielőtt rátérnék az értekezlet tulajdonképeni tárgyára: felhívom az értekezlet figyelmét az olasz és német barátkozásra, amely esetleg megakadályozhatja a tokaj-hegyaljai bortermelők érdokeinek és a borkereskedés megvédését, felhívom a figyelmet továbbá arra, hogy az olasz borvám kérdésénél is sajnálattal tapasztalhattuk, hogy az olasz diplomácia ügyesebb volt a mienknél; úgy látszik az az ügyessége az olasz diplomáciának kezd felszínre kerülni az általunk már megoldottnak vélt jóravaló magyar cikksorozat életén végig szokott száguldani. Ezt az el- hullajtott fonalat felragadva: rögvest rájövünk, hogy már előzőleg négy bácskai levél látott ezen a helyen napvilágot. A számozás tehát se nem humbug, se nem tévedés. Csak a szünet volt egy kissé a nagyjából való, jelezve azt, hogy a leányzó nem halt meg, csak szunnyadozott. — S a fonál sem szakadt el, mert jó erős, hamisítatlan bácskai kenderből való. * A napokban Mikszáth Kálmántól egy sikerült tárcát olvastam a „Kétezer Salamon“-ról. E tárca Szeged rekonstrukciójáról szólván, a nagy árvíz huszonötödik évfordulója alkalmából íródott. Szó vagyon abban többek közt Zombory Antal szenátor uramról is, kinek egyik nevezetességét az idők vasfogától összerágott kalapja képezte. Sok tréfás szurkálást, sok csipkelődést állott ki sok éven át e miatt a kalap miatt a szenátor uram, de ő a faggatásra mindig csak azt felelte, hogy az ő fején mindaddig nem lesz új kalap, mig azt a régit bele nem hajíthatja a felépítendő kőhíd közepéről a Tiszába. Tekintve pedig azt, hogy Zombory uramnak ez a kemény elhatározása Szeged öreg korában, az árviz előttről datálódik, mérget vett volna rá minden szegedi, hogy a mi emberünknek ilyen feltétel mellett ugyan soha sem lesz uj kalapja. olasz borvám kérdésében, amennyiben a napilapokból arról értesülünk, hogy az olasz kormány kiküldöttje módokat keres a már ideiglenesen megállapított borvám leszállítására és bizonyos vegyi összetételű boroknak még ezen kiviil kedvezményes vámtétel mellett való behozatalára, mely ha sikerülne: minden eddigi, e tárgyban kifejtett tevékenységünk semmivé lenne és a mai értekezletünk is hiába való munkát végezne, miért is úgy érzem, hogy kötelességünk most, mikor a kérdés éppen tárgyalás alatt van s talán rövid idő alatt megoldásra kerül: mindent elkövetni arra nézve, hogy fáradozásaink eddigi eredményét biztosítsuk s akkor, mikor az irányadó szakkörök e tárgyban már megmozdultak e nagy értekezletről hangot kell adni e kérdésben úgy, hogy a kormány fülébe eljusson, amiért is indítványozom, hogy táviratilag kérjük a kormányt a hegyaljai bortermelők és borkereskedők érdekeinek megvédésére. Intézkedések. Láczay Szabó László e beszéde után, mely az értekezletet a tulajdonképeni tárgyalástól kis időre eltérítette, élénk vita után elhatározta az értekezlet, hogy a kormányhoz Láczay László beszéde értelmében sürgönyt intéz s azonkívül a Zempléu- vármegyei Gazdasági Egyesület 12 tagból álló küldötiscg^t meneszt a kormányhoz, melyhez minden bortermelő és borkereskedő csatlakozhatik s annak vezetésére gróf Andrássy Sándort, a gazdasági egyesület elnökét kérik fel. A felmenetel idejének megállapítását a küldöttség vezetőjére: gr. Andrássy Sándorra bizzák s ezen határozatról a zemplénvármegyei országgyűlési képviselőket a küldöttségben való részvétel végett hivatalosan értesítik. S a nagy lehetetlenség, lám, mégis megesett. Jött az árviz, Szeged újjászületett, a Tisza felett büszke kőhid növekedett s — ki hitte volna? — a szenátor uram is fényes szőrű cilindert akasztott az elnyűtt kalap helyére. A történeti