Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)
1904-02-23 / 21. szám
2. oldal ZEMPLÉN. Február 23. ismernünk, hogy e tekintetben a külföld hires zenészei örökbecsű müveket hagytak hátra. Mi is kiérezhetjük az ö zenéjükből, mint olvad föl a dalban az emberi szív minden érzelme, hogyan lehet nehány hangszerrel dalba varázsolni a kedélyvilágot. Ebben a külföldi zenészek nagy mesterek, mert magas fokon áll zenei műveltségük s mi magyarok is sokat tanulhatunk tőlük. Ők szeretik a mi zenénket s nem röstelnek tőlünk ryth- mikai eredetiségeket átvenni s mi ellenszenvvel hallgathatnék az ő zenéjük szépségeit ? Az a tökéletes zene, amely klasz- szikus magaslatra tud emelkedni. Belátták ezt hires magyar zeneszerzőink Liszt és Erkel is, és az általános klasz- szikus zenébe iparkodtak belevinni a magyar rythmust és a szebbnél szebb magyar dalmotivumokat s tündérvilágot teremtettek a magyar zenéből. A tökéletes zenei formák s a hangszerelés művészi tökéletessége kell ahhoz, hogy az érzés minden árnyalatát kifejezze a zene s ide kell a valódi klasz- szicitás. Aki csak egyszer hallotta is Erkel „Bánk-bán“-jának tiszaparti jelenetét, ezt a magyar szív siralmát, szerelmét, boldogtalanságát, a pusztaság hangulatát, a természet gyászát oly gyönyörűen kifejező zenei képet: az sohasem lesz hálátlan hallgatója a klasszikus zenének; mert a klasszikus zenei ész alkotott azokból az egyszerű magyar motívumokból olyan magas tökéletességű s örökbecsű zenei képet. Csak azt akartam bizonyítani, hogy klasszikus zene és nemzeti érzés nem ellenkeznek egymással; s ma már különben is annyira haladtunk, hogy a műveltség is megköveteli, hogy tudjunk és akarjunk érdeklődni a klasszikus zene iránt. Eleinte bizony szokatlan, érthetetlen az a nem zenei képzettségű embernek, de nehány hangverseny türelmes végighalgatása után már élvezheti mindenki, akiben van egy kevés zenei érzék. Fényes bizonyítók erre városunk közönsége. Hangversenyről hangversenyre növekedik az érdeklődők száma s azok, kik eleinte úgy távoztak, hogy érthetetlennek mondották a klasszikus zenét ma már figyelemmel tudják kisérni, sőt sokan talpraesett kritikát is tudnak hangoztatni. Ha valamire, a klasszikus zenévem minden dobbanásával szerettelek, pedig nem lett volna szabad tekintetemet ártatlan arcodra emelnem. Amerikában akarok uj életet kezdeni. Itt nem bírnám többé elviselni az emberek szúró tekintetét. Viaszsárga lett Klára arca, szemei megtörtek, kezei leestek ölébe. Elemér minden szava úgy szúrt a szivébe, mint a hegyes tőr. Hideg kezével végigsimitotta égő homlokát s biztató és határozott hangon feleié: — Nem Elemér, én akkor sem tagadom meg a szeretetet, az Ur oltára előtt esküdött hűséget, mikor áldozatot kell hoznom érte ! Követem minden lépésedet I — és görcsösen kapaszkodott férje karjába s szemeiből úgy hullott a köny, mint az esőA hajnal már bontogatni kezdte szárnyait, mikor Klára és Elemér befordultak a Szombathy-kuriára. Váratlan jöttük úgy meglepte az egész házat, mint a falevél az első fagyos szellőre a földet. A meglepetés csakhamar rémületté változott, mikor elbeszélték jövetelük célját. Tervüket olyan határozott formában adták elő, hogy gondolkozási időt sem engedtek. Az öregek arcvonásain valami csendes szomorúság kezdett elvonulni. Tudták, hogy Klára, ha ketté fűrészelik sem áll el elhatározásától. Lelkűk minden keserűsége, fájdalma azokban a nagy