Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)

1902-07-05 / 65. szám

Sátoralja-Ujhely, 1902. julius 5. 65. (2205.) Harmincharmadik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SAtoralja-TJjhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 üli., vastagabb betűkkel 8 fül. Nyilttérben minden garmond sor 30 fül. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula Biró Fái dr. Hám Sándor főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor­negyedévre 3 kor. —™ Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. fiz elégtétel. — julius 4. Be szép játéka a sors szeszé­lyének, hogy egy hónapok óta dúló politikai csata triumfusát ép­pen a ragyogó napsugár legszebb hónapjára tette. Egy ilyen napsugaras nappal üde friss éjszakájára esett, hogy Sátoraljaújhely város társadalma egy pompás kedélyű estén össze­gyűlvén, lelkesedésben és az ün­neplés őszinte érzetében egybe­forrva megünnepelte országgyűlési képviselőjét és a hónapok hosszú sora óta méltatlanul és igazságta­lanul megtámadott választási el­nököt. De hagyjuk el kissé a poézis hangját. Beszéljen itt a rideg napi aktu­alitások reflexiós rovatában a puszta tény és beszéljen e tényekből folyó hűséges látkép. Abból az alkalomból, hogy az ország legfőbb bírósága bölcs ítél kezésével is dokumentálta a meg­győződést, hogy Dókus Ernő Sá­toraljaújhely orsz. képviselője tiszta mandátum birtokosa, hogy id. Mecz­ner Gyula választási elnöknek az el­lene indított hajsza „mérgezett nyilait“ ártatlanul kellett elviselnie és a törvény és tisztesség útjáról e felelősségterhes funkciójában el nem tért, spontán lelkesedéssel határozta el Sátoraljaújhely közön­sége, hogy úgy képviselőjét, mint választási elnökét e fényes elégté­tel glóriájától övezve saját köré­ben ünnepelni fogja. És amint ez valóban a legtisz­A ZEMPLÉN TÁRCZÁJA. „Love-song.“ — Winifred E. Heard. — Pompás virágok nyíltak utainkban, — Együtt bolyongva csöndes nyári este; — Kis méhe dongott nyiló rózsaágon, Hunyó nap mindent oly bűvösre feste. 8 hol lijomok, — tág köblöket kitárva Arany-szivet mutattak mind nekem : Langy szellő hozta hozzám suttogásod: .Tied vagyok, tied, szerelmesem 1* Az évek bármint tűnnek, édesem, Szerelmem mindég hú, igaz marad; Nyiló virágok arca úgy mosolyg, Ha újra hallják suttogó szavad: .Édesem, kedvesem!1 * Az évek elsuhantak. Újra jártam, Hol rózsa kelyhe úgy virula régen; Tücsök nem csiripelt, többé méh se dongott, Bárány-felhő sem úszott fenn az égen. Ámde a szél, mely szerte-szét csapongóit A part fölött s a messze tóreken, Elhozta hozzám gyöngéd suttogásod: .Tied vagyok, tied, szerelmesem !c Az évek bármint tűntek, édesem, Szerelmed oly szép s hű, mint kezdetén ; Szived irántam mit se’ változott, Enyém vagy most is, csakis az enyém, Édesem, kedvesem! Angolból: Ifj. Zsoldos Benő. tább, a legnemesebb érzelmekből fakadó lelkesedés elementáris meg­nyilatkozásakor történik, azonnal teljesedésbe ment a terv. Alig hogy a Kúria igazsága meghozta az elégtétel tisztán tün­döklő lobogóját, a reá következő estén már egygyé áradó lelkese­déssel folyt az ünneplés. A Korona-szálló tágas nyári kerthelyíségének minden kis része megtelt közönséggel. Ott volt min­denki. Sem felfelé, sem lefelé irá­nyuló ekszkluzivitás sehol. A leg- liberálisabb politikai megnyilvánu­lás volt e lakomának már a külső képe is. És a belső tartalma va­lóban kiemelte ezt a szép ünnepet a sablonos politikai