Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-12-13 / 134. szám
ZEMPLÉN Deezember 13. tpttíSBn elioaadt i Széli indokmegadásának U i? most in U ái. Dböl a tanul[tr az >rszág I réleményére? ilágos, hogy i egyéb, mint 5, hogy a «agy ! érdekek megídéöébeii szűb. í van az orágnak: egy er de bölcs és igíontolt gazí *i politikára. lelve a pofit,ik; elyzet szanása céljából e n'tetü kilzdenre Ausztriavi emben. Ez a «ssuth jelszavá .a; punctum Sa1038i Ha tehát apr< ul rugóju vidéki urasaik \sok c aprikázzák is e függetlenségi 'is vt 3 a mai hely a az irányitó urr. hogy a párharc, hanem a liggadt okfej- Nem szemé- s meggyöző- ;y ssal szemben. >• iái küzdelem ijött a meg- ■ r riái.y !S az ellenzék uvygy a szenvedélyek mét feltüzelő civillista nai terhek emeléséről ttokat íz évben ne iK. ikai körökben, a kulisz- : ; , !ügyöt kritikusnak u l^z t, a nyugat yegetó vés; delem — igy i ,;tü, [:o1 parlékban az ■ npm rra kénysze- személyvál- zetésnél, ha- > aki i. i kormányos okos ellenzéki poli- oly ion-folyvást sarkaltas- - : . érdekék megvéf az ország helyzet a ke let -ész vonalán a ' olitik;; igényli, erre j például K ssuth Ferenc : éS Jötö SZ ■ l. ; ej re;-', i k. Ily nkor látja a .uí i ..*i< délek és am- elrejtse íi kis csapafflkbi Csak acél L I a parlagon sverő kovdho ndjart lehet •elól? szikrát >o. Hogy mást i elő most hu lenébe: ott . kiváló irói kva okkal bővelki a jurisiotio ezei féle baja-gondja közt is i arra, hogy ,en épnek és a gára" való- n könnyü- r, letrisztikuséj :aks. Ne vegye < íii de hát ön\ 1 is f i dolatra voltnak olva- pompásan :erk esztett i [ a t. c. pub/.i gszik meg házi est QÜjéiiek fölöttébb fogása le1 elelő Hor- ■ ‘-tiszuó > Úrnőjének : 0 ón; - - na', pro gr m alpontja , J'ost j ■. nál épensal kezeli ■ ■'ir gep, é . ok k az ava- 1.0.tak által ismert billentyűit: ha úgy 1 a sorja, Hatalma att tudja Bősendoifer : atyűit is. csupán a Mérleg és tanulság. — dec. 13. A sátoraljaújhelyi képviselőtestület kisorsolt tagjai helyett megejtett választás lefolyásáról és eredményéről lapunk más helyén számolunk be. itt a mérlegét akarjuk összeállítani ennek a választásnak. Ki győzött ? Ki szenvedett vereséget. Mert tudni való, hogy ennél a választásnál is nem csak a kijelölt egyének, hanem pártok, politikai pártok is küzdöttek egymással. A szabadelvű és a függetlenségi párt összeütközése volt ez és ebből a választásból is nyilvánvaló, hogy a két politikai párt közzül melyiknek van erősebb és állandóbb talaja Sátoraljaújhelyben. Előre kell bocsátanunk azonban, hogy a szabadelvű párt ennél a vá- lasztásnál nem szándékozott politikai párt-szinezettel menni küzdelembe, mert az volt vezető-férfiainak a meggyőződése, hogy községi és városi ügyek vezetését sohasem üdvös egyetlen-egy politikai pártnak monopolizálni. Megalakította tehát a város független polgáraiból „a pártonkivül álló polgárok“ végrehajtó-bizottságát, ösz- szeállitotta a választandó tagok névsorát úgy, hogy a képviselőtestületbe mind a két politikai párt egyenlő számmal legyen ezen választás révén képviselve. Meg is kínálta a függetlenségi párt vezetőségét azzal, hogy ennek az igazságos névsornak győzelemre jutását tegye magukévá. A függetlenségi kör azonban, mint a párt vezetője, gőgösen visszautasította ezt az ajánlatot. Szinte fülünkbe csengett a hires . . . „unterhandle ich nicht.