Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-08-05 / 78. szám
2. oldal. ZEMPLÉN. Augusztus 5. mivelésügyi miniszter az ország ösz- szes törvényhatóságaihoz körrendeletét intézett, amelyben fölhívja a közönséget, ajánlja figyelmükbe a községeknek (rendezett tanácsú városoknak), hegyközségeknek és a mezőőrt tartó birtokosoknak, hogy azokat a mezőőröket, akik már legalább két év óta vannak szolgálatban, a gazdasági munkás- és cselédsegitő pénztárba első csoportbeli rendes tagokul, azokat pedig, akik még nem töltöttek két esztendőt a mezőőri, illetőleg hegyőri szolgálatban, máso dik csoportbeli rendes tagokul, azokat végül, akik életkoruk miatt a rendes tagok közzé föl nem vehetők, rendkívüli tagokul Írassák be. Az 1905. év végéig a mezőőrök ötven éves korukig, azontúl csak harmincöt éves korukig léphetnek be a segitő- pénztár rendes tagjai közzé. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. )( Matolai Etele alispán nehány napi tartózkodásra Záborczra utazott. )( A közigazgatási bizottság ülése. Zemplénvármegye közigazgatási bizottsága e hó tizenkettedikén délelőtt Hadik Béla gróf főispán elnöklete mellett tartja rendes havi ülését. )( A földmivelési miniszter ajándéka. A földmivelési miniszter a sá- rosnataki népkönyvtár egyesület részére egy népkönyvtári könyvgyűjteményt adományozott s illetőleg annak szállításával a Franklin társulatot bízta meg. Egyidejűleg a szükséges könyvszekrény beszerzési költségeire a sátoraljaújhelyi kir. adóhivatalnál 20 koronát tett folyóvá. hírek. A hajtű. — Édes kicsi férjem, aztán rósz fát ne tegyen a tűzre, mert megtudom. . . Ezekkel a szavakkal búcsúzott el Jenő barátunktól felesége, amikor egy havi időtartamra nyaralni ment. Jenő ravasz mosolylyal fogadta felesége intését és egyet bólintott fejével, tudtára adva ezzel féltékeny nejének, hogy minden kívánsága szerint mek közt. A lány érezte, hogy otthon nem maradhat, mert az ő szive már nemcsak az anyjáé, de egy másé is, aki nélkül ő már nem élhet s még gondolatnak is rettenetes ez a távolság. A szív ártatlan igaz érzésével szeretett. »Csak egy évig engedjen jó anyám. Az egézségem is úgy kívánja. Aztán teljesen megerősödve haza jövök és soha többé itt nem hagyom az én édes szüléimét« — könyörgött s elhagyta újra a szülei házat. De a szíve olyan nehéz volt; mintha utolsó búcsúja lenne ez. Minden bútordarabot végig siratott, végig csókolt. Búcsút mondott mindenkinek, mindennek, hisz’ itt mindenki szerette őt, s mégis elment oda, hol gyűlölet várta. Szülei megtörtén tértek az állomástól vissza, honnan az a fekete szörnyeteg elrabolta, elvitte minden örömüket. Próbálták vigasztalni magú- kát, hogy csak egy év — de a rósz sejtelem mérges fullánkja nem hagyta nyugodni őket. A lányka szerencsésen megérkezett falujába, hol a nép már nehezen várta s azok a lányaikat férjhez szeretni adó mamák s nehány sokat beszélő asszonyka. Szegény leány sokszor kimerülve a munka és bánatban íéléjszakákat sírva töltött s napról-napra gyöngébb halványabb lett Csak az a remény éltette, hogy nemsokára imádottjáé lesz, aki megfogja őt védeni a gonosz nyelvektől. A rósz hir azonban olyan, mint lesz, szalmaözvegysége alatt a rósz útra nincs szándéka térni. Aztán elcsattant a búcsúcsók és a következő percben a szép asszonykával