Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)
1904-03-29 / 35. szám
Sátorai] a-UjMy, 1904. Március 29. 35. (2457.) Earminckettedik évfolyam s^v-r- .... ___—__ Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat tste. Szerkesztőség és kiadóhiratal: SAtoralja-tJjhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., vastagabt betűkkel 8 fill. Njilttőrben minden garmond sor 80 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Mecznor Gyula dr. Szirmay látván 4r. Hám Sándor főszerkesztő. felelős szerkesztő. fömunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, fó évre 6 kor negyedévre 3 kor. —- Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. Egységben az erő. — márc. 29. (P.) A parlament húsvéti szünetre ment, miután a főrendiház utolsó ülésében beható vita által kissé erősebben akarta jelezni alkotmányos fontosságát, az ex-lex állapot immár tehát el van temetve és a parlamenti rend kellene, hogy feltámadjon minden jövendő napokra. Ez a tanulság, melyet a sötét, az egész nemzet által oly súlyosan érzett múltból levonni kell, tanulság, mely a helyzetből magából fakad, melyet megszívlelni és követni kell. Nálunk nem szabad a dolognak oda jutni, hova néhány év előtt Ausztriában jutott. Ott a kormány számos beruházási javaslatot nyújtott be, hogy a nemzetiségi viszályt igy végre lelohassza, s ha lehet, kivégezze. Örömmel telten hitték kezdetben, hogy az obstrukciót immár száműzték, hogy az többé nem kel fel. Siettek is a pártok e javaslatokat megszavazni, de amint ez megtörtént, a nemzetiségi pártérdek újra az állami érdek fölé kerekedett, az obstrukció hatalmasabban föléledt, mint azelőtt és a mai napig makacsul fenntartotta magát. Ennek nálunk nem szabad történni, a mi beruházási javaslataink nem szabad, hogy csak egy kis intermezzót képezzenek, mert nálunk nem is azért nyújtották be őket, hogy a pártokat bizonyos mértékben elvakitsák. Nálunk a Tisza-kabinet az obstrukció veszedelmének ősokát iparkodik eltávoA ZEMPLÉN^ TÁRCÁJA. Tavasz. Odakünn tavasz van már, idebent Kályhám körül még télnek képe leng. Fütözöm s csak nem enged fel a fagy, Mi rossz napokban lelkemhez tapadt. Száz éve, — vagy csak nekem tet[szik úgy — Ismertem egy szilaj, pozsgás fiút. Rakoncátlan, tüzes, mint az a bor, Mely falujának hegyeibe forr. Bohó fiú, lelkesedő gyerek. Szerette szörnyükép a verseket. Nagy költő lenni, dicső, hírneves . . . Kaján, hitetlen ám nevess, nevess. Mit tudjátok ti, mi az az erő Költőből, mely a dalt csalja elő. Kinos vágy, égbetörő akarat. Félig sikerül, félig vágy marad. Egy édes angyal szemeinek éje. Csengő hangjának mámoros zenéje. Egy mosoly ajakéról, haja fodra, Mely a menyet le a szivedbe lopja. Bohó fiú, álmodozó gyerek. Bolond poéta: ez lett a neved. Mindenki gúnyol, nincs egy jó barátod, Ez a daloknak im: a vége, látod. litani, ez az eltávolítás állami szükség és hogy az ex-lex állapot visszatértét vagy közvetlen megakadályozni, vagy a házszabályokat módositani kell. Ez a közvetlen megakadályozás meglehetős egyszerűen menne, ha az összes pártok köteleznék magukat, hogy a költségvetést, az államháztartást sohasem szabad megobstruálni. Ezzel természetesen magától elesik az ex-lex állapot lehetősége. De ezt több oldalról nagyon radikális indítványnak tarthatnák és a pártok, melyeknek magukat erre kötelezniük kellene, közös tanácskozásban sokkal köny- nyebben vállalhatnák ezt a kötelezettséget, hogy a házszabályok célszerű, az alkotmányos gondolatot nagy becsben tartó reformjait viszik keresztül. Valószínűleg ide is fog jutni a dolog, ha a kormány ragaszkodik hozzá és az egész szabadelvű párt