Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)
1904-01-09 / 3. szám
Sátoralj a-Ujkely, 1904. Január 9. 3 2^,4:225 j Earminckettedík évfolyam. Megjeleli minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-Ujhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill,, vastagabb belükkel 8 fill. Njilttérben minden garmond sor 80 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula dr. Szirmay István dx. Hám Sándor főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, fé évre fi kor negyedévre 3 kor. — Egyes szóm ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó utáa 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. w éné a színházról. — jan. 5. (Sz. i.) Tudniillik a sátoraljaújhelyi színházról, még pedig a szó legszorosabb értelmében véve a színházról, azaz: magáról a színház épületről. Újból foglalkoznunk kell ezzel a szerencsétlen alkotmánynyal, mert a közelmúltban uj oldaláról kellett azt megismernünk. Nevezzük is meg mindjárt nevén a gyermeket. Ez a színház absolute befüthetetleii. Legalább mostanában az. Már a szilveszter esti jótékony mulatság is azért robbant idő előtt széjjel, mert a színház dermesztő hidegét a jótékonyság melegétől áthatott keblek sem bírták kitartani. Amit pedig a „Kazinczy-kör“ tombola-estélyén kellett a hidegtől elszenvedni ebben a Potemkin házban, azt leírni is alig tudom, mert szinte még most is didergek, ha rágondolok. És dermedezve olvasom a tombola est rendezőségétől vett értesítésben a publikumnak azt a kívánságát, hogy a tombola estélyeket szeretnék megismételni. Az Istenért, csak ne a színházban! Mert különben ráfogom — akár haragszik meg érte Hornyay doctor főrendező ur, akár nem — hogy ez az óhajtás csak orvosi körökből indulhatott ki. Uraim, hiszen elpusztulunk, ha a tél folyamán még egyszer ott összegyülekezünk! Lám a városi kaszinó-bál rendezősége már okult a tapasztalatokon. Bált akart rendezni a A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Finis. Kifáradtam már a harcban Az erőm végkép elhagyott, Már csak imbolygó, kósza árnyék: Égy végét járó váz vagyok. Elernyedtek az izmaim A hosszu-hosszu harc alatt, A volt erőnek hajh! már vége Belőle semmi sem maradt. A régi tűz, a régi vágy S a régi gyújtó szerelem Eltűntek mind, csupán emlékük Rágódik még a lelkemen. Nincs már előttem semmi cél, Az erőm végkép elhagyott, Már csak imbolygó, kósza árnyék: Egy végét járó váz vagyok. . . . Wihs Béla. színházban, de ma már piros plakátok virítanak a falakon, hírül adva, hogy elhalasztották a bált, amelyet a színházban akartak rendezni és csinálnak helyette majd ugyanott — majálist. Miért? Mert most már egészen bizonyos, hogy a színházat befűteni nem lehet. Istenem! És ezt a bódét úgy hívják, hogy színház. Nem aréna, nem színkor, nem sátor, hanem színház. Színház kőből, amit azért építettek, hogy a múzsának állandó otthona legyen. Hogy ott télen, nyáron játszanak. Micsoda szerencse, hogy nem akad szín- társulat, amely erre vállalkoznék, s hogy Komjáthy is csak a komoly múzsa jól felöltözött alakjait mutogatja télen. Kölönben igazán tul- tennénk a sztropkói primadonnán, akiről tudjuk, hogy paplanba burkolózva jelent meg Sztropkó főutcáján, ülve Thespisnek nyikorgó kordéján. Itt a színpadra is pap- lanosan kellene kilépnie, ha Ni- nist, vagy Szép Helénát akarná télen ábrázolni. Milyen