Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)

1902-07-19 / 71. szám

Sátoralj a-Ujhely, 1902. julius 19.

71. (2211.) Harmincharmadik évfolyam.

Megjelen minden második napon

kedd, csütörtök és szombat este.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: SAtoralja-Ujb.ely, főtér 9. szám.

Kéziratokat nem adunk vissza.

Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttériben minden garmond sor 30 fill.

POLITIKAI HÍRLAP.

ifj. Meczner Gyula Biró Pál dr. Hám Sándor

főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs.

Előfizetési ára:

Egész évre 12 korona, félévre 6 kor- negyedévre 3 kor.

Egyes szám ára 8 fillér.—

Hirdetési dij:

Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény.

fi Kúria ítélete.

— julius 19.

A sátoraljaújhelyi petició elutasításáról szóló Ítéletet a magyar királyi Kúria I. választási tanácsa tegnapelőtt átküldte már a képviselőház elnökségéhez.

Az Ítéletet és annak kimentő, részletes indokolását lapunk mai száma teljes terjedelemben közli.

Az ítélet előtt meghajtja zászlaját az igazságos közvélemény és a „consummatum est“ békét hintő áradatával vonja körül legfelsőbb bíróságának bölcs döntését.

Az Ítélet egy féktelen és hónapok óta dúló politikai és társadalmi háború egyik küzdő felének nyújtja a megérdemelt jutalom pálmáját. Bármelyik fél hull el a porondon, ily elkeseredett küzdelem után a győztes méltán megérdemelt elégtételérzettel fogadhatja az igazságérzet koszorúját.

Mert a legfelsőbb birói polcon a politikai szenvedélyesség áradatán felül: körültekintő, bölcs, higgadt, tárgyilagos birói testület a legnagyobb részletességgel kiterjedt vizsgálat adatai után döntött az igazság jegyében.

Az Ítéletet kisérő indokolás a védelem tiszta judiciumának álláspontját igazolja. Mert mindazon adatokat, amelyeket a kérvényezők által támasztott zűrzavar tisztázására a védelem felhasznált és harcba vitt, a Kúria az elutasításnak indokolásában mintegy teljes terjedelmével elfogadta.

Mi is számtalanszor megírtuk mindazt, amiért a Kúria a választás megsemmisítésére nem találhatott semmi alapot, megirtuk számtalanszor, hogy a fantáziára és légvárakra épitett hajszát el fogja buktatni a Kúria tiszta tekintete, amely ime bevilágít a káoszba és megmondja, hogy milyen a kérvény alapja és milyen indokolt volt ezzel szemben a védelem objektiv álláspontja.

Ezek után most ami szerepünk háttérbe szorul. Szól az Ítélet. A legfelsőbb bíróságnak igazságot kutató szava.

Legfeljebb csak annyi szerepünk van még, hogy az Ítélet közlése után teremtett azt a hirt, amely a hangulat mesterséges feltámasztása kedvéért újságolja, hogy ezt az Ítéletet a Kúria tanácsa csak 1 szótöbbséggel hozta meg, mint oktalan, légből kapott koholmányt leleplezzük.

A Kúria tanácsában a magyar biróság világra hires tagjainak leg- kiválóbbjai ülnek, akiknek esküjük van a birói tanács titkainak megőrzésére. Ilyes hir tehát onnan pozitiv bizonyossággal ki nem szivároghatott. Tehát csak szenzációra éhes vágyak támaszthatnak olyan hirt, amely lehetetlen, hogy biztos tudomáson alapulhasson. Ám akik mégis koholtak ilyen hirt, azoknak taktikus hatásvadászatát most kigunyolja az Ítélet teljes szövege, amelynek egyöntetűségéből és határozottságából, világos tiszta szemmel tekintve, a legegy- öntetübb tanácsi döntés világlik.

Íme az Ítélet:

*

552. szám/cur. bír. 902.

Az 1899. XV. te. 1. $-a alapján Csapó Lajos Waller Aladár, Gyurkovics Géza, Ocskay László, Havas Bertalan, Móré Dániel, Vaszilv József, Rein István, F'renkel Antal, Sütő József, Majoros András, dr. Fried Lajos és Schön József sátoraljaújhelyi lakos kérvényezőknek, Dókus Ernő országgyűlési képviselő budapesti, id. Meczner Gyula választási és Miklóssy István küldött- ségi elnök, sátoraljaújhelyi lakos pa- naszlottak ellen, a sátoraljaújhelyi választókerületben 1901. évi október hó 2-án megtartott országgyűlési képviselőválasztás érvénytelenítése iránt