lakomák ke­retéből. Ahogyan Katinszky Geyza plé­bános tosztja mondta, a Kúria bölcs Ítélete után ez volt a második meg­nyilatkozás, mikor a kerület ország­gyűlési képviselőjét megválasztot­tuk, mikor a már megadott bizal­mat ilyen őszinte lelkesedéssel újra nyilvánítjuk. De ez a bizalom, amely Dókus Ernőnek szólt, szólt egyszersmind annak a Dókus-családnak is, amely Zemplénvármegye múltjában és je­lenében mindenkor a közélet me­zején dolgozott munkás, derék am­bícióval, a politikai tisztesség és becsület nemesen ragyogó cimerét hordozva azon paizson, amely most a politikai nyilzáporban időre-órára meg volt ugyan sebezve, de or­szágunk legelső birósága tisztára mosta ezt a paizst is, és a közélet harcában újra fényesen ragyogva használhatják az ő nemes és min­Erna vén lány marad. A Zemplén számára írta: Damjanovicb Miklós, A mint ott a terem közepén állva elnéztem Domokos Ernát, midőn bre- tagnei halász leány kosztümje hófe­hér karját, gyönyörű telt nyakát a legkívánatosabb módon indiskrétűl elárulta, egyre azon tanakodtam ma­gamban, hogy vájjon melyik rene­szánsz festő remekét akarja ez a gyönyörű arc, melyben a legszabályo­sabb profil, a legennivalóbb gödrös állacskával és nevető piros ajakkal van kombinálva, elevenen reprodu­kálni. Szép volt, s bájos, mint egy operette-szoubrette. M.-Keresztes sápadt, csontoskezű lányai úgy elütöttek tőle, mint a — hogy nagyot ne mondjak — az őszi barack az aszalt szilvától. Azok közé a megcsodált báli csillagok közé tartozott, akik ragyog­nak, sziporkáznak a parkettes tündér­világ egén, aztán lehullanak, egy csendes kis családi fészekbe, édes, boldog melegséget árasztva szerteszét. Annyira el voltam merülve szép­ségének csudálatába, hogy ijedten hökkentem meg, mikor Fehér Laczi a vállamra ütött. dig a haza, a vármegye és város jólétére irányuló ténykedésükben. És ugyan lehet-e másképpen, mint az igazán és mélyen érzett meghatottság hangján irni arról a megnyilatkozásról, amely Meczner Gyula nehány szavas tosztjából a legnemesebb szív hangját sugá­rozza. Egy öreg ősz férfiú, akit becsülettel és küzdelmes élettel mindenkor az elsők közt látunk a közügyek terén, ki volt téve a legádázabb politikai hajszának, szinte az égiekkel játszó lelkiisme­retlenség kiáltott fel az ellenfelei­hez, mikor napról-napra kinpadra vitték, és ottan démoni mosoly- lyal a Damokles kardját villogtat­ták a feje fölött. Ö igazsága és ártatlansága érzetében erős önér­zetével szemébe nézett e hajszá­nak és éjszakákat nappalokká téve dolgozott, kutatott hogy az elég­tételt megszerezze, kiérdemelje. Ugyan hány ember van a mai poli­tikai harcmodor divatjában, aki ilyen küzdelem után nem a leg­keményebb szavakkal és jogosan verné vissza azt a hajszát, hogy kezében a legbölcsebb bíróságnak ítéletével azt Isten és ember lelki- ismerete előtt izzé-porrá törje? És Meczner Gyula egy szerény hangú rezignáció után boldogsá­got kiván volt ellenfeleinek és él­teti Sátoraljaújhely összes polgár­ságát. Frázis nélkül, sallang nélkül egyszerűen a szive szólt. Minek a szív hangjához magyarázat? Ez a hang szebben szól, sem­hogy azt a mindennapos vezér­cikkek hangjával profanízálni sza­— Táncolj komám, táncolj 1 — Jól van, kérlek mutass be Domokos Ernának. — Hát még nem ismered? — Nem, de szerelmes vagyok már belé. Laczi gúnyosan mosolygott. — Szép leány ugy-e? Csak az a kár, hogy már huszonkét éves el­múlt, no meg az, hogy gondolkozik s ez egy leánynál nagy hiba! Külön­ben ösmerd meg. Odavezetett hozzá. A mosolygó ajak egy sajátságos bigygyesztéssel viszonozta főhajtásomat és elmentünk táncolni. Két forduló után letettem és leültem mellé. Kissé csalódtam megfigyelésem­ben, amit róla ismeretlenül tettem, így közelről nézve még szebb volt, de az ajkán, amit messziről mosoly­gónak láttam, egy parányi gúnyos vonást fedeztem fel. Ossze-vissza beszéltem neki min­dent, hogy tegnap jöttem M.