Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)
1904-01-02 / 1. szám
) Sátoralja-Ujliely, 1904. Január 2. 1 ^2423 , Harminckettedik évfolyan.. Megjelel minden második napon ketM> csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SztoralJa-TJjhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. *\ ■ Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 üli., vastagabb betűkkel 8 üli. Nyilttérben minden garmond sor 30 üli. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula dr. Szirmay István dr. Hám Sándor főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatírs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, fó évre 6 kor negyedévre íl kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Ili detási 'd»j: Hivatalos hirdetlek in.'. szó után 2 fill. Petit bet -.él nagyok,., i agy diszbetűkkel,’-vagy keret' •!. hirdetések térmérték szerit.* e; . centim. után 6 fill. — állandó hirdete iektél ár kedve :ín T. Olvasóinkhoz! Az uj esztendő alkalmából tiszteletteljesen üdvözöljük olvasóinkat. Az évforduló lapunk történetében is uj határkövet jelent ugyan, mert a „Zemplén“ mai számával harminckettedik uj évfolyamnak uj évnegyedébe lép, de az uj évfolyam és uj évnegyed reánk nézve csak egy naptári dátum, semmi egyéb. ‘ A Zemplén ma is az, a mi volt és holnap is az lesz, a mi ma. Hűséges követője annak a politikának, mely 1867-ben visszaadta Magyarországnak a békét és megvetette alapját a további fejlődés biztos munkájának. A legtisztább magyar érzés fogja vezetni ezután is toliunkat és tudatában annak, hogy a mag>av nyelv határa vármegyénk területén szűkebb a vármegyének határainál, részt kiván és részt fog venni a Zemplén ezután is abban a hazafias munkában, mely féltékenyen őrzi a magyar nyelv határait, sőt a szeretet és az igazság fegyvereivel vissza akarja dvni Ónnak ősi határait. A szabadelvű ség jelszavát nem megtévesztő decoratiónak illesztjük lapunk homlokára, hanem azért, mert hívei vagyunk a haladásnak és a haladást szabadelvü- ség nélkül még elképzelni sem tudjuk. Vármegyénk közéletét ezután is éles szemmel kívánjuk kisérni, de megfigyeléseink ezután is csak a tárgyilagos bírálat keretében fognak megnyilvánulni. Röviden: azon a megbízhatónak tapasztalt utón akarunk haÁ ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Két levél. Irta: Mok Ferencné. (Folytatás ós vége.) Hozzád simultam. Széles válhidon oly jó volt pihentetnem fejemet. Térdedre vontál ő nyíltan, becsületesen szemembe nézve, egy kis történetet mondottál: — Kis leányom ! Tudod mi a különbség a nyári zivatar és a téli orkán között? így vagyok én is az első s mostani szerelmemmel. Volt egy leány, évek előtt, ki le tudta bilincselni érdeklődésemet, ki szunyádé szivembe az érzelmek egész skáláját tudta varázsolni. Lelki szerelenmel vonzódtunk egymáshoz, becsülés, bizalom volt alapja érzelmünknek. S midőn csókunk édesítették lelki frigyünket, még akkor sem tudtam meg, hogy mi az igazi, nemes szenvedély. A sors nem akarta, hogy egymásé legyünk, békén váltunk, hát el egymástól. Sem neheztelés, sem tragikus jelenetek nem keserítették el az elA/f nun rl ti i n Ír Ír A4 í A V-\ r> nA 1 akik reális, érzékkel fel tudták fogni az akadályok ezreit, melyek ez öróladni ezután is, a melyen eddig is