Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-08-16 / 83. szám
2. oldal. ZEMPLÉN. Auguszt. 21. gyalásánál, a törvényes rendelkezéseket tartsák szem előtt, úgy, hogy a jövőben az útlevél kiadásánál szabálytalan esetek elő ne forduljanak. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. )( Személyi hir. Dongó Gy. Géza vármegyei főszámvevő szabadságidejének egy héttel leendő meghosszabbításáért folyamodott. )( Rendkívüli közgyűlés. Hadik Béla gróf főispánunk a törvényhatósági bizottság tagjait rendkívüli közgyűlésre hívta meg Sátoraljaújhelybe. A f. hó 29-én, d. e. 10 órakor tartandó közgyűlés egyedüli tárgya a Ludovika-Akadémia I. évfolyamában betöltendő gróf Buttler-féle alapítványi helyre egy ifjúnak ajánlása. — A folyamodott ifjak nevei: Mráz Pál és Gyurits Kálmán. )( Városi közgyűlés. Sátoraljaújhely város képviselőtestülete folyó évi augusztus hó 23-án délután 2 és V2 órakor rendkívüli közgyűlést tart. A közgyűlés egyedüli tárgya: A tornacsarnok melletti terület kisajátítási ügyében özv. Szkrak Józsefnéval megkötött szerződésnek névszerinti szavazással leendő elfogadása. )( A szinnai járás szolgabirói állásának, mint előző számunk irta, ifj. Bajusz József, br. Ficher Lajos, Sóin ossy Sándor az aspiránsai. Durcsin- szky Gyula a jelenlegi helyettes szolga- biró, a következő körlevelet intézte a m. bizottsági tagokhoz: Mélyen tisztelt bizottsági tag ur! A szinnai járási főszolgabírói állás betöltése alkalmával üresedésbe jövő szolgabirói állásra, mint a vármegyének szolgálati időre nézve legidősebb gyakornoka, ki már 6-od félesztendeje taposom ezt a pályát, s aki már 2 éves tb. szolgabiró vagyok — pályázni óhajtván, mély tisztelettel kérem a mélyen tisztelt Bizottsági Tag Urat, hogy engem ezen állás elnyerésében becses szavazatával és hathatós pártfogásával támogatni kegyeskedjék. Tisztelettel felemlítem, hogy felsőbb intézkedés folytán a be nem töltött ho- monnai Il-ik szolgabirói állást 1902. évi január havától én látom el s igy már ezen körülmény is felbátorít arra, hogy az általam jelenleg pályázott állás elnyerését komolyan reméljem. — Alázatos szolgája : Durcsinszky Gyula, helyettes szolgabiró. héz könycseppek szivárogtak ki a szempillák közül. — Anyám! bocsásson meg ! — suttogta halkan. — Gyermekem, már megbocsátottam, bár fájt, nagyon, nagyon fájt. Miklós megszorította anyja sovány kezeit, az ajkai mozdulatán látni lehetett, hogy suttog valamit: talán bocsánatot kért! Az esti szürkület árnyékba vonta a szobát, az ifjú pillái lenehezedtek; csendes, nyugodt álomba merült. * Bánhidy Miklós már elhagyta ágyát. Magas alakja hosszú, nehéz betegségében még megnyúlni látszott. Arca sovány, szemei beesettek voltak. Nehány imbolygó lépést tett a szobában, majd leült egy széles kerevetre. Az ápoló belépett. •— Uram, egy úrnő kíván bejönni 1 Miklós szive nagyott dobbant. — Egy nő? mondja, hogy kéretem ! Halk ruhasuttogás hallatszott. Szentjóbyné magas, szép alakja állott az ifjú előtt. Fehér arcán a szánalom, a gyengédség meleg sugara ragyogott, midőn a férfi sápadt, sovány arcába nézett. Leült Miklós mellé, gyöngéden tartotta az ifjú kezét a magáében. — Mitt tett ön meggondolatlan, szívtelen ember! ? Az ifjú mélyen hajtotta fejét mellére s alig