Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)

1902-08-12 / 81. szám

Sátoralja-Ujhely, 1902. augusztus 12. 81. (2221.) Harmincharmadik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkosztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-Ujhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző i fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyilttérhen minden garmond sor BO fill. POLITIKAI HÍRLAP. iíj. Meczner Gyula Bíró Pál dr. Hám Sándor főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 8 kor. —• Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden sző után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. fiz adóvégrehajtás módosításáról. augusztus 8. Az adót fizetni kell. Szegény­nek, gazdagnak, mágnásnak és polgárnak egyaránt. Az állam pol­gárai pénzéből gondoskodik az ország biztonságáról, a közigaz­gatásról, igazságszolgáltatásról, az élet- és vagyonbiztonságról és azt az óriási összeget, amely ezekre a célokra szükséges, nem teremtheti elő a föld alól, sem kölcsön nem veheti, hacsak magát az országot nem akarja elzálogosítani és eladni. Polgáraink támogatására anyagilag van tehát szorulva és amit a pol­gárok állami adóban fizetnek, az az ő javuk előmozdítására szolgál, Kell, hogy szolgáljon. Jól tudjuk, hogy elemi dolgo­kat mondottunk itt el, de szüksé­ges volt ezeket előrebocsátanunk, mielőtt az elm'ondandókba bele­kezdenénk. Más kérdés az, hogy helyesen fizetjük-e mi magyar állampolgá­rok az adót Más lapra tartozik, hogy az adó aránytalanul van ki­róva az ország lakosaira. — Rég­óta valljuk és tudjuk, hogy adó­zási rendszerünk hibás és ósdi, elavult alapokra van fektetve. A szegény ember Magyarországon hasonlíthatatlanul több adót fizet viszonyaihoz képest, mint a gazda­ember. Szóval adózási rendszerünk régen alapos reformra szorult és A ZEMPLÉN TÁRGZÁJA. A lányokról egy leánynak. (Válasz N. Elza kisasszonynak.) Irta: Gál Lajos. Egy régi indiai legenda azt tartja, hogy mikor a világ-egyetem alkotója, az asszonyt akarta megte­remteni, észre vette, hogy a férfi alkotására már fölhasznált minden anyagot, ami rendelkezésére állott. Vette tehát a kígyó mozdulatait, a kúszó növények simulékonyságát, a fű remegését, a nád hajlékonysá­gát, a virágok bársonyát, a levelek lengeségét, a gazella tekintetét, a napsugár ragyogását, a íellegek köny- nyét, a szellő állhatatlanságát, a pe­hely lágyságát, a méz édességét, a tigris borzalmasságát, a tűz emésztő hevét, a jég dermesztő fagyát, végül a liba gágogását, — mind ez elemeket össze keverte és megteremtette a dia­dalmas szép asszonyt. Ha hihetünk ennek a régi legen­dának, (én hiszek) akkor kétségtele­nül nagy vakmerőség a nőkről be­szélni, kritikát mondani és kétszeres vakmerőség a nőknek kevésbbé szép tulajdonságairól is Írni. S miután ón e vakmerőséget elkövettem — termé­szetesen rá is szolgáltam a korho- lásra. N. Elza kisasszony oly kedves szellemességgel szállt síkra a hölgye­kért, hogy válasz nélkül a kritikát az adóreformmal sokáig késleked­nünk nem szabad, hacsak vég­kép elkeseríteni, vagy tönkretenni nem akarjuk épen azokat a kis embereket, akik a polgárság nagy részét teszik. Ezzel a kérdéssel nem foglal­kozunk azonban jelen cikkünkben, először, mert e kérdést már bősé­gesen kifejtettük más alkalommal és más részről azért, mert erős a bizodalmunk és reménységünk, hogy a kormány rövidesen beváltja az adóreform tekintetében adott ígéretet és Lukács László pénz­ügyminiszternek e tárgyban tett fejtegetései nem maradnak elhang­zott üres szózatok, hanem tett fakad nyomukban. Az adózás kérdését mi abból az ötletből vetettük fel ezúttal, ame­lyet a törvényhatóságok kebelében megindított mozgalom keltett ben­nünk. , Közvetlenül az első ülésszak berekesztése előtt a képviselőház kérvényi bizottsága tizenkét vár­megyének a kérvényét tárgyalta, amely kérvényekben egytől-egyig az 1883: XLIV. t.