Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)

1902-08-19 / 84. szám

Augusztus 16.

ZEMPLÉN.

3. oldal.

Minthogy pedig a hid már kész, az említett indítványban foglalt azon kérelem, hogy a hidanyagok ujabbi megvizsgálása végett az államépitészeti hivatalnál Gerhardt Sándor kir. főmérnök kiküldetése kieszközöltessék, hasonlóképen elutasittatik, mert az anyagok megvizsgálása a kir. államépitészeti hivatal közreműködésével megtartandó felülvizsgálat kapcsán különben is meg fog történni.

A képviselőtestület által augusztus hó 2-án elfogadott többször említett indítványban foglalt azon kérelem továbbá, hogy Haidinger István és Thuránszky Tihamér ellen az 1871. 40. t.-c, 1, §, 1874. XI. t.-c, 14. S. 1879. 40. t. c. 143 §, az 1885. XXIII. t. c. 142. és 185. S§ és 1886. XXII.

t. c. 62. §-ai alapján az eljárás meg- indittassék, a fentiek szerint minden alapot nélkülöz.

Indokok:

Tarknszky Tihamér vállalkozó szerződésbeli kötelezettségéből kifolyólag, tehát jogosan akarta a hid alatti két meder szelvény közti szigetnek tervszerinti levágásából származó földet a feltöltések létesítéséhez felhasználni, és Haidinger István uradalmi felügyelő, mint a Dusa-lecsapo- lási munkaiatok végrehajtásával megbízott, e munkálatba jogosan állította bele vállalkozó munkásait, mert mindaddig, mig e nemű megbízása tart, a Dusa-meder állapotáért a felelősség őt terheli.

A község előljrósága ekként hatáskörét túllépte, midőn a vállalkozót ebben megakadályozta és e szerint az ebből kelletkező anyagi kár a község elöljáróságát terheli.

Elvi szempontból sem volt ezen munkálat ellen kifogás emelhető, mert a tárgyalás során az V. kér: kir. kultúrmérnöki hivatal (önökének jegyzőkönyvbe foglalt véleménye szerint az említett szigetköz eltávolítása ellen vizlefolyási szempontból nemcsak hogy kifogás nem emelhető, de sőt a viz lefolyásra, a 2 ág helyett egy medernek létesítése még előnyösebb. Minthogy pedig a Dusán lévő hidak alatt a levezető csatorna medrek ily módon való létesítése iránt már a Dusa- szabályozásra vonatkozó engedé’y okiratban gondoskodás történt, erre külön eljárás nem volt szükséges.

De más részről, minthogy a jóváhagyott terv szerint a Dúsának a régi hid alatti két ága helyett, a két ág közötti szigetnek tervszerinti és erre a célra szükséges levágása által oly uj szelvénye létesítendő, mely egy ágban az uj hid középső 10.o-mes nyílása alatt vezet, ennek a munkálatnak végrehajtása, mert a terv a szerződés kiegészítő része — vállalkozó kötelezettségét képezte. Ennélfogva vállalkozó teljes joggal fogott a sziget levágásához és ennek kapcsán a feltöltések kiképzéséhez annal is inkább, mert az elő- méret-költségvetés 2. tét. szerint csak a hiányzó és nem az összes földmeny- nyiséget volt köteles szállítással fedezni és mert a község által ki jelölt anyag nyerőhely az úgynevezett >Pá- zsit«-ról sem a szerződésben, sem a versenytárgyalási feltételekben sehol szó nincs, a vállalatra pedig csakis a szerződés és mellékletei kötelezők. Különben is ehez az anyagnyerő helyhez oly ut vezet, melyen sem kordéval, sem szekérrel közlekedni nem lehet, tehát anyag nyerésre alkalmatlan.

Ezen határozatról Butka község bírája Harbulvák Pál, Szoták István körjegyző, a község képviselő tertülete, Haidinger István uradalmi felügyelő, a kir: építészeti hivatal főnöke, az V. kér. kir. kulturméröki hivatal főnöke, Czakó Ignác művezető kir. mérnök, a terv és előméret, költségvetés kiadása mellett, Turánszky Tihamér vállalkozó és a T. vármegye Alispánja jelentés kíséretében értesittetik.

