Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-07-31 / 76. szám
Sátoralja-Ujholy, 1902. julius 31. 76. (2216.) Harmincharmadik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-TJjhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttériben minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meezner Gyula Bíró Pál dr. Hám Sándor főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. * ... Dusa-htö ügye. . • f— í-jélijj^80. Wiczm&ndy, Ödön, Zemplénvár- megye törvényhatósági, bizottságának tagja, felkért beni^pket, a vármegye illetékes hatóságához ,és, mérnöki hivatalaihoz szóló kivetkező nyilt fipterpel- lációja közlésére: ' /„ Butkáu, julius 28. Tisztelettel kérdem a tekintetes vármegye hatóságait, kultur és állami mérnöki hivatalokat, hogy : vájjon tudomással birnak-é arról, hogy a Butka-szelepkai vicinális utón lévő községi Dúsa hid már több mint egy éve el lévén zárva a forgalomtól — az évi március hó 26-án tartott versenytárgyalás alkalmával, annak felépítésére Thu- ránszky Tihamér, szalóki lakos vállalkozott oly feltételek mellett, hogy a régi hidat azonnal szétszeded és az ujjat mielőbb, de legkésőbben három hónap alatt, tehát ez évi junius hó 26-án a forgalomnak átadja. S ennek dacára, nevezett vállalkozó, csak junius hó 10-ike táján, tehát csak a határidő előtt körülbelől két héttel fogott a munkához; előreláthatólag, hogy kötelezettségének nem lesz képes eleget tenni. Másodszor: Tisztelettel kérdem, méltoztatik-é tudomással bírni arról, hogy amennyiben a vállalkozó junius 26-íg még a hid cölöpjeinek beverésével sem készült el, a község ezt azonnal az alispáni hivatalnak jelentette s tudtommal ezen jelentés folytán a vállalkozó ellen alkalmazandó büntetés-pénz arányának megállapit- hatása érdekéből semmi intézkedés nem történt. Harmadszor: Tisztelettel kérdem vájjon tudomással méltóztat- nak-é bírni arról, hogy a határidő lejárta után körülbelől kilencedtized napra, előbb a községi jegyzőnél — de mert itt célt nem érhetett — utóbb Haidinger István butkai lakos, hg. Lobkovitz uradalmi intéző tisztjénél próbált szerencsét a vállalkozó, hogy t. i. engedtessék meg neki a Dúsa mederből, a hid alatt lévő, a két levezető csatornát elválasztó, úgynevezett „Szigetközinek a megmoz- ditása, tehát a szabályozás által alakított állapotban lévő Dúsa medernek és csatornának megboly- gatásával az innét nyert földnek a hídfők betömésére való fordítása? Haidinger István beugrott. Junius negyedikén a községi elöljáróság mellőzésével, sőt ellenére, önhatalmúlag megengedte a szigetbontást. — Thuránszky Tihamér ahhoz azonnal hozzá is fogott. — De mert hatósági és kultur mérnöki oly engedély amely a kérdéses szigetnek elhordására jogot adna, a községgel mint a meder és csatornák őrével nem közölte- iett: a munkát a községi elöljáróság *betiltgtta: S erről kötelességhez, 'híven,,megfelelő intézkedés és mérnök -kiküldése’végett, az alispáni hivatalnak távirati utón jelentést tett. Egyben összehívta a képviselő Testületet, amely az elöljáróság*. intézkedését helyeselte. Ez alkatommal a Haidinger István önkényes, a község érdekeit és a törvényt sértő eljárása elleni panaszt is a hatóságnak bejelentette. Tudtommal ezen jelentései és kérvényei is a községnek, mai napig szintén elintézetlenek. Nem szatírája ez a községi önkormányzatnak ? Negyedszer: Tisztelettel kérdem a m. t. hatóságokat, hogy tudomással birnak-é arról, hogy Thuránszky Tihamér vállalkozó, a község nagy kárára és hátrányára a hídfőket mai napig sem tömette be és a hidat a forgalomnak, a határidőtől már lefolyt öt hét múlva, mai napig sem adta át. S méltóztatik-é tudni, hogy junius havában községünket az árvíz elöntötte, amely a vendéghidat elborítván és a medret teljesen megtöltvén, oly helyzetbe juttottunk, hogy a vállalkozó mulasztásából hidunk nem lévén, a bal partról, sem ember, sem állat, a jobb partra át nem mehetett. A postát, csak deszkákból összevert dereglyén szállították. A beteghez a lelkész, csak dereglyén, életveszély között mehetett. Gazdaságainktól, teljesen elzárattuuk, s mert ezen állapot majdnem három napig tartott, legelő-állataink majd éhen döglöttek. Most már egész tisztelettel kérdem, hogyha mindezeknek tudomásával méltóztatnak bírni, mi okozza azt, hogy a község Írásbeli és távirati jelentéseire 4 — 5 hét alatt sem látunk kézzel fogható intézkedést, mely szerint a tarthatatlan állapot megszűnjék és Thuránszky Tihamér vállalkozó kötelességének azonnali teljesítésére szorittassék, esetleg pedig hatóságilag a munka teljesítésére, a Thuránszky Tihamér veszélyére és terhére, más vállalkozóval a hiányzó munka elvégeztessék? Mert ha most az aratás és hordás idején, esetleges esők, vagy árvizek által a község ismét elrekesztetnék a külvilágtól, ily állapot, előre alig kiszámítható károkat okozna, amelyekre nézve a felelősség terhe alól a hatóság alig lenne felmenthető. Mondják, hogy a