Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-12-18 / 136. szám
Sátoraija-UjMy, 1302. december 18 136. (226©,) Harmincharmadik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-üjliely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk Tissza. Apró hirdetéseknél minden garmoisd sző á fill., Vastagabb betűkkel 8 fill. Sjilttérbea minden garraond sor 30 fill. POLITIKAI HIBLAF. ifj. Mecsasr Gyula dr. Sziraaay István dr Eáa Sándor főszerkesztő'. felelés szeikesztű. femunkatirs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 8 kor. —* Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden sző után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz. betűkkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim . után 8 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. ennek az üdvös mozgalomnak a közeli sikerében nem hiszek és azokhoz, akik a párbaj feníartásá- hoz ragaszkodnak, intéztem azt a kívánságomat, hogy egészségesebb alapra kell fektetni a párbaj szokásjogát. És miután ez volt a célom és annak, ami szándékomban állott, Nobody ur szerint is, elég világos kifejezést szoktam adni, hát igen szívesen megfelelek a Nobody ur kérdéseire. Igen is, tudatában vagyok annak az erkölcsi felelősségnek, a melylyel Írásaimért a saját ^lelkiis- meretemnek is tartozom. Sőt hozzáteszem, hogy ez a lelkemben élő biró mindig szigorú elfogulatlansággal szokta teljesíteni hivatását. Tudom továbbá, hogy az én Írásom senkit se fog megtéveszteni, mert abban egy árva szó sincs, amelylyel bármiféle pogánykori maradványoknak a védelmére kelnék. Amit én abban az írásban saját magamról mondottam, az csak őszinte revelatio, igaz érzéseknek a leplezetlen feltárása, de nem buzdítás és a Nobody ur megnyugtatására ezúttal is, ha úgy tetszik, ünnepélyesen kijelentem, hogy senkitől se kívánom, aki eddig nem volt a párbaj mellett, hogy ezután úgy érezzen és úgy gondolkozzék erről az intézményről, mint én. Csak akik esküsznek a párbaj eítörölhetetlen voltára, azoktól kívánom meg, hogy kiküszöböljenek a párbaj szokásokból minden olyan ferdeséget, igazságtalanságot, amely ennek a dolognak a lényegéhez nem tartozik. A „pogány kort“ különben ne bántsuk, mert az szegény teljesen ártatlan a párbaj dolgában. A párbaj keresztény intézmény abból a humánus felfogásból eredve, hogy az a bizonyos bestia, melyről a múltkor szóltam, és ami az embert olykor-olykor ölni kényszeríti, ne garázdálkodhassék, minden korlátozás nélkül. A pogány-kor az nem párbajozott, hanem orozva támadt és úgy ölt, ahogy tudott. ismétlem, minden egyes eltévedt báránykáért, aki az én Írásom elolvasása után hive lett a párbajnak, vagy azért maradt hive, mert az én múltkori cikkemet elolvasta, elvállalom a felelősséget teljes mértékben és kérve-kérem őket, térjenek vissza a „mesterkéletlen közvélemény“ biztonságot nyújtó aklába. Nem fejezhetem be válaszomat anélkül, hogy kifejezést ne adjak köszönetemnek is, azért a sok hízelgő szóért, amit Nobody uraz én csekély személyemre pazarolni kegyes volt. Igen kérem azonban úgy Nobody urat, mint a F. H. többi Írástudóit is, hogy is folytatta egyszer Válasz.