Kelt Nagymihály 1902 Augusztus hó 2-án.

Füzesséry Tamás főszolgabiró.

*

E határozatból a nagyközönség teljes tájékozást nyerhet az ügy felől

és megtudhatja, hogy amennyiben e határozat nyert értesülésünk szerint felebbezés alatt áll, sem a hatóság, sem a vállalkozó nem oka annak, hogy a még júl. hó 5-ére felépített hídfők mostanáig sincsenek betöltve, feljárásra elkészítve, és hogy a község lakosai a felépített hídon nem közlekedhetnek.

JEGYZETEK

a hétről.

*

Valamelyik istentelen és minden jobb érzésből kivetkőzött ember egyszer kétségbevonta a nemzeti jelzések és a zászlók használatának jogosultságát, mondván: „micsoda tulajdon- kópen az a zászló ? Piros, fehér és zöld színre lestett vászon, melyet egy hosz- szu póznán tartanak. És ezt imádják és ezt lobogtatják, ez alatt indulnak harcba a népek. Hát nem bolondság ez ? I“

Az ilyen hóbortos beszédet minden épgondolkozásu ember neveti. Vagy szánakozik a szegényen, akit nem tud megilletni a nemzeti szimbólum : a zászló. Mert szent, jelentőségteljes és drága szimbólum az a három színre festett vászondarab. Jelképezi a magyar államot, az édes hazát a maga nagyságában, egészében, magyarságában. Valamerre ez a zászló diadalmasan lobog, nemzeti nagyságunk hatásait jelenti az s büszkeségtől dagadó kebellel nézzük a szent jelvényt, a üárom színt, mely annyi csaták viharán keresztül vezette már győzelemre a magyar szabadságért küzdő harcosokat: igaz fiait ez édes hazának.

Tehát szent szimbólum a magyar zászló, a legnagyobb, a legszebb. De jelentősége van minden más zászlónak is, valameddig kulturális, hazafias és magyar érzések, törekvések élén leng az a lobogó. Ilyen szimbólum tehát a sátoraljaújhelyi gyártelepidal-, zene- és önképzőkör zászlaja is, melynek holnapi felszentelési ünnepélye az előjelek után ítélve nagyszabású magyar ünnepség leszen.

Adassék meg a tisztelet részünkről is ennek az uj zászlónak, amelyiknek nyelét ime lelkes magyarok tartják erős kezükben és a Himnusz hangja mellett adják át rendeltetésének. Lobogjon ez a zászló mindig magasan és enyhe szellő játszadozzék vele: a békés haladás szellője, de a mely fejlődjön viharrá, ha arról lesz szó, hogy ellenséges áramlatot kelljen visszaverni.

Mert körülöttünk idegen áramlatok zajlanak s nem lehetetlen, hogy nem lesz megpróbáltatások nélkül való a közel jövendő. Minden egyesület, minden testület, minden ember álljon tehát a magyarság sziklaszilárd alapján most is, a jövőben is. Egy- egy ilyen ünnep, mint a mostani zászló- szentelési ünnep, sokat tesz arra nézve, hogy egyesüljünk, tömörüljünk, lelkesedjünk. Azért tehát jelentőségében messze kihatónak tartjuk ezt az ünnepséget, melynek sikerét szívből kívánjuk.

*

Violaszin pecsét alatt jött meg az üzenet a múlt héten a magas minisztériumtól, hogy: nem kapunk katonaságot. Ez ugyan nem valami nagyon örvendetes, de nem is tudunk rajta annyira szomorkodni, mint azok, akik még egy árva fináncot sem akarnak nélkülözni Ujhelyben. Tény, hogy fontos közgazdasági jelentősége van a nagyszámú katonaság jelenlétének, mert sokat fogyasztanak, sokat költenek, emelik a város külső képét is. Ám másrészről meg van az az árnyoldal, hogy ahol sok a katonaság, ott megdrágulnak az élelmi szerek, a lakás, a fogyasztási cikkek és ez a szegényebb polgárok rovására megy. Nem azért írjuk mindezeket, mintha nem érintene bennünket is sajnosán a katonaság távolmaradása, hanem azért, hogy megvigasztaljuk azokat, akik immár reménységükben megcsalatkozva, szörnyű bu-bánatnak eresztik a fejüket. A kicsi, hol szőke, hol barna hajfürtökkel fedett fejecskéket, mert hát — amint tudni méltóztatnak — ez a fontos közgazdasági kérdés a gyengébb nemnél talált különösen sok védelmezőre.