-Keresz- tesre, hogy bárom hétig itt leszek nagybátyámnál, hogy milyen sok szé­pet hallottam már felőte stb., amint hogy a társalgást meg szokták kez­deni. Láttam az arcán, hogy untatom. Egykedvűen babrált legyezőjével és alig érdemesített egy pár szóra. Lapunk mai ixáma 8 oldal, badna. És a politikában még an­nál is jólesőbb érzéssel hallgatjuk, mert a szív szava ebben a légkör­ben olyan nagyon, de nagyon idegen. Ez a hang méltó volt ahhoz az ünnephez, ahhoz az igaz lelke­sedéshez, amely oly őszintén nyi­latkozott meg Meczner Gyula elég tételére. Az a társadalmi egygyéolvadás pedig, amelynek élén láttuk fiatal főispánunkat, a legragyogóbb szín­ben lobogtatta meg ma is azt a szabadelvű zászlót, amely a vár­megyéből az ő politikáját diadallal hirdette és ma e zászlóval egy újabb hóditást pecsételt meg. — julius 4. Kimutatás a petíciókról. A Kúrián tegnapelőtt hirdette ki az ítéletet Paiss Andor elnök a sátoraljaújhelyi petíció dolgában, mely mint megírtuk, elutasító volt. Ez volt az utolsó köz­jogi pör, melyet a legfelsőbb bíróság a szünet előtt letárgyalt. A szünet utánra már csak alig néhány petíció elbírálása marad. A Kúrián Paisa Andor és Vavrik Béla elnöklésével két tanács működött, amelynek minden idejét a petíciók foglalták le, úgy hogy nem értek rá a nekik kiosztott egyébb ügydarabokat elintézni. A petíciók tárgyalása 1901. évi november 30-tól ez évi július 2-ig tartott. Beadtak összesen hatvanöt kérvényt, ebből az első tanácsnak harminckettő, a má­sodiknak harminchárom jutott. Az első tanács, melynek Paiss Andor az elnöke, eddig hat mandátumot sem­misített meg. Gagern Miksa galgóczi néppárti képviselőét, mert nem volt magyar honos. Teleky Domokos gróf deési kormánypárti képviselőét, mert néhány választóját megkonyakoztatta, továbbá az ugyancsak kormánypárti Enyedi Lukácsét, akit Tápé tisztelt Egyszerre aztán hozzám fordult: — Mondja csak, hogy tetszenek a keresztesi lányok? Valami éretlen bókkal akartam rá felelni, kiemelve az ő csodaszerü szépségét, de annyira belezavarodtam, amint csillogó fekete szemét rámsze­gezte, hogy alig bírtam rá felelni. — I . . . i . . . igen szépek 1 — Maga fatuskól OhóJ erre már föleszméltem. No tessék! Én a pesti jobb körökben já­ratos fiatal ember, itt Keresztesen Rómeó és Júlia féle jelenetekbe akar­tam bocsátkozni egy szépnyaku falusi liba kedvéért. Világos lett előttem az egész helyzet. Ez nem olyan falusi pásztor-leány, amilyenhez egy pesti gavallér az üde- ségtől mintegy megbatottan közelit, hanem egy valóságos aszfalt virág. Nyelve még a budapesti zsúrozó hölgyek között is számot tett volna. Most már megértettem, miért ma­radt hajadon huszonkét éves korára ez a szép antik szobor. Mert vidéken szükséges tulajdona a jó nyelv — egy asszonynak, de egy lánynál, ki­nek az udvarlásokra hagyományos szokás szerint pirulva kell szemét le­sütni, ez éppen nem alkalmas bóditó eszköz. Hamarosan köpönyeget fordítót-

Next

/
Oldalképek
Tartalom