Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-08-02 / 77. szám
Augusztus 2. ZEMPLÉN. 3. oldal. — Egyházmegyei gyűlés. A felsőzempléni ev. ref. egyházmegye őszi közgyűlését ez évi augusztus hó 28-án Bodzás-Ujlakon tartja meg. — A sátoraljaújhelyi vadásztársulat közgyűlése folyó évi julius hó 31-én tartatott meg. A közgyűlésen a vadásztársulat több kevésbbé közérdekű ügyei intéztettek el. S azonkívül Keresztessy Lajos, a társulatnak éveken át volt elnöke leköszönt tisztéről. Helyébe Matolai Etele vármegyei alispánt választották meg a társulat elnökévé. Lemondott továbbá titkári állásáról Staut József is, akinek helyét dr. Kossuth Jánossal töltötték be. Pénztárnokká újból Vágó Gyula választatott meg. — A zászlószentelésre, melyet a helybeli gyártelepi dal-, zene- és ön- képző-kör augusztus hó 17-én tart, tudvalevőleg annyi vidéki vendég érkezik, amennyi Ujhelyben még nem volt. A vendégek elszállásolása ezért nehézségekbe ütközik. Az elszállásolásnál bekövetkezhető kellemetlenségek elkerülése végett Ruttkai Mór, a műhely főnöke, a város közönségéhez a következő kérelemmel fordul: „Mélyen tisztelt Uram ! A sátoraljaújhelyi gyártelepi dal-, zene- és önképző-kör, mely csekély számú városi tagon kívül az itteni máv. műhely összes mesterembereit foglalja magában, ez évi agusztus hó 17-én zászlószentelési ünnepélyt rendez. Ez ünnepély iránt a társműhelyek részéről szokatlan nagy érdeklődés és ro- konszenv mutatkozik, az azon való részvételre már eddig is a budapesti, debreczeni, miskolezi, szegedi, kolozsvári, piskii és zágrábi műhelyek országos dijakat nyert jeles dalárdái jelentkeztek és főnökeik vezetése alatt nyolcszáz személyen felül ide akarnak jönni. A helyi körünk elnöksége Sátoraljaújhely város mélyen tisztelt polgárságához fordult, hogy az elszállásolás tekintetében segítségére legyen. E felszólítás eredménye, sajnos, meglehetősen meddőnek mondható, amennyiben egynéhány lelkes polgáron kívül nagyon kevesen jelentkeztek vendégeink elszállásolására. Azért bátorkodom magam Uraságodhoz ama tiszteletteljes kéréssel fordulni, hogy vendégeink közül jövő hó 17. és 18-ikára (két éjjelre) egy, vagy több személyt ellátás nélkül és ingyenesen befogadni ne terheltessék. Más kevéssel nagyobb városok képesek hasonló alkalommal 5—600 embernek szállást adni és hazafias munkásaink kénytelenek legyenek lelkesedő kartársaikat visszautasítani? Méltóztassék az ide csatolt lapot kérésünk nem teljesithetése esetén is címemre vagy a kir. postán vagy rövid utón elküldeni. Maradtam kitűnő tiszteletem kifejezése mellett Sátoraljaújhely, 1902. július 23-án. Ruttkai Mór, máv. műhelyfőnök. — A F. M. K. E. közgyűlése. A Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület, mely József főherceg legmagasabb védnöksége és Thuróczy Vilmos cs. és kir. kamarás elnöklete alatt, az ország felvidékének tizenegy törvényhatóságában, köztük Zemplén vármegyére kiterjedőleg is, az állam feladatait végzi, augusztus 26. és 27. napjain tartja meg évi rendes közgyűlését Selmec-Bélabánya sz. kir. bányavárosban, melynek közönsége az egyesületet, huszadik évi közgyűlése alkalmából, vendégszerető falai közé meghívta. A közgyűlés prog- rammja a. következő : 1. Elnöki megnyitó. 2. Ügyvezető alelnök beszámolója az egyesület 1901/1902. évi munkásságáról. 3. Az elnökség 1901/1902. évi jelentése és az igazgató-választ- mány határozati javaslatai. 4. Az 1901. évi zárszámadás és a vonatkozó felmentvények megszavazása. 