“ Persze, hisz annyit összeírtak, beszéltek már mindenféle „jogtiprás“- ról, visszaélésről, klikk-uralomról, hogy rajtuk is megismétlődik az au- tosuggestio törvénye. Maguk is elhitték, hogy kortes-szavaik a tiszta igazat hirdetik, elhitték, hogy itt már csak ők az urak, a polgárok meggyőződésének és bizalmának ők a kizá rólagos letéteményesei s ebben a hamis képzelődésben gőgjük és elbizakodottságuk nem akart határt ismerni Éppen itt volt tehát az ideje a tegnapi választás eredményében rejlő leckének, mert ennek a választásnak — amint ezt olvasóink lapunk más helyén részletesen megtalálják — az lett az eredménye, arait a párton kívül álló polgárok kezdettől fogva akartak. Szabadelvű pártit és függetvész-1 lek határozott nyeresége a Kazinczy-körnek. A refrén itt is ugyanaz, mint Gál Lajos barátomnál: ne vegye Nelza bóknak ezt az ömlengést (mert hát a közfelfogás szerint csupán konvencionális hazugság) — de bizony önkéntelenül is ezekre a gondolatokra vetemedtem, amikor a házi est referádáját olvastam. Ugy-e megbocsát érte ? Tyüh! annak meg már a fele sem tréfa, hogy — amint olvasom, — az újhelyi theátrumnak omlási szándékai vannak. Ez határozottan elitélendő törekvés egy oly fiatalkorú csemetétől, mely — valljuk meg, — elég szép kis summa pénzébe került már eddig is az apjának, a városnak. Ha igy haladunk, ez a koraérett, fiatalkora dacára már is roskatag alkotmány aligha éli túl a deszkabódék átlagos életkorát . . . Arcának rózsái — úgy látszik, — máris hervadoznak, díszeit, ékességeit, melyeket apja oly sok reménytől duzzadozva reárakott: lám, apránkint kezdi leha- jigálni magáról . . . No én azt hiszem, hogy a kellő apai szigor és fenyíték alkalmazásával még észre lehet téríteni az engedetlenkedő, vásott fiút . . . Épen az imént tértem haza az itteni szerb jótékony nőegylet műkedvelő előadásának főnróháiárnl A lenségi pártit egyenlő arányban juttattak be a város józanon Ítélő polgárai a képviselőtestületbe. Elfogultság nélkül írhatjuk tehát, hogy a szabadelvű párt ennél a választásnál is fényes diadalt aratott, a függetlenségi párt számszerűit egyetlen egy taggal sem tudott, többet bejuttatni a képviselő- testületbe, mint amennyivel a szabadelvű párt megkínálta. Nagy vereségét képezi továbbá a függetlenségi pártnak, hogy jelöltjei közzül több olyan is elbukott, aki a pártnak oszlopos tagja, szeme fénye, „oroszlán-vezére“ volt (Ezt Némethy Bertalantól tanultam a fáklyás menet idejéből.) Elbukott Dr. Fried Lajos. Leesett hát az ő fejüknek koronája: az újhelyi Danton. Elbukott Matolai Etele, Fejes István, akik pedig olyan kitűnőségei a függetlenségi pártnak, hogy előttük minden párt elösmeréssel hajtja meg zászlóját s távol maradásukat mindnyájan élénken sajnáljuk. Nem is bijruk magunknak megmagyarázni, hogy micsoda párttaktikának kellett magával hozni azt, hogy közéletünk e kitűnőségeit a függetlenségi párt némábban a kerületben jelölte, ahol magát a legerősebbnek hitte, hanem ott, ahol előreláthatólag a legkisebb esélylyel indult a harcba. Elbuktak a függetlenségi párt oszlopos emberei közzül ifj. Horváth József és Csapó Lajos is. Vereség, érzékeny vereség érte tehát a sátoraljaújhelyi függetlenségi pártot, amelynek jelentősége, súlya annál nagyobb, mert e párt hosszú időn át készült, szervezkedett erre a küzdelemre s elbizakodottságában már kizárólag magának vindikálta a dic- tátori hatalmat. De hát igy szokott az lenni. Láttuk már azt máskor és másutt is 1 Van arra eset, hogy szenvedélytől izzó szavakkal, kápráztató Ígéretekkel, az elégületlenség kiszámított szításaival fel lehet korbácsolni a tömegeket, de az is kétszer kettő, hogy semmiféle delirium tartós nem lehet s a közbizalomra csak az tarthat számot, aki a közönség józan meggyőződésére építi politikáját. Alig múlt egy hete, hogy a Felső magyarországi Hírlap fennen hirdette: „mienk a jövő.