Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)

1902-08-14 / 82. szám

Augusztus 19. ZEMPLÉN. 3. oldal. nak alkalmazásával nevezett főszolga­bírót hivatalába visszahelyezte. A ha­tározat még nem jogerős. )( Pályázók. Bár még ténylegessé sem vált a szinnai járás főszolgabírói állásának megiiresedése, Bajusz An­dor, báró Fischer Lajos és Somossy István szolgabirák körleveleket bocsá­tottak szét a törvényhatósági bizotts. tagokhoz, (br. Fischer Lajos körlevele lentebb) melyekben a szinnai főszol­gabírói állás elnyeréséhez azok támo­gatását kérik. )(Föszolgabiró-jelölt. Fischer La- jós báró tb. főszolgabíró Gálszécsről a következő levéllel kereste fel a törvény- hatósági bizottság tagjait: Mélyen tisztelt bizottsági tag ur! Kossuth Elek, a szinnai járás főszolgabirája, nyugdíjaztatása iránti kérvényét a nyug­díj választmányhoz beadta. Az ezáltal megüresedő szinnai főszolgabírói állásra pályázni óhajtok; miért is tisztelettel felkérem, hogy szavazatával és befoly­ásával engem ezen állás elnyerésében annak idején támogatni szíveskedjék. )( Jegyzőválasztás. Varannói táv­irati tudósításunk jelenti, hogy a nagy- dobrai körjegyzői állásra Filicskó Miksa anyakönyvvezetőt választották meg. HÍREK. Egy arcképhez. Ábrándos, gyermekarcu asszony! Tekintetedben rejtett fény ragyog. Kit keresnek ? Miért epednek, A kékes fényű égi csillagok ? Örök talány! Csodás igézet! Szómra ajkad hiába nem felel . . . Mély tenger vagy, megfejthetetlen, Legnémább ott, hol gyöngyöd rejted el. 'jsvva István. — Felelős szerkesztőnk távollété­ben a lap mai számáért főszerkesztőnk felelős. — A király születésnapját a szo­kott módon ünnepelte meg Sátoralja­újhely város közönsége. A vármegye­házán, városházán, valamennyi többi középépületen és számos magánházon nemzeti szinü lobogó lengett. Délelőtt 9 órakor vette kezdetét a róm. kath. templomban az ünnepi Isten-tisztelet, melyen Matolai Etele alispán vezeté­sével megjelentek az összes hivatalok tisztviselői, továbbá a honvéd tiszti­kar, csendőrség és a Sátoraljaújhely­ben lakó tartalékos és nyugdíjazott tisztek és nagyszámú közönség. Az ünnepi szent misét Katinszky Geyza plébános szolgáltatta fényes se­gédlettel. A templom előtt fölál­lított disz-századot Géczy Iván szá­zados vezényelte, mely a szentség felmutatásakor disztüzet szolgálta­tott. Hálaadó Isten-tisztelet után a diszszázad a tisztikar előtt elvonult. Délben a tiszti étkezőben diszebéd volt, melyen a tartalékos tisztek közül is számosán vettek részt. — Kisérje Áldás és szerencse I. Ferenc József ki­rályunk koronás fejét, aki ez évfor­duló alkalmával lett hetvenkét esz­tendős. — Személyi hírek. Arnóthfalvy Tivadar vármegyei főpénztáros, — Kun Frigyes, a zemplénvármegyei gazdasági egyesület alelnöke és Ko­vács Endre, a helybeli róm. kath. főgymnasium igazgatója szabadsága­ikról hazaérkeztek. — Lelkészi kinevezés. Kiss Pál sárospataki gör. kath. s.