és kicsi babáival elrobogott a vonat idegen tájak felé, ahol enyhébb a levegő, illatosabb a fű, zöld lombok között szerelemről csicsereg a madár... Jenő barátunk a válás keserű érzésével ballagott a városba. Mikor hazatért az üres szobákba, ahol még az imént az édes kis feleség szavát és az aranyos kis babák csacsogását hallotta, nagyon megkomolyodott. Nem találta helyét. Hiába olvasott, irt, a kellemetlen gondolatoktól szabadulni nem tudott. Végre elment és társaságot keresett. A jó barátok társaságában már jobban érezte magát, eltávozott, kicsi családja nem jutott oly gyakran eszébe, s rósz érzései nem bántották folyton. Lassan beleszokott a szalmaözvegységbe. Ez az egyedüllét sokszor bűnös gondolatok előidézője volt. Nem egyszer jutott Jenő barátunknak eszébe legénykori élete, amely bizony elég zajos vala. A felelevenített régi jó idők azonban — dicséretére legyen mondva Jenő barátunknak — a szalmaözvegység alatt nem tértek vissza. Az aranyos kis asszony intő szava folyton a fülében csengett. A jó barátok társasága Jenő batátunkra inkább szórakozó, mint rontó hatással volt. Mulatság közben is mindig meg tudták szabni azt a határvonalat, a melyen túllépni nem tisztességes dolog. Múltak a napok, sőt a hetek is és a visszatérés napja közeledett. Jenő barátunk hálás kívánt lenni barátaival szemben, akik vele szalmaözvegysége alatt sok bút és bánatot feledtettek, ezért egy szép napon meghívta őket garzon-lakására. A házas- és legényemberekből álló társaság olyan vigasságot csapott, hogy a mulatságról mindenki „elázva“ ment haza. Távozásuk közben, az éj sötétjében úgy össze-vissza gabalyodtak, hogy úr és cigány karonfogva botorkált a járdán. Csak a villanylámpa világánál ösmertek nagynehezen egymásra. Akkor vették észre, hogy a nagyfejü vén kontrás távozáskor fehér szalmakalapja helyett a konyha- asztalon volt szakajtót tette fejére. Ezt a nagy mulatságot Jenő barátunk is megemlegette. Másnap mámoros fejjel és megnyúlt ábrázattal kellett családját togadnia. * * a vészmadár. Az ideálhoz is eljutott; mert hisz éppen oda irányozták azt. Vannak olyan jó képű emberek, akik ál- hireket is úgy tudnak rendeltetésük helyükre juttatni, hogy annak az igazvoltában kételkedni nem lehet. Most volt csak már igazán magában a fehér ruhás lányka. Árvább lett az árvánál. Egy volna még, aki megértené panaszát, de annak a szive hasadna meg, ha tudná gyermeke nagy szenvedéseit. Ereje teljesen elhagyta. Csak most tudta mennyire szerette ő azt a, fiút. Beteg lett. Maga sem tudta mi baja. Erős vágya támadt haza menni. Bár csak két hónap választotta el már a nagy szünidőtől. Mire eljöttek érte szüld, már ágyban fekvő beteg volt; tehát a javu'ást kellett várni, ami bizony nem igen mutatkozott : * Toliam gyengül, mert reszket a lélek bennem ha rá gondolok, hogy vált meg az a két öreg megtört szív attól az egyetlen reményétől, jó szivü, sokat szenvedett gyermekétől. . . . Te voltál a gyilkos te rágalmazó, akit a világ ünnepel! . . . Ott fekszik iehér ruhás kis szobájában a fehér ruhás leány. Ha meglátjátok mellette azt a két gyászoló alakot, gondoljatok gyilkos tettekre s e gondolat mint furia üldözzön benneteket — névtelen, hős rágalmazók. Szamosy László. Az asszonyka ura láttára olyan tekintetet vetett, amelyből Jenő