- dt.e. 18. Engedelmet kérek olvasóinktól arra, hogy egy kicsit a magam dolgával hozakodhassam elő. Nem szoktam ezt tenni, de most kényszerítve vagyok reá. jv Lapunk valamelyik előző számában foglalkoztam ugyanis egy kicsit a párbajjal és egy igen szomorú esetből azt a következtetést vontam le, hogy ideje volna a párbaj codexeket revidiálni és a párbajnak a vadhajtásait lenyesegetni. A F. H. legutolsó számában Nobody ur reflektál erre az Írásomra és olyan dolgokat olvas ki belőle, amiket nekem az eszem ágában sem volt, hogy megírjak. így például egy pillanatig sem gondoltam én arra, hogy apothe- ozist írjak a párbajról s bármi-féle erkölcsi eltévelyedéseknek propagandát csináljak. Nem én. Nekem ugyan teljesen közömbös dolog az, hogy hive-e valaki a párbajozásnak, vagy sem: nem buzditok én senkit se ana, hogy párbajozzék, sőt őszinte lelkesedéssel üdvözlöm azt a hála Istennek, most már elég erős mozgalmat, amely a párbaj megszüntetésére irányul. Én csak annyit mondtam abban az Írásban, hogy A ZEMPLÉN TÁRCZÁJÁ. Innominata. Lobog a lámpa az éji viharbaD, Lobog a szivem is rettenetes ... Vágyna pihenni, enyhülni, lehűlni De rá a szerelem démona les. Kínozza és marja, űzi meg hajtja Hóba, a szélbe, a fagyba belé, Nincsen az éjben tüzét ki eloltsa, Áz élet örökre számkiveté. Lobog a szivem az éji viharban, A széllel a láng mind összevegyül, Felgyújtja tüzóvel ezt a világot, Ő pedig megfagy itt hajh 1 egyedül. Yidor Marczi. Kolostorban. Olaszból fordította : Rosenthal Gyuláné. Á szicíliai tenger partján, szabadon végtelen elhagyatottságban emelkedtek ki a „Fehér keresztiről elnevezett kolostor büszke falai, egynéhány olajfa által környezve. Messze, a meddig a szem ellát, házikó, kunyhó, de még egy halászbárka sem volt látható. Kövecses, kiégett talaj vette körül, a mely csak az olajfák árnyában s az ezüstös levelek sűrűjében végződött. Az Aetna lázas forróságu száraz kigőzölgése megreszkettette a levegőt s a nyiló narancsfák illatdus virágait. Az apácák celláinak ablakai sötétek voltak, rémesen feketék; a hold által kivilágított falakon úgy tűntek fel, mint kísérteties, mély szemüregek. Csak egy kis rácsos ablakon szűrődött át a lámpa vöröses fénye. A beteg Mária testvér cellája volt ez, kinek betegágyánál egy nemrég felszentelt apáca virrasztott. — A nedves éji lég megárt neked testvér, — szóJitá meg a nyugtalanul hánykolódót a fiatal beteg- ápolónő, mialatt az ablakot beakaria csukni. — Nem, — engedd had’ érintsen, amit a természet kilehel, mielőtt meghalok, még egyszer, utoljára akarom élvezni az életet. Thekla testvér, a fiatal gyermek- arcú szőke apáca hevesen keresztet vetett magára, mialatt a beteg lázálmai újból megkezdődtek. Mária testvér minden erejét megfeszítve felemelte fejét a hófehér párnákról, miközben az útjában állt párta lecsúszott fejéről s látni engedte a beteget, gazdagon megáldott délszakias szépségben. Eben hajfürtéi igézőén vették körül arcát, nyakát, testének felséges ambraszine, mely csak a szép olasz nők testi sajátsága, a lámpa fényénél arany fátyollal bevontnak látszott. Szemei lázban égtek; oly forrón, delejesen, mintha csak izzó lelkét akarták volna élethűen kisugározni. Minden ideges mozdulata, lehellete, arca minden vonása testi fájdalmai dacára a legfékezhetetlenebb, legszenvedélyesebb természetre vallottak. — Thekla, — suttogá remegő hangon. — Mit óhajtasz testvér? — Milyen fiatal s hány éves vagy Thekla? — Huszouegy. A beteg lesoványodott karjait társnője felé nyújtotta, ki a félelem és szánalom vegyes érzésével kénytelen volt tiirni cirógatásait. — Mond Thekla s te az egész életedet