Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)

1902-07-10 / 67. szám

2. oldal. ZEMPLÉN. Julius 10. Nyilatkozat. Tegnap este újságírói mivoltom- ban egy kvalifikálhatatlanul durva in­zultus ért. Egy Landesmann Miksa nevű egyén, a Felsőmagyarországi Hír­lap cimü újság kiadótulajdonosa, kiről egyik krónikámban megírtam, hogy a hírlapíró névnek lopott fényében csil­logtatta szárnyait, — nyílt utcán fel­tartóztatott a következő szavakkal: »Ha maga engemet még egyszer ki fogja figurázni az újságba, fel fogok magát pofozni. Akaszsza fel magát ...» Mivel ízlésem tiltotta, hogy nyílt utcán botrányt csináljak, s a támadó modorához méltó inzultussal szem­ben azonnal vastagon vegyek elégtételt magamnak, és mivel ez egyéntől lovagias utón nem szokás elégtételt kérni, a bíróságnál fogom azt megkeresni. Németh Pál, a Zemplén belsödolgozótársa. A kimutatás szerint Szabolcs- és Zemplén megyében levő 59 és az Abauj megyei két hitelszövetkezet köte­lékében összeben 12438 tag van, kik 22389 darab üzletrészszel bírnak, — 1.109,150 kor. értékben, melyből tény­leg befizettetett 471,616 kor. — Váltók alapján kihelyeztek 1.061,626 kor. 77 fillért; kötvények alapján 1.019,048 kor. 81 fill. Takarékbetét számlán 1.010,762 kor. 60 fillért kezeltek. — Központi hitel címen 840,812 kor. 60 fillért vet­tek igénybe. Központnál betétképen 97,489 kor. 0G fillért helyeztek el. Át­meneti kamatok az: 1902. évre átvittek 30038 kor. 57 fill. Tiszta jövedelem, mint nyeremény 33,047 kor. 01 fill, volt. — Beszámolóját így fejezi be: Méltóságos elnök ur! Tisztelt közgyű­lés ! A legnagyobb magyar, gróf Szé­chényi István azt mondotta: >Ha az örömök minden iskolái tárva állanak előttünk már, férfi korunkban szivösz- töneinket semmi sem töltheti be, mint hazánk, vagy ha ez nincs, az emberi­ség hasznára és holdogságára czélzó munkálkodásaink 1« (Felolvasások.) A titkár jelentése után Iványi B. Károly nagy-kázméri r. k. plébános előadást tart. A szövetkezek szere­péről a borértékesítés terén. — Fele­barátait komoly munkára, a közért való munkálkodásra hívja fel. A felebaráti szereteten alapul — úgymond — a szövetkezés. Rámutat a jelenlegi bor­mizériákra és azt mondja hogy boraink jó hírnevét csak úgy lehet ismét helyreállítani, ha a borhamisítást nem kihágásnak, hanem bűntettnek minő­sitik. Ahhoz nem lévén remény, bor- értékesitő pinczeszövetkezetek létesíté­sét ajánlja. Magyarországon néhány év múlva szőllők túltermelése várható, mivel a bor árának csökkenése jár, mi első sorban a kis szőllősgazdákat súj­taná. — Behatóan foglalkozik ezen szövetkezetek szeivezési módjával. Sze­rinte a vidéki szövetkezetekkel kapcso­latban egy országos központi borérté- kesitő szövetkezet szervezése volna ajánlatos és ezek együttesen értékesí­tenék a tiszta, hamisittatlan borokat. E kérdéshez hozzászólottak még Szabó Ferencz dr. sárospataki jog­tanár és Káger József bodókőváraljai plébános. Ezután Gönczy István pazonyi ev. ref. lelkész tartja lendületes, haza­fias ihlettel áthatott előadását: A szö­vetkezetek hivatásáról, tekintettel a kivándorlásra. Felolvasásában az amerikai kiván­dorlással, főleg mint anyagi kérdéssel foglalkozik. Tagadja, hogy meggazda­godási kalandvágy ragadta volna ha­talmába népünket. A szövetkezeti esz­me szolgálatában álló népképviselőknek — úgymond — fel kell világosítani a népet, hogy itthon, ha nenezebb is a megélhetés: de biztosabb. A nép vál- laira rótt terheket, melyek az idegen uralom idején kisebbek voltak, na­gyoknak mondja, de másrészt kijelenti, hogy munka nélkül sehol sincs meg­élhetés, az