-c. adóvégrehaj­tási szakaszainak az enyhítését kér­ték a megyei törvényhatóságok. A bizottság e kérvényeket a pénz­ügyminiszternek kiadni javasolja. A képviselőház elé azonban már nem kerülhettek e kérvények. Más­nap berekesztették az országgyű­lés első ülésszakát. nem hagyhatom és örömmel ragadom meg az ilkalmat, hogy rektifikáljak, visszavonjak, vissza szijjak mindent, a mi a hölgyek tetszésével nem ta­lálkozott igénytelen véleményemben. Mert az a való, hogy én igazán nagy tisztelője nagyok a hölgyek­nek és igaz barátja a leányoknak, s mint ilyen abból a hibás álláspont­ból indultam ki, hogy az őszinte ba­rát megengedhet magának egy kis bátorságot, s elmondhat egy kis — kellemetlenséget is a leányokról. Tévedtem. Bocsánatot kérek. Az az indiai legenda is csak részben igaz, hogy a hölgyek szépek, bájosak, jók, kedvesek, aranyosak stb. —- de nem igaz, hogy rútak is vannak köztük. A leányok pedig mind üde édes bimbók, csak jöjjön a fránya kertész, aki rózsának szakítja le őket. Az a kertész t. i., aki felé hajlik a bimbó, aki felé mosolyog, akihez vonzódik. .. Itt megint olyan dolgok nyomói­nak toliam hegyére, hogy félek azokat leirni. . . . Minden leány angyal! . . . Mégis oly nehéz az élet, oly kevés a kérő, szóval kevés a partié! De hát nem a férfiak az okai ennek. Nincs jégből a férfisziv most sem. A leányok is édesek, aranyosak, bájosak, ópen- ugy, mint nagyanyáink voltak annak idején, s ha hymen rózsalánca mégis ritkábban fonja össze a szerető lelke­ket, annak csak az élet az oka. A nehéz megélhetés 1 A nehéz kenyér- kereset. Az „igények“ szükséges elő­teremtése, amely nélkül nullák va­gyunk a társadalomban. — Azok az Azóta egész sereg ily kérvény érkezett a képviselőházhoz. Kell tehát, hogy foglalkozzunk velők. E törvényhatóságok első sorban azt kérik, hogy az adóvégrehajtás a tavaszi és nyári évnegyedekben szüneteljen. Mindenki ismeri az adótör­vényt, ha valaki nem ismerné, megismerteti vele az adóvégrehajtó. Nos a törvény betűje szerint az adófizetés évnegyedenként tör­ténik, aki nem fizet, azt megintik, zálogolják, árverezik. Tudott dolog, hogy par ex- cellenter mezőgazdasági ország vagyunk. Jövedelmünk, megélhe­tésünk a mindenkori termés minő­ségétől függ. Ha jó a termés, jól jár a kereskedő, az iparos, akkor telik luxus-cikkekre is, még köny­vekre is. Ha rossz a termés, azt meg­sínyli minden társadalmi osztály, szinte állás és rangkülönbség nélkül. A termést pedig csak nyár vé­gével értékesíti a gazda, hacsak adóvégrehajtó és adós nem szo­rongatja. Mert ha igen, eladja ak­kor is, amikor még lábon áll, vagy eladja utóbb potom áron. A legsúlyosabban fenyegeti az adóvégrehajtó, mert a kisgazda rossz termés idején rendesen nem fizethet, vagy keveset fizet, tehát hátrálékban van, mihelyt kissé jobb a termés, elverik rajta a port már akkor, mielőtt még termését, az „életet“ értéke szerint áruba bo­igények dirigálnak, amelyeket ki kell elégiteni a föld alól is a szegény férj­nek ha van, ha nincs miből . . . Ettől riad vissza sok fiatal ember. — Volna nekem sok szép eszmém, ha a nagy- fejüekhez juthatnának azok, amelyek tömérdek házasságot