jó, hogy a városi képviselet még tavaly őszön túlesett már egyszer a szinház épitési költségeinek a leszámolásán, s hogy post tot erimina rerum mindenkinek megadták már a felraent- véuyt, aki épített, építtetett, aki megrendelt és szállított a szinház berendezéséhez dolgokat, mert ha megérik ezt a kamcsat- kai hidegeket, még megeshetett volna a mi képviselőtestünkön is, hogy megkötötte volna magát és nem osztogatta volna olyan bőkezűen 60—70—80 és nem tudom még hányezer számra Dóra. — Egy színésznő naplójából. — lita: Szabó Imre. 1897. december 17. Brr, de hideg van! Az ujjam hegyét megdermesztette a fagy, de azért robotolnom kellett egész napon át, reggeli hét órától esti kilencig. Kalapokat csinosítani, házról házra járni szekánt kundsaftokhoz, hízelgő szavakkal traktálni a legkiállhatatlanabb vevőket . . . ah, már elég volt! Csak az a remény tartja bennem a lelket, hogy nem sokáig marad ez igy. Ma a negyvenedik fordítási gyakorlatnál vagyok és már elég jól beszélek németül. Csak a nyelvtani hibákat gyűrjem le az Írásaimban, legott elpályázom ebből az utálatos fészekből és a fővárosba megyek irodába, ahol több szabad időm lesz és intelligens körökbe jutok majd. Nem fogom hallani a folytonos rendreuta sitást és sok hiú bolonderiáját azo1 nak, kiknek hízelegnem kell, hr legjobban szeretném, ha soha szemei elé sem kerülnének. Ezt a telet 'ég kihúzom, ám a nyáron, ha törik>za- kad, jobb viszonyok közé, emferek a koronákat a színházért és a felmentvényeket annak tökéletes elkészítéséért. Vagy talán csupa elővigyázatból nem akarnak befűteni, mert ha egyszer befütenek bele, hát porrá talál égni a Sátorhegy tövének Wal- hallája? No, igy is szépen vagyunk. De hát vau itt, ha jól tudjuk, valami szinügyi bizottság is. Legalább a „Zemplén“ naptárban úgy olvasom, hogy van. Hát ennek nincs semmi beleszólása a dologba? Kérjük, igen kérjük, a tisztelt sziuü- gyi bizottságot: tessék ebben a dologban valamit csinálni, mert ha ez továbbra is igy marad, Herkulesre, nem érjük be azzal a kétes értékű szójátékkal, hogy a publikumnak ugyan befütöttek a színházzal, de a színházat befűteni nem lehet, hanem keresni fogjuk a baj orvoslását ott, ahol annak a forrása van. Végre is, valaki csak felelés talán azért, hogy a téli szinlá- zat csak nyáron lehet hasznáiui. A mezőlaborczi szolgabi’óság kérdéséhez. — jmuar 8. Köztudomású dolog, hegy a Me- zőlaborczon létesítendő szagabiróság ügye, mely oly régen vajúdik, most már a vármegye vezetősége, irányadó körei által is kívánt páffogásba vétetett, miután az elsőfokú döntésnek ilyetén módon már utáia vagyon. Hát ez bizony mgyon bölcsen és helyesen van igy ; nert annak jogosultsága nemcsak a földrajzi kiterjedésű végvidék aímgyis elhagyatott lakosságának érdelében, hanem sok mindenféle más srempontokból is erősen indokolt és Siette szükséges. társaságába meiekülök. Remélem egy hét alatt megbirkózom a névmásokkal ; azután i>n az ige, a mondatfü- zés, a stiliszika, a kereskedelmi levelezés, eg csomó gyakorlat és —- Schluss! El Budapestre! Ha van Gondviselő a földön, akkor kell, hogy jutí-mat nyerjek a sok éjele- zésért, ? sok tanulásért, testi fáradalmakat, lelki kínokért. 