ország terheit mindnyájunk­nak viselni kell; a szabadság és önál­lóság mindig nagyobb teherrel és küz­delemmel jár, mint a jog és önállás nélküli szolgaság! De nemcsak ezt kell hirdetnünk. Oktatnunk kell a népet a föld jövedelmének növelésére, a föld szeretetére és szorgalomra. (Úgy van 1 Úgy van! Éljen.) Azonban minden baj­nak kutforrását leginkább a szövetke­zés hiányában látja. A szövetkezés erejét példákkal illusztrálja és azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy a szövetkezés által »a kivándorlás ára­datába egy oly hatalmas sziklát gör­dítünk, amely — ha nem is zárja el teljesen annak folyását, de bizton hi­szem, hogy fenyegető hullámai meg­törnek rajta.« Végül Perczel Ferenc, a m. me­zőgazdák szövetkezetének vezérigazga­tója kimerítő előadást tartott a mező- gazdasági szözetkezetek céljáról. Mindezekhez Mailáth gróf elnök felvilágosító megjegyzéseket és magya­rázatokat tett és egy-két indítvány tár gyalása után a népes gyűlés déli 1 órakor véget is ért. (A lakoma). A gyűlés után 1 órakor a Nye­sés nyári terrasszán ebédhez ült a mintegy 120 főből álló társaság. Az asztalfőn foglaltak helyet Mailáth József gróf körül Kazy József kor­mánybiztos, Geöcze Sarolta írónő, Palavicini Ede őrgróf, Forgách László gróf, Sennyey Miklós és Béla bárók, Mezőssy Béla függetlenségi és 48-as párti orsz. képviselő, Schell Ferenc báró, Nemthy József a Zemplénme- gyei Gazdasági alelnöke, Farkas Ró­bert dr., Révy Géza Viktor, Bencsik István főszolgabíró stb. A második fogás után Mailáth József gróf felköszöntötte Darányi földmivelésügyi minisztert, Károlyi Sándor grófot és a mai alkalom vendé­geit. Ezután Bodnár Gáspár a „Ma­gyar Földmivelő“ szerkesztője mon­dott köszöntőt Mailáth grófra, Páricsy József Geöcze Saroltát éltette egy igen poétikus szép toszttal. Nagy figyelmet keltett. Mezőssy Béla függetlenségi és 48-as párti képviselő beszéde, aki lendületes tartalmas és költői hason­latokban gazdag köszöntőjét azzal kezdte, hogy igaza van Mailáth gróf­nak, amikor azt mondta, hogy nálunk az emberek nem szeretnek gondol­kodni. Fájdalom szomorú igazság, hogy nálunk ezért is nincs közélet, hanem igenis van pártélet, amelyet a szenvedélyesség vezet és elhatol oda is, ahol a társadalmi korlátokat köny- nyü szerrel rombolhatja. És ez a pártélet azután minden figyelmet, min­den erőt a fővárosba összpontosít. Ezért Magyarországon a főváros minden, a vidék pedig semmi. Ebben is ki­csúcsosodik a magyar alkotmány és a centralizáció rettenetes küzdelme. Á szövetkezeti eszme azonban hivatva van a közéletet megjavítani és én ez eszme erősségében látom a jövőt. A szövetkezés, mint a harmat akkor is áldást hint, amikor senki sem látja. Ez ethikai erőssége is bátran elviselheti a feléje irányított leckéket. Különben is a szövetkezetről felhangzó erkölcsi prédikációnak anyagi önző a for­rása, ne törődjünk vele. Vezérré teszi az érdemes embereket a közvé­lemény. Épp igy tette a szövetkezeti eszme vezérré Mailáth József grófot, akire a mai alkalommal én is poha­ramat ürítem, kívánva működésére ki­tartást, erőt és boldogulást. (Éljenzés.) Többen felszólaltak még. Zsindely István sárospataki tanár Mailáth gróf theoretikus működését méltatta. Ér­dekesnél érdekesebb pohárköszöntő­ket hallottunk. A legutolsó Palavicini Ede őrgrófé volt, aki a német csá­szár aacheni beszédére hivatkozva modta, hogy II. Vilmos a kereszt védelme alá helyezte népét. A Bod­rogköz társadalma — úgymond — örvendetesen tapasztalja, már régen egybe forrott e szent jelben. A fe­lekezetek lelkészeit éltette. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. )( A közigazgatási bizottság ma tartott ülésének napirendjén előfordult közérdekű tárgyakról lapunk jövő szá­mában referálunk. )( Hivatalvizsgálat. Hadik Béla gróf főispán e hó 8-án váratlanul je­lent meg Homonnán titkára kíséreté­ben és legott hoz?á fogott a a szol- gabirói hivatal ügyvitelének megvizs­gálásához, mely a pénzkezelésre is kiterjedt. A vizsgálat két napig tartott. )( Hat heti szabadság. Dongó Gy. Géza vármegyei főszámvevőnek, ki az 1878-tól kezdődött vármegyei szolgá­lata alatt máig mindössze is csak két heti szabadságot élvezett, e hó 12-től számítandó hat heti szabadságot adott az alispán. A szabadság főorvosi bizo­nyítvány alapján, főispánunk hozzájá­rulásával és a közgyűlés utólagos jó­váhagyása reményében adatott. — Fő­számvevő távolléte alatt a hivatal veze­tésével Semsey Sándor első alszámvevő bízatott meg. )( A vármegyei pótadók és útadók kintlevőségei együttvéve 142,071 K. 53 f.-nyi összegre rúgtak a f. évi jún. hó 30-án, amikor pótadókban 73,723 K. 59 f, útadókban pedig 68,347 K. 94 f volt a felszaporodott hátrálék. Legnagyobb hátrálék (27,197 K. 19 f.) van Sátoraljaújhelynél, ami, hogy a jelentés szavait idézzük, arra vall, hogy itt az adóügyi igazgatás vezető nélkül magára van hagyva és a hátrálékok be­hajtása körűi lanyha az érdeklődés, — legkisebb (357 K. 16 f.) a szinnai járás­ban. Dicséret illeti a nagymihályi és a varannai járásokat, mert onnan a községek törv. hatósági utadóhátrálé- kaikat nemcsak hogy az utolsó fillérig befizették, de már szépen törlesztettek 1902. évi törv. hatósági utadójokra is. )( Hitelesitö-hivatal. A nagymi­hályi 101. számú mérték- és hordóhite- lesitő hivatalnak 16 éven át volt veze­tője, Herczik József, elhalálozván, e hó 9-én özvegyét, Herczik Józsefnét bízta meg szóban levő hivatal ideiglenes vezetésével Dókus Gyula vm. főjegyző, mint a hivatalosan távollevő alispán helyettese. Egyben intézkedett, hogy a 101. számú hivatalban a járási fő­szolgabíró, illetve a helyhatóság felügye­lete alatt további fennakadás nélkül folyhasson a hitelesítés. A hitelesítői állás végleges betöltéséről f. évi szep­temberi közgyűlése alkalmából fog gondoskodni a törvényhatóság. )( Körjegyző-választás Ma reg­gel választották meg Barthos József főszolgabíró elnöklete alatt az ujhely- vidéki körjegyzőt, a községi választók élénk érdeklődése mellett. Pályáztak négyen : Haraszthy Vince, Klein Vil­mos, Horvát Ármin és Nagy Albert. A négy pályázó közül közfelkiáltással Nagy Albertet, az eddig helyettes kör­jegyzőt választották meg. — Választás után lakoma volt a »Magyar Király« vendéglőben. )( Kivételes nősiilós megengedé­séért folyamodtak a ma tartott közig, bizottsághoz : Kolyeszár György tech- nai, Gajdos Mihály vajtóczi, Kaufman Gerzson tót-kajnyai, Slivka János m.-jcsztrebi, Klopcsik Károly szendrői, ifj. Sztaskovits János ezéki, ifj. Szűcs János alsóbereczki, Kovács András lá- czai, Humenyik György lasztoméri, Zboray Mátyás Ferenc budapesti, Zu­ber Fulöp bukóczi, Pavolkó János gig- lóczi, Bacsocsin István orosz-kajnyai és Hirják Kovács János barkói had­köteles egyenek. Folyamodásaikat pár­toló véleménynyel terjesztették fel a honvédelmi kir. miniszterhez. HÍREK. Megtámadott újságíró. Sátoraljaújhely, jul. 10 Tegnap este Sátoraljaújhely egyik legélénkebb utcáján csendben lefolyó botrány történt és csak a megtámadott újságíró jóizlésének köszönhető, hogy hangos utcai botránynyá nem fejlődött. Németh Pál joghallgató, lapunk belső dolgozótársa békés csendben ha­ladt a Kazinczy-utczán, amint Rein István cukrász boltjából egy alak a sötét­ben előbbre jön és munkatársunkat a következő szavakkal inzultálja : „Ha maga engemet még egyszer ki fogja figurázni az újságba, fel fogok magát pofozni. Akaszsza fel magát. . . .“ A támadó alakban Németh Pál felösmerte Landesmann Miksát a Felsőmagyarországi Hírlap cimü újság kiadótulajdonosát és egyik vezérét. A botrány éppenséggel meg nem lep benünket. Elsopánkodhatnánk azon, hogy ime a sajtó egy szerény munkása éppen arról a részről támadtatott meg, ahol legalább a sajtószabadságot kel­lene ép tisztaságában megbecsülni. De ha tekintjük azt, mily méltatlanul bitorol a támadó fél minden kapcso­latot, amely a magyar újságírással összeköttetésbe hozhatná, úgy egyéni jóérzéknek, mint műveltségnek fogya­tékosságai miatt, bizony épenséggel meg nem lepett a támadás e durva és kvalifikálhatatlan módja. Egyébként lapunk munkatársa ez ügyben a következő nyilatkozatot közli: jgggjF* Felkérjük t. előfizető­inket és mindazokat, kik az elő­fizetéssel hátrálékban vannak, hogy úgy a hátrálékos összege­ket, valamint az uj előfizetést a már küldött utalványon bekül­deni méltóztassanak. A kiadóhivataL — A rankfűredi mulatság. Rank fürdőben igen szép műsorral hang­versenyt rendeznek e hó 20-ikán. A hangverseny műsora a következő: 1. „Monológ“, előadja Kardos Jenő ur. 2. „Klasszikus dalok“, előadja Sző- nyey Ilona őrhölgy. 3. „A harmadik út. Dramolet 1 felv. Szereplők : Ranky Rertalan ur, Kardos Jenő ur, Tahy Pál ur, dr. Stephány Nándor ur, Csák Kornuska úrhölgy, Ranky Bertalanná úrhölgy. 4. „Víg magánjelenet“, elő­adja dr. Stephány Nándorné. 5. „Ma­gyar népdalok“, cigányzene-kiséret mellett énekli Mattyasovszky Sárika úrhölgy. 6. „Zongoraszám“, előadja dr. Psépy Tihamér. 7. „Szavalat“, Mattyasovszky Kálmán úrtól. 8. „A komédiásnő“. Vígjáték 1 felv. Sze­replők : Szőnyey Ilonka, dr. Stephány Nándorné, Tahy Pál, Mattyasovszky Kálmán. Kezdete esti 7 órakor. Hang­verseny után tánc lesz. — Eltűnt hentestanuló. Platz Károly helybeli hentes Csiszkó Ká­roly nevű, gölniezbányai születésű, 13 éves, ág. ev. vallásu hentestanulója e hó 5-én hazulról eltávozott s azóta vissza nem tért. Az eltűnt fiút orszá­gosan körözik. — Öngyilkosság. Dienes Erzsé­bet helybeli 18-óves dohánygyári munkásnő ma reggel 7 órakor szülei­nek Felső-Zsolomkai lakásán főbe lőtte magát. Az öngyilkos leány N egyike volt a legszebb dohánygyári munkásnőknek. Nemcsak társnői, de feljebbvalói is szerették és tisztelték. Ez a szeretet s ragaszkodás éppen most, a szerencsétlen leány végzetes tettének elkövetése után nyilvánult meg. A dohánygyárba járó társnői és csaknem a Zsolyomka összes lakói valóságos búcsújárást tartanak a zso- lyomkai patak kis házikójába, ahol a jobb sorsra érdemes leány élet-halál között lebeg. A derék jó leány az öngyilkossági kísérlet elkövetése után — Személyi hír. Ifj. Meczner Gyula lapunk főszerkesztője tartalé­kos honvédhuszár hadnagy 35 napi fegyvergyakorlat után ma délben Kas­sáról visszaérkezett Sátoraljaújhelybe. — Baleset. Gróf Wolkenstein Oszvald cs. és kir. kamarást bodrog- keresztúri nagybirtokost súlyos bal­eset érte. Tokajból hazamenet kocsi­jának egyik kereke a tengelyről le­csúszott, amit sem a gróf, sem kocsisa észre nem vett. Ebben a pil­lanatban a gróf a magas ülésről ki­esett a földre és olyan szerencsétlenül terült cl a földön, hogy fejét és kezeit véresre zúzta. A gróf sebeit a vele volt Weinfeld Hermanné bábaasszony kimosta és Ilidegh József bodrogke- resztúri postamester segítségével egy szénásszekeren hazaszállították.

Next

/
Oldalképek
Tartalom