1901. október 31-én 109 cur. bir. sz. a. indított, 1902. évi január 24. és 25-ón a nevezett kérvényezőkkel és panaszlottakkal, valamint a választás védelmére jelentkezettekkel s az eljárásba befolyni kivánó Kazinczy Andor alsó-regmeczi, Gazdagb Gyula lad- móczi, Szegbő Benjámin zempléni, Matyaczkó György velejtei, Felber- baum Miksa kisztei, Szakácsy Vince gereselyi, Stefáncsik József bodzás- ujlaki, Rhédey Zoltán bodzás-ujlaki és Goldstein Sámuel mikóházai lakos választókkal tárgyalt kérvény ügyében e tárgyalás, valamint az 1902. január 25-én 79/cur. bir. végzéssel elrendelt bizonyítási eljárás adatai s e felek

1902, junius 23, 24, 25, 26, 27. és 28-án megtartott folytatólagos tárgyalás összeredmónyónek alapul vételével, 1902. junius 30 án tartott ülésében, következően

ítélt:

A kérvény elutasittatik és kérvényezők Dókus Ernő részére 1600, id, Meczner Gyula részére 1000, Miklóssy István részére 158, végre Kazinczy Andor és társai választásvédők részére 2368 korona 80 fillér költségnek 15 nap alatt megfizetésére végrehajtás terhe mellett, egyetemlegesen kötelez- tetnek; dr. Fried Lajos ügyvéd költsége kérvényezők ellenében 4150, és dr. Thuránszky Zoltán ügyvédé Kazinczy Andor és társai ellenében 2368 k. 80 f.-ben megállapittatik, az eljárási költségek előleges fedezésére letett 3000 K.-ból, eddig a kérvényezőket terhelő költségekre kiutalványozott, összesen 1393 K. 15 f. levonása után fennmaradt 1606 K. 85 f. kérvényezők részére meghatalmazottjuk kezeihez visszaadatik, miről külön tétetik intézkedés.

Ez ítélet hiteles kiadványa a kóp- viselőház elnökének átküldetik s a felek meghatalmazottjai részére ki- adatik.

Indokok:

A folytatólagos tárgyaláson határozottan és világosan kijelentették a kérvényezők, hogy kérvényüket az abban érvénytelenségi tényekül felhozottak közül, a többieknek elejtésével csupán azokra tartja fenn, melyekre az 1902. január 25-én 79/cur. bir. sz. a. kelt végzéssel a bizonyítási eljárás elrendeltetett; következósképen a megtámadott választást az 1899. XV. t. c. 3. §. 16. pontjában megjelölt érvénytelenségi ok alapján kérik érvénytelennek kimondani.

Ennek folytán megbirálás és eldöntés tárgyát a következő tényekre alapított érvénytelenségi ok fenn, vagy fenn nem forgása képezi:

I. hogy a katónazárvonalak a kérvényhez C. alatt mellékelt vázrajzon kitüntetett helyeken állíttatván fel, és módosíttatván, illetőleg megváltoztattatván, ezáltal a Buza-párti választóknak a vadászkürt szállodában levő tanyájukra való bevonulása, vagy a szavazóbelyiségekkel való közlekedése megnebezittetett és megakadályoztatott ;

II. hogy a Buza-párt tanyája előtt a járdán, az utca hosszában, egy katona-zárvonal volt felállítva, mely valamint a többi katona-zárvo- nalak által meggátoltatott a Buza- párt abban, hogy a választók részére szükséges élelmi szerekkel való ellátásról, d. u. 3 óráig, mikor már azoknak bevitele megengedtetett, gondoskodhassál Az étel és víz hiánya miatt sok választó kiszökött a tanyáról, s ennek kerítésénél a Dókus-párti kortesek étellel, itallal és pénzzel csalogatták őket:

III. hogy id. Meczner Gyula választási elnök rendeleténél fogva, a Buza-párti mozgó bizalmi férfiak, csak az első szavazóhelyiség előtt elvonuló utcának nyugoti oldalán járhattak ; a Dókus-párti mozgó bizalmi férfiak ellenben bárhol szabadon tartózkodhattak és közlekedhettek;

IV. hogy id. Meczner Gyula választási elnök a választás napján a Buza-párti választók kocsijait személyesen feltartóztatta, azokat a Dókus- párt Vörös Ökörben levő tanyájára behúzta, a Buza-párti választók toll- jelvényeit sajátkezüleg letépte, és Dókus-párti tölljelvényekkel helyettesítette, — és

V. hogy a Dókus-párti tanyán, a Vörös Ökörben, az oda beterelt és bezárt Buza-párti választók, kik közül egyizben 4 onnan ki is menekült a célból, hogy kibocsáttassanak, a kaput döngették; erről választási elnöknek jelentés tétetett, ez azonban semmi intézkedést nem tett.