“ Nem gondolják az Urak ott azon a párton, hogy a rózsásnak látott jövőből az a kis darab, mely azóta múlttá változott, más tanulságot hirdet? Mert én azt gondolom. kélységem volt az egyetlen magyar ember az egész, százakra menő soka- dalomban.) Akárcsak egy belgrádi theátrumban lettem volna. Természetesen az egész előadásból egy árva hangot sem értettem. De ez épen elég annak, aki szereti a specialitásokat. Egy jól szervezett, sok tagú szerb vegyes-énekkartól hallottam itt egy orosz négyest szerb szöveggel, bár feiőlera akár japánul is énekelhették volna, — meg kell adni, hogy nagyon gondos előadásban. Utána egy férfikar, — persze szerbül — adott elő egy énekszámot, melynek viharos tartalmát onnan következtetem, mert a kappelmeister, — egy szerb képezdei ének- és zenetanár, — a lehető legőrültebb kapálódzásork közt precinált. Ezután jött csak a piéce de resistante: a színdarab, ékesen szerb dialektusban, mely darabnak — sok derűs epizóddal bélelt gyér tartalma az, hogy egy tanító bácsi, mikor a tanfelügyelő az iskoláját látogatni jő: az üdvözlő beszédbe belefagy s az inspector ur hálából a tanító bácsi leendő vejét kinevezteti zombori tanítónak. Még csak szerencse, hogy nem értettem a nyelvüket, mert az ilyenféie naiv irodalmi alkotásoktól ha nem is szerbül, de legalább is csehül éreztem volna magamat. Az a jövő urak, ha Önök mindig csak szidják a jelent, ha mindig csak vádolni és kárhoztatni tudnak, ha a közbizalomból származó erejűket ezután is olyan biztosan fogják tudni megbecsülni és ilyen okosan felhasználni, akkor az a jövő — Urak — nem az Önöké, az a jövő a mienk. Sz. I. Bubics Zsigmond Rákóczyért cim alatt lapunk dec. 2. ki számában leközöltük azt a beszédet, amelylyel a Rákóczy-kiállitást elhatározó értekezlet megnyittatott. Ezt a beszédet akkor valamennyi hírlap Bvbies Zzigmond kassai püspöknek tulajdonította. Mink is. Később úgy értesültünk, hogy a leközölt hatalmas beszédet nem Bubics Zsigmond, hanem gr. Zichy Jenő mondotta. Éljen tehát gróf Zichy Jenő de éljen Bubics Zsigmond is, mert ő is elnök volt ott, ahol Rákóczy Ferencz szellemének azt az áldozatot bemutatták. — Ami ebből a beszédből minyájunkra nézve a legnagyobb kincs, azt mi úgy is abban látjuk, hogy a magyar társadalom vezető férfiai a magyar szabadság hőseinek emléke körül solidáris egyértelműséggel sorakoznak. Mindig úgy legyen! Népkönyvtárak létesítése. A föld- mivelésügyi m. kir. miniszter a főispán előterjesztésére—Ladmócz, Abara, Dertgnyő és Mikóháza községek részére egy-egy, a megállapított minta szerint egybeállitott népkönyvtári könyvgyűjteményt engedélyezett s ennek szállításával a Franklin-társulatot megbízta. — Egyszersmind a könyvek elhelyezésére szükséges könyvszekrények beszerzésére községenként 20—20 korona államsegélyt is engedélyezett. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. Nyílt levél. Wiczmándy Ödön vármegyei bi- zotsági tag a küszöbön álló választások alkalmából a következő nyílt levelet intézte hozzánk: Batka, — dec. 10. Kedves öcsém I Szerkesztő barátom! Előtted sem titok, hogy a köz-, a vármegyei ügyekben, személyi tekintetek sohasem vezettek. Hosszas vármegyei szolgálatom alatt, talán kelleténél szigorúbb valék önmagam s csaladom iránt. Senkisem vetheti szememre, hoyy testvéreimet, rokonaimat, a vármegyei hivatalokba elhelyezkedni segítettem ; sőt pártatlanságom igazolására hivatkozhatom azon eljárásomra, amit követtem, amikor akkori alispánunk, Dókus József ellen, a miniszter a fegyelmi eljárást elrendelte és annak foganatosításával, engem, mint akkori főjegyzőt, bízott meg. Ezeket azért hoztam fel, hogy jelen felszólalásomnak se adassák más magyarázat, mint a vármegye közönsége érdekei iránti, — minden tekinteten felül álló — meleg érdeklődés. Matolay Etele alispánunk, t. barátom nyugalmaztatásával választások előtt állunk. Felfogásom szerint, a nálunk létező némely visszásságot — nehogy az akció később személy ellen irányitottnak tűnjék fel — a választás előtt kell tisztázni. Vármegyénk a szomszéd megyékhez, de az ország összes vármegyéihez is viszonyítva, a vmegye megtery helteté'évc-l is magasra emelte tiszt) viselőinek fizetését, s aránytalanul meg. szaporította a létszámot, különösen & központon. Az elsőt bizonyosan azért tévé, hogy a tisztviselők függetlensége meg- óvassék, a másodikat pedig, hogy a nagy munka halmaz! kellő gyorsasággal és pontossággal feldolgoztathassék. Ha ez igy van, akkor a vármegye