5. Az 1903. évi költségvetés megállapítása és a törvényhatósági választmányok kapcsolatos javaslatai. 6. Az egyesületi alapszabályok módosítása. 7. Indítványok, melyek a közgyűlés előtt 8 nappal az elnökségnél bejelentetnek. 8. Az 1903. évi közgyűlés helyének meghatározása. 9. A közgyűlési jegyzőköny hitelesítőinek megválasztása. A főtitkári hivatal kéri az egyesület összes tagjait, hogy a költséges egyénenkénti meghívás helyett ezt a hírlapi közlést meghívásul elfogadni s esetleges részvételüket a F. M. K. E. főtitkári hivatalánál (Nyitra) mielőbb bejelenteni szíveskedjenek, hogy megfelelő elszállásolásukról még idejében gondoskodhassék. — Munkácsy-szobor Munkácson. Augusztus közepén nagy müvész-est lesz Munkácson s a jövedelemből adják meg alapját azon szobornak, amely Munkácsy Mihály emlékét fogja megörökíteni szülővárosában. Ez alkalommal felolvasás lesz, amelyet hangverseny, szavalás és előkép bemutatása fog követni. Az élőképet Munkácsy Mihály Milton-képe nyomán rendezik. A Munkácsy-szoborra különben országos gyűjtést is rendeznek s ez ügyben Túlesik Ferenc, aki a munkácsi Árpádszobor eszméjét is fölvetette, lelkes fölhívást tett közzé. t — Főbe lőtte magát ma déli 12 órakor Jakubcsó József városi nap- dijas a városháza adóhivatali helyiségében. A még csak 19 éves fiatal ember az egész délelőtt folyamán semmivel sem árulta el végzetes elhatározását. Mikor kicsiny revolverével főbe lőtte magát, a hivatalos helyiségben kívüle még hárman voltak. Az öngyilkos fiatal embert, aki életben van, szüleinek Kazinczy-utcai lakására szállították. Tettének okát nem tudják. — A sátoraljaújhelyi gyártelepi dal-, zene- és önképző-kör legutóbb tartott rendkívüli közgyűlésén a titkári állásáról leköszönt Hlavathy Béla helyére Nürnberg Miklós gyári művezető választatott meg, a kire a zázzlószentelési ünnep előkészítési munkálatait is rábízták. — Révész Imre tánctanitó az idei tánc vizsgálatot növendékeivel e hó 5-ikén kedden a Vadászkürt nagytermében tartja meg. Kezdete este 8 órakor. A műsor változatos. — Borzalmas jelenet folyt le a minap, mint kassai levelezőnk Írja, a fő-utca északi részén. Nehéz társzekérbe befogott lovak valami dolgon megvadultak és végig száguldtak a fő-utcán. A tő-utca mindkét oldalán sürü tömegben sétáló közönség rémülten rebbent szét, mert a megbokrosodott lovak egyenesen a gyalogjáró felé tartottak. Azonban Kassai és Tőrös detektívek szerencsére ott voltak a helyszínen és a szekér után futottak. Kassai életének kockáztatásával rávetette magát a szekérre, megragadta a gyeplőt és nagynehezen megzabolázta a megvadult lovakat. Ez is csak erejének végső megfeszítésével sikerült neki, mert többször forgott abban a veszélyben, hogy a vágtató lovak patái alá kerüljön. Az összeverődött közönség visszafojtott lélegzettel leste a vakmerőséggel határos vállalkozás sikerét és lelkesen éljenezte meg a bátor embert. — Táncmulatság a málezai fürdőben. Augusztus hó 20-án Szent-István napján a málezai fürdőkezelőség a fürdő tánctermében nyári táncmulatságot rendez, melyre a meghívók a jövfThét folyamán fognak kibocsáttatni. — Halálos kimenetelű szerencsétlenség. Havas Gerzon homonnai szeszgyári bérlő Moskovics nevű munkavezetője szekerén hazafelé haladt. Útközben a szekér hámfája leszakadt, amitől a lovak megbokrosodtak és őrült futásnak eredtek. A szekeren egy cseléd is ült, aki annyira megijedt, hogy a szekérről leugrott, de oly szerencsétlenül, hogy betört fejjel az utca kövezetén maradt. A súlyosan