Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)

1902-12-11 / 133. szám

2. oldal. ZEMPLÉN Deczember 11. és igy a párbaj sem egyik vagy másik társadalmi osztálynak a ki­váltsága többé, democratizálódott az is, de azért még sem lehet joga mindenkinek arra, hogy pár­bajra kiálhasson. Nem, mert a párbaj csak a megtámadott, megsértett becsület­nek és egyéni integritásnak lehet a védelme, ns mindig csak védelmi eszköz lehet, de sohasem szolgál­hat alkalmul a támadásra. Már pedig, ha a támadónak a kezébe még ráadásul fegyvert is adunk, akkoi a párbaj elvesztette lényegét és átalakult a támadás folytatólagos eszközévé. Más rész­ről pedig annak, aki a társadalmi felfogáson túl tette magát és igazi, vagy vélt sérelmében olyan esz­közökhöz nyúlt, amit a társadalmi felfogás meg nem engedhet, (mint a pofozkodást) annak nincs joga a megtorlás elől a társadalmi fel­fogás köpenyege alá menekülni, az elveszítette a lovagias kiálláshoz való jogot. Dr. Baumgarten korona-ügyész helyettes igy kezdte egyszer egy vádbeszédjét, amelyben párbajozók megbüntetését kérte: „Ezek az em­berek pofozkodtak, mint a ko­csisok, párbajoztak, mint a grófok és most azzal védekeznek, hogy társadalmi felfogás kényszere alatt állottak. Nem tudtam, hogy a pofoz­kodás is társadalmi védelemben részesül. “ Baumgartennek igaza van. Szirmay István. — december 11. Lesz törvényszéki palota. Illetékes helyről nyert értesülés szerint a törvénykezési épület ügyében már csak napok kérdése a telkekre vonatkozó végleges döntés és annál a meleg jóin­dulatnál fogva, a melylyel hazánk tudós igazságügyministere Plósz Sándor Zemplén vármegye iránt viseltetik, kilátás van arra, hogy ez a régóta húzódó kérdés a vármegye közönségének osztat­gondolt ám arra, hogy hát a nya­valya is beléjök eshetik, akkor aztán mind kidögölhetik tőle. — Ej dehogy nem Julis. Akinek pénze van, annak nem döglik ki a sertése, az csak a szegény emberrel esik meg. — Nem ? Hát miért ? — No jó, ezt is megmondom ne­ked — ezt az uraságtól tanultam el, — hát be kell ojtatni az állatorvos­sal a fene ellen, mint az embereket a himlő ellen, az aztán minden be­tegségtől megmenti. — Mihály gazda! — No mit akarsz? — Azt gondoltam, hogy ha kend adna nekem egy koca malacot 22 fo­rintért, hát 20 forintot most kifizet­nék, a másik kettőt meg karácsonyig megadnánk. Tudja kend, hogy sze­gény cseléd-forma emberek vagyunk, a magunk kis szegénységéből bizony meg nem élhetünk, csak arra vagyunk szorulva, amit az uram keres nap­számba. Ezt a 20 frtot is csak úgy tudtuk összerakni, hogy az aratáskor én magam is jártam napszámba, de most nem járhatok, mert a beteg anyjukom miatt mindig a ház körül vagyok elfoglalva. De a télig mégis csak szerit ejteném ennek a két fo­rintnak. , — Édes-örömest adnám kedves Julisom, de hát mondtam, hogy én lan megelégedésére fog legköze­lebb a legnagyobb méltányosság­gal megoldatni. Választási mozgalmak. Érte­sítettük már olvasóinkat, hogy a vármegyei főjegyzői állásra erősen megindult a korteskedés. Mint újabb fordulatot jelezzük, hogy Nemthy József visszalépett és igy a legkomolyabb jelöltnek most már Thuránszky László tisztelet­beli főjegyzőt tartjuk. Alapos ki­látás van arra, hogy a vármegye közönségének többsége ő mellé fog sorakozni. Hegyvidéki actió. Darányi Ignác földmivelésügyi m. kir. miniszter az ország északkeleti részén! fekvő vár­megyék hegyvidékén lakó földmives- nép felsegélyezésére tárcája terhére indított állami tevékenységét már a jövő év elején Zemplénvármegyére is kiterjeszti. E végből épúgy, mint Be- reg-, Ung- és Mármarosvármegyékben az iránytadó tényezőknek a népfelse- gitő tevékenységbe való bevonása vé­gett egy véleményező-bizottságot ala­kított. Ezen véleményező-bizottság fel­adata a hegyvidéki népfelsegitő tevé­kenység keretében tervbe vett intéz­kedésekre nézve véleményt mondani, ez irányban javaslatot tenni s a mi­niszter megbizottját tanácsaival támo­gatni. E véleményező-bizottság elnöke gróf Hadik Béla főispán lett, tagjai pedig — hivatalos állásuknál fogva — Matolai Etele alispán és Wladár Emil közgazdasági előadó ; továbbá: gróf Andrássy Géza v. b. t. t. parnói, gróf Andrássy Sándor gazdasági egyesületi elnök velejtei, Dókus