Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)
1904-01-09 / 3. szám
Január. 9. ZEMPLÉN. 3. oldal. HÍREK. Képek a jégről. I. „Ma jól kimulatom magam A tükör sima, szép jégén Ejh hajh leszen ma ivezós S balangir a nagy egyleten“... így szól a hetyke ifiur S sietve a jégre szalad S rohan, hogy szinte félni kell A jég, hogy egyszer beszakad. Egyszer a deli ifiur Borzasztó mit a szeme lát! Lát egy elesett hölgyikét. És egy leesett korcsolyát. Természetes, hogy felköti, Éppen félóra munka volt S éppen félóra, tőle mit E müveletke elrabolt. De végre kész a művelet S ß újra ivez biztosan Meg is bámulják bogniit Az egyleten igen sokan. És im a deli ifiur Borzasztó, mit a szeme lát Lát egy leesett hölgyikét S újra leesett korcsolyát . . . Természetes, hogy (felköti Ámde, a korcsolya makacs . . . Képzeljék hatszor esett le Azon napon a halifax . . .! II. A kis lány iveket csinál Szépen, jól és hibátlanul Utána halkan bognizik Szerelmese, a lovag ur . . . S a kis lányka egy bogninál Elcsúszik hejh! váratlanul S ki felemelni nem meri Az a szégyenlős lovag ur. III. „Apuska édes, drága, jó Adjál nekem három hatost“ így zsorvál honn a kisdiák: „Máskép nem korcsolyázhatok.“ S apuska édes, drága, jó; „Nesze, hogy kedved meglegyen Csak korcsolyázzad ki magad Ma délután az egyleten . . .“ S felujjong vígan a diák: Ma vig napom leszen nekem . . . S ki cukrázdában ül: az ő, S ő: aki nincs az egyleten.-ú. Poetasors .. . — jan. 8. „Adjanak nekem babérkoszorúkat, én Schakes peare vagyok I“ Ez a hat igénytelen szó talán örökre lezár egy fényesnek indult költő-carriért, az egyszerűségűkkel ható érzelmek hivatott dalosának: Szentessy Gyulának a carrierjét. Bizonyára nincs egyetlen művelt újságolvasó egyén sem, aki ne ismerné Szentessy Gyula nevét azon melancholikus, busongó hangú dalok révén, amelyekbe lelkét sirta. S nincs újság és nincs olvasó Magyarországon, ahol ne fogadnák és ne olvasnák szívesen az ő verseit. Annál megrenditőbb az a tragédia, mely ezt a magasröptű dalost, az aranytiszta soroknak ezt a kiváló mesterét, talán örökre elszakította múzsájától, akiről csak szive dobogásának megszűnésével mondott volna le. A fővárosi lapok nem írták meg, elhallgatták ezt a szerencsétlenséget, melyről mi is lapunk egyik munkatársa révén, kit a fővárosból erről magánlevélben értesítettek — értesíthetjük lapunk olvasóit. Szentessy Gyula, a legbohémebb poéta, ki igazán szive vérével irta dalait, melyek leginkább a „Hét“ hasábjairól lettek közismertek — nem irhát többé dalokat: — megőrült. A dicsőség utáni hajsza, az álmatlan éjek nemcsak testét kezdték ki mindent megőrő vasfogukkal, de elhomályosították lelki világát, árnyat vontak arra az agyra, mely annyi szép, és ami fő és im már kétségtelen : annyi halhatatlan dalt alkotott. — Adjanak nekem babérkoszorúkat, én Schakespeare vagyok! — igy delirált abban a virágkereskedésben, ahol e mondatával carrierjét is lezárta. Meggdöbbentő és fájdalmas volt e csapás mindenkire, de leginkább azokra, kiknek a társaságban is alkalmuk lehetett megfürdetni lékükét ennek a bohemien léleknek aranysugaraiban. A közönség nem is fogja talán érezni aző dalainak elmaradását olyan intenziven, mint érzik azok, akik tudják, hogy mennyi felszínre nem hozott kincset rejtegetett ő szive fenekén, amely most mindörökre elveszett vele. A legifjabb magyar költői nemzedék siratja őt meg leginkább, az ő „testvérei“, akiket annyira szeretett s akik őt oly nagyon szerették. S mikor e sorokat Írjuk, még szeretnők áltatni magunkat azzal a reménynyel, hogy Szentessy Gyula nem élőhalott, ir és írni fog addig, mig nem csak a legifjabb költői nemzedék fogja őt méltatni teljes érdemében, hanem maga a nemzet is, mert Szentessy Gyula már túl volt azon a ponton, mikor a költő a jelennek dolgozik. Megható és megdöbbentő ez a finale s a veszteség annál fájdalmasabb, mert élete virágjában törte le a végzet a legbohémebb magyar poétát az avatott hyrikust. — th. — Yizkereszt. Szerdán ünnepelte meg a katholikus világ vizkereezt napját. Ennek a napnak hármas jelentősége is van. Ekkor mentek kelet bölcs királyai az uj király imádására s ez útjukban rendkívüli égi tünemény vezérelte őket. Ezen a napon szentelte meg Jézus a vizet, megkeresz- telkedvén a Jordánban. De nemcsak a vallásban, a társadalmi szokásokban is nevezetes fordulópont a viz- kereszt. A leányos mamák öröme s a leányos apák bánata fűződik e naphoz. Ékkor kezdődik a farsang! — Végül, hogy a vallási és társadalmi megfigyelésekhez még egy meteorológiait is fűzzünk, ezen a napon szokott lenni a legnagyobb hideg. — Kinevezés. A m. kir. pénzügyminiszter Debrő Mihály rendelkezési állapotba helyezett sárosvármegyei főszámvevőt a sátoraljaújhelyi m. kir. pénzügyigazgatósághoz pénzügyi számvizsgálóvá nevezte ki. — Eljegyzés. Engelstali Gugel- mann Gyula m. kir. honvódfőhad- nagy 1903. dec. 25-én jegyet váltott zebegnyői Dienes István kisazari birtokos és neje óvári Novák Irma szép és kedves leányával, Marosával. — Halálozások. Czékus Andor kir. adótiszt f. hó 4-én, életének 27-ik, házasságának 4-ik évében Szerencsen elhunyt. Halála alkalmából családján kívül az ottani m. kir. adóhivatal tisztikara is adott ki gyászjelentést. Özvegyén és kis lányán kívül nagy számú rokonság gyászolja a korán elhunytat. Temetése általános részvét mellett január hó 6-án volt. — Péter Bernát szerencsi cukorgyári ellenőr folyó hó 5-én, 40 éves korában Szerencsen elhunyt. Kötelességtudó, szorgalmas tisztviselője volt a cukorgyárnak. Temetése január hó 7-én volt kartársai részvételével. — Keiner Ede kereskedő, kinek évtizedeken át Sátoraljaújhelyben is virágzó kereskedése volt, Nyíregyházán rövid pár napi szenvedés után elhunyt. — Görög katholikusok karácsonya. A gör. kath. egyház f. hó 7-én, csütörtökön ünnepelte karácsony első napját. A hívők úgy az előtte való napi éjféli misén, mint a karácsonynapi délelőtti misén nagy számban keresték föl a Kazinczy-utcai gör. kath. templomot. — Hirlapiroűalom. Uj társadalmi és tanügyi lap fog február hóban Sátoraljaújhelyben megjelenni, melynek fel. szerkesztője Dongó Gy. Géza, fő- munkatársa pedig Gál Lajos lesz; a lapot Lővy Adolf könyvkereskedő adja ki. Ezzel a helybeli lapok száma négyre emelkedik. — Uj ügyvéd Szerencsen. Dr. Sárváry Ferenc ügyvéd e napokban ügyvédi irodát nyitott Szerencsen. — A „Máramaros“ ünnepe. A M.