jártunk. Lehet, hogy sokan vannak, a kik más fegyverekben gyönyörködnek, másféle harcot keresnek az újságok hasábjain. Személyeskedő, izgató dolgokat, látványos érdekharcokat és más szecessziós csemegéket. Sajnáljuk, de ilyesmikkel ez után sem fogunk szolgálni. Akik eddig bíztak a Zemplénben, kérjük tartsák meg bizalmukat számunkra továbbra i& Elbúcsúztunk az ó-évtől és ime uj-évnek napja ragyog fölöttünk. Első szavunk, első fohászkodásunk az ég felé száll az uj év hajnalán, hogy Istentől áldást, szerencsét kérjünk az uj esztendőre. Felbuzdult hittel, reménynyel esedezünk, hogy a kegyelmek Istene adja szent áldását a hazára s abban édes mindnyájunkra, hogy áldja meg a magyar nemzetet, hogy történeti hivatásával vezesse az erkölcsi és nemzeti tökéletesedés utján, védje meg ellenségeitől, szentelje meg reménykedéseit, tegye foganatossá munkálkodását. Az uj év — a nagy Sphinx! — Azaz, hogy uj év voltaképen kös egyesülés elé gördültek. Mi nem küzdöttünk az akadályok ellen, csöndesen kikerültük ezeket s ezzel elkerültük egymást. Ez volt az első szerelmem. Egy lanyha, szelíd, csöndes érzelem, olyan volt ez, mint a hold fénye, mely melegség nélkül, sápadt fónynyel nehány évemet bearanyozta. De most tudom, hogy van egy más szerelem is. Olyan, mint a forró nap, mely hevit, éget s boldogít, éltet. Ez az igazi szerelem. Ezzel az érzéssel vonzódom hozzád Elzám s ez az érzés nem fog megválni tőlem soha. Egymáséi vagyunk. Jóságos szemedben hűség, tiszta lelkedben erősség és bizalom van. A mátkám vagy. Senki, soha, semmi körülmények között el nem választhat tőled! Minő nemes láng gyuladt ki sötét szemedben, minő ünnepies, komoly volt szép arcod s minő gyöngéd a kezed simogatása s hangod zenéje. De nagyon szerettelek! Hideg volt azon a téli éjszakán, de mi nem éreztük ezt. Ifjú szivünkben tiszta, nemes szenvedély égett, nem gondoltunk a külvilággal. Hízelegve tettem össze kezeimet: _Ról.j I tol ina or7 nlq»7olrfif1;íg attól a leánytól ? Soha, még álmaidban swn kisért az emléke? Nem őrnincs is. Hiszen nem az idő megy, csak mi megyünk, haladunk a vég felé. Egy nagy fallácia! Olyan, minőt a vonaton utazva tapasztal az ember: a vonat, melyen ül mozdulatlan, s mégis úgy látszik, mintha menne, ha mellette egy másik vonat surran el. Hisz az embert minden csalija, még a saját szava és ép érzéke is. Uj év napján a múltak emlékei ölelkeznek a jövő reménységeivel. A nemzeti nagy munka folyik tovább, erőt merítve, tanulságot vonva a múltból, biztató reménynyel, hogy a közeledő tavasz, a nemzeti aspirációkat, reménykedéseket is virággá fakasztja. Az évnek fordulóján ezért vesz erőt a lelkeken az emlékezés, s ezért köszöntjük bizalommal az uj év hajnalát. „Küzdve küzdj ember! és . bízva bízzálmint a költő mondja. Általában véve egyike a legérdekesebb ünnepeknek az uj év első napja; majdunem olyan jelentőségteljes, mint a karácsony. Igaz, hogy a hit, remény és szeretet jegyében is születik. Amaz a vallás révén hatja meg az embert, ez pedig az élet reális prózájához vezeti. Önkénytelenül visszapillant a lefolyt év eseményeire, átgondolja vagyoni helyzetét, tervekről elmélkedik a jövőre s valami ujhodás, javulás utáni vágy lepi meg. Annyi tény és igaz, hogy az uj évet igyekszik mindenki jól kezdeni! Emberi szokás, s nagyon