barátunk mámoros fejjel is következtette, hogy az „állapottal“ nincs megelégedve. Otthon se várta valami nagy rend és tisztaság az asszonykát. Ä szobák az előtte való napi állapotban voltak. Minden össze- és felforgatva. Sejtette, hogy férje ura nem fogadta meg intését, sőt amikor takarítás közben az egyik bútordarab mellett egy hajtűt talált, biztosra vette, hogy a férje rósz útra tóvelyedett. — Hát ez mit jelentsen ? — kérdi az asszonyka urát, miközben a földön fekvő haj tüt megmutatta neki. — E-e-e-ez? — dadogta Jenő barátunk s eközben homlokán a hideg veríték ütött ki. — Igen e-e-e-ez — szólt az asz- szony. — Ez? ... Ez egy hajtü. — Hogy kerül ez ide ? — Fogalmam sincs róla. Nem az enyém, talán a tiéd, valószínűleg a tied — dadogott Jenő barátunk s eközben gyöngyöző homlokát törül- gette zsebkendőjével. A szép asszonyka erre kivesz egy hajtűt hajából és összehasonlítja a talált hajtűvel, miközben gúnyos mosolylyal szól férjéhez: — Nézze meg; ez a hajtű nem az enyém, érti? — nem az enyém, sem a magáé, — de — szól tovább nyomatékkai, — a másé. . . . Mielőtt Jenő felelt volna, az alatt a szürkületben Jenőélc ablaka alatt megcsendül a nóta : Ki volt itt? — ki járt itt? Kinek a hajtűje maradt itt ? Az ón kedves rózsám, az járt itt, Annak a hajtűje maradt itt. A nótára mindketten figyelmessé lettek. Jenő szeretett volna a föld alá bújni. Az asszonyka már-már elsírja magát, ha nyomban a nóta elhangzása után be nem lép szobájukba Jenő két bizalmas barátja, akik miután a szokatlan ablak alatti les- kelődésért és nótázásért bocsánatot kértek, — ünnepélyesen kijelentették, hogy a hajtűt az előtte való napon tartott házi mulatságon ők tették a földre, hogy Jenő barátjukat kissé megtréfálják vele. Jenő megkönnyebbülten lélegzett föl és a következő percben elcsattant a kibékülést jelentő csók a két tanú jelenlétében. (já.) — Királyi adományok. Őfelsége a király, kabinetirodája utján és főispánunk közbenjárásával Andráskó István orosz-kázméri gk. és Persenszky János nagytoronyai ref. lelkészeknek 50—50 kor. legkegyesebb adományt küldött.-— Személyi hírek. Andrássy Sándor gróf, a homonnai kerület ország- gyűlési képviselője, családjával együtt huzamosabb tartózkodásra Homonnára utazott. — Kun Frigyes nagybirtokos Karlsbadból hazaérkezett és ma Thur- zófüred-re utazott. — Arnóthfalvy Tivadar megyei főpénztáros és Kovács Endre igazgató ma szintén Thurzó- fúrod-re utaztak. — Kinevezés. A m. kir. pénzügy- minister Köntzei Jenő deési adótisztet a sátoraljaújhelyi pénzügyigazgatósághoz állami végrehajtóvá nevezte ki. — Köszönetnyilvánítás. Fábry Béla ur, gálszécsi gyógyszerész, ág. ev. vallásu, ev. ref. templomunk felépítési céljaira 52 (ötvenkettő) koronát adott át, mint oly összeget, melyet a III. o. kereseti adó kivetése alkalmával bizottsági tagsága napidija fejében kapott. Áldja meg érte az isten minden áldásával. Gálszécs 1902. aug. 2. Péter Mihály ev. ref. lelkész. — Párbajvétség miatt a sátoraljaújhelyi kir. törvényszék Bíró Pált lapunk felelős szerkesztőjét három havi államfogházra Ítélte Tegnap a kassai kir. ítélő Tábla a büntetést egy havi államfogházra szállította le. — Magyar hitszónoklat. A sátoraljaújhelyi statusquo izr. hitközség magyar hitszónoki kérdése, hosszas vajúdás után, végre-valahára teljes