Ezekre vonatkozóan annak megjegyzésével, hogy a kérvényekre nézve tett állításait a választásvédők valamennyié az első tárgyalás alkalmával tagadásba vette, s épen azért rendeltetett el a bizonyítási eljárás, a bizonyítási eljárás eredménye, s a feleknek erre tett nyilatkozatai alapján, a következő tényállások állapíthatók meg; és pedig

az I. pontra:

A katona-zárvonalak, Benárd Jenő bonvédőrnagy kirendelt karhatalmi parancsnok és Bartbos István honvédszázados, egyik szakasz parancsnok tanuknak 28. és 244. n. sz. alatti vallomása szerini a választás napján délelőtt 9—Vs 10 órakor azokon a helyeken állíttattak fel, hol azok felállítása az 1901. október 1-én a közigazgatási hatóság közegei, s a katonaság vezénylő tisztjei meghal- gatása mellett a választási elnök által megállapított, s a 79/cur. bir.

2

1902. sz. tárgyalási jegyzőkönyvbö. 18. alatt csatolt hirdetményben, vala mint a 9. n. sz. alatti szakértői szemle jegyzőkönyvhöz mellékelve levő, s a felek részéről helyesnek elfogadott mérnöki várrajzon megjelöltettek azzal az eltéréssel, hogy a mérnöki várrajzon VI. alatt feltüntetett Petőfi- utca Wekerle-téri katona zárvonal fel nem állíttatott,

Ennek ellenében számos a 9/11. n. alatti vázrajzon megnevezett tanú vallja, hogy a fentebb megjelölt s a 9/1. n. sz. alatt levő mérnöki vázrajzon kitüntetett katona-zárvonalakon felül több, a 9/II. n. sz. alatt levő mérnöki vázrajzon e) f), lovassági kereszt ; g) r) lovassági hossz; d), e), j), i), 1), m), p), és s) gyalogsági kereszt és b), g), k), 11), 0) gyalogsági katona-zárvonalak is voltak felállítva. Hogy e katona-zárvonalak egy időben nem állottak fenn bizonyos abból, hogy Benárd őrnagy vallomása szerint a választásnál alkalmazott karhatalom 102 honvéd gyalogosból és 65 huszárból állott, e létszámból pedig annyi katona-zárvonal, mint a 9/II. alatti vázrajzon kitüntetve van, fel nem állítható, különösen ha tekintetbe vétetik, hogy Komáromi József cs. és kir. huszárkapitány s a lovasság parancsnokának 243. n. sz. tanú vallomása szerint a lovasság kordont sehol sem képezett, hanem járőr szolgálatot teljesített. A 9/II. alatti vázrajzon kitüntetett katona- zárvonalak tehát csak úgy állhatták fenn, hogy az eredetileg tervezett és felállított zárvonalak helyei a választás tartama alatt megváltoztak. Benárd őrnagy, Bartbos István százados, Mitelle Gyula bonvédőrmester, (19. n. sz.) Zsibovics Bertalan (20.n. sz.) és több tanú vallomása szerint a délelőtt folyamán (Benárd szerint fél 11—11 óra tájban, Zsibovics szerint 10 óra körül) a Wekerle-tér déli kijáratánál, a Petőfi-utca és Szóchenyí- tér sarkán levő Rieder-féle ház s a Korona-utca s Wekerle-tér sarkán levő Kellner-féle ház közt a téren keresztben 1 vagy IV2 órán át szintén katonaság állott, Benárd és Bar- thos vallomása szerint a megyeház udvarán készenlétbe levő gyalogszakasznak oda vezénylésével, Mitelle és Zsibovics vallomása szerint pedig a Zinner-féle háznál a téren át keresztben fennállott katona-zárvonalak oda tolásával, illetőleg áthelyezésével

— dr. Hunyor Sándor, Scholtz István honvédhadnagy, Szemes Péter és dr. Bánóczy Kálmán tanuk 61, 65, 101. és 165. n. sz. alatt felvett vallomásaikban azt adják elő, hogy a Szé- cbenyi-téren a Weinberger és Kis örökösök háza közt a téren keresztül szintén állott katonaság, de dr. Hunyor azt, hogy mennyi időn át, ? nem tudja, délelőtt és délután is látta. Scholtz az óttállás idejét legfeljebb egy óra tartamára teszi, hogy mikor állottak oda,? nem tudja; Szemes d. e. 10 órakor mondja, hogy őt, az időközben meghalt Hacskajló Györgyöt és Mihályfi Józsefet a katona-zárvonal végén állott csendőrök nem akarták átbocsátani, mire Mihályfi József 25. n. sz. alatti vallomásában nem emlékszik; és dr. Bánóczy déltájban úgy látta, hogy állott a katonaság.

— Végre: Benárd Jenő őrnagy és Barthos István százados tanú vallomásukban az is előadják, hogy id. Meczner Gyula választási elnöktől, a

Lapunk mai ix&wa 8 oldal.