-Szigeten megjelenő „Máramaros“ cimü politikai és közművelődési hetilap ünnepet ül. Folyó évi első számával ugyanis ez a fontos cultur- missziót teljesítő, élénk újság a 40-ik évfolyamába lépett. 40 év egy lap életében rendkívül nagy idő s valóban méltánylandó különösen akkor, ha az évek hosszú sora nem változtatja meg kitűzött céljait s hű marad múltjának tradícióihoz. Szívből és örömmel üdvözöljük a „Máramaros“-t a negyven éves évforduló alkalmából s őszintén kívánjuk, hogy feladatait oly hűen és odaadón szolgálja és teljesítse a jövőben, amint azt tette a múltban. — A jubileum alkalmából a „Máramaros“ ünnepi számot adott ki, mely élénk és gazdag tartalommal jelent meg. — A másvilágról jöttek elő. Teleki Péter gazdatiszt és Hancsin Mihály g. k. tanitó f. hó 6-án a Long erdőnek keresztül a Bodrog jegén hajtattak át Ujhely felé; — mint tudósítónk írja — midőn a túlsó parthoz már nem messze voltak: a jég irtóztaló ropogás közt leszakadt alat- tok s egy pillanat alatt a folyóban, a jég alatt lelték magokat szekerestül, lovastól. Az életösztön mind a kettőt a lék felé hajtotta és irtóztató vergődés között felszínre is kerültek s jó emberek segélyével partra verődtek. 12 fokos hidegben csonttá fagyott rajtok a ruha, mig hazaértek Vajdácskára. Az egyik lovat sikerült kimenteni; a másiknak kötelet kötöttek a segítségre jövők s felhúzták a partra a szekérrel együtt, de mire oda felvonszolták: megfulladt. Uj- helyből egyik hivatalnok éppen akkor akart arrafelé átkelni, de a hir hallatára még idejében visszatért a veszedelmes útból. — Nem 3, de 11 év. A „Zemplén Naptáráénak szerkesztője fölkért bennünket a következő helyreigazítás közlésére: Idei naptárunknak „Hivatalos Rész“-ében I’sépy tb. főszolgabírónak szolgálati évszámáböl akaratlanul 8 évet elvett a betűszedő, vagyis 11 óv helyett csak 3-at tett szolgálati évül a tb. főszolgabíró neve mellé. A véletlenül megesett sajtóhibát ezennel helyreigazítjuk avval, hogy I’sépy Zoltán tb. főszolgabírónak eleddig érdemesen számitó szolgálati éveinek összes száma nem 3, de 11, szóval: tizenegy. — Szerencsétlen vaddisznó vadászat. E hó 4-ón az orosz-porubai határban, Pankovics Antal gör. kath. lelkész a felvidék ügyes vadásza többed magával vadászott. Az első hajtásban felvertek a kutyák egy óriási vén kant, melynek soványsága segítségére lévén, nagyon ügyesen védekezett az őtet megtámadott kutyák ellen. A kan a sűrűségből oly hirtelen ugrott ki a védtelen helyen álló lelkészre, hogy annak ideje nem volt rendes célba venni, hanem csak fegyverét felemelte és feléje tartva elsütötte. Ez okozta vesztét, mivel a kan fején megsrótezve neki rohant s tépni kezdte. Hűséges 5 kutyája ugyan kimentette őtet, sajnos azonban csak pár percre, mert a kan, amidőn észrevette, hogy kiszemelt áldozata menekülni akar, újból ráugrott s akkor egy 30 cm. és egy 14 cm. hosszú, 5 cm. mély vágást ejtett rajta, valamint I agyarával egy mély szúrást, mely a sérülések között a legveszedelmesebb. A legeredetibb a dologban az, hogy a kan mintegy ösztönszerüleg cselekedve, a fegyvert kikapta az öreg nimród kezéből s azt úgy elhajította magától, hogy csak a támadások után összejött vadászok találták meg a fegyvert egy bokorban. A sérült lelkész sebeit Grünfeld Vilmos járásorvos kimosta, a