hallhatólag mondotta. HÍREK. Sonett, barcarola, regény. — aug. 21. Adva van egy gyönyörű fiatal leány; mondjuk: Roosevelt Alice és adva van egy daliás teuton herceg; mondjuk: Henrik. Ezután adva van egy lugas a washingtoni fehér házban, napfény, sugár és ragyogás. . . . Ez eddig egy gyönyörű dal. így születik egy sonett. . . . Ezekután adva van egy fénykép, a Henrik herceg képe, mely ott függ Roosevelt Alice szobájában és e kép előtt Alice sokat ábrándozik, sokat van egyedül.... Ez egy költemény. így készül a barcarola. . . . És ezen a fényképen, mely ott függ Roosevelt leányának szobájában, nemcsak Henrik herceg van, ott van mellette — a felesége és egy kis hercegi baba is. . . S a kép alatt határozott vonásokkal: Mindnyájan egyformán szeretjük önt — Henrik. Henrik hercegnek tehát felesége van,aki szereti Henriket. Henrik is szerette feleségét egy látogatás idejéig a washingtoni fehér házban, hova ezentúl gondolata mindig visszaszáll. így születnek a regények. ... és tragoediák. . . . — th. — Felelős szerkesztőnk távollétében a lap mai számáért főszerkesztőnk felelős. — A király születése napját az egész vármegyében a szokott módon ünnepelték meg hű alattvalói. Mindenütt, ahol csak templom és pap van, hálaadó Isten-tiszteletet tartottak és hő imában kérték a Mindenhatót, tartsa meg igen soká a mi szeretett uralkodónkat népe örömére, boldogulására. A vidékről eddig a következő tudósításokat kaptuk: A király születésének hetvenhar- madik évfordulója — mint zemplén- szinnai tudósítónk Írja — Z.-Szinnán is nagy ünnepélyességgel lett megtartva. A szépen feldíszített rk. templomban a hálaadó istenitisztelet d. e. 9 órakor vette kezdetét, melyet Lehoczky Endre t. kanonok, esperes- plebános végzett Otto Alajos grófi nevelő áldozár és Varga János s. lelkész segédlete mellett. A templomot ez alkalommal a helybeli és vidéki — Ön elűzött s nekem nem kellett már az élet! — De szerencsétlen! hiszen önnek édes anyja van, ön néki egyetlen gyermeke. Hát van hite, ismer Istent ? Az ifjú az asszony arcába nézett. — Szidjon asszonyom, megérdemelem, csak halljam édes hangját, érezzem közellétét! — Ön javíthatatlan! hát még az sem ábrándította ki szerelméből, hogy tudva az ön halálos szerencsétlenségét, még csak nem is tudakozódtam utána a mai napig? Nem gondolja, hogy az érdeklődés ily hiánya nem a szerelem mellett beszél? Bánhidy mosolygott, szelíden, bánatosan. — Most nem őszinte Julia, ön mindennap itt járt, lázas óráimban ott volt anyámmal együtt betegágyamnál. Hűvös keze hányszor simogatta tüzes homlokomat 1 A szemem be volt hunyva, de a lelkem meg érezte az ön közellétét — s ezért gyógyultam meg — bár nem egészen. Árny húzódott át a férfi homlokán. Az asszony elpirult. — Ön álmodta ezt. — Nem Julia ! Ez nem volt álom. Ne vigye el tőlem ezt az édes hitet, hiszen tudom, nem a szerelem, de az asszonyi erények legkedvesebbje: a szánalom vezette önt betegágyamhoz. A férfi sápadt arcán a lemondás, intelligencia majdnem egészen megtöltötte. Jelenvolt az istenitiszteleten gróf Lippe Eberhard díszes katonai egyenruhájában, gróf Benyovszky Rudolf, továbbá a grófi család összes tagjai és vendégei; a helybeli szolgabirói hivatal, csendőrség, pénzügyőrség, nemkülönben a szinnai járás körjegyzői, kik Somossy Sándor h. főszolgabíró élén teljes számban megjelentek s az ünnepély díszét nagyban emelték. Az istenitiszteletet a miséző pap által a királyért mondott szép ima zárta be. A király születésnapja alkalmából — varannói tudósítónk jelentése szerint — az ottani rk. templomban üunepélyes istentisztelet volt, melyen Strasser Antal esp.