Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)
1904-03-19 / 32. szám
Sátoralj a-Ujbely, 1504. Március í9. 32. (2454 ) Harminckettedik évfolyam Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: őátoralja-Ujhely, íötér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző á fill,, Vastagabb betűkkel 8 fill. Njilttérben minden garmond sor 30 fill. Zemplén iij. Meczner Gyula főszerkesztő. POLITIKAI HÍRLAP. dr. Szirmay István felelős szerkesztő. dr. Hám Sándor főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, fé évre 6 kor negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. hegyaljai vasút. Irta : Wetterschneider Miksa. Mád, 1904. márc. 17. Évek és évek óta szakadatlanul küzdünk a hegyaljai vasút kiépítéséért, de különösebben mióta a filokszera által elpusztított szőlőinket szizyphusi munkával óriási áldozatok árán és erőnk teljes megfeszítésével újjáépítettük, e kérdés reánk alsó-hegyaljai lakosokra nézve fokozódott jelentőséggel bír s azóta kettős igyekezettel törekedtünk e régi vágyunk megvalósítására. Már e lapok hasábjain is oly számtalan ízben mutattam rá e nagyfontosságu közgazdasági kérdés óriási horderejére, hogy egészen fölöslegesnek tartom ezúttal ismételten kifejteni azon okokat, melyek ezen rég tervezett vasút kiépítését oly felette kívánatossá, és oly rendkívül szükségessé teszik. E kérdés, melyet folyton napirenden tartani igyekszünk, most azáltal nyert aktualitásában, hogy a keresk. minisztérium a régebbi Szerencs, később Mádzombor — Hidasnémeti között építeni tervezett vasút koncesszióin kívül újabban egy Szerencstől Ab. Szántóig terjedő vasúti vonal kiépítésére adott engedményt. Ebből kifolyólag egy kassai hírlapban cikk jelent meg, mely A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Csikós nóta. Szövegét és zenéjét irta: Andor Károly. Csikós gyerek ha fölül a lovára, Kicsiny neki három falu határa; Ha megindul a szél sem ér nyomába, Bomlik érte három falu leánya. Árvalányhaj-bokrétás a kalapja, Ingeujja cifrára van kivarrva; Libeg lobog mindakettő a szélben, Rézzel kivert ostor van a kezében. Mikor nincs egy csillaga sem az égnek Csikós gyerek nekivág a sötétnek; Jól ismeri pejkó lova az utat, Megsem áll, mig a csárdához nem jut[nak. Járásáról megismerik a lovat, Szép csárdásné várvavárja az urat; Tüzes borát csókos ajkkal kínálja, Puha keblét ölelésre kitárja. Egy művész hátrahagyott irataiból. A „Zemplén“ számára irta: TTihs Béla. (Folytatás.) Nemsokára Magdust is meggyőztem a végzet eme rendeléséről. Ezután a véletlen munkáján is könnyítettünk, előre megállapított terv és időpont szerint jártunk a jégpályára, bizalmas társalgásunk állandó helyére. Mire kitavaszodott s a lég titkos — állítólag — azt igyekszik bizonyítani, hogy mennyire nincs érdekében e vasúti vonal kiépítése Kassának és sorompóba szólítja ellene a kassaiakat. Magát a cikket nem olvastam és igy nem tudhatom, hogy az illető lap Kassára nézve miért és mily szempontból ítéli e vasutat károsnak, és ennek következtében azzal nem is foglalkozhatom. Csupán annyit kívánok erre vonatkozólag megjegyezni, hogy az adott körülmények között igen helyesnek és találónak tartom a „Zemplén“ következő riposztját: „Nem akarunk most hosszabb polémiába bocsátkozni laptársunk fejtegetéseivel de annyit mégis megjegyzünk, hogy bizony ez a vasút nem Kassának, hanem a Hegyaljának épül. Teljesen közömbös