Ernő cs. és kir. kamarás legenyei, gróf Hadik-Barkó- czy Endre tavarnai földbirtokos és or­szággyűlési képviselők, gróf Mailáth József perbenyiki földbirtokos és fő­rendiházi tag, id. Meczner Gyula föld- birtokos és Miklóssy István g. szert, katb. esperes lettek. Úgy érezzük, hogy e közgazda- sági aktio, mely Darányi Ignác minis­ter egyik legszebb alkotása, nem­csak a felvidéki ruthén nép anyagi helyzetének, hanem közvetve egyszer­smind közigazgatásunk javításának is egyik fontos tényezője leend. Darányi Ignác földmivelésügyi m. kir. miniszter, azon célból, hogy az elismerésre méltó kiválóság megjutal- mazása révén serkentő példát nyújtson is csak azért adom el, mert nagy szükségem van a pénzre. Ha Szarka Feri megadná azt a liz forintot, ami­vel tartozik, hát csak megalkudhat­nánk valahogy. De nézz szét a vá­sárba, hát ha találnál magadnak való olcsóbb fajtát. — Szétnéznék én, csak attól félek, hogy valami nyavalyás fajtát talál­nék venni, aztán még annak a pár forintunknak is vége lenne, amit bele költünk. — Már pedig én jót állok érte, hogy az enyém ki nem döglik. — Adja hát már ide Mihály gazda a 22 forinton az egyiket. — Aztán melyiket választanád ? — Azt a szőkét ni, a melyiknek a hátán a kereszt a bal füle felé sza­lad le. — Tudod-e, hogy azért egy úri asszonyság már 23 frtot Ígért. — De már úgy is elment. — Azt mondta, hogy még vissza felé ide néz, gondoljam meg addig a dolgot. — Hát majd választ magának másikat belőlük. Adja már ide Mi­hály gazda, megszolgálom majd va­lahogy a jószívűségét. — Jól van édes lelkem, hát ha megszolgálod, hát akkor odaadom ne­ked és ha valamikor meghalgatnád a jó szavamat, akkor még az adós részletet is elengedném neked. a gazdasági munkásoknak, gróf Hadik Béla főispán előterjesztésére öt olyan jó gazdasági cselédnek, aki becsületes és hűséges szolgálattal hosszabb időt töltött egy munkaadónál és öt olyan gazdasági munkásnak, aki megbízha­tósága, szorgalmas, józan viselkedése által munkatársai közül kitűnt, ez év­ben is egyenként 100 korona jutalmat engedélyezett, amely jutalom-összegek egy elismerő oklevél kíséretében ünne­pélyesebb alakban lesznek még az év folyamán átadva. A kitüntetett gazdasági cselédek és munkások neveit ide iktatjuk és pedig: Kosik György bacskói, Petro András udvai, Trembulyák János tőke- terebesi, Tamás András vílyi és Besák János cziróka-hosszúrnezői gazdasági cselédek; továbbá: Szabó Mihály be- rettői, Jenei Mihály ladmóczi, Riczu András páczini, Sztroplai Mihály nagy- kázméri és Jámbor Mihály girincsi gazd. munkások. Alispánunk búcsú vétele. Matolai Etele alispán, kit előrehaladott korára és ebből folyó kérelmére való tekintet­tel az 1903. évi jan. hó 1-től számítva nyugdíjazott a vármegye nyugdíjinté­zetére ügyelő választmány, a ma tartott közigazg. bizottsági ülésen alispáni mi­nőségében utóljára terjesztette elő a közig, állapotáról szóló jelentését, melynek utolsó pontjában elbúcsúzott a bizottságtól a következőkben: „Végre kegyeskedjék a tek. Közigazgatási Bizottság megengedni, hogy e havi jelentésemmel a tek. Bizottságtól bú­csút vegyek. Tagja voltam a tek. Bizottságnak első megalkotása óta tisztemnél fogva mindekkoráig. Semmi érdemekkel nem dicsekedhetem, de talán senki se hazudtol meg, ha annyit mondok, hogy kötelességemet min­dig teljesíteni iparkodtam s a vitatko­zásokat, ha előfordultak, soha nem kiélesiteni. de inkább elsimítani igye­keztem. És most, midőn úgy a tek. Bizottság elnöke Öméltóságának, mint valamennyi többi tagjának is hosszú, boldog életet, megelégedést, állandó egészséget és munkakedvet őszinte szívből kívánok: mély tisztelettel kérem valamennyiöket, hogy kegye­ikben és baráti érzelmeikben továbbra is megtartani kegyeskedjenek.