és kielégítő megoldást nyerhet, ha a magyaros jó intenciókon újra nem üt majd léket az — intrika. Szombaton délután tartotta meg a hitközség nagy imaházában hitszónoklatát Weiszkopf Artur dr. rozsnyói'hitszónok. Gyönyörű tősgyökeres magyar kifejezés, nyugodt szónoki önérzet, határozottság és erő jellemzi első fellépését is. Természetesen kívánatos volna, hogy a végleges döntés előtt majd szeptemberben, amikor a közönség teljes egészében itthon van, még egy szónoklatot tartana, mert hisz egy fellépés után nem lehet oly világosan kiösmerni valakit. Ezt is az érdekelt közönség szempontjából írjuk, mert mi a magunk részéről teljes egészében méltányoljuk az első fellépés után is, azta lelkesedést,amely- lyel a rozsnyói izr. hitközség, a társadalom és a sajtó, népszerű hitszónokát körülveszi, aki szónoki képességei mellett belső meggyőződésében és lelkületűben tetőtől-talpig modern ember és szivvel-lélekkel magyar hazafi, és külső megjelenésében is ez álláshoz megkívánt legelőnyösebb tulajdonokkal van megáldva. Jellemzi modern, haladó és magyar voltát az az ultimatum, amelylyel pályázatát kiséri: Óhajtja, hogy az esketések a templomban tartassanak, hogy ha erre felszólittatik temetések alkalmával magyar gyászbeszédet mondhasson, hogy a templomban minden hazafias ünnepély alkalmával úgy mint a többi egyházak, a hitközség is ünnepélyt tartson, erre a hatóságot meghívja és magyar szóval üdvözölvén az ünnepi aktust az egyházi kötelességei mellett a hazafiság oltárán midenkor magyar emlélőbeszéddel áldozhasson. íme ez az altimatum is amellett szól, hogy ebben a hitszónokban meg van minden garancia arra, hogy a magyar hitszónoki állást Sátoraljaújhely izr. hitközségében méltóan betöltse. Erre pedig, a kérdésnek,esztendők óta húzódó vajúdása, az utolsó esztendő kellemetlen próbakisérlete után: a magyarság, a modern fejlődés és a hitközség tekintélye szempontjából halaszthatatlanul zükség van. Ezt tovább halasztani — nem lehet. — Mulatság Hatfán. Hatfa és vidékének fiatalsága ej hó 3-án minden tekintetben fényesen sikerült mulatságot rendezett a kies Hatfa-fürdőben. A rendező-bizottság élén Ujj István és Szombathy Károly állottak, a kiknek a rendező-bizottsággal karöltve a régi sikerekhez méltóvá sikerült tenniök ezt a minden óvben,emi- nensül fesztelen mulatságot, melyen a vidéknek csekély kivétellel csaknem valamennyi úri családja találkozik. A fürdő mellett elterülő erdőben a fogatok sokasága, a mulatság helyén pedig a nagyszámú, fesztelen kedélyességgel mulató családok, a táncteremben pedig, melybe sajnos a táncolni vágyók nagyon csekély része férhetett be — a vidék mulató fiatalsága győzött meg arról, hogy a táncmulatság ez évben is felemelkedett arra a niveaura, a hol lenni szokott. — A kora délutáni óráktól egészen hajnalig húzta a cigány, Lelesz község fáradhatatlan, temperamentumos cigánya a talp alá valót a táncoló pároknak, kik sohasem lankadva mindig ujult erővel kezdtek a táncba. Esteli 8 óráig mindig jöttek a fogatok. 10 óra tájban a Hatfa mellett elterülő tisztáson tűzijátékot rendeztek, amelyet azonban megzavart a kerekedő szélvihar. Ez, valamint a hirtelen megváltozott idő volt aztán oka annak, hogy a közönség egy része — nagyobb vihartól tartva — 11 óra tájban haza széledt. Azonban az ott-
