Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)

1902-07-24 / 73. szám

2. oldal. ZEMPL'ß n. Julius 24. jogosnak de feltétlenül szükséges­nek tartjuk. Éppen ezért csak lelkesedéssel és örömmel üdvözölhetjük a keres­kedő ifjak öntudatra ébredését, amely most a nagykanizsai össz- gyülés előtt megnyilatkozik. Úgy hisszük, hogy a sátoral­jaújhelyiek sem fognak jogos ér­dekeik mellett a háttérben ban­dukolni. Sátoraljaújhelyben is van egy „Kereskedelmi Társulat,“ amely most életjelt adhatna magáról. Nem tudjuk, nem hallottunk róla, hogy ez irányban történt-e már valami ? De mindenesetre módot kell ke­resnie arra, hogy a kereskedelmi alkalmazottak ügye a nagykanizsai országos kongresszuson Zemplén- vármegye kereskedői világa részé­ről is megvédessék. — júl. 24. Képviselőválasztás Szobránczon. Mint tudósítónk jelenti, a Köröskényi Elek elhunytéval megüresedett szob- ránczi kerületben tegnapelőtt, kedden volt a képviselőválasztás. Két jelölt volt, [Sztáray Sándor gróf zemplén- és ungmegyei földbirtokos szabadelvű és Csuha István szobránczi birtokos szabadelvű-agrárius programmal. A választás nagy izgalmak közt folyt le, az egész kerület erős akcióba lépett, a szavazók mintegy teljes számmal leadták szavazatukat. Az utolsó per­cig mindkét párt egyformán állott s csak a záróra kitűzése után szaporo­dott meg Sztáray gróf szavazatai­nak száma. A végeredmény az, hogy Sztárayra 1178, Csuhára 1121 szavazat esett. Eszerint Sztáray gróf 58 szónyi többséggel a kerület képviselőjévé választatott. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. )( Segédjegyzöségre pályázat. A tavarnai segédjegyzői állas lemondás következtében megüresedett. Az uj segédjegyző választása augusztus hó 22-én lesz. Folyamodni lehet a varan- nai járás főszolgabírójához augusztus hó 21-éig. )( Hivatalos hirdetmény. A város polgármestere ezennel közhírré teszi, hogy a cs. és kir. 6. hadtest hatósága alá tartozó csapatok élelmezési szük­amint szétnézett a ragyogó napfényes utcán. Hogy fénylik, hogy ragyog, hogy mosolyog minden 1 Hogy hazudik min­den 1... Csak egy kis szürke felleg tolakodjék a nap elé és egyszeribe el­tűnik a fény, a hazug ragyogás és egyhangú szürkeségnek ad helyet, a fák enyhén susognak, friss zöld le­veleik fénylenek a napsugarakban: hazugság! Jön az ősz s a zöld szin meghalványodik, levelek elszáradnak, lehullanak s ami megmarad: az a puszta emlék, egy semmi!... A ma­darak vígan röpködnek, boldogan csi­cseregve: hazugság! Jön az ősz és nekik el kell hagyni a kopárrá lett bokrot, kicsiny fészkűket... és a nyári boldogságból mi marad meg ? A puszta emlék, egy semmi ! . . . Hazament. Kivett egy bőrtokot ládájából és elindult megint, vissza se nézve a házra. Ment egyenesen az erdőnek. Ott még egyszer szétnézett a gyönyörű napfényes tájon, odalá- maszkodva egy vén bükkfa oldalának, elővette azt a fényes valamit a bőr­tokból. Felhúzta, odaszoritotta a be­teg melléhez, oda hol az a lázas szív dobogott — és elsütötte . . . Egy pillanatig még állott, azután pár lépést tántorogva, lebukott. Ajkai mormogtak még valamit, olyan for­mát, hogy: — Nyugtot talált a porszem I ségleteinek biztosítása iránt a neve­zett hadtest hadbiztossága által kibo­csátott hirdetmény a vármegye irattá­rában a hivatalos órák alatt az érdek­lődők által megtekinthető. Sátoralja­újhely 1902 évi Julius hó 22-én. ifj. Meczner Gyula h. polgármester. HÍREK. Lányi vándortársasága . . . — Estély a Bock kertkelyiségében — — julius 23-ik éjszakáján. Ne ütközzék meg senki ezen a cím­zésen. Csupa merő müvészetszeretet- ből irom. Mert felforr bennem a vér, a magyar érzésem elpirul belé, ha arra gondolok, hogy nálunk az olyan mű­vész-muzsikus mint Lányi is, nyáron zöld iák hűs árnyai alatt, terített asz­talok előtt, afféle bajor trupp-styl-ben kénytelen végigvándorolni ezt a sírva vigadó szegény mulatós országot. Éppenséggel nem túlzás, ha le­irom, hogy a kerti mulatók hazájában a jó németek közt az effajta muzsikus Titánokat, akik a nemzetük lelkében lüktető, a szivéből sarjadzó zenét ily csillogó művészettel öntik kottára va­lóságosan a miniszterekkel egy rang­ban tisztelik, és a bankigazgató úrak jólétében duskálkodhatnak. Vándorolni pedig vándorol és truppot szervez ma­gához a couplet-gyártó mesterember, akibe van egy jó csomó Mutterwitz. Ez a kis csomó istenáldás pre­desztinál franciát, németet, angolt, spa­nyolt, amerikait, szerbet, görögöt, törö­köt a truppok légköre körül lengő kerti kurjongatások dicső»égére. Aki pedig megénekli Sedán-t, a Rajna lovagvá­raiból áradó nemzeti históriát, a tor­reádorok dicsőséget, a/Themse part­jának dalos király-idyljeit, Byzanc fény­korát és a Földközi tenger históriai szeléből lüktető muzsikát, az nem úgy jár, mint itt a honvédkesergő és a nem­zeti dicsőségünk, a faji istenáldásunk gyönyörűségesen mély, drága muzsi­káját megteremtő — poéta. Egyetlen nemzet van, amelyiknek e posványbán utána bandukoltunk : az olasz. Csakhogy ottan nem lehet ám e fölött megütközni. Mert ott a Seala akusztikája a Canale Grande palotái és Prokuráeidk oszlopai a legfenomenáli- sabb orchestertől a legutolsó suszter inas-gyerek torkáig a legillőbb reve­rendával és ihlettel élnek és halnak tisztelettel vegyes hódolattal a muzsi­káért. Egy ország, amely csupa merő finom fül, istentől áldott muzsikus. Egy ország, amely muzsika nélkül temet, de muzsika nélkül nem tud élni. Ottan az utcán, a kertekben otthon van a muzsika akár csak a szalonban. Ami ujjongás ott van : az a nemzeti érzé­sek tiszta csapongása a mandulafák és kaméliák légkörön át a ragyogó kék itáliai égig. Ám nálunk egy kozmopolita ve- gyűlékbe összehabart csudaszülemény ez a nyári kerti mulatozás, amelyet a legnagyobb és legmagyarabb zeneszer zőink visznek végbe éppen amióta az orfeumok német kottáit megvitézköté- seztiik magyar kesergőkkel. Ami orfeum, azt mondjuk orfeum­nak. Mert mi ez az egész vándortársas- kodás ? Szép lányok, nagyon kívána­tosán szép lányok brettlis produktuma. És ha nem az, akkor akár hiába is jár Lányi műv-sz uram, még csak a szük­séges rendes költségét sem tudná beke­resni. Ezért pedig : minek az érzékiségek hidján keresztül a magyar dal-gyön­gyöket levinni, egészen le — a brettliig. Hisz úgy érzi mindenki, ha nem is mondom, hogy amikor Lukács Ká­roly szép vonója kisírja a hegedűjéből a Lányi uram gyönyörű kesergőit, százszor mesésebb ihlettel, igazibb ma­gyar szívvel tudjuk beszívni azt a ma­gyar lelkűnkbe, mint imigyen —• a brettliről. Hiába, nem erre született sem a magyar nóta, sem Lányi uram. Beszélnek nemzeti misszióról, a német orfeum múzsa kiszorításáról. Hd lyes. De már hiába, akármit is beszél­nek erről, azt mondom, hogy ez a brettliskedés mégis csak akkor ér va­lamit, ha a német kupié Mutterwitze, vagy a francia pikantéria tombol rajta. Ahoz azután méltó az a csipő-tánc amelyet tegnap este is az egyik tán­cosnő, a szebbik, a karcsúbb derekú, oly kéjes gyönyörűséggel lejtett, mint ahogyan hajdan Aphrodite — a baja- dérok fejedelemnője lejthetett. Es lám a »lennél te rózsabimbóc-nak men­nyire méltó pendant-ja volt ez az észbontó tánc. Ez, igen ez a brettli légköre. És ha már kiakarjuk botozni a német múzsát, akkor ezeket a magyarra for­dított dolgokat gyűjtsük össze egy ha­lomba és csináljuk meg a magyar brettli irodalmat. Különben is, félig ké­szen van. Csakhogy eddig télen tálal­ták fel. Nos adják be nyáron részletek­ben és készen a magyar orfeum, az iro­dalma pedig ott van az operettek par­titúráiban. Ehhez elég kacér ez a mu­zsika és a szövegben elég hozzá a szemtelenség. De a mi lélekből siró szépséges magyar muzsikánkat hagyjuk szűzen ettől a légkörtől. Ott ahol kell öntöz­zük könnyeinkkel és ápoljuk a cigány- hegedűje mellett, és ha kuli urát aka­runk vele csinálni, hagyjuk meg a falusi vályogvetők nyirettyűjén és vi­gyük a magyar szalonok muzikális mű­sorába. De a brettlitől vonjuk el azt is, meg a szebb dicsőségre érdemes zene­költőinket is. A brettli pedig, ha nyáron ez is kell, hát hadd mozogjon a maga im­presszárióival. A magyar nemzeti his­tóriánkból fakadó szépséges kincse­inket vigyük ki onnan. Ottan nem von­zanak. Mert ott egyebet várnak. Hisz’ a tegnapi kedélyes est után is, nem azt mondják majd, hogy mi­lyen nagy költőnk Lányi Géza (még csak egy bankettel sem tiszteljük meg, pedig az érdemei után kijárna neki). Hanem igen azt mondják, hogy Istenem be csodás érzéssel ringott annak a szépséges karcsú derekú Aphroditének csípőjén a fehérrojtos spanyol kendő, mikor a gyönyörűséges sudár alakja utána lejtett a »rózsabimbó« ütemei­nek. . . . Egyébként a kertben sokan vol­tak, vegyesen ; hölgyek és urak. A han­gulat pedig »emelkedett« volt. bp. — Változás a főgimnázium tanári karában. Hadady Géza áthelyeztetett Lévára, Cserey Tivadar Privigyére. Reuter Aladár a kegyes tanitórend szolgálatából kilépett. A távozó taná­rok helyébe jönnek: Perényi József dr. Nagy-Kanizsáról, Freész Endre Nagy-Becskerekről. A harmadik Rom- sauer Lajos világi tanár lesz. — Lelkészválasztás. Tóth Istvánt, volt sárospataki ifjúsági széniort az Egerben megüresedett helyettes ev. ref. lelkészi állásra választották meg. Állását folyó hó 15-én foglalta el. — Anyakönyvi kinevezések. A belügyminiszter a nagy-dobrai anya­könyvi kerületbe Filicskó Miksa oki. jegyzőt anyakönyvvezetővé, a megy- asszóiba Barta István jegyzői Írno­kot anyakönyvvezető helyettessé ne­vezte ki és őket a házasságkötésnél való közreműködéssel is megbízta. — A trónörökös vadászterülete. Ferencz Ferdinánd trónörökös, mint Máramarosból örömmel jelentik, ki­bérelte újabban a kincstártól Mára- marosmegyének egyik legszebb és vadban leggazdagabb területét; azt, amely Brusztura és Királymező között van. Ide készül, már szeptemberben, a szarvasbőgés évadjára, amikor is úgy neki, mint magasrangu vendé­geinek igazán fejedelmi szórakozásban lehet részök, minthogy a máramarosi szarvasnak, — mint a vadászközön­ség is jól tudja, — egész Európában nincsen párja. Ott, a rengeteg őserdők ember nem járta csöndjében fejlődik ki a remek agancsár olyanná, aminőt a síksági erdőkben s a vadaskerti te­nyészet körletében sohasem találni. — Ezüstlakodalom. Lélekemelő ünnepség színhelye volt e hó 20-án Szemere Géza lasztoméri földbirtokos háza. E napon ünnepelte ugyanis a ház ura és asszonya házasságának hu­szonötödik évfordulóját. Az egyházi részt szép beszéd kíséretében Kun Ber­talan református püspök végezte. Jelen voltak az ünnepélyen Hutka esperes, Dókus Gyula és Dókus Ernő orsz. képviselő, Dókus László, Görgey Gyula kir, járásbiró, Nemthy, Dienes, Szemere és a JförtvéTyessy-családok, Sütő Kálmán ev. ref. lelkész és a család tisztelői és barátai közül sokan a környékről. A lakomán lelkesen ün­nepelték az ezüstlakodalmas párt, a melynek során szebbnél-szebb tósztok hangzottak el. — A „Zemplén“ 1903. évi nap­tára szedés alá került. Á naptár szer­kesztését ismét Dongó Gy. Géza vár­megyei főszámvevő, lapunknak volt szerkesztője és jelenleg is munkatársa vállalta el. Az általános kedveltség- ben részesülő és valóban párját rit­kító naptár, mely most huszadik év­folyamába lép, minden izében zem­pléni vonatkozású, irodalmi részében történelmi tartalommal jelenik. Az irodalmi részbe tartozó kéziratok a szerkesztőhöz küldendők. — Lányi hangversenytársulata szinte felvillanyozta az alvó nyári unal­mat. Tegnap este megtelt a Korona­szálló kerthelyisége hölgy és úri kö­zönséggel. A remek magyar dalokat Bay László pompás baritonja és Lányi mesteri cimbalomjátéka tették élve­zetessé. Karácsonyi Ida operaénekesnő egyes énekszámait lelkesen ujrázták. Végül Dorozsmai Józsa és Ledéczi Mariska a Népszínház balett-táncosnői plasztikus szép táncukkal hódították meg a mind jobban lelkesedő kerti közönséget. Az előadás mintegy éjfé­lig eltartott. Ma este megismétlik uj és változatos műsorral. — Mulatság Rankfüreden. Tudó­sítónk írja : E hó tizenkilencedikén az elmúlt szombaton este szépen sikerült táncmulatsággal egybekötött hangver­senyt rendeztek Rankfüreden. A hang­verseny egyes piészei szép műkedvelői sikertértek el, Stephány Nándor dr.-né magánjelenete és Szent-Imrey Tamás gordonkajátéka sok tapsott kapott, az egyfelvonásos előadások szereplői is jelesen működtek. Szőnyey Ilonkát, a vidéki elsőrendű színpadok egyik kitűnő énekművésznőjét, aki magyar nótákat énekelt gyönyörűen, igen me­leg ovációban részesítették. Hangver­seny után táncmulatság volt, amelyen a szomszéd megyék díszes vendég- közönsége vett részt, amint e név­sor is hűen tünteti fel. — Tudósí­tónk feljegyzése után, ott voltak: Asszonyok: Soós Pálné, Szomiczky Istvánná, Darvas Imróné, Márffy Ká- rolyné, Ranky Bertalanná, Bárczy Istvánná (Budapest), Klupathy An- talné (Kolozsvár), Koós Béláné (Zsa- dány), Csiszár Kálmánná (Zsadány), Gedeonná (Budapest), Bessenyey Ber­talanná (Kassa), Mattyasovszky Kál­mánná (Kassa), Viczmándy Ödönné (Buttka), Rakovszky Györgyné (Gyür­ke), Kusnyiry Gyuláné (Nagy-Kapós), Ruzsinszkyné (G.-Bogdány), Barthalné (Budapest), dr. Stephány Nándorné (Kassa), Gerecz Gyuláné (Kassa), Já- szay Andorne (Zsadány), Urbányi Józsefné (Kassa), Szőnyey Istvánná (Kassa), Csákné (Temesvár), Demkő Lászlónó (Bolyár), Demeczky Gyuláné (F.-Kemencze), Félegyházy Béláné, (Sz.-Váralja), Zaparkanszkyné (Kassal, Hutterernó (Kassa), Reindlné (Kassa), Szakrajda Ferenené (Rozgony), Horch- lerné (Kassa', Ruszinkó Béláné (Kassa), Kélerné (Varannó), Bazsó Pálné (Deb- reczen), dr. Árkosi Benőné (Buda­pest), Rottenbergné (Kassa), Alexan­der Lipótné, Spiolenbergné (Budapest), Buttkayné (Kassa), dr. Földi Adolfnó (Bőd), Bidló Ignácnó (PetŐ-Szinye), Fay Béláné (Devecser), dr. Arányiné, dr. Vas Sándorné, Vilcsekné, Jó­zsa Imréné (Nagy-Várad), Eckerdt Já- nosné (Kassa), Scholczné (Budapest). Leányok: Soós Zella, Soós Jolán, Soós Izabel, Klupathy Iza és Ida, Mezőssy Olga, Gedeon Miczi, Irén, Bessenyey Ella, Matyasovszky Sárika,

Next

/
Oldalképek
Tartalom