itt fogod tölteni ? — Mint te is a tiedet testvér. — Igen, én is az enyémet Thekla! Erőtlenül visszahanyatlott párnáira, még halványabban, mint az előbb. Idegesen remegő karjaival végső erejének utolsó fellobbanásával társnője kezei után nyúlt, sokáig, hosszasan nézett reá, végre megszólalt: — Valid meg nekem Thekia, — te . .. te sohasem szerettél ? A fiatal apáca megzavarodva, elpirulva hallgatta a lázálomba beszélőt s azt hitte, hogy a gonosz adja ezeket a szavakat a beteg ajkaira, hogy őt kisértésbe hozza. — Nem, — te nem szerettél soha, mert nem is sejted, mi a szerelem? Mert hideg, nyugodt s romlatlan vagy. Öltözeted egy olyan keblet takar, mely sohasem volt telve vágyódással, pártád fenkölt homlokot övez, mely nem tudja mi az őrület! Rövid szünet után csak a beteg nehéz, kínos nyögése zavarta meg a felséges nyári éj csendjét. Á nyitott ablakon a narancsvirágok bóditó illata szűrődött át. Az ég azúrján teljes fényűkben ragyogtak a csillagok milliSzilágyi Dezső az írástudókat em litő mondatot?) hogy a személye* két hagyjuk ki a nyilvános vitatkozásoknak keretéből. Mink más politikai nézetet vallunk, más az Önök meggyőződése (és fegyvere is) Én és az én kis táborom azt akarja, hogy a közvélemény a mi álláspontunkat tegye magáévá, Önök szintén a maguk győzelméért küzdenek, mink tehát harcra vagyunk egymással szemben utalva és harc közben egy más személyével foglalkozni nem ajánlatos. A tapasztalás ebben a kérdésben is azt tanítja, hogy a dicsérgetés mellett állandóan kitartani úgy sem lehet, minek hát akkor elkezdeni. De meg nem is szeretem én a dicsérő szavakat, mert az csak a primadonnáknak való s nem férfiak közzé. Az őszinteségükben pedig úgy sem hiszek. Most pedig én kérdek egyet öntől, kedves Nobody ur. Mit tetszik az alatt érteni, hogy ne tűrjek olyast a lapomnál, ami ellen a yyönyédebb lelkiismeretitek kifogdát tehetnének. Egyenes és őszinte választ csak egyenes és őszinte kérdésekre lehet adni. Az ön megjegyzését nem értem, nyilatkozni tehát arra nem tudok. Éber szemmel kisérem minden egyes sorát ennek az újságnak, de én abban semmi olyast árdjai. Thekla lesütött szemekkel buzgó imában volt elmerülve. — Thekla testvér, — adjál innom, — s miután ivott, — minden tűz, minden ég bennem. — Nyugodj meg testvér — a jer imádkozzunk együtt. — Nem, én nem akarok imádkozni, — hisz annyit, annyit kértem az Istent hiába, de te jó vagy Thekla s azért szeretsz engem ? — Szeretlek testvér, Jézus Urunkban, — felelte gyorsan a leány a világias szavaktól kellemetlenül érintve. — Ha a legcsekélyebb vonzalommal vagy irányomban, meg kell, hogy hallgass. — Beteg vagyok. Az orvosok lemondtak rólam, — kevés időm van hátra, hallgass meg, esedezem. Ki akarom halálom bekövetkezte előtt a keserűség csordultig tele kelyhét önteni, melyből tiz év óta táplálkozom. — Thekla, — én nem hiszek Istenben. A leány meghökkenve hátrált, miután gyöngéden a beteg szájára tette remegő kezeit, de Mária testvér kétségbeesetten átkarolta a vergődőt, fulladozó hangon folytatta: — Könyörületből hallgasd meg vallomásaimat Thekla. A kimerült betegápolónő az ágy szélére hanyatlott s már a hideg veríték gyöngyözött homlokán. — Én is voltam valaha ártatlan mint te! Azokat a szent ájtatos órákat, melyeket te Istenednek szentelsz, békéért, lelked örök éltéért imádkova, én is vezekeltem tiltott szerelmem SSSf ssu&l f 4 eltel