HÍREK.

Krónika.

— ang. 16.

Hogyha eljön szombat este,

S nap lesüt, mint rendesen, Felriadok puha párnán :

Szent Atyám, jó Istenem .. .!

És jajongok, mert agyamon Rémes gondolat fut át:

Szent Isten ! még nem csináltam Meg a heti krónikát . . .!

Egy szót irök, kettői törlők, Gondolkozva szüntelen :

Mi a csuda is történt hát A múlt héten Istenem . . ,? 1 S conclusióm, hogy lezárom Az a vége rendesen:

Hogy e héten bizony Isten 1 Nem történt hajh! semmisem 1

Eszembe jut ez is, az is;

Hogy ez igy volt, az meg úgy,

Ez leégett hétfőn este,

Az meg kedden vizbefult,

Itt volt ülés, ott volt gyűlés,

Concert volt és többi más,

S izzadok úgy, a mint szokott Ilyenkor a krónikás ... 1

Újra Írok, újra törlők,

Majd meg más tollat veszek,

Más papírra kezdek Írni Persze : igy se’, úgy se’ megy.

Végre aztán nagy sokára Kész a vers első szaka:

Múlt vasárnap délutánján Rettentő nagy tűz vala.

Aztán újra gondolkozom Agyamon át eszme száll,

Ám hiába 1 lomha toliam Rá egy rímet sem talál.

Végre dühhel felkiáltok,

Mi lesz vélem Jehova . . . ?!

Ni ... ni ... ni, hisz’ csoda történt Kész van már a krónika....

— th.

Az újhelyi corsó.

— aug. 15.

De hát van-e újhelyi corsó . . .?! Mert, olyanról Írni, a mi nincs, nevetséges dolog volna és nonsens. Én nem merem állítani, hogy van, és nem is azért Írok róla, mert van, hanem mert lehetne. Ha Sárospataknak van corsója, nagy szégyen lenne, ha mi nem tudnánk magunknak ilyet csinálni . . . Ha Kajászó-Szent-Péternek és Kutya-Bagos felső Mocsárosnak van sétatere, mért ne lehetne Sátoraljaújhelynek, a mely város tudvalevőleg Zemplénmegye székvárosa s pár év óta rendezett a tanácsa . . . ? !

A corsó az még a pokolban is corso . . Élénkíti a várost, összehozza az embereket, nagy városias szint ad a kis mezővárosnak is és e mellett hangulatot önt a fád nyári és tavaszi esték nyomasztó légkörébe.

Ujhelyben a Kazinczy-utcának jobb oldala (a pályaudvar felé menőleg) kapta ezt a hangzatos nevet, De valljuk be csak — bitorolja. Ha a Ka- zinczy-utca történetesen oly jogalany lenne, mely név és cimbitorlásért perelhető, be adtam volna ellene a keresetet Mert bosszant az impertinen- ciája a lopott toliakkal kérkedőnek. Utóvégre a corsónak is megvannak a maga sajátosságai, a mit ha nélkülöz : — elveszti jellegét.