jó szokás nemcsak, de sőt szép zöd leveleit, arcképét! — Jóízűen nevettél. — Kis bohóm 1 Te nem ismered a férfi szivet. Midőn téged tartlak karjaimban, hogy tudnék ő reá, az eltemetett álomképre gondolni. S midőn téged szeretlek, hogy írhatnék máshoz szerelmes szavakat. Nincs abból a múltból már semmi a lelkemben. Tied vagyok egyedül leánykám ! — Hiszek neked Béla! Bizom őszinteségedben. S most nyugodt boldogsággal gondolok jövendőnkre. Leültél mellém a fatörzsre. Öledbe hajtottam fejem és te hosszú órákon át meséltél nekem múltadról, ifjúságodról, kiszínezted jövőnket a szerelem bűbájos nyelvén. S én hallgattalak ; rajongó imádattal néztem nyílt szemeidbe, őszinte arcodba. Nagyon boldog voltam. S azóta sem voltam ilyen boldog soha . . . Éjféltájt a vadászok, kik keresésünkre indultak, megtaláltak bennünket. Órömriadallal körülfogtak s csodálkozva kérdezték, nem féltem-e a rengeteg erdőben ennyi ideig lenni? Mosolyogva néztem az égő fahasábokra maid a te cznmpirlho PV a mosoly volt a feleletem. — ó mellette nem félek senkiés keresztényi folyó, hogy egy ' kezdetén jót ki ajl uj esztendő ( .ugyan j: örömmel köszöt hu Elinti rólunk a megpróbáltatások súlyos, köde és kisütne re ink a megelégedés, jólét az isten irgalmasság jóltevö, bori'' a.-pja. Mert nehéz az lök járása 1 zánk felett; nehéz próba előtt* áll hazánk és nemzetünk. És fájdalom, e cha is csak esüggeieg szárnya integet felénk. Foszlik Magyar- ország ékes kei .ssan-lassan silány kopársá; v . \ ezrei — nem! immár milliói keresik a boldo ulást egy más, idegen földön. Nem mint honfoglalók hóditó karddal, kelevéz és büszke parancsszóval készülnek uj hazát szerezni, miként valaha Árpád hadverő népe. Oh nem! Egyenkint menekülnek, csellengnek, futva, ét ten, koldusán, mintha Bathu Ián tai rmorká! űznék őket el é pusztulás jelöli egykori érdemö ’ okát. Az ősök drága . éré által meg szentelt földön, mely apáik radványait hűen rzi, nines többé maradásuk. Itthon pedig ádáz testvérharc, vise u más üt. fe' makacs fejét, megmérgezve a népnek lelkét, ; segrontva jövőjét, egész életre upvét Pedig, ha úgy most nagy felac ill a nemzet. A honme x mzetet boldogító alkotás egész sora várja életre nsat életbe léptetését. A magyar államiságnak tői, semmitől. 0 jó, erős és hű, megvéd mindentől. Midőn a kissé fagyos utón visszamentünk, bús mosolylyal néztem visz- sza arra a helyre, ahol a boldogságomat megtaláltam. Nem akartam azt a mély sóhajt meghallani, mely az erdő mélyéből, ezer, láthatatlan tündér kis szivéből követett engem arra az útra, melyen veled elindultam, hogy boldogságomat megőrizzem, óvjam, védjem , . . Leírtam annak a decemberi erdei találkozásnak édes emlékeit. Őrizd e sorokat Bélám, hogy lássad, menynyire szent, igaz és őszinte volt hozzád való érzelmem, ha a kétely néha bántana téged, vagy az emberek ármánya el akarná fordítani szivedet én tőlem. Szeress, maradj az enyém! Elzád.u II. Ancona, 1903. szept. hó. Kedves Barátnőm ! Együtt sétáltunk tegnap a tengerparton. A hullámok a partot ver- desték, a viz színe fölött éles vilyo- gással sirályok röpködtek, messziről hajók árbocai fehérlettek. Az ég tiszta, halványkék volt, s a levegő üde. '' irójg, némán néztünk a nyílt >or u. A te szelíd szemedben báni«pnnk mal wtftwa 6 el«lal.