nehéz, könycseppek- ben tükröződött vissza, melyek fakó arcukon végiggördültek. Klára, bár rémes sejtelmek gyötörték, hideg nyugalmat erőszakolt nek élvezésére nevelni kell a közönséget. Más városokban ezt a célt szolgálják a különböző zeneiskolák, ahol megnyerheti a közönség a szükséges zenei előismereteket, nálunk ilyennek hire sincs. Ezen a bajon akar segíteni a Kazinczy-körnek nehány lelkes zenész tagja, akik hangversenyek rendezésével iparkodnak megnyerni a közönséget a magasabb zene kedvelésének. Lankadatlan szorgalommal dolgozik s költséget, fáradságot, időt nem kiméivé szebbnél szebb műsorral lépnek fel. — Igen szép dolog ez egy vidéki városban s hazánk területén valóban ritkaságszámba megy az ilyen város. Rendkívül nehéz négy oly zenészt együtt találni, akik kamarazene előadására vállalkozhatnak ; szép zenei tudás. és nagy gyakorlat mellett idő és tanulás is kell hozzá s nálunk mindezek mellett még a közönség rokonszenvének a meghóditása is. Szembe kellett szállni minden előítélettel s lépésről-lépésre lassan hódítani tért a klasszikus zene számára. Dicséret illeti lelkes buzgalmáért Dános Miklós főmérnököt, a Kazin- czy-kör zenei szakválasztmányának elnökét, a kamarazenészek összetartó lelkét és szorgalmas tagját. Az ő lakása a tanuló, gyakorló iskolája a karaarazenészeknek, akik között ott találjuk Pöschl Gyula főmérnököt, akinek remek hegedűjátékát már többször igazi élvezettel hallgatta a közönség; Gruska Lajost, Sárospatak művel tlel kü kedves plébánosát, a kamarazenekor Maecenását és violajátékosát; Fischer Géza mérnököt, ezt a fiatal, igen szép képzettségű zenészt; Háner János mérnököt; Or- lovszky Frigyes tanárt és Kárpáti segédtanfelügyelőt, akikhez a vidék legjobb zenei tehetségei csatlakoznak, mint vendégszereplők. A múlt szombaton tartott hangversenyen Plotényi Nándor ungme- gyei földbirtokos, hírneves hegedű- művész és neje, valamint Lorenz Győző karmester vendégszereplése tették az estélyt fényes sikerűvé. A vármegyeház nagyterme alig tudta befogadni az érdeklődő közönséget. Mintha Budapesten a Royal fényes hangversenytermében lettem volna s mikor Yolkman „Vonós négyes“-ének első akkordjai fölhangzottak, azt az ünnepélyes csendet lehetett tapaszmagára. Sápadt, verítéktől fényes arcára fájdalmas mosolygást varázsolt s görcsösen csimpajkozott Elemérbe, mintha félne, hogy elszakítják tőle. Az odaadó szerelem, az egyetértő édes szövetség legyőzte a szülői szeretetet. Klára követte férjét. Zivataros éjszaka volt, mikor a kocsi kigördült az udvarból. A szél élesen sivi- tott s a kutyák ijesztően ugattak a folyosó alatt. Klára remegve simult Elemérhez, kihez az élettel leszámolt nyugalommal fűzte bizonytalan sorsát. A prüszkölő gőzös az orkántól lassított zakatolással száguldott végig a gondolatfárasztó rónán. Klára elcsigázva az izgalmaktól, mély álomba merült, Elemér pedig úgy érezte magát, mintha egy nehéz varázstól szabadult volna meg. Szemei állandóan Klára elhalványult arcán pihentek s el-elszorult szive, valahányszor arra a nagy áldozatra gondolt, mit Klára most érte hozott. IV. Mély fájdalom ütött tanyát azóta a Szombathy-kurián. Falai közt volt a vendég. A szomorúság szegődött be oda társnak. A fákat már utolsó lombdiszeiktől is megfosztotta az első fagy, vakító, tündöklő hótakaróval pompázott a róna, mire az első hirt meghozta a posta az uj világból. Kedvező lehetett, mert a magába temetkezett öreg