-lelkész, állam- képezdei hitoktató Rudabányácskára plébánossá neveztetett ki. — Eljegyzés. Bottka Gyula kis- toronyai ev. ref. tanító e hó 27-én jegyet váltott Berecz Vilma kisasz- szonynyal, Berecz Károly alsó-be- reezkii tanító munkatársunk kedves, müveit leányával. — A gyártelepi ónk. és dalegy­let lapunk utján is felkéri mindazo­kat kik a zászlószentelés alkalmával a szögbeverésnél meg nem jelenthet­tek hogy a szögeket az egyesületben vagy saját kezűleg beverni — vagy beverés céljából az egyletnek meg­küldeni szíveskedjenek. — Templom-felszentelés. Pár év­vel ezelőtt Közép-Zemplénvármegyét földrengés érte — Varannó, Homonna és Nagy-Mihály városok vidékén. Több helyen érezték a föld alatti lökést — igy Laborcz-Volyán is a mely községnek görög kath. templo­mát a földrengés csaknem használha­tatlanná tette. A reuoválás céljára a buzgó hívők 9200 koronát hoztak ösz- sze, amely összeget a helybeli lelkész Dudinszky Elek közbenjárására a jó­tékonyságáról általánosan ismert fő- ur, gróf Andrássy Dénes 4000 korona kegyes adományával növelte. — A templom munkálatai már befejezésük­höz közelednek s a csinosan renovált templomot f. évi aug. hó 28-án, a tem­plom védőjének napján Firczák Gyula ungvári püspök ur Öméltósága fogja fel­szentelni fényes ünnepség keretében. — Hasonló ünnepség megtartásáról tudósit m.-jesztrebi tudósítónk: A in.-jesztrebi ev. ref. egyház Kozma Antal lelkész buzgólkodása folytán a hívek áldozatkészségéből ez éven újí­totta meg megavult templomát, mely­nek szentelési ünnepélye folyó 24-én fog megtartatni. — Arató-ünnep Őrhegy-pusztán. Fényesen sikerült arató-ünnepélyt rendezett e hó 14-én gróf Mailáth József őrhegy-pusztai uradalmában Diószeghy Pál tiszttartó egybegyűjtve Őrhegy—Lácza—Perbenyik— Dáinócz —Leányvár községeiből azon arató­kat, kik az ez évi termés letárolásá­ban részt vettek. A felvonulás délelőtt V*12 órakor történt, amidőn a szép leányok s daliás paraszt legények se­rege vidám cigány zene hangjánál a tiszttartó lakása előtt állást foglalt, magukkal hozván a kalászokból ko-. szoruba font s selyemkendők s pántli­kákkal felékesitett kalászkororut. A nép kiválasztott szónoka első sorban Isten áldását kérte az uradalom fejére, gróf Mailáth Józsefre és családjára, kinek köszönhetik, hogy mindennapi kenyerök s megélhetésök állandóan biztosítva van, azután nálás szavak­kal emlékezett meg az uradalom tiszt­tartójáról Diószeghy Pálról, ki fárad­hatatlan munkássága, részrehajlatlan- sága s emberszeretete folytán a mun­kás nép közbecsülésének tárgya. Dió­szeghy Pál tiszttartó válaszolván a nép szónokának, s megköszönvén gróf Mailáth József nevében a szives szavakat, figyelmébe ajánlotta a nép­nek, hogy becsüljék meg ezt az ura­dalmat, mely állandó kenyérkeresetü­ket biztosítja s mely még azon keve­sek közé tartozik, mely még idegen munkásokra ez ideig nem szorult. Ezután a nép a rakodó előtt felállított s elkészített asztalokhoz vonult, hol kész ebéd várta őket s minden arató­nak kiosztatott két porció gulyás, egy fél kenyér, egy lepény s egy liter bor. Az ebéd bevégeztével a nép táncra perdült s vidám kedvvel járta késő estig a magyar ember nemzeti táncát: a csárdást. Külön sá­tor alatt volt terítve a meghívott vendégeknek, kik közül megjelentek Bencsik István járási főszolgabíró, Kossuth János, Kun József, ifj. Ba­jusz József, Falcsik Gábor, Bajusz Andor, VoronyákjLajos, Szabó Zsig- mond, Bencsik Béla stb. Az ebédnél szólásra emelkedett Bencsik István és első sorban poharát ürítette a most távollevő Mailáth Józsefre és családjára, kik e vidék jóltevői, má­sod sorban pedig megemlékezett a házigazdáról s családjáról, kik ilyen szép ünnepség szemlélésében s ilyen szives vendégszeretetben részesítették a megjelent úri társaságot. Egy jelenvolt. — Nagy jégverés. Homonnáról írják, hogy f. hó 15 én délután 3 órakor nagy jégverés pusztított a ha­tárában. A mintegy 10 percig