eredményezné­nek. Például: Minden fiatalember, aki nősülni akar állami ösztöndíjban részesül, amely ösztöndíj pótolná a hozományt. Vagy: Minden leány, aki 21 éves koráig férjet nem kap, panaszt tehet a város (falu, megye) első tisztviselőjénél, aki állásának különbeni elvesztése terhe alatt — egy hónapon belül tartozik neki férjet szerezni. Vagy: Minden férfi, aki 30 éves koráig nem nősül, tartozik egy leánynak hozományt adni és azonkívül egy má­sik leányt hozomány nélkül elvenni, különben börtönbe jut. Vagy ... De nem folytatom to­vább. Mert se vége, se hossza nem lenne az én honmentő eszméimnek, ha azokat mind felsorolnám. De nem vezetne eredményre úgy sem. Mert ami kormány fórfiaink pártkülönbsóg nélkül gonosz emberek. Politizálni, korteskedni tudnak, de a leány kér­dést nem tűzik a napi rendre. Sőt — borzasztó, — még sokan agglegények is maradnak, ami igazán critikán alúli viselkedés. — Mondhatom, hogy én igen szive­men viselem a leányok sorsát. De mit csáthatná. Valóban alig van méltányo- sabb követelés, vagy mondjuk: ki­vánalom, mint az, hogy a nyári hónapokban szüneteljen a végre­hajtás. Haszna ebből az államnak úgyis alig van, viszont a kímélet­len zaklatás következtében érzéke­nyen károsul az amúgy is adók­tól roskadó gazda. Tudjuk, hogy e kívánalomnak törvényhozási intézkedés nélkül eleget tenni nem lehet. De ott van a pénzügyminiszter rendelke­zési és intézkedési joga. Adja ki ideiglenesen utasításba, hogy az októberi évnegyed előtt az adót végrehajtani nem szabad. Az egész ország hálával fogja fogadni ezt a rendeletet. Az adóbehajtás pedig eredmé­nyesebb lesz mindkét félre nézve: a gazdára is, az államra is. A törvényhozásnak pedig egyik legelső és legsürgősebb feladata volna az adótörvény módosítása, illetve a végrehajtásról szóló sza­kaszoknak a fenntebb kifejtett mó­don való enyhítése. Szeretnék hinni, hogy a vár­megyéknek ez az emberies és va­lóban a közjót szolgáló kérelme és feljajdulása nem lesz a pusztá­ban elhangzó üres szó, hanem meghallgatásra talál ott, ahonnan előrelátást, bölcseséget és atyai gondoskodást méltán várhat min­den adózó polgár. . i. ér. Magam már nem számíthatok, mert nős vagyok. Fiatal (nőtlen) ba­rátaim pedig legott gyanús szemmel néznek reám, mihelyt a nősülésről beszélek nekik és nem emlegetem előre a — telekkönyvet. — Szóval, nehéz az életi hogy mégis lendítsek valamit kedvenceim (a leányok) sor­sán, tanulmányokat teszek érdekük­ben, hátha valami üdvös dolgot fe­dezhetnék fel javukra. íme, össze állítottam Bouvget után egy táblázatot, amelyből kitű­nik hogy, milyen pályán minő arány­ban szerelmesek a férfiak. A táblázat segélyével önök tisztelt hölgyeim leg­alább tudni fogják hányadán állnak a különböző pályája férfiakkal. Beös- merem hogy úgy vagyok ezzel a ta­nácsosai, mint az egyszeri szegény ember, a kitől kölcsönt kértek, s aki azt válaszolta: „Nekem nincs, de ha mástól kérsz, vigyázz, meg ne hütsd magad 1“ mert rongyos volt a kölcsön kérő ruhája. — Sántikál egy kissé a hasonlat, mert önök igen kedves hölgyeim nem kértek tőlem semmit és nem is szo­rulnak arra, do én magam állok elő mivel egyebem nincs — egy táblá­zattal. Jelesül: 100 hivatalnok (biró, ügyvéd, mérnök) stb. közül szerelmes 5 100 orvos közül........................20 100 tanférfin közül .... 30 100 tiszt közül a kapitányig . 90 azonfelül....................................5 100 festő közül (nem számítván a szobafestőket)........................80 Lapnak to»* sxéw# 4 «Idái.

Next

/
Oldalképek
Tartalom