Az újhelyi corsó nélkülözi a corsó jellegét egyrészt azért: mert a corsónak nevezett helyen túlnyomó sok kétes elem koptatja a betont, s igy sokan leszorulnak az utcatestre — ép azok, a kik a corsónak a corsó jelleget vannak hivatva megadni, másrészt a Kazinczy-utca jobb oldalának corsó jellegéről csak az vesz tudomást,

a ki elég elfogult arra, hogy nem létezőt állítson, harmadszor és végre nem corsó az újhelyi corsó azért, mert semmi eszközzel nem törekednek arra, hogy azt azzá tegyék. Az ut szélén elhelyezhetnének pl. pár ülőhelyet, mert ez ülőhelyek kedvéért is átszorulna a közönség a Kazinczy-ut sétahelynek nevezett oldalára, mivel jelenleg az ülőhelyeket csupán Rein cukrásznak az utcatestre helyezett asztal melletti székek helyettesítik. Ezeket gondoltuk helyesnek hozzá fűzni az alábbi levélhez, melyet lapunk egy olvasója küldött hozzánk:

Tisztelt szerkesztő ur! Ismerve a közügyek iránti érdeklődésüket és tudva, hogy a köz érdekének b. lapjuk hasábjait mindig átengedik, azon eszme megpengetésére kérem, hogy ha már most nem is, legalább a jövő alkalommal helyezhetne a város pár ülőhelyet a Kazinczy-utca corsó-nak praedesztinált részére, azon helyre, mely jelenleg fűvel van beültetve. Úgy gondolom, hogy az esténként sétáló közönség örömmel venné ez intézkedést. Maradtam szerkesztő urnák kész szolgája: B. G. hivatalnok.

Makama az időről. Mégváltozott az idő — a hűvösség egyre nő — kapós lesz az übercieher — ha az idő ilykép viccel. — Engedjék meg azt nekem — hogy erről szól énekem — elmúlt a fürdőszezon — s benépesül a beton — de ha hűvös lesz, mint most — s hő helyett nyár hideget oszt — olyan lesz az esti corsó — mint egy lecsukott koporsó — pedig várta mindahány — urfi, úrnő, urilány — hogy múljon a fürdőzés — lesz úgy séta nem kevés — és újra élénk lesz a város — de ha időnk hüs és sáros — beláthatja minden ember — hogy a séta senkinek kell — s befűtve a kis szobát — kályha mellett olvasgatunk ■— szenzációt, makamát.

— Felelős szerkesztőnk távollété- ben a lap mai számáért főszerkesztőnk ifj. Meczner Gyula felelős.

— Személyi hírek. Juhász Jenő ügyvéd, a takarékpénztár ügyésze üdülése helyéről, Thurzófüredről, Dókus Mihály földbirtokos Reichenhallból, dr. Rosenthal Sándor a központi takarékpénztár igazgatója Marienbadból hazaérkezett. — Pintér István a szerencsi járás főszolgabirája f. hó 17-től kezdődőleg veszi igénybe 4 heti szabadságát. Helyettese ez idő alatt Bár- czy Gusztáv szolgabiró lesz.

— Rendjeladományozás. Őfelsége a király Kósch Árpád nyomdatulajdonosnak, az „Eperjesi Lapok“ kiadó- tulajdonosának a Ferencz József rend lovagkeresztjét adományozta.

— Gróf Sztáray Antal alapítványa. N.-Mihályban 1904. évi junius hó 1-én fog megnyílni a „Gróf Sztáray Ántal uradalmi kisdedóvó és menhely“. A kettős alapítvány, mely N.-Mihályt oly közelről érinti, gróf Sztáray Antal nagylelkűségének maradandó bizonyítéka lesz.

— Nagy hangverseny Szeptemberben. A nyári holt idény után a szorgalmasabb életnek egyik érdekes kezdő attrakciója fog lezajlani szeptember hó 6-ikán a vármegyeháza nagytermében. Egy fiatal ambiciózus leányka, Werner Sárika, akit dilettáns keretben oly sokszor és oly előnyösen ösmert közönségünk, mint egy művésziskola végzett növendéke fog bemutatkozni. A cimbalom, ez a gyönyörű magyar hangszer, az ő művészi ambíciójának instrumentuma. Gyönyörű, de egyszersmint a lelket emésztő vállalkozás, amely a művészeket érvényesülésre sarkallja. És a serdülő leányka, ily fiatalon a művészi ambícióját most akarja érvényesíteni, és itt e gyönyörű hangszer kultiválásáért fáradozni — tanítani. Merész és érdekes vállalkozás nálunk Magyarországon, ahol a zenekultúrát csak az