Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-07-24 / 73. szám
2. oldal. ZEMPL'ß n. Julius 24. jogosnak de feltétlenül szükségesnek tartjuk. Éppen ezért csak lelkesedéssel és örömmel üdvözölhetjük a kereskedő ifjak öntudatra ébredését, amely most a nagykanizsai össz- gyülés előtt megnyilatkozik. Úgy hisszük, hogy a sátoraljaújhelyiek sem fognak jogos érdekeik mellett a háttérben bandukolni. Sátoraljaújhelyben is van egy „Kereskedelmi Társulat,“ amely most életjelt adhatna magáról. Nem tudjuk, nem hallottunk róla, hogy ez irányban történt-e már valami ? De mindenesetre módot kell keresnie arra, hogy a kereskedelmi alkalmazottak ügye a nagykanizsai országos kongresszuson Zemplén- vármegye kereskedői világa részéről is megvédessék. — júl. 24. Képviselőválasztás Szobránczon. Mint tudósítónk jelenti, a Köröskényi Elek elhunytéval megüresedett szob- ránczi kerületben tegnapelőtt, kedden volt a képviselőválasztás. Két jelölt volt, [Sztáray Sándor gróf zemplén- és ungmegyei földbirtokos szabadelvű és Csuha István szobránczi birtokos szabadelvű-agrárius programmal. A választás nagy izgalmak közt folyt le, az egész kerület erős akcióba lépett, a szavazók mintegy teljes számmal leadták szavazatukat. Az utolsó percig mindkét párt egyformán állott s csak a záróra kitűzése után szaporodott meg Sztáray gróf szavazatainak száma. A végeredmény az, hogy Sztárayra 1178, Csuhára 1121 szavazat esett. Eszerint Sztáray gróf 58 szónyi többséggel a kerület képviselőjévé választatott. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. )( Segédjegyzöségre pályázat. A tavarnai segédjegyzői állas lemondás következtében megüresedett. Az uj segédjegyző választása augusztus hó 22-én lesz. Folyamodni lehet a varan- nai járás főszolgabírójához augusztus hó 21-éig. )( Hivatalos hirdetmény. A város polgármestere ezennel közhírré teszi, hogy a cs. és kir. 6. hadtest hatósága alá tartozó csapatok élelmezési szükamint szétnézett a ragyogó napfényes utcán. Hogy fénylik, hogy ragyog, hogy mosolyog minden 1 Hogy hazudik minden 1... Csak egy kis szürke felleg tolakodjék a nap elé és egyszeribe eltűnik a fény, a hazug ragyogás és egyhangú szürkeségnek ad helyet, a fák enyhén susognak, friss zöld leveleik fénylenek a napsugarakban: hazugság! Jön az ősz s a zöld szin meghalványodik, levelek elszáradnak, lehullanak s ami megmarad: az a puszta emlék, egy semmi!... A madarak vígan röpködnek, boldogan csicseregve: hazugság! Jön az ősz és nekik el kell hagyni a kopárrá lett bokrot, kicsiny fészkűket... és a nyári boldogságból mi marad meg ? A puszta emlék, egy semmi ! . . . Hazament. Kivett egy bőrtokot ládájából és elindult megint, vissza se nézve a házra. Ment egyenesen az erdőnek. Ott még egyszer szétnézett a gyönyörű napfényes tájon, odalá- maszkodva egy vén bükkfa oldalának, elővette azt a fényes valamit a bőrtokból. Felhúzta, odaszoritotta a beteg melléhez, oda hol az a lázas szív dobogott — és elsütötte . . . Egy pillanatig még állott, azután pár lépést tántorogva, lebukott. Ajkai mormogtak még valamit, olyan formát, hogy: — Nyugtot talált a porszem I ségleteinek biztosítása iránt a nevezett hadtest hadbiztossága által kibocsátott hirdetmény a vármegye irattárában a hivatalos órák alatt az érdeklődők által megtekinthető. Sátoraljaújhely 1902 évi Julius hó 22-én. ifj. Meczner Gyula h. polgármester. HÍREK. Lányi vándortársasága . . . — Estély a Bock kertkelyiségében — — julius 23-ik éjszakáján. Ne ütközzék meg senki ezen a címzésen. Csupa merő müvészetszeretet- ből irom. Mert felforr bennem a vér, a magyar érzésem elpirul belé, ha arra gondolok, hogy nálunk az olyan művész-muzsikus mint Lányi is, nyáron zöld iák hűs árnyai alatt, terített asztalok előtt, afféle bajor trupp-styl-ben kénytelen végigvándorolni ezt a sírva vigadó szegény mulatós országot. Éppenséggel nem túlzás, ha leirom, hogy a kerti mulatók hazájában a jó németek közt az effajta muzsikus Titánokat, akik a nemzetük lelkében lüktető, a szivéből sarjadzó zenét ily csillogó művészettel öntik kottára valóságosan a miniszterekkel egy rangban tisztelik, és a bankigazgató úrak jólétében duskálkodhatnak. Vándorolni pedig vándorol és truppot szervez magához a couplet-gyártó mesterember, akibe van egy jó csomó Mutterwitz. Ez a kis csomó istenáldás predesztinál franciát, németet, angolt, spanyolt, amerikait, szerbet, görögöt, törököt a truppok légköre körül lengő kerti kurjongatások dicső»égére. Aki pedig megénekli Sedán-t, a Rajna lovagváraiból áradó nemzeti históriát, a torreádorok dicsőséget, a/Themse partjának dalos király-idyljeit, Byzanc fénykorát és a Földközi tenger históriai szeléből lüktető muzsikát, az nem úgy jár, mint itt a honvédkesergő és a nemzeti dicsőségünk, a faji istenáldásunk gyönyörűségesen mély, drága muzsikáját megteremtő — poéta. Egyetlen nemzet van, amelyiknek e posványbán utána bandukoltunk : az olasz. Csakhogy ottan nem lehet ám e fölött megütközni. Mert ott a Seala akusztikája a Canale Grande palotái és Prokuráeidk oszlopai a legfenomenáli- sabb orchestertől a legutolsó suszter inas-gyerek torkáig a legillőbb reverendával és ihlettel élnek és halnak tisztelettel vegyes hódolattal a muzsikáért. Egy ország, amely csupa merő finom fül, istentől áldott muzsikus. Egy ország, amely muzsika nélkül temet, de muzsika nélkül nem tud élni. Ottan az utcán, a kertekben otthon van a muzsika akár csak a szalonban. Ami ujjongás ott van : az a nemzeti érzések tiszta csapongása a mandulafák és kaméliák légkörön át a ragyogó kék itáliai égig. Ám nálunk egy kozmopolita ve- gyűlékbe összehabart csudaszülemény ez a nyári kerti mulatozás, amelyet a legnagyobb és legmagyarabb zeneszer zőink visznek végbe éppen amióta az orfeumok német kottáit megvitézköté- seztiik magyar kesergőkkel. Ami orfeum, azt mondjuk orfeumnak. Mert mi ez az egész vándortársas- kodás ? Szép lányok, nagyon kívánatosán szép lányok brettlis produktuma. És ha nem az, akkor akár hiába is jár Lányi műv-sz uram, még csak a szükséges rendes költségét sem tudná bekeresni. Ezért pedig : minek az érzékiségek hidján keresztül a magyar dal-gyöngyöket levinni, egészen le — a brettliig. Hisz úgy érzi mindenki, ha nem is mondom, hogy amikor Lukács Károly szép vonója kisírja a hegedűjéből a Lányi uram gyönyörű kesergőit, százszor mesésebb ihlettel, igazibb magyar szívvel tudjuk beszívni azt a magyar lelkűnkbe, mint imigyen —• a brettliről. Hiába, nem erre született sem a magyar nóta, sem Lányi uram. Beszélnek nemzeti misszióról, a német orfeum múzsa kiszorításáról. Hd lyes. De már hiába, akármit is beszélnek erről, azt mondom, hogy ez a brettliskedés mégis csak akkor ér valamit, ha a német kupié Mutterwitze, vagy a francia pikantéria tombol rajta. Ahoz azután méltó az a csipő-tánc amelyet tegnap este is az egyik táncosnő, a szebbik, a karcsúbb derekú, oly kéjes gyönyörűséggel lejtett, mint ahogyan hajdan Aphrodite — a baja- dérok fejedelemnője lejthetett. Es lám a »lennél te rózsabimbóc-nak mennyire méltó pendant-ja volt ez az észbontó tánc. Ez, igen ez a brettli légköre. És ha már kiakarjuk botozni a német múzsát, akkor ezeket a magyarra fordított dolgokat gyűjtsük össze egy halomba és csináljuk meg a magyar brettli irodalmat. Különben is, félig készen van. Csakhogy eddig télen tálalták fel. Nos adják be nyáron részletekben és készen a magyar orfeum, az irodalma pedig ott van az operettek partitúráiban. Ehhez elég kacér ez a muzsika és a szövegben elég hozzá a szemtelenség. De a mi lélekből siró szépséges magyar muzsikánkat hagyjuk szűzen ettől a légkörtől. Ott ahol kell öntözzük könnyeinkkel és ápoljuk a cigány- hegedűje mellett, és ha kuli urát akarunk vele csinálni, hagyjuk meg a falusi vályogvetők nyirettyűjén és vigyük a magyar szalonok muzikális műsorába. De a brettlitől vonjuk el azt is, meg a szebb dicsőségre érdemes zeneköltőinket is. A brettli pedig, ha nyáron ez is kell, hát hadd mozogjon a maga impresszárióival. A magyar nemzeti históriánkból fakadó szépséges kincseinket vigyük ki onnan. Ottan nem vonzanak. Mert ott egyebet várnak. Hisz’ a tegnapi kedélyes est után is, nem azt mondják majd, hogy milyen nagy költőnk Lányi Géza (még csak egy bankettel sem tiszteljük meg, pedig az érdemei után kijárna neki). Hanem igen azt mondják, hogy Istenem be csodás érzéssel ringott annak a szépséges karcsú derekú Aphroditének csípőjén a fehérrojtos spanyol kendő, mikor a gyönyörűséges sudár alakja utána lejtett a »rózsabimbó« ütemeinek. . . . Egyébként a kertben sokan voltak, vegyesen ; hölgyek és urak. A hangulat pedig »emelkedett« volt. bp. — Változás a főgimnázium tanári karában. Hadady Géza áthelyeztetett Lévára, Cserey Tivadar Privigyére. Reuter Aladár a kegyes tanitórend szolgálatából kilépett. A távozó tanárok helyébe jönnek: Perényi József dr. Nagy-Kanizsáról, Freész Endre Nagy-Becskerekről. A harmadik Rom- sauer Lajos világi tanár lesz. — Lelkészválasztás. Tóth Istvánt, volt sárospataki ifjúsági széniort az Egerben megüresedett helyettes ev. ref. lelkészi állásra választották meg. Állását folyó hó 15-én foglalta el. — Anyakönyvi kinevezések. A belügyminiszter a nagy-dobrai anyakönyvi kerületbe Filicskó Miksa oki. jegyzőt anyakönyvvezetővé, a megy- asszóiba Barta István jegyzői Írnokot anyakönyvvezető helyettessé nevezte ki és őket a házasságkötésnél való közreműködéssel is megbízta. — A trónörökös vadászterülete. Ferencz Ferdinánd trónörökös, mint Máramarosból örömmel jelentik, kibérelte újabban a kincstártól Mára- marosmegyének egyik legszebb és vadban leggazdagabb területét; azt, amely Brusztura és Királymező között van. Ide készül, már szeptemberben, a szarvasbőgés évadjára, amikor is úgy neki, mint magasrangu vendégeinek igazán fejedelmi szórakozásban lehet részök, minthogy a máramarosi szarvasnak, — mint a vadászközönség is jól tudja, — egész Európában nincsen párja. Ott, a rengeteg őserdők ember nem járta csöndjében fejlődik ki a remek agancsár olyanná, aminőt a síksági erdőkben s a vadaskerti tenyészet körletében sohasem találni. — Ezüstlakodalom. Lélekemelő ünnepség színhelye volt e hó 20-án Szemere Géza lasztoméri földbirtokos háza. E napon ünnepelte ugyanis a ház ura és asszonya házasságának huszonötödik évfordulóját. Az egyházi részt szép beszéd kíséretében Kun Bertalan református püspök