tartó jégzápor téli mezbe vonta a környé­ket. Verébtojás nagyságú jég ömlött alá szokatlan sűrűségben, eleinte ő percig eső nélkül, azután sebes zápor között. A kár még meg nem állapít­ható. — A 66-ik gyalogezred folyó hó 21-én, csütörtökön délelőtt vonul be Borsi felől városunkba. Ma az ezred Csapon van. — Rejtélyes gyilkosság. A sátor­aljaújhelyi rendőrkapitányi hivatal az aradi kir. ügyészségtől azt az értesí­tést vette, hogy Szaláncky József sátoraljaújhelyi cipészsegédet folyó évi julius hó 29-én a seprősi határ­ban (Aradvármegyében) meggyilkolva találták. Személyazonosságát a mun­kakönyvé után állapították meg, me­lyet zsebében találtak. A rendőrha­tóság most keresi a meggyilkolt em­ber hozzátartozóit, hogy kilétét hatá­rozottan megállapíthassák. — Tanítónő választás, kz Arvay Ilonka lemondása folytán megüresedett sárospataki ev. ref. tanítónői állásra 16 pályázó közűi özv. Janiga Vin- czéné szül. Szakady Ilona okleveles tanítónőt választotta meg a persbitéum. A választáshoz mind az egyháznak, mind a megválasztottnak gratulálunk. — Műkedvelői szinielöadás. A király-helmeczi „Lorántffy“ önképző­kör felerészben a saját, felerészben a Kossuth-szobor alapja javára 1902. évi aug. hó 24-én a „Rigó“-szálloda nagytermében műkedvelői előadást rendez a következő műsorral: 1- Sze­retem a nőket, (monológ) Irta: Geor­ges Lórin; előadja Steinfest Ödön. 2. kz inggomb. (monológ) Irta : Tewerwk István; előadja Kellner Győző. 3. Költemény. Szavalja Zöldhelyi Berta. 4. Ne mondj igazat, (monológ) Irta: Molnár Ferenc; előadja Pauliczky István. 5. Rendelő óra. Eredeti víg­játék 1 felvonásban. A vígjáték sze­replő személyzete a következő: Dr. Faragó orvos Kellner Gy., Szidónia, neje Balázs A., Hermin, leánya Zöld­helyi B., Ravinszki biró Bánóczy S., Pennás, képviselő Steinfest Ö., Vazul tollnok Pauliczky I., I. biztos Gold- hammer Z., Il-ik: Steinfest J., I. hor­dár Kalla L., Il-ik : Zöldhelyi F., Cseléd Pauliczky M., Pál inas Franki G. — Beléptidij: személyjegy 1 kor., csa­ládjegy 3 korona. Felülfizetések kö­szönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. Kezdete este 8 órakor. Előadás után esetleg tánc. — Családi kérdés. Ki volt a neje a Szabolcs megyei Búj községben 1780-ban élt: nagyváthy Porkoláb Márton földbirtokosnak? A válasz dr. Megyery Zoltán címére küldendő Bud-Szentmihályra, ahol a tudósitó 20 koronával lesz jutalmazva. — Rablás. Kornyák János ho- monnai lakos, e hó 10-én gyanútlanul jött Vitézvágásról hazafelé, mikor a göröginyei határban egy megtermett suhanc, névszerint Miksák Tamás göröginyei lakos utói érte, földhöz vágta, zsebóráját, óralánczát elvette; majd torkon ragadva fojtogatta, kezét pedig megharapta. A meglepett ember, egy alkalmas pillanatban futással vette elejét a további beláthatatlan következményeknek. Az útonálló jó madarat a csendőrség elfogta, a járás­bíróságnak átszolgáltatta, mivel Ame­rikába szóló külföldi útlevelét könnyen felhasználhatná szökésre. — Elütöte a vonat. Hosák János csebinyei lakos e hó 10-én ugyan­csak bepálinkázhatott, mert annyira öntudtlan állapotban érte utói a bal­végzet, hogy sem előzményeiről, sem a bekövetkezett szerencsétlenségről egy szóval sem tud számot adni: Bár­mi nt történt is annyi tény, hogy Ho­sák Jánost a vonat Csebinye és Rad- vány állomások között elütötte. Sú­lyos sebek árán, de mégis kikerült a zakatoló szörnyeteg halálos ölése alól. A