igazságért nem állok ugyan jót, — mondjuk — ami Zom- bor városunknak is volt évekkel ezelőtt egy ilyen szenátora, aki napról-napra, évről-évre mindig azon egy fakó, érdemekben megzsirosodott kalapban járt, melyet csak az imádság tartott össze a végleges széthullástól. Ha aztán sarokba szorították őt a zomboriak, mondván: — Ugyan édes bátyám uram, hogy’ nem szégyelted azt a megvén- hedett kalapot a fejedre tenni? A mi, látnoki ihlettől sugárzó arcú emberünknek mindannyiszor ez volt a válasza a csipkedésre: — Már bizony az én fejemen addig nem láttok uj kalapot, mig valamelyes nagyszabású képtárlat nem lesz Zombor városában. Csak a képtárlat megnyitása napján dobom a sutba kiérdemült kalapomat! Természetesen miután ez már évekkel ezelőtt történt, — legalább a krónika ekként mondaná — a szenátor urat derekasan kinevették. Szegény öreg I hiszen neked akkor az életben soha többé nem lesz uj kalapod! És lám, került, fordult az idő s a merész reményű szenátor uram bátA deputációt — mint arról értesülünk — a miniszterelnök f. hó 16-án szombaton fogja fogadni. A sürgöny szövege. A kormányhoz az értekezlet határozatából felküldött sürgöny szövege a következő: „A tokajvidéki szőlőtermelők és borkereskedőknek a Zem- lénvármegyei Gazdasági Egyesület által összehívott nagygyűlése, midőn a kormányt a borvámkérdés körül tanúsított szilárd magatartásáért üdvözli, nagyméltóságodat esdve kéri, hogy az olasz boroknak hirlapi- lag szellőztetett és bármily csekély mértékben való beeresztésétől mentse meg országunkat, de főleg Tokaj-Hegyaljánkat, hova minden olasz bor gravi- tálna és tönkre tenné viruló telepítéseinket. A nagygyűlés megbízásából Láczay László elnök.“ A tulajdonképeni értekezlet. Láczay Lásztó: Ezekután az elnök áttérvén az értekezlet tulajdonképeni tárgyára ecseteli kivonatosan a szóban forgó tervezetet, amely „A tokaji borvidék részére alkotandó kivételes rendszabályok tervezete“ cim alatt alkottatott meg s a mely a tokaj-hegyaljai borvidék védelmét célozza. Felkéri az értekezlet minden tagját, hogy tekintettel az idő rövidségére s a tárgy nagy fontosságára, hogy a kérdéses tervezet pontjainak megvitatásában lehetőleg rövidek legyenek. Az általános vita. Borsay Miklós: a termelők és kereskedők közötti összhangra hivatkozik, amely kell, hogy meg legyen. Fejtegeti továbbá, hogy a tervezet ran készítheti pénzecskéjét az uj kalapra, Zombor városának képtárlata lesz, nagyobb szabású képtárlata, melynél e nemes városnak aligha volt még nagyobb művészeti szenzációja. Igazán nem tudom, hogy azokban a vezető emberekben, kik Zomborban ezt az eddigelé szinte lehetetlenségnek látszó dolgot előidézték, mit méltányoljunk inkább: a bátor szembeszállást-e a provinciális előítéletekkel, avagy az igaz művészet iránt való lelkesedést és szeretetet ? Külöm- ben e két tényező egymásból fakad: a művészet szeretető és kulturális varázsereje diadalmaskodik az ideig óráig élő elfogultság és előítélet felett. Megvallom: jó magam, a messze felvidékről ideszakadt „foreigner,“ — a Tisza István által divatossá tett „distinguished“ jelzőt nem igénylem magamnak, — nem egyszer hallottam már erre is, arra is, hogy Zombor amolyan „paraszt város.“ Bizonyos kulturális hátramaradottságot s e téren a végletekig menő konzervativizmust hallottam emlegetni. Mondják, hogy a modern idők szele roppant nagy ügygyel-bajjal tud behatolni e nemes város falai közé. S mi tűrés-tagadás : egy és más tekintetben a jelek csakugyan erre engednek következtetni. íme, lassankint törik a jég ebben a gyakorta ócsárolt „paraszt városban.“ Lapunk mai száma 4 oldal.