-plébános két pap asszisztenciájával celebrált. A karzaton a polg. ifj. dalárda adott elő három egyházi éneket, Salgó Antal áll. isk. igazgató vezetése mellett. A templomban megjelentek a hivatalnokok teljes számban Diószeghy János főszolgabíró vezetése mellett. A dalárda énekei kitünően sikerültek s nagy műélvezetet szereztek az ájtatosko- dóknak. — István napja alkalmával Molnár István ny. főispánt is sokan keresték fel barátai és tisztelői közül kelecsenyi birtokán — hol a kölcsönös jókívánságok után a házigazda igaz magyar vendégszeretettel látta szívesen vendégeit. Ött voltak a többi között: Matolai Etele alispán, Dókus Gyula főjegyző, Nemthy József árvaszéki elnök, Ghyczy József rozsnyai birtokos, Malonyay Ferenc jószág- igazgató, Keresztessy Lajos törvszéki biró, Kazinczy Andor, Pekáry Gyula, Pilissy László, Nemes Sándor, kozmái Kun Frigyes, Czifrák Valér, dr. Ma- rikovszky Pál, dr. Schön Hugó, Éhlert Gyula. — Kinevezés. A m. kir. igazságügyminiszter Nagy Béla sátoraljaújhelyi kir. törvényszéki joggyakornokot a mezőkászonyi kir. járásbírósághoz aljegyzővé nevezte ki. — Egyházmegyei közgyűlés. Az alsó-zempléni ev. ref. egyházmegye ez évi rendes őszi közgyűlését, mint tudósítónk jelenti, szeptember 9-én Sárospatakon fogja megtartani. A közgyűlést megelőzőleg szept. 8 án az egyházmegye papi testületének úgynevezett lelkészi értekezlete lesz. Áz egyházmegye közgyűléséhez érkezet kérelmek, beadványok és szavazatok beküldésének határideje augusztus hó 20-án telt le. a csüggedés megható vonásai vésődtek be. Az asszony belenézett a sötét, szomorú szemekbe és halkan szólt: — Miklós! ha nem tette volna ezt a szerencsétlen dolgot s ön elutazott volna s ha az elválás hosszú ideje alatt még sem tudta volna irántam való szerelmét legyőzni, ön visz- szatért volna hozzám, nos, most megmondhatom : talán megszerettem volna önt, úgy, ahogy egy asszony egy férfit, erősakaratú férfit csak szeretni képes 1 De igy, midőn önt oly kicsinyhitűnek, olyan gyöngének tanultam megismerni, ki emberi, gyermeki kötelességéről megfeledkezik — most, elröppent szivemből a rokonszenv meleg érzése és én csak szánni, siratni tudom önt! Keményen, hidegen beszélt az asszony ! A férfi megtántorodott, feje lehanyatlott a dívány párnájára. Julia felsikoltott: — Miklós! De az ifjú nem felelt, halavány arca megmerevedett, majd reszketni kezdett, fogai egymáshoz verődtek. A merevségnek lassan helyet adott a rettentő kin, a szenvedés rángatód- zása. Az asszony feltépte az ifjú mellényét, dörzsölgetni kezdte a szive tájékát, majd kiszólt az ápolóhoz. Gyakorlott kezekkel kezdte az ápoló a férfi mellét dörzsölni, orvosságot erőszakolt a vacagó fogak közé s igy lassan-lassan megnyugodott a beteg, a szivgörcsök elmúltak és mély bá— A 66-osok bevonulása. Áz ungvári cs. és kir. 66-ik gyalogezred ma délután 2 órakor vonult be Borsi felől zeneszóval a Rákóczy-, Bercsényi- és