“ — Az alispáni jelentésnek e búcsútvevő szavai után, mely a hallgatóságot mé­lyen meghatotta, Fejes István, biz. tag. emelkedett szólásra és tolmá­csolta a bizottság érzelmeit a köszö­net és hála keresetlenül egyszerű, de szívből jövő és szivhez szóló szavai­val. Az a szerénység is — úgymond — mely Matolai Etelének a közig. — Jaj nem úgy gondoltam, nem, úgy nem lehet, hátha megtudja az uram, menten el üz a háztól, hiszen úgy is megtiltotta, hogy amig ő nincs oda haza, hogy akárhová is men­jek. Nen biztos az, hogy megtudja, aztán ha meg is tudja, azt fogod mondani, hogy a rédiáért gyüttél, mert tegnap nem győzted bevárni az átíratást. Aztán meg én rám nem is fog gyanakodni, sokkal vénebb em­ber vagyok én már. — Nem, nem lehet. — Nézd amott jön vissza az az úri asszony, aki az előbb akarta a te malacodat, gondold meg hamar, mig nincs későn. Eközben megjött az úri asszony, aki 23 forintot Ígért. Bodóné lázasan bontja keszkenő­jéből a pénzt és ad 5 forintot Kapinak : — Itt a felpénz Mihály gazda. — No, hát adja a 23 forint 50 krajcárért? kérdi az úri asszony. — Tessen másikat választani te­kintetes asszony, de csak a 24 forintért, ahogy ez az asszony is vette azt a szőkét. — Mennyiért vette? — kérdi az úri asszony Bodónétól. — 24 frtért . . . mondja Bodóné erősen elpirulva s szemeit a földre süté. bizottsághoz intézett elbucsúzását át­lengi — növeli a búcsúzó alispán nagy érdemeit, akinek félszázad folyására történt elhivatásától kezdve mind­máig az volt irányelve, hogy a köz­pályáján tenni, cselekedni, a köznek élni önzetlenül és a közjót mun­kálni mindig és mindenütt ernyedet- len buzgalommal: csak kötelesség és nem érdem. (Éljenzés.) Dicső az az életpálya, melynek határkövénél áll most a tőlünk búcsúzó és a mely határkőre nemesen büszke önérzet­tel tekinthet a vándor, mert az van bevésve arra a kőre, s pedig ra­gyogó betűkkel, hű és nemes fia voltál vármegyédnek. (Éljenzés.) Végezetül pedig, mielőtt már kívánta a búcsúzénak, hogy az a testi és lelkű frisseség, mely jól kiérdemelt nyu­galmai állapotába kisérik, legyenek még sokáig elválhatatlan velejárói az élet utain: indítványozta, hogy Ma­tolai Etelének „dicső érdemei“ a közig, bizottság jegyzőkönyvében is meg- örökittessenek, — amely indítványt lelkes, hosszú éljenzéssel tette magáévá és emelte határozattá a közig, bizott­ság. — A közbizalomnak ilyen szép formában történt megnyilatkozásáért ősz alispánunk lelke mélyéig megha- tottan csak egy szónyi választ rebegett, de ez az egy szó minden ékesszólás­nál többet mondó volt és úgy szólt, hogy: köszönöm. — Mi pedig a Ho- rácius gondolatával végezzük ezt a híradásunkat, s azt kívánjuk a „Zem­plén“ nevében egész Zemplén „ked­ves Etele bácsi“-jának, örvendezhes­sen még soká, igen soká annak a boldogságnak, ami a hivatalon kívül levő életnek osztályrésze. „Beatus . . . procul negotiisj“ VARMEGYE ÉS VÁROS. )( Választás a városnál. Holnap lesz a kisorsolt város-atyák válasz­tása. Hivatalos és magán hirdetmé­nyek figyelmeztetik szerte a város­ban erre a választó közönséget. Köz­tudomású tény, hogy a függetlenségi párt rég óta tervszerűen készül erre a választásra. Kíméletlen és igazság­talan támadásaival — újságban és nyilvánosságra hozott fellebezésekben — lejáratni igyekezett a városi elöljá­róság tekintélyét, a volt képviselő tes­tület megbízhatóságát, energia és kö­telesség nélküli engedelmes szavazók­nak tüntetvén fel őket, csakhogy elő­készítsék a talajt, saját céljaikra, t. i. pártcéljaikra. Most pedig, mi­dőn a pártonkivül álló polgárok végrehajtó bizottsága közös actióra hívta fel őket, hogy a város közügyei ■ nek vezetésére az arra leghivatottab- bak pártkűlőnbség nélkül jelöltesse­nek mind a két részről egyenlő arányban, ezt a méltányos ajánlatot ridegen visszautasították. Ez az eljárás teljesen lerántja a leplet a függetlenségiek szándékáról, céljairól. Ők nem a város közérde­keit tekintik, hanem magukhoz akar­ják ragadni a város vezetését tisztán csak ezért, hogy ez által pártuknak erőt, hatalmat biztosítsanak. A párton kívül álló polgárok végrehajtó bizottságának alább olvas­ható felhívását melegen ajánljuk te­hát t. olvasóink figyelmébe, mert a város közérdekeit önző párt célodra kiszolgáltatni nem szabad. Maga a felhivás következőképen hangzik: Polgártársak! Folyó évi december 12-én lesz a városi képviselőtestületi tagoknak választása. Sátoraljaújhely város minden polgára ismerni fogja e választás horderejét és fontosságát. Mi független polgárok, kik a város ügyeinek vezetésétől a párt politikát távoltartani kívánjuk, a közelmúlt képviselőválasztás behatása alatt, a polgárság nyugalmát s a közbékét

Next

/
Oldalképek
Tartalom