tehát, hogy mit szólnak ahoz a kassaiak és igen jól teszik, ha — mint a Fm. ál- itja — nem agitálnak a hegyaljai vasút kiépítése ellen. Hogy a Hegyaljának szüksége van erre a vasútra ezt mindnyájan tudjuk és érezzük, ugyanezért kívánatosnak tartjuk, hogy az építés mentői előbb megkezdődjék. Hát ez okos beszéd, amelyet az adott körülmények között minden elfogulatlanul gondolkozó embernek helyeselnie kell. Azért hangsúlyozom, hogy az adott körülmények között mert suttogással, lágy csókokkal ébreszt- gette a természetet, hogy éljen és virágozzék, ami szivünkben akkor már egy egész éden pompázott. Csaknem egygyé forrottunk abban a magasztos, szent érzelemben, amely egész valónkat betöltötte, s amelyet általánosan szerelemnek neveznek. Elválaszthatatlanoknak látszottunk, el sem lehetett egyikünket a másik nélkül képzelni, amikor utolér a fáturaom: a „mama“ s a varázsok minden erejével három kinteljes hónapon át szőtt rózsaláncomat egy pillanat alatt kettészakítja . . . De ez még semmi. Azt talán még meg tudtam volna neki bocsátani, hogy ábrándvilágomat olyan könyörtelenül döntötte romba, hogy megfosztott az életcélomtól és lelketlen nemtörődömséggel taszított az öngyilkossági gondolatok észbomlasztó tömkelegébe, hanem, hogy haszontalan gyereknek titulált, azt már nem. Haszontalan gyerek, én, akit csak néhány rövid hét választott el az érettségitől, az élettől? Ez vérig sértette az önérzetemet. Mondott volna inkább lumpnak, kártyásnak, kötekedő krakólernek, csak gyereknek ne és épen az előtt a leány előtt, akit mindenek fölé helyeztem. Természetes, hogy e megalázás után Magda kiábrándult belőlem. Azt irta ugyan, hogy amig csak él a szive fenekére rejtve fogja őrizni a képemet s most is csupán a „mama“ szigorú tilalma miatt kénytelen velem szakítani, de én tudom, hogy az részemről megvallom, szívesebben látnám ha e vasút a kassai fővonallal is összeköthető volna mert akkor ez a vonal jelentőségben és jövedelmezőségben is aránytalanul sokat nyerne, de meg viszont annak kiépítését, mint azt jól tudom nemcsak Kassa maga, hanem Abauj-Torna vármegye is hathatósan elősegítené. Ha azonban ezt végképpen nem tudjuk megvalósítani, úgy meg kell alkudnunk a körülményekkel és legalább azt kell létesítenünk, amit az adott viszonyok mellett lehetséges annál is inkább, mert a vasúti vonal későbbi fejlesztése és kiépítésének lehetősége akkor sincs kizárva. De ha ezen újabban kiépíteni tervezett vasút hegyaljai érdeket van hivatva szolgálni — amint abban kételkedni nincs is semmi okunk — akkor a fölötti rendkivüli csodálkozásomnak kell kifejezést adni, hogy e vidéknek bortermelés, de különösebben borkereskedés tekintetében legjelentékenyebb városa: Mád miért hagyatott ki a koncesszióból. Akkor ugyanis, amidőn hegyaljai érdek előmozditásáról van szó és midőn e célból a kiépíteni tervezett vasút a Hegyaljának csupán 2—3 városát érintené akkor szerintem mulasztás, ha a tervből e három város közül csak egy is * * a gyerek titulus ábrándította ki. Hát nem tartja-e mindenki a legkövetkezetesebb dolognak a világon, hogy ilyen megszégyenítés után a legengesztelhetetlenebb gyülölséget érezze az ember a „mamák“ iránt? Én azonban nagy optimista vagyok s igy sok hajlandóságot érzek magamban az alkudozáshoz. Ez esetet sem tekintettem tehát szabálynak, csak kivételnek, annál is inkább, mert Magdát rövid fél esztendő múltán egy