sérült asszonyt a homonnai közkórházba szállították, ahol három napig eszméletlenül vonaglott, amig a halál megváltotta kínjaitól. Három kis árvát hagyott hátra. A szekeren volt Mos- kovicsnak később sikerült a lovakat megfékezni s igy megmenekült a veszedelemtől. — Betöréses lopások, A F. Z. Írja: hogy a Felvidéken egy idő óta napirenden vannak a betöréses lopások. Morván, Pazdicson és Vásárhe lyen a cigányok nap-nap mellett garázdálkodnak, A csendőrség e héten kinyomozta a tetteseket és azokat letartóztatta. A nyomozás széles irányban megindult. — Rendőri liirek. Zsebmetszés. A helybeli nagy állomáson R. N. újhelyi lakosnak zsebéből, a midőn a vonatra készült felszállani, a nagy tolongásban kilopták pénztárcáját, melyben nagyobb összeg volt. A tettes ösme- retlen. — Hat éves tolonc. Egy apró ember került legutóbb a rendőrség kezébe. Az utcán csavargott s onnan hozták a rendőrkapitánysághoz. A neve Kóbor Sándor, mindössze 6 éves a kis legény. Hazulról, a szabolcsvár- megyei Eskről azért szökött meg, mert az apja — mint mondá — nem adott neki szalonnát és kenyeret. A kis fiút huzaküldték, illetőségi községébe. — Nevelői állást keres egy izr. nevelőnő. — Címe a kiadóhivatalban. — Kiadó szoba. A Kazinczy- utcán egy, esetleg két fiatal ember részére egy csinosan bútorozott udvari szoba kiadó. — Bővebbet a kiadó- hivatalban. SZÍNHÁZ. ** Komjáthy János a kassai, sátoraljaújhelyi és máramarosszigeti színházak igazgatója, mint már jeleztük, e hó 7-ikén kezdi meg Szigeten ez évi nyári idényét. A szigeti szin- ügyi bizottság igen szívélyesen fogadta Komjáthyt és mint ebből is látjuk, a viszony köztök ezentúl is állandó marad és igy Sziget Debreczentől különválván, a nyár idényére csatlakozik a kassa—sátoraljaújhelyi egyesüléshez. Mint a Máramaros Írja, a szin- ügyi bizottság folyó hó 27-én Várady Gábor elnöklete alatt ülést tartván, elnök „örömét fejezte ki afölött, hogy Komjáthy János színigazgatót s jeles társulatát ismét városunk körében tudhatja, egyszersmind üdvözölte maga, mint a bizottság nevében a jelen volt színigazgatót, meglévőn arról győződve, hogy ezt a bizottság minden tagja készséggel teendi magáévá, azon óhajtásának adva kifejezést, hogyKom- játhy-n&k és társulatának városunkban való működése ne ezen évad folyamán legyen az utolsó. A bizottság az elnöki üdvözlést és óhajtást egyhangúlag magáévá tette. Komjáthy meleg szavakban köszönte meg a városi közönségnek s a bizottságnak iránta s társulata iránt újabban nyilvánított ezen nagybecsű bizalmát, amelyet kiérdemelni a jövőben is teljes erejéből igyekezni fog, részéről is azon reményét és óhajtását fejezvén ki, hogy e városban való ez évi szereplésével nem leend befejezve az ő itteni működése, melynek kedves és becses emlékeit mindig híven, hálásan fogja megőrizni.“ Már most azonban szükséges volna, hogy a belügyi kormány a szubvenciót megadja azután is, hogy kassai Nemzeti Színház igazgatója Sátoraljaújhely mellett még egy várost csatolna Kassához. Elvégre ha az olasz és francia vidéki színészet azért virul, mert nincs egy állandósitási mániához kötve, éppen igy nálunk sokkalta üdvösebb volna ez útról már egyszer végképp letérni. Jöjjünk tisztába azzal, hogy Kassa és az ehez hasonló városok csak megerőltetéssel tarthatják el nagy társulataikat — a szükséges szezonon túl. Ha pedig Milánónak, Veronának, Lyon-nak ele gendő az 5—6 hónapos idény, nem tudjuk, miért kell éppen nálunk ezenfelül is egy helyre lekötözni az igazgatókat. ** Színészet Szerencsen cim alatt lapunk múlt szombati számában közölt tudósításunkra a T. H.