vállalkozót megakadályozták a munkájában. Érzi mindenki, hogy ez csak a község és hatóság becsapására kieszelt ürügy. Mert a vállalkozó a hid alatti földből, csak a maradványt használhatja a hídfőkhöz, ami talán nem is lesz, ha a 11-ik, csatorna abból betömetik, mert ez alighanem az egész szigetközi föld- mennyiséget föl fogja emészteni. De ehhez okvetlen kultúrmérnökre van szükség, hogy a csatorna és meder meg ne rongáltassék és a nagy költséggel megejtett szabályozási mű hívatlan kezekkel meg ne rontassék. Tehát nem igaz, hogy a munkában Thuránszky T. megakasztatott, mert ott volt részére azon hely, t. i. a téglavető pázsit, amely a község által a szükséges föld kiaknázására első vonalon kijelöltetett. Ebből folytathatta a munkát addig is, amig a hatóság bevezeti a csatorna betömésére és illetőleg a meder panírozására és a felszabadult földnek a hídfőkhöz való fölhasználására. Mert amiként láttuk, s azt a julius 24-iki tárgyaláskor a főszolgabíró is kijelentette, de amiről junius 4-én sem Haidinger, sem Thuránszky a községi elöljáróknak nem beszélt, a hid alatti földből a vállalkozó előbb a Il-ik csatornát tartozik betömni és az egyik csatornát kellőleg kiszélesíteni — Nos tehát, miután a vállalkozó nem kezdette a Ilik csvtorna betömésével munkáját, mert ő egyenesen elhordani kezdte a földet a hídfőkhöz, hát jogosulatlan dolgot cselekedett. A községi elöljáróság ellenben, mint érdekeink őre, a tilalommal helyesen járt el és mert intézkedéséről táviratilag jelentést tett, mulasztás nem terheli. De ha mulasztás van, az a hatóság részéről történt, ezt meg kellett volna a főszolgabíró urnák velünk értetni. De föltéve, hogy a községi elöljáróság hibásan járt el, — amit én el nem ösmerek — akkor éppen ezért, nehogy kétség fennmaradjon, sürgős feladata volt a hatóságnak, hogy 24, esetleg 48 óra alatt a község jelentésére, — ami mindenesetre jóhiszeműségét és törvénytiszteletét árulja el, — azonnal a helyszínére sietvén, ott a szakértővel a munkára az utasítást s a községnek az útbaigazítást megadja és a munkát gyorsan befejeztetni törekedjék. A közigazgatás, amely nem igy fogja fel kötelességét, — sajnálom, de kimondom, — nem áll feladata magaslatán és a közérdeket nem szolgálja azzal a biztonsággal, amelyben minden jóhiszemű polgára e hazának megbízik. — A Haidinger által, a községi elöljárók ellen előtérbe tolt hajsza, szóra sem érdemes, mert jogosulatlan és méltatlan. Ha elbírálás tárgyát képezendi: a községi elöljáróknak a hatóság elégtételt adni tartozik. — De e jelen alkalommal, ez mellékes kérdés. Ezt a minket nagyon érdeklő hidkérdés- sel komplikáltatni nem engedjük. Nekünk sürgősen hidra van szükségünk. Ezt kérjük, ezt követeljük a főszolgabírótól, mint a községi érdekeknek a járásban legfőbb őrétől, mint a vicinális utaknak legfőbb felügyelőjétől, mint a köz- biztonsági és közgazdasági állapotainknak legfőbb gondozójától. Büntetni követeljük azt, aki községünket ily méltatlan meghurco- lásnak tette ki és kötelességének teljesítésére, komoly akaratot, még ma sem tanúsít. Arra kérem tehát a m. t. vármegyei közigazgatás intézőit, hogy ne engedjék az ily súlyos felelősséggel járó, sürgős és fontos ügyekben, a közönség türelmét kifárasztatni és a közigazgatás ténykedéseit a tudatlan nép előtt is kétes értékűvé leszállittatni. Mert súlyos a felelősség, ha a hatóság a községek érdekeivel nem törődik, vagy nem kellő gondossággal, gyorsasággal és igazságossággal törődik, sőt ha még a községek igazság érzetét, szabályos eljárását, méltatlanságokkal megsérteni engedi. Mert ez mind- annyiunk nagy kárára a törvény és a hatóság iránti köteles tisztelet és bizalom lazulására vezet. Wiczmándy Ödön. — julius 30. Állami kezelés. Zemplénvármegye alispánját is már régebben értesítette a belügyminiszter, hogy a megyei számvevőség, könyvelés és pénztár a jövő óv január első napjától kezdve állami kezelésben vezettetik. Most, mint egy temesvári tudósítás jelenti a belügyminiszter átiratban értesítette az alispánt, hogy a megyei könyvelés a pénztárral együtt az állami vezetés eszközlése céljából, már december hó tizenhatodikán átvétetik állami kezelésbe. Az átvétellel a pénzügyigazgatóságok bizatnak meg. Az alispán sürgősebb kiadásokra átalányt kap, amelyet nyolcadikáig köteles elszámolni. Hátralékok szorgalmazása. Vége van az esztendő felének. A befizetle- nül maradt köztartozásokat fokozott erélylyel szorgalmazza állam, vármegye, község, hogy háztartásában zavarok ne támadjanak. A vármegyei központi alapokat megillető községi járandóságok hátrálékáról készülnek a kimutatások. Minden járás megkapja a magáét, hogy tudja kitől mennyit követel a központi szaknyilvántartások szemeiéit tartásával a vármegye. És elvárja, hogy az utólsók elsőkké legyenek, vagyis hogy onnan, a hol legnagyobb a hátrálék már augusztus hó első felében a legtöbb befizetés teljesítessék. Lapunk ma) Máma 4 oldal.