helybeli közkorházban ápol­ják, felgyógyulása remélhető. — Az államvasutak uj személy- dijszabása. Láng Lajos kereskedelem­ügyi miniszter rendelete fotán a ma­gyar királyi álamvasutak igazgatósága a jelenleg érvényben lévő személydij- szabáson változtatásokat tesz. Két uj zónát álitnak föl és a távolsági for­galom első szakaszának beosztását az átmenet arányosabbá tétele szempont­jából 10—20, illetve 30 fillérrel föl­emelik. A miniszter utasította a ma­gyar királyi államvasutak igazgató­ságát, hogy az uj személydijszbást sürgősen dolgozza ki és még az év folyamán oly időben terjeszsze jóvá­hagyás elé, hogy az uj díjszabás mi­előbb, de legkésőbb a jövő évi január elsején életbeléptethető legyen! — Egy ködszerü kritika. Egyik laptársunk mai számában a követ­kező „ködszerü“ kritikát olvassuk: . . . Sárossy Paulnál szebb, jobb, ügyesebb és sikkesebb Lottyt kívánni sem lehetett volna. Lehelletszerü finomsággal énekelt és szelőszerüen lejtette táncait . . . Ebben a zsánerben folytatva, igy lehetne Írni: „ A bájos művésznő egész meg­jelenése ködszerü volt, karcsú alakja páraszerüen lengedezett a „forró desz­kákon“ és az egész fantomszerü jelen­ség egy poétikus füstkarikában vég­ződött . . .“ Elvégre egy „deszkaszerü“ nyári arénában sok minden lehetséges. Még az is, hogy egy kicsi, filigrán operett- szubrett művészi ihlettségtől és szub- tilis árnyéklatok segélyével transzfor­málódik lehelletszerü füstkarikává . . . aSIT Mok Ferencnó „Románc“ cimü tárcájának folytatása egyéb ak­tuális közlendőink miatt jövő számra maradt. IRODALOM. Akkord . . . Nem tudok bízni a tavaszban, Tudom: ősz jön reája, Szétzüllik erdők pamlagának Sok illatos virága. Nem tudok bízni az örömben, Tudom, hogy társa bánat; Tudom, hogy hamis esküvése És csókja szép leánynak! Nem tudok bízni fénysugárban: Tudom, hogy társa éjjel; Tudom, hogy egy perc vágyainkat Elhordja szerte-széjjel. Nem tudok hinni, bízni benned Habár szeretlek édes: Hisz máshol a lelked akkor is, Mikor a csókod éget. II. Csalódtam sajna! annyiszor Azért vagyok hitetlen, Azért nem bízom édesem Te benned és szivedben. Ámde történjen bármi is Én áldom azt a percet: Melyben enyém volt ajakad, S talán . . . talán — a lelked! . . . np. Asszonyok keze hányszor csititja el belső harcainkat. Magyarország történetében van rá példa, hogy női kéz egy korszak szenvedéseit hegesz­tette be. Egy nő és egy gyermek a trónon, villongások, felkelések, csaták, gyülölségek után és mégis lecsende­sedik az ország. Pozsonyban és Bécs- ben ott áll a szobra. Bécsben szem­ben a várpalotával, a műtörténelmi nagy muzeum előtt, körülvéve gyö- nyönyörü lovas generálisokkal, érc­paripákkal. És ott ülve, nézve a szob­rot, el-elgondoljuk: felséges szép ki­rályné, ha neked csak ezek a gene­rálisaid lettek volna, akiket itt ércbe öntve trónod körül felállítottak és se­hol sem lettek volna a magyarok, a kiket a te életedből szépen elsikkasz­tottak, aligha állna itt most a szob­rod ! ... És ott ül Pozsonyban fe­hér márvány ménen, két jó kuruc között, elnézve át a Dunán, végig a síkságon, ahol kék fátyolba szegi a rónaságot a távol, elnéz abba az or­szágba, melynek derék népe 60.000 harcost ontott az ő trónja védelmére . .. E szép királyasszony történetéről és a „pragmatiea santió“-ról szól a Nagy Képes Világtörténet legújabb 167. füzete. Kiadó tulajdonos: Éhlert Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom