Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)

1902-11-27 / 127. szám

November 27. ZEMPLÉN. 3. oldal. )( Kavicsátvétel. A vármegye terü­letén lévő állami közutakra az év fo­lyamán kiszállított kavicsledőanyag át­vételét a jövő hó első felében kezdi meg a bizottság. )( Rendkívüli városi közgyűlés. Ma f. hó 27-én d. u. 2 és V2 órakor rend­kívüli városi közgyűlés volt, melynek referádáját jövő számunk hozza. HÍREK. — Igazságügyi kinevezés. Á ki­rály Tóth Dezső sátoraljaújhelyi kir. törvényszéki aljegyzőt