Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)

1902-07-05 / 65. szám

Sátoralja-Ujhely, 1902. julius 5.

65. (2205.)

Harmincharmadik évfolyam.

Megjelen minden második napon

kedd, csütörtök és szombat este.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: SAtoralja-TJjhely, főtér 9. szám.

Kéziratokat nem adunk vissza.

Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 üli., vastagabb betűkkel 8 fül.

Nyilttérben minden garmond sor 30 fül.

POLITIKAI HÍRLAP.

ifj. Meczner Gyula Biró Fái dr. Hám Sándor

főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs.

Előfizetési ára:

Egész évre 12 korona, félévre 6 kornegyedévre 3 kor.

—™ Egyes szám ára 8 fillér. —

Hirdetési dij:

Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény.

fiz elégtétel.

— julius 4.

Be szép játéka a sors szeszélyének, hogy egy hónapok óta dúló politikai csata triumfusát éppen a ragyogó napsugár legszebb hónapjára tette.

Egy ilyen napsugaras nappal üde friss éjszakájára esett, hogy Sátoraljaújhely város társadalma egy pompás kedélyű estén összegyűlvén, lelkesedésben és az ünneplés őszinte érzetében egybeforrva megünnepelte országgyűlési képviselőjét és a hónapok hosszú sora óta méltatlanul és igazságtalanul megtámadott választási elnököt.

De hagyjuk el kissé a poézis hangját.

Beszéljen itt a rideg napi aktualitások reflexiós rovatában a puszta tény és beszéljen e tényekből folyó hűséges látkép.

Abból az alkalomból, hogy az ország legfőbb bírósága bölcs ítél kezésével is dokumentálta a meggyőződést, hogy Dókus Ernő Sátoraljaújhely orsz. képviselője tiszta mandátum birtokosa, hogy id. Meczner Gyula választási elnöknek az ellene indított hajsza „mérgezett nyilait“ ártatlanul kellett elviselnie és a törvény és tisztesség útjáról e felelősségterhes funkciójában el nem tért, spontán lelkesedéssel határozta el Sátoraljaújhely közönsége, hogy úgy képviselőjét, mint választási elnökét e fényes elégtétel glóriájától övezve saját körében ünnepelni fogja.

És amint ez valóban a legtiszA ZEMPLÉN TÁRCZÁJA.

„Love-song.“

— Winifred E. Heard. —

Pompás virágok nyíltak utainkban,

— Együtt bolyongva csöndes nyári este; — Kis méhe dongott nyiló rózsaágon,

Hunyó nap mindent oly bűvösre feste.

8 hol lijomok, — tág köblöket kitárva Arany-szivet mutattak mind nekem :

Langy szellő hozta hozzám suttogásod:

.Tied vagyok, tied, szerelmesem 1*

Az évek bármint tűnnek, édesem, Szerelmem mindég hú, igaz marad; Nyiló virágok arca úgy mosolyg,

Ha újra hallják suttogó szavad: .Édesem, kedvesem!1 *

Az évek elsuhantak. Újra jártam,

Hol rózsa kelyhe úgy virula régen;

Tücsök nem csiripelt, többé méh se dongott, Bárány-felhő sem úszott fenn az égen.

Ámde a szél, mely szerte-szét csapongóit A part fölött s a messze tóreken,

Elhozta hozzám gyöngéd suttogásod:

.Tied vagyok, tied, szerelmesem !c

Az évek bármint tűntek, édesem, Szerelmed oly szép s hű, mint kezdetén ; Szived irántam mit se’ változott, Enyém vagy most is, csakis az enyém, Édesem, kedvesem!

Angolból:

Ifj. Zsoldos Benő.

tább, a legnemesebb érzelmekből fakadó lelkesedés elementáris megnyilatkozásakor történik, azonnal teljesedésbe ment a terv.

Alig hogy a Kúria igazsága meghozta az elégtétel tisztán tündöklő lobogóját, a reá következő estén már egygyé áradó lelkesedéssel folyt az ünneplés.

A Korona-szálló tágas nyári kerthelyíségének minden kis része megtelt közönséggel. Ott volt mindenki. Sem felfelé, sem lefelé irányuló ekszkluzivitás sehol. A leg- liberálisabb politikai megnyilvánulás volt e lakomának már a külső képe is. És a belső tartalma valóban kiemelte ezt a szép ünnepet a sablonos politikai lakomák keretéből.