Szombathy arcára is kiült a mosolygás napfénye s valami ilyesfélét morgott: Segítse is őket a jó Isten! Reményei, melyek álommá foszlottak, újra szárnyat kezdtek bontani. Egyedüli vágya volt, hogy imádott leányát viszontláthassa. talni, ami a műértő pesti közönséget szokta jellemezni. Igen szépen játszották le Plotényi Nándor, Dános Miklós, Gruska Lajos és Pöschl Gyula a négyes mindegyik tételét. Gyönyörűség volt hallgatni Plotényi remek játékát, akinek vonója alatt szinte életre kel a hangok özöne s oly művészi technikával játszott remekhangu Straduariusán, hogy Volkman zenéjének roppant nehézségei gyermek- játéknak tetszettek. Ezután az ősz művész nejének zongorakisérete mellett Saint-Saens Rondo capricioso-ját játszotta el olyan gyönyörűen és könnyedséggel, hogy nem tudtuk, vájjon magas művészetét vagy mosolygó nyugodtságát csodáljuk inkább. Nem vagyok eléggé hivatott remek játékának a bírálására, de a felhangzó orkánszerü taps eléggé bizonyltja, hogy milyen hatással volt áhitatszerüen hallgató közönségére. Műsorának második száma saját szerzeménye volt, egy régi magyar dalokból összeállított egyveleg. Klasszikussá tétele a minden izében magyar dalnak, előadva olyan művészettel, hogy szinte káprázatos. Ezt kellett volna meghallgatnia a kikent bajuszu Bajusz bácsinak, tudom megcsodálta volna s legalább egyidőre hive lett volna a klasszikus muzsikának. Szomorú, vig, friss váltogatták egymást gyönyörűbbnél gyönyörűbb változatokban, mintha a hires Reményi jött volna újra közénk. Annak a szelleme uralkodik Plotényi művészetén, annak a méltó tanítványa ő minden izében. Szűnni nem akaró tapsra a művészpárnak újra játszani kellett nehány szép magyar dalt s meglátszott rajtuk, hogy a maguk gyönyörűségére is játszanak, olyan csodaszép hangok törtek elő zongorából, hegedűből. Kedves emléket hagytak itt mindketten s Ujhely közönsége hálásan fog mindenkor e szép estélyre visszaemlékezni. A műsor befejező száma Schubert „Vonós ötöse“ volt, melyet Pöschl Gyula, Dános Miklós, Gruska Lajos, Lórenz Győző és Orlovszky Frigyes adtak elő olyan precizitással, hogy az „összes“ dicséretére vált volna a leghíresebb zenésztársaságnak is. Pedig e darabot rendkívül nehéz eljátszani s betanulása végtelen türelmet kíván. Rythmusa folytonosan változik s zenei képekben egy teljes vaÉs újra belemarkolt szivébe a fájdalom, mikor nem jött hir a gyermekektől. Két hosszú hónapig várakozni, mikor nála most egy nap is örökkévalóság számba ment. Milyen gyerek módon tudott örülni a második levélnek. Fakó, fehér arca lángban látszott égni, szemei megteltek örömkönyekkel s oly kedves lett, hogy madarat lehetett volna vele fogni. így volt ez a harmadik levél érkezésekor is. Újra hosszú szünet állott be. A dértől megőszült róna már a közeledő telet jelentette. Az öreg Szombathy arcszine még fakóbb lett, mintha lépést tartana a természet haldoklásával. Szive mélyén valami nagy fájdalom rágódott, álmában rémes sejtések gyötörték. Egy ködös, őszi napon azután a gyermekek megérkezését jelezte a táviró. Most már nem tudta: álom-e, vagy való. Kétszer is kezébe vette azt a boszorkányos Írást, de táncoltak előtte a sorok, mintha minden betűnek keze-lába támadt volna. Való volt. Csak a számban érte meglepetés, mert hárman jöttek. Az ismeretlen: egy szőke hajú, ici-pici fiúcska volt, Pistike, a család legfia- talabbja. Fájdalmas volt küldetése. Hivatva volt pótolni a