1898. május 9. A irodafőnök ur ma szokatlanul nyájíS volt. Őszülő bajuszát magyarosa* kipödörte és megelégedetten moplygott az a sunyi pofája. Már re^el egy kellemes meglepetés elő- évelét olvastam le torzonborz ábrája tárói. Javította a fizetésemet havi tíz koronával. No hát, most lnmpolunk egyet a hazáért! Holnap a Nemzetibe, azután a Operába, Népszínházba és — no neked, kedves naplóm, elárulom — és végre a Vígszínházba. Igazán kiváncsi vagyok, miért hogy olyan bizonyos tartózkodással beszélnek erről a színházról a leányok ? Azt mondják, frivol darabokat adnak elő benne. De hát, uram Istenem, nem lehet csupa oberummergani paszMert hát hiába! olyan kolosszus mint amilyen a homonnai járás, amely 70—80 szétszórt községet számlál magában, többé, az előrehaladott igényeknél fogva, egy kalap és egy vezér alatt sem adminisztrácionális, sem társadalmi, sem semmiféle szempontból véve, egyáltalában fenn nem állhat, ha mindjárt még egyszer olyan igyekvő, olyan vasszorgalmu, olyan vasakaratu lenne is annak vezetője, mint amilyen; hacsak épen szándékosan nem akarjuk megbénítani a jó közigazgatástól ma már jogosan megvárható törvényes igényeket, melyeknek a haladás felé irányuló útjait elzárni avagy meggyengiteni nemcsak hogy nem lehet, de nem is szabad. Már pedig a legegyszerűbb laikus is könnyén megoldhatja a gordiusi csomót, ha mindjárt csak hírből is ismeri mai közigazgatásunkat: lehet- sé$es-e elhinni, de még csak gondolni is, hogy egy járási tisztviselő lépes legyen egy ilyen óriási kontinensen teljesen eleget tenni azon rendkívüli sok oldalú kötelmeknek, melyeket a törvény és szabályzatok hivatása és illetve szolgálati teendőül szigorúan előírnak. Mert egy járási tisztviselőnek ma már nemcsak az a hivatása, hogy községeiben a bírák választásait, illetve a községi tisztujitásokat vezesse keresztül és a többi dolgokról minden személyes tapasztalat, minden személyes meggyőződés nélkül zárt irodából készítse a referádákat a felettes vármegyei kormányzatnak; sok egyéb, hivatásos buzgalmától feltétlen lendületet váró közérdekű ügyek pedig örök álmukat aluszszák. Hány község van olyan, melyeknek csak községi tisztujitáskor van szerencséjük főszolgabirájukat szin- ről-szinre láthatni ? de még talán akkor sem, mert a járhatatlan utak ezen egyetlenegy szerencséjüket is nagyon sokszor meghiúsítják. Hány község van, amely még hírből sem ismeri a közegészségügyi vizsgálatokat? Hány olyan, amelyben csak valami jó fizetéses haldokláskor sziójátékokat, klasszikus darabokat, bohóságokat feltalálni a közönségnek ; megkívánja az ember azt is, hogy egyszer enmagát, saját társadalmát lássa a szinház deszkáin megjelenítve. Már pedig, ha egy szinház ezt tűzte ki feladatául, akkor csak házasságtöréseket, csiklandós, sikamlós komédiákat mutathat be, mert a mai, a nagyvárosi élet minden csinja-binja, minden test rugója, mindennek indító oka érzéki, bűnös, önző. Ha ezeket a hibákat a maguk pőresógében mutatják be és nyilvánvalóvá lesz mindnyájunk előtt mindnyájunk bűne, akkor inkább várható javulás a társadalom minden rétegében és a családban . . . Igen is végig nézem a legpikánsabbnak elhiresztelt darabot és egyedül megyek oda, minden kisérő nélkül, valami ürügy alatt. Legjobb lesz, ha azt mondom a nénóm- nek, hogy esti tízig kell az irodában maradnom. Már izgatott vagyok a nagy kíváncsiságtól és csak az a megnyugtató, hogy a legrövidebb idő alatt e vágyam is teljesül, mint minden, a melyre komolysággal törekedtem. Lupine mai »zárna 8 oldal.