Korona-utcákon keresztül városunkba. Az ezred a Korona-utcán állott meg, ahol a szokásos tisztelgés közben a lobogót a rendőrkapitányság udvarán lévő állomásparancsnoksághoz vitték be. A zászló előtt való tisztelgés után az ezred tisztikarát és legénységét elszállásolták. Holnap augusztus 22-én az ezred Sárospatak felé vonul. — Arató ünnepély. Bánóczról Írják lapunknak, hogy Reviczky Imre bánóczi birtokos udvarán szép arató ünnepély folyt le. Az aratás befejezése után Reviczky aratói, a marokszedőkkel és más nézőkkel egyetemben a >■ birtokos udvarára vonultak, elől a munkásvezető által magasra tartott, feldíszített koszorúval, ahol dalok elének- lése, valamint a szokásos üdvözlő és köszöntő-beszédek elhangzása után a munkások a dúsan terített asztalokhoz ültek s az ebéd után a nagymi- hályi Jancsi cigány muzsikája mellett táncolták a csárdást. Az ünnepélyen a háziúrnak számos tisztelője jelent meg, kik fényes vacsora és vig poharazás közben hajnalig mulattak. — A sátoraljaújhelyi általános ipartestület az „árucsarnok“ építési költségeire folyó évi szeptember hó 7-én zártkörű táncmulatságot rendez. A táncmulatság helyét ezután fogják megállapítani. A rendező-bizottság a jövő hét elején fogja a meghívókat kibocsátani. — Halálozás. Führer Sándor a városunkban általánosan ismert Sándor bácsi, nincs többé az élők sorában. Életének 83-ik és zavartalan, boldog házasságának 50-ik évében hosszas szenvedés után f. hó 17-én reggel elhunyt. Ennyit ad tudtul a gyászjelentés. A nagy kort ért öreg ur a régi világban előkelő szerepet játszott. Nevéhez sok monda fűződik, ami már mese számba megy. A század derekán erdőbényei birtokáról néhány száz marhát hajtott a debreceni hetekig tartó vásárra. Ott azonban nem kis baleset érte. Ugyanis a szegedi csendbiztos Ráday gróf, akkortájt üldözte Rózsa Sándort, tudomást szerzett arról, hogy egy ismeretlen ur, ki nevét megnevezni nem akarja, a városban tartózkodik és feltűnően sok pénz van nálla. Ráday, ki Rózsa Sándort ismerte fel Sándor bátyánkban, nagy diadallal vetette fogságba s tartotta 5 napig fogva, mígnem gyadtság követte az előbbi izgatottságot. A fiatal nő szive a megszakadásig fájt. Csókolgatta a férfi kezét, meleg arcát odasimogatta az ifjú hideg, színtelen ajakára. Bánhidy lassan mély álomba merült. Egy óráig aludt a beteg s midőn felpillantott, Julia arcára esett tekintete. — Ön itt? —■ suttogta. — Igen Miklós itt vagyok és itt leszek mindég veled, mindég melletted. A te gyönge egészséged asszonyi ápolást kíván, a te gyönge akaratod a feleség biztató, erősítő szavát igényli!“ Pir szaladt az ifjú arcába, — Julia! a szánalom vezérli ismét ? Két puha, meleg kar ölelte át az ifjú fejét: — Nemcsak a szánalom vezet hozzád, te gyönge akaratú ember, de szeretlek, nagyon, igazán szeretlek ! ; — Hát szeretsz Julia ? És mégis elűztél magadtól? — Igen, szerettelek már akkor, midőn elküldtelek. Akaratodat, szilárdságodat akartam próbára tenni. Az én szivem is küzködött, a lelkem sirt Titánad. Ebben a harcban én győztem, te meg elestél. Néked szükséged van reám s én a tiéd akarok leni egy hosszú, boldog életen át! — Júliám! te erős lelkű, nemes menyasszonyom; — mondá az ifjú könnyes szemekkel, mig a fehér kezeket szivére vonta.