törzset, hogy ott legyen helyette, mikor kidül. Elemér a halál csiráját hozta magával hazájába. Az édes hazai földben óhajtott örökre megpihenni s özvegy lett... bús özvegy szombati Szombathy Klára. Csak kártyavár volt boldogsága, mire ha ráfujnak, összedől. dászatot mutat be, hangfestéssel utánozva a készülődök izgatott zajongását, a kürtök harsanását, az erdők mély csöndjét, a fölvert vad menekülését és üldözését, kimúlását, a vadászkürtök gyászkiséretét, majd a vadászat után a vig lakomát és táncot, amely utóbbit Schubert majdnem teljesen magyar motívumokból állította össze. Amilyen nehéz e darab megértése és betanítása, épp olyan elismerés illeti a derék muzsikusokat, akik annak minden szépségét úgy érvényre juttatták. Lórenz Győző kitűnő zenei képzettségét remek játékán kívül az is bizonyítja, hogy úgyszólván próba nélkül azonnal alkalmazkodni tudott vonósnégyesünk előadásmódjához. Ezen sikerült zeneestély hatása alatt avval az óhajjal zárom be több okból kissé hosszúra nyúlt ismertetésemet, hogy Ujhely városa, mint any- nyi sok szép és nemes dolognak, a művészi zenének is legyen igazi melegágya ! VÁRMEGYE ÉS VÁROS. )( Anyakönyvi kerületi választás. A belügyminiszter Zeinplénvármegyé- ben a Bosnyicza községhez tartozó Dubnyik-majort a vizsnyói anyakönyvi kerületből a rákóczi anyakönyvi kerülethez csatolta át. )( Rendkívüli képviselőtestületi ülés. 1904. évi február 24-én délután 3 órakor a városháza közgyűlési termében rendkívüli képviselőtestületi ülés lesz a következő tárgysorozattal: 1. A pénzügyi és fogyasztási adók ellenőrzésére kiküldött bizottság javaslata a szesz és fogyasztási adó kezelésére vonatkozólag. 2. A pénzügyi bizottság javaslata az apró földekre megtartott árverésre vonatkozólag. 3. Ugyanannak javaslata egy iró gép beszerzése tárgyában. 4. A vármegye törvényhatósági határozata Vass István rendőrőrmester és Hlavathy Kálmán nyugdijának visz- szautalása tárgyában. 5. Pénzügyi bizottság javaslata Jakubcsó Józseftől elfoglalt terület kártalanítása iránt. )( Hivatalos hirdetmény. Az 1903. évről kiselejtezett ócska anyagok, ajtók, spalét táblák, ablak és ajtó tokok, ócska szekér, ócska színházi ülések, vasnemüek stb. 1904. évi február hó 29-én délelőtt 10 órakor a torna- csarnok helyiségében nyilvános árverésen a legtöbbet ígérőnek készpénz fizetés mellett elfognak adatni. Venni szándékozók erről ez utón értesittet- nek. Sátoraljaújhely, 1904. évi február hó 22-én. Székely Elek polgár- mester. hírek. — Elbocsátások a honvédség köréből. A miskolczi 10-ik honvódgya- logezred állományából, melyhez a helybeli 3-ik honvédzászlóalj is tartozik : Apáthy Sándor, Kovács Kálmán, Mandel Géza és Halász Elek tartalékos hadnagyok saját kérelmükre a honvédség kötelékéből elbocsáttattak. — Eljegyzés. Szikora Géza, gr. Lónyay Elemér uradalmi erdésze f. hó 20-án jegyezto el Tima Ilonkát, Tima Józsefnek, báró Waldboth uradalmi tiszttartójának kedves és művelt leányát. — Karaarazeneestély. A „Ka- zinczy-kör“ zeneválasztmánya mindent elkövet, hogy a közönséget megnyerje a klasszikus zenének s meghálálja azt a rokonszenves figyelmet, amelyet eddigi szereplése iránt mindenkor mutattak. Plotényi Nándor és neje, valamint Lórenz Győző remeksikerü vendégszereplése után gróf Mailáth Józsefnét sikerült megnyernie a legközelebbi hangversenyre. Márc. 12-én tehát újra igen szép zeneestélybeu lesz része városunk zenekedvelő közönségének.