támogatni fogja őt szándékában. Hisz erősebb lett a párt természetesen nem azért, mert szavazatainak száma apadt, hanem mert egységességben gyarapodott. És hogy mire képes az ily egységes párt, az most ismét bebizonyult Franciaországban, hol a monarchisták és klerikálisok ob- strukciói kísérletével szemben a röviddel előbb szétrepedező többség ismét egyesült. Es ezzel vége is lett az obstrukciónak. így lehet,igy legyen ez nálunk is mindenkor. S hogy itt ülsz megtörve, megadba [rogyva, Az ablakon egy pajkos sugár lopva Besurran s körülcsókolja fejed, És szól: „ne busulj, te, te vén gyerek.“ Farkas Alajos. Szenvedélyek. A „Zemplén" számára irta: Ossa Béla. Bálvándy Gyurit utóbbi időben határozottan üldözte a balszerencse kártyán és a gyepen. A kaszinói hazárd partiknál a „contra couleur“ rendszerrel tízszeresen elvesztette azt a pénzt, amit apródonként összeszedett a kaláber partiek „tous le trois, ultimo“-s játszmáinál. A totalizatőr pedig egy fillérrel sem jutalmazta kísérleteit, s nem díjazta az outsider és a contra lovakat. Pedig szüksége lett volna arra a kis kártya nyereségre, mert egy kicsikét abból is élt. Igaz, hogy ezt senki sem tudta, de uradalma, amit sokszor emlegetett, valóban nem volt nagyobb százötven holdnál és a kicsiny, francia tetős udvarházat, düle- dező melléképületeivel sem lehetett teljes joggal kastélynak mondani. Két-három hónapig még fenntartotta magát legutóbbi lényeges kártyaveszteségei után barátai szivesAz ex-lex tanulsága. — márc. 28. (—z.) Elveszett időre szóló budget fölött határozott a kópviselőház és néhány napi jól teljesített munka s egy elherdált esztendő után húsvéti ünnepekre fog menni. A rendes államháztartás csak akkor lép érvénybe, az ex-lex állapot voltaképpen csak akkor ér véget, ha az ujoncozás megkezdődött és a legújabb pénzügyi törvények érvényre emelkedtek. Persze megvan rá minden kilátás, hogy a most jövő időben, vagy annak legalább közvetlen következő parlamenti szakában, nyugodtan fognak dolgozni, de azért soha sem szabad feledni, hogy minden hadseregben, tehát a parlamenti hadseregben is a fiatal tisztek, kik béke idején még nem tudtak személyes érvényesülésre jutni, a háborúskodásért rajongnak. Lehet, hogy nálunk is, vagy a törvény megújítása alkalmával, vagy a kiegyezés és a vámtarifa tárgyalásakor az ellenzék ifjú erői domináló érvényesülésért fognak birkózni, és ismét meg lesz a szomorú kilátás, hogy a parlamenti tatárok újabb pusztításokat fognak elkövetni a képviselőházban. De ez ellen a kormánynak és a többségnek előre fel kell magát vérteznie és teljes joggal és az aggódó államférfi körültekintésével egyenesen rá is mutatott erre a főrendiház bizottságában egy rrnsras egyházfejedelem. Ha azonban a többséget áthatja az a tudat, hogy újonnan megszerzett szorosabb fegyelme, és a céltudatos vezetés által fokozott önbizalma, hogy elszántsága, miszerint a harcot a parlamenti rend helyre- állításáért a végsőig folytatja, volt a főoka annak, hogy az obstruállók riasztó hadakozásukat abban hagyták, akkor nem szenved kétséget, hogy egy újabb veszedelem már nem oly imminens és hogy ha ez a veszedelem még is felvonulna a politikai láthaségéből, részint a clubbok és körök pénztáraiból felvett összegekből, de egy napon, midőn már nem titkolta maga előtt sem, hogy lehetetlen forognia azon körökben, ahol eddig élt és a sors kimondta a vétót: Rien ne va plus — elhatározta, hogy eladja birtokát. Birtokának vételárával óhajtotta utoljára megkisérleni szerencséjét és próbára tenni még egyszer a „cour dama“-t. Felállította a két eshetőséget: vagy szerencsét hoz neki a pénz, vagy