Ahogyan Katinszky Geyza plébános tosztja mondta, a Kúria bölcs Ítélete után ez volt a második megnyilatkozás, mikor a kerület országgyűlési képviselőjét megválasztottuk, mikor a már megadott bizalmat ilyen őszinte lelkesedéssel újra nyilvánítjuk.

De ez a bizalom, amely Dókus Ernőnek szólt, szólt egyszersmind annak a Dókus-családnak is, amely Zemplénvármegye múltjában és jelenében mindenkor a közélet mezején dolgozott munkás, derék ambícióval, a politikai tisztesség és becsület nemesen ragyogó cimerét hordozva azon paizson, amely most a politikai nyilzáporban időre-órára meg volt ugyan sebezve, de országunk legelső birósága tisztára mosta ezt a paizst is, és a közélet harcában újra fényesen ragyogva használhatják az ő nemes és minErna vén lány marad.

A Zemplén számára írta: Damjanovicb Miklós,

A mint ott a terem közepén állva elnéztem Domokos Ernát, midőn bre- tagnei halász leány kosztümje hófehér karját, gyönyörű telt nyakát a legkívánatosabb módon indiskrétűl elárulta, egyre azon tanakodtam magamban, hogy vájjon melyik reneszánsz festő remekét akarja ez a gyönyörű arc, melyben a legszabályosabb profil, a legennivalóbb gödrös állacskával és nevető piros ajakkal van kombinálva, elevenen reprodukálni.

Szép volt, s bájos, mint egy operette-szoubrette.

M.-Keresztes sápadt, csontoskezű lányai úgy elütöttek tőle, mint a — hogy nagyot ne mondjak — az őszi barack az aszalt szilvától.

Azok közé a megcsodált báli csillagok közé tartozott, akik ragyognak, sziporkáznak a parkettes tündérvilág egén, aztán lehullanak, egy csendes kis családi fészekbe, édes, boldog melegséget árasztva szerteszét.

Annyira el voltam merülve szépségének csudálatába, hogy ijedten hökkentem meg, mikor Fehér Laczi a vállamra ütött.

dig a haza, a vármegye és város jólétére irányuló ténykedésükben.

És ugyan lehet-e másképpen, mint az igazán és mélyen érzett meghatottság hangján irni arról a megnyilatkozásról, amely Meczner Gyula nehány szavas tosztjából a legnemesebb szív hangját sugározza. Egy öreg ősz férfiú, akit becsülettel és küzdelmes élettel mindenkor az elsők közt látunk a közügyek terén, ki volt téve a legádázabb politikai hajszának, szinte az égiekkel játszó lelkiismeretlenség kiáltott fel az ellenfeleihez, mikor napról-napra kinpadra vitték, és ottan démoni mosoly- lyal a Damokles kardját villogtatták a feje fölött. Ö igazsága és ártatlansága érzetében erős önérzetével szemébe nézett e hajszának és éjszakákat nappalokká téve dolgozott, kutatott hogy az elégtételt megszerezze, kiérdemelje. Ugyan hány ember van a mai politikai harcmodor divatjában, aki ilyen küzdelem után nem a legkeményebb szavakkal és jogosan verné vissza azt a hajszát, hogy kezében a legbölcsebb bíróságnak ítéletével azt Isten és ember lelki- ismerete előtt izzé-porrá törje?

És Meczner Gyula egy szerény hangú rezignáció után boldogságot kiván volt ellenfeleinek és élteti Sátoraljaújhely összes polgárságát.

Frázis nélkül, sallang nélkül egyszerűen a szive szólt. Minek a szív hangjához magyarázat?

Ez a hang szebben szól, semhogy azt a mindennapos vezércikkek hangjával profanízálni sza— Táncolj komám, táncolj 1

— Jól van, kérlek mutass be Domokos Ernának.

— Hát még nem ismered?

— Nem, de szerelmes vagyok már belé.

Laczi gúnyosan mosolygott.

— Szép leány ugy-e? Csak az a kár, hogy már huszonkét éves elmúlt, no meg az, hogy gondolkozik s ez egy leánynál nagy hiba! Különben ösmerd meg.