-nak egy >be- kiildetett« aláirásu hire neki ront a tudósítónknak, bennünket pedig azzal vigasztal meg, hogy a cukorgyár hivatalnokai igenis pártolják a magyar színészetet, azonban sopánkodik, hogy »a város módosabb intelligenciájának nagyobbik része csupa megmagyarázhatatlan okokból következetesen távol tartja magát« (t. i. a színháztól.) Hát első sorban is a tudósitónk ebben az egész dologban ártatlan, másodszor pedig nagy örömmel vesszük, hogy a gyár tisztviselői pártolják a magyar színészetet, de azt már meg nem engedhetjük, hogy a tisztelt »beküldetett« ur a szerencsi társadalmat oly irányban korholja, mintha a magyar színészet iránt való érzése, illetve a magyar érzése nem állana fölötte a bármely oldalról jövő kritikának is. Mert tessék megérteni azt, hogy mi itt nem tisztán egy specialis esetről irtunk, hanem a magyar színészet érdekéről. Tehát nem az érdekel bennünket, hogy esteről-estére kik és a társadalom melyik rétege támogatja a magyar színészetet. A fő az, hogy támogassa. Mivel pedig egy-két esztendővel ezelőtt a fővárosi újságok is eleget írtak a szerencsi cukorgyárban alkalmazott »idegen« tisztviselőkről és ennek hatásáról a társadalomra, azt hisszük egész jogossággal, és a tisztes reverenda érzetével és főképp a magyar sajtó kötelességéhez híven jártunk el, amikor jeleztük, hogy az örvendetesen tapasztalt megmagyaro- sodott asszimilációt a magyar színészet pártolásával is ki kell tüntetni. Hogy ez most igy van, azt ismételten is örvendetesen vesszük tudomásul. De azt a szerencsi társadalmat, amely ezt a magyarositó egybeolvadást mindenkor hazafias érzetének teljes erejével igyekezett megteremteni, ne tessék specialis esetekből, abból, hogy egyszer egyik vagy másik jár vagy nem jár színházba —• kővel megdobálni. Mert az a társadalom csinálta meg azt, hogy most a »beküldetett« ur és mi is örvendünk a szerencsi társadalom magyar voltán. Különben is ne tessék kaszt-kérdést felvetni, mert akkor valóban, megkeseredik az örömünk és gyanú fér majd ahhoz, hogy a békésen együttélő magyar érzésben tényleg alaposan egészséges-e ez a társadalom ? Mert a tüntetéssel mi nemcsak azt kívánjuk, hogy ez egy specialis esetben reklam- szerü tüntetés legyen. Ez csak a színigazgató zsebének lesz kedves, a mi adja Isten, hogy keserves magyar missziója közben gyarapodjék. Mi a tüntetéssel azt kértük, hogy ennek a régen megvádolt gyári társadalomnak a város társadalmával teljes és békés magyaros együttműködését — domborítsák ki. Ha virul a magyar múzsa Szerencsen, üdvözöljük érte Szerencs teljes társadalmát — de kaszt-érzés nélkül. És igy békesség legyen velünk mindörökké, egy derék magyar város összes társadalmi elemeinek teljes harmóniáját óhajtva. IRODALOM. Levél. Jutok-e eszedbe ? vájjon gondolatban Fölkeres-e lelked gyászos éjszakámban ? Vagy tán sért az emlék ? s elfog a bosszúság Ha nevemet néha emlékedbe hozzák ? Jobb volna hallgatnom ? akit elfeledtek, Mit keres az még itt, — kit el is temettek... Halgass szivem, halgass; késé már, hiába, Az ón boldogságom rég el van hibázva. . . . Az volna boldogság, folytatni a régit. Vagy kezdeni újra s csiuálni más régit. Ha nem dőre ábránd, ha nem lázas álmok, Te magad, te volnál akit egyre látok. Édes fehér kezed fognám a kezembe,* Úgy néznék hosszasan gyönyörű szemedbe... Halgass szivem, halgass ; késő már, hiába, Az ón boldogságom rég el van hibázva.