azzal váltja meg életének utolsó gyönyöreit. Levelére pár nap múlva válasz érkezett ügyvédjétől, melyben értesíti, hogy birtokát atyjának egyik jóbarátja hajlandó megvenni s a szokásos előpénzt „kapcsoltan“ küldi. És e naptól kezdve újra feltűnt Bálvándy szerencsecsillaga. Újból vezető alak lett, nagy nyereségei voltak s nemsokára a dédelgetett Bálvándy, ki ezt a tömjénezést birtoka árával váltotta meg, komolyan is rágondolhatott, hogy elveszi Malvin bárónőt, kihez ugyan nem fűzte mélyebb érzés, de akit egy fin de siede gentleman szerelmével szeretett. — Kétségtelen, hogy ez a házasság pozíciót biztosított volna neki. Éppen ez időtájban hívta ügyvédje sürgősen Tárnokra, hogy a birtokának átadásánál személyesen is táron, úgy meg vannak az eszközök is hozzá, hogy azonnal szembeszáll- janak vele, hogy eleve elvegyék minden roinboló hatását. Csak a többség magatartásától, csak fellépésének határozottságától, csak a biztos bizonyítékoktól, melyek szerint a parlamenti érintkezésben tanúsított minden loyalitása mellett is annak már a legelső jelére, t. i. ha ez a loyalitás a másik részen nem részesül az azt megillető méltatásban, kész a határozott visszautasításra, — függ továbbra is a parlamenti rend megóvása, a parlamenti béke fenntartása. Ha ezentúl a többség nem engedi, nem jöhet többé ex-lex állapot. A vármegye tavaszi közgyűlése. — Első nap. — — márc. 29. A szép tavaszi verőfényes nap is csak gyér számmal hozta össze a várm. törvhat. bizottságának tagjait. Mig másszor már a reggeli órákban is sűrű tömegek verődnek össze a vármegye ősi székháza előtt, addig ma csak itt-ott láttuk a bizottság tagjait, kik jobbára vármegyei községi és körjegyzők voltak; megjelentek ma úgyszólván testületileg, hogy kive- hessék részüket azon ünnepélyből, a mely a vm. jegyzők egylete érdemekben gazdag elnöke, Fodor Jenő részére készül; ugyanis ma adta át gr. Hadik Béla főispán az ünnepednek a király által adományozott arany érdemkeresztet. Ez volt a mai nap egyik fontos eseménye. A közgyűlés tárgysorozatából csak a gyárapénztár befejezett vizsgálatának eredményéről beadott jelentés keltett nagyobb érdeklődést, azonban ezt is minden nagyobb szenzáció nélkül tárgyalta le a közgyűlés, csak azzal nem volt tisztában senki, hogy mi utón módon lesznek megtérítve a 200.000 koronára menő elsikkasztott összegek. Elnöklő főispán ekkor egy inditványjelenjen meg. Ügyvédjének távirata felingerelte Bálvándyt, mert a fővárosba éppen akkor jött össze a nyári hónapok után a haute voleé és kezdetét vette a clubok kártya-asztalánál a „hazárd saison,“ mely az élvezetek mellett nyereséggel is kecsegtette Bálvándyt. Azonban remélte, hogy az ügy gyors lefolyást fog nyerni s csak leghívebb barátaitól véve búcsút, leutazott Tárnokra. A kicsiny mezőváros elhagyatott állomásán már kocsi várt rá s amint a forró augusztusi napon az országút jegenyefa sortól árnyalt utján vitte a fogat szülőhelye, gyermekkori tanyája felé az ismerős vidéken: különös érzés dagasztotta kebelét. Egymásután közeledtek és tűntek el az ismerős lankások, a bizalmas pagony s a rég nem látott ismerős táj eszébe juttatta bohó gyermekkorának édes élveit, felejthetetlen epizódjait, melyekre bizony már tiz hosszú éve vastag réteget rakott a főváros zajongó, mozgalmas élete. Most, hogy ismét az egészséges, falusi levegő csapta meg a főváros miazmás légkörétől elsat- nyult tüdejét s eszébe jutottak a vén időknek ujuló meséi: úgy érezte, hogy boldog és megelégedett. Élvezettel szívta a távol parlag hervadt illatát, amit feléje hozott a lengedező szél gyöngéd fuvalma. Valami régi lapunk mai «zárna 4 oldal.