Odavezetett hozzá. A mosolygó ajak egy sajátságos bigygyesztéssel viszonozta főhajtásomat és elmentünk táncolni. Két forduló után letettem és leültem mellé.

Kissé csalódtam megfigyelésemben, amit róla ismeretlenül tettem, így közelről nézve még szebb volt, de az ajkán, amit messziről mosolygónak láttam, egy parányi gúnyos vonást fedeztem fel.

Ossze-vissza beszéltem neki mindent, hogy tegnap jöttem M.-Keresz- tesre, hogy bárom hétig itt leszek nagybátyámnál, hogy milyen sok szépet hallottam már felőte stb., amint hogy a társalgást meg szokták kezdeni.

Láttam az arcán, hogy untatom. Egykedvűen babrált legyezőjével és alig érdemesített egy pár szóra.

Lapunk mai ixáma 8 oldal,

badna. És a politikában még annál is jólesőbb érzéssel hallgatjuk, mert a szív szava ebben a légkörben olyan nagyon, de nagyon idegen.

Ez a hang méltó volt ahhoz az ünnephez, ahhoz az igaz lelkesedéshez, amely oly őszintén nyilatkozott meg Meczner Gyula elég tételére.

Az a társadalmi egygyéolvadás pedig, amelynek élén láttuk fiatal főispánunkat, a legragyogóbb színben lobogtatta meg ma is azt a szabadelvű zászlót, amely a vármegyéből az ő politikáját diadallal hirdette és ma e zászlóval egy újabb hóditást pecsételt meg.

— julius 4.

Kimutatás a petíciókról. A Kúrián tegnapelőtt hirdette ki az ítéletet Paiss Andor elnök a sátoraljaújhelyi petíció dolgában, mely mint megírtuk, elutasító volt. Ez volt az utolsó közjogi pör, melyet a legfelsőbb bíróság a szünet előtt letárgyalt. A szünet utánra már csak alig néhány petíció elbírálása marad. A Kúrián Paisa Andor és Vavrik Béla elnöklésével két tanács működött, amelynek minden idejét a petíciók foglalták le, úgy hogy nem értek rá a nekik kiosztott egyébb ügydarabokat elintézni. A petíciók tárgyalása 1901. évi november 30-tól ez évi július 2-ig tartott. Beadtak összesen hatvanöt kérvényt, ebből az első tanácsnak harminckettő, a másodiknak harminchárom jutott. Az első tanács, melynek Paiss Andor az elnöke, eddig hat mandátumot semmisített meg. Gagern Miksa galgóczi néppárti képviselőét, mert nem volt magyar honos. Teleky Domokos gróf deési kormánypárti képviselőét, mert néhány választóját megkonyakoztatta, továbbá az ugyancsak kormánypárti Enyedi Lukácsét, akit Tápé tisztelt

Egyszerre aztán hozzám fordult:

— Mondja csak, hogy tetszenek a keresztesi lányok?

Valami éretlen bókkal akartam rá felelni, kiemelve az ő csodaszerü szépségét, de annyira belezavarodtam, amint csillogó fekete szemét rámszegezte, hogy alig bírtam rá felelni.

— I . . . i . . . igen szépek 1

— Maga fatuskól

OhóJ erre már föleszméltem. No tessék! Én a pesti jobb körökben járatos fiatal ember, itt Keresztesen Rómeó és Júlia féle jelenetekbe akartam bocsátkozni egy szépnyaku falusi liba kedvéért. Világos lett előttem az egész helyzet.

Ez nem olyan falusi pásztor-leány, amilyenhez egy pesti gavallér az üde- ségtől mintegy megbatottan közelit, hanem egy valóságos aszfalt virág.

Nyelve még a budapesti zsúrozó hölgyek között is számot tett volna.

Most már megértettem, miért maradt hajadon huszonkét éves korára ez a szép antik szobor. Mert vidéken szükséges tulajdona a jó nyelv — egy asszonynak, de egy lánynál, kinek az udvarlásokra hagyományos szokás szerint pirulva kell szemét lesütni, ez éppen nem alkalmas bóditó eszköz.

Hamarosan köpönyeget fordítót-