két legmélyebb vágást összevarrta. Nagy fájdalmai közepette az öreg folyton vigasztalja magát, hogy orvosi vélemény szerint 6 hét múlva már kigyógyul s akkor addig nem nyugszik, mig támadóján boszut nem áll. Szerencsés felgyógyulást ! H. — A kaszinói bál elmaradt. A városi kaszinónak mára hirdetett bálját — mint a falragaszok jelzik — ma nem tartják meg. Azok között, % kik a bálra készültek, nem^kis meglepetést keltett a táncmulatság elhalasztása. Hogy megtartják-e és mikor az elmaradt bált, — a rendezőség legközelebb közhírré fogja tenni. A bál elmaradásának oka, hogy a városi színház fűtőkészüléke elromlott, ami valószínűleg nemcsak a kaszinó-bált, de a többi bálokat is vissza fogja vetni bizonytalan időre. — Az állami tanítók pótléka. Mint értesülünk, az állami elemi népiskolai tanítók, tanítónők, állami kisdedóvónők és a királyi tanfelügyelői személyzet fizetéspótlékára vonatkozó utalványrendeleteket a vallás- ős köz- oktatásügyi minisztérium népoktatási (VI. a) ügyosztálya már elkészítette. Pótlékot nyert 3305 állami tanitó, tanítónő egyenkint — szolgálati éveik arányában —■ 2, 3 és 4 száz koronát; 437 állami kisdedóvónő egyenkint 1—2 száz koronát, az eddig élvezett személyi pótlékok beszámításával. Kerekszámban 4000 utalványrendelet készült, amelyeknek tisztázása és számvevőségi ellátása megfeszített munka mellett is még 10 —14 napot igénybe fog venni. — Kimutatás és nyilvános nyugtázás. A sátoraljaújhelyi gyártelepi dal-, zene és önképzőkör táncmulatsága alkalmával volt bevétel 528 kor. 50 fillér, kiadás 428 kor. 56 fillér, tiszta jövedelem 99 kor. 94 fillér. — Felülfízettek: Dr Hornyay Béla 20 kor. — Ruttkai M., Landesmann M. 8—8 kor. — Cserniczky István, Alexander Vilmos 3-3 kor. — Dr. Bánóczy Kálmán, Egri Lajos, Hübner Ödön, Szlatinszky Géza 2—2 koronát. — Midőn ezt itt megemlítjük, elmulaszthatatlan kötelességünknek tartjuk a nemes adakozóknak és a közreműködő tagoknak hálás köszö- netünket nyilvánítani. Hazafias üdvözlettel : a rendezőség. — A névmagyarosítás megköny- nyitése. A statisztika örvendetes tanúságot tesz róla, hogy a névmagyarosítások száma évről-óvre erősen növekszik. — Ha a magyarosodás ezen a téren is nem ölt még nagyobb arányokat, úgy ennek okait kétségkívül abban kell keresnünk, hogy sok embernek, aki pedig szívesen venne föl magyar nevet, vagy ideje vagy akarata nincs, hogy megszerezze a kellő okiratokat. Különösen az erkölcsi bizonyítvány, meg az illetőségi bizonyítvány beszerzése jár nagyon sok esetben r.em csekély fáradsággal és útiköltséggel. A kormány, úgy látszik, tudatában van annak, hogy éppen ez a két okirat; az erkölcsi és illetőségi bizonyítvány gyakorta nagy bajjal jár a félre nézve és hogy a névmagyarosítások fokozódásának ut- jából a lehetőség szerint elhárítsa az akadályokat: Sélley Sándor belügyminiszteri tanácsos ugyanis úgy végzett, hogy a névmagyarositási kérvényekhez ezentúl nem kell okvetlenül erkölcsi és illetőségi bizonyítványt csatolni, hanem elegendő, ha az a hatóság, melynek utján a kérvényező fölterjeszti folyamodását a miniszterhez, megállapítja, hogy azok az adatok, melyeket a kérvényező erkölcsi előélete és illetősége dolgában előad, megfelelnek a valóságnak.