ügyvédjelölt társaságában már túlontúl vígnak láttam. * Belekerültem az élet forgatagába és megkezdődött a tapasztalatgyűjtés. Volt sok boldogtalan barátom, volt boldog is; voltam duhajkodó, vig cimborák körében, voltam busla- kodók között is ; olvastam, hallottam, láttam számtalan öngyilkossági és gyilkossági esetet; szántam sok tönkrement egzisztenciát; irigyeltem sok könnyen boldogulót és valamennyi tapasztalatomból csak azt az egy igazságot horgásztam ki, hogy minden rossznak örök kútfői a „mamák“, s minden jó csak azért keletkezik, mert ők bele nem árthatják magokat. A boldogtalanok kiapadhatatlan keservét a „mamák“ szívtelensége okozta, mások viszont azért voltak boldogok, mert a sors különös ked- vezményekép nem állította utjokat a „mama“; a vig cimborák duhajkodtak, mert nem voltak „mamáik“, akik felügyeletet gyakoroljanak felettük; a búslakodók elkeseredésükben ittak, amibe a „mamák“ hajtották őket; az még pedig éppen a legjelentékenyebb kimarad. Ez indít arra, hogy e helyen a mértékadó körök figyelmét egy e tekintetben fontos körülményre hívjam fel. Rendszerint ugyanis a vármegye a területén létesített vasutak kiépítését — az illető vasúti vonal fontosságához mérten — anyagi hozzájárulással teszi lehetővé. Nem kételkedünk tehát abban, hogy e kérdésben forgó vasúti vonal kiépítését is különösebb tekintettel annak eminens jelentőségű céljára tőle telhetőleg, hathatósan fogja elősegíteni. És hogy e vasút, amint az contemplálva van és amint az szükséges tényleg hegyaljaijai érdekeket szolgáljon, úgy annak legjobb biztosítékát abban látnám, ha a kiépítéshez való hozzájárulásától teszi a vármegye függővé, hogy a vasúti hálózatba e vidék legjelentékenyebb városa: Mád is bevonassák. Maga az engedményes részéről a Iegkonciliánsabb módon nyertünk Ígéretet arra nézve, hogy e vidék jogos igényeit tőle telhetőleg igyekezni fog kielégíteni. Bízvást hisszük, hogy a vármegye és kormány jóakaratu támogatásával ez sikerülni is fog. Hegyaljai vasút jöjjön el mielőbb a te országod! ! öngyilkosokat a „mamák“ kegyetlensége űzte halálba; a gyilkosok pedig a „mamákat“ vagy a „mamák“ kedvenceit fojtották vérbe; a tönkrement egzisztenciák a „mamáknak“ köszönhették végzűllésöket, és a boldogulok csupán azért haladtak, mert a „mamák“ nem kuszálták össze számadásaikat. Mindig és mindenütt csak a „mamák.“ Egész életemen át csak azt kellett látnom, hogy minden esemény mottója, minden tragikum refrénje, minden rossz okozója a „mama.“ Egyet mondok el csak e tapasztalataim közül, azt a történetet, amely a legjobb barátomtól fosztott meg, ez amúgy is elég karakterisztikus, aztán meg ráillik valamennyi „mamára“ több-kevesebb változattal. Mindég abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy sohasem szűkölködtem jó barátokban, akikről igazán mondhatom: jó barátok voltak, ámde valamennyi között mégis legjobb volt: Ongya Elek. Nagyon, szerettem az én Elek barátomat. 0 is engem. Hanem kívülem mást is szeretett s épen ez volt a hiba. Ez a tény magában véve különben még nem lett volna olyan nagy veszedelem, hanem hogy feleségül is vette a szeretettjét, az már határozottan az volt, mert volt a feleségének egy legkevésbbé sem szeretetreméltó „mamája“ is. Sem az eperjesi vértörvényszékről, sem a spanyol inkvizicióról, de még a velencei ólomkannákról sem Írtak még a leghajmeresztőbb rémregények Lapunk mai «zárna 6 oldal.