végezte. Jelen voltak az ünnepélyen Hutka esperes, Dókus Gyula és Dókus Ernő orsz. képviselő, Dókus László, Görgey Gyula kir, járásbiró, Nemthy, Dienes, Szemere és a JförtvéTyessy-családok, Sütő Kálmán ev. ref. lelkész és a család tisztelői és barátai közül sokan a környékről. A lakomán lelkesen ünnepelték az ezüstlakodalmas párt, a melynek során szebbnél-szebb tósztok hangzottak el. — A „Zemplén“ 1903. évi naptára szedés alá került. Á naptár szerkesztését ismét Dongó Gy. Géza vármegyei főszámvevő, lapunknak volt szerkesztője és jelenleg is munkatársa vállalta el. Az általános kedveltség- ben részesülő és valóban párját ritkító naptár, mely most huszadik évfolyamába lép, minden izében zempléni vonatkozású, irodalmi részében történelmi tartalommal jelenik. Az irodalmi részbe tartozó kéziratok a szerkesztőhöz küldendők. — Lányi hangversenytársulata szinte felvillanyozta az alvó nyári unalmat. Tegnap este megtelt a Koronaszálló kerthelyisége hölgy és úri közönséggel. A remek magyar dalokat Bay László pompás baritonja és Lányi mesteri cimbalomjátéka tették élvezetessé. Karácsonyi Ida operaénekesnő egyes énekszámait lelkesen ujrázták. Végül Dorozsmai Józsa és Ledéczi Mariska a Népszínház balett-táncosnői plasztikus szép táncukkal hódították meg a mind jobban lelkesedő kerti közönséget. Az előadás mintegy éjfélig eltartott. Ma este megismétlik uj és változatos műsorral. — Mulatság Rankfüreden. Tudósítónk írja : E hó tizenkilencedikén az elmúlt szombaton este szépen sikerült táncmulatsággal egybekötött hangversenyt rendeztek Rankfüreden. A hangverseny egyes piészei szép műkedvelői sikertértek el, Stephány Nándor dr.-né magánjelenete és Szent-Imrey Tamás gordonkajátéka sok tapsott kapott, az egyfelvonásos előadások szereplői is jelesen működtek. Szőnyey Ilonkát, a vidéki elsőrendű színpadok egyik kitűnő énekművésznőjét, aki magyar nótákat énekelt gyönyörűen, igen meleg ovációban részesítették. Hangverseny után táncmulatság volt, amelyen a szomszéd megyék díszes vendég- közönsége vett részt, amint e névsor is hűen tünteti fel. — Tudósítónk feljegyzése után, ott voltak: Asszonyok: Soós Pálné, Szomiczky Istvánná, Darvas Imróné, Márffy Ká- rolyné, Ranky Bertalanná, Bárczy Istvánná (Budapest), Klupathy An- talné (Kolozsvár), Koós Béláné (Zsa- dány), Csiszár Kálmánná (Zsadány), Gedeonná (Budapest), Bessenyey Bertalanná (Kassa), Mattyasovszky Kálmánná (Kassa), Viczmándy Ödönné (Buttka), Rakovszky Györgyné (Gyürke), Kusnyiry Gyuláné (Nagy-Kapós), Ruzsinszkyné (G.-Bogdány), Barthalné (Budapest), dr. Stephány Nándorné (Kassa), Gerecz Gyuláné (Kassa), Já- szay Andorne (Zsadány), Urbányi Józsefné (Kassa), Szőnyey Istvánná (Kassa), Csákné (Temesvár), Demkő Lászlónó (Bolyár), Demeczky Gyuláné (F.-Kemencze), Félegyházy Béláné, (Sz.-Váralja), Zaparkanszkyné (Kassal, Hutterernó (Kassa), Reindlné (Kassa), Szakrajda Ferenené (Rozgony), Horch- lerné (Kassa', Ruszinkó Béláné (Kassa), Kélerné (Varannó), Bazsó Pálné (Deb- reczen), dr. Árkosi Benőné (Budapest), Rottenbergné (Kassa), Alexander Lipótné, Spiolenbergné (Budapest), Buttkayné (Kassa), dr. Földi Adolfnó (Bőd), Bidló Ignácnó (PetŐ-Szinye), Fay Béláné (Devecser), dr. Arányiné, dr. Vas Sándorné, Vilcsekné, Józsa Imréné (Nagy-Várad), Eckerdt Já- nosné (Kassa), Scholczné (Budapest). Leányok: Soós Zella, Soós Jolán, Soós Izabel, Klupathy Iza és Ida, Mezőssy Olga, Gedeon Miczi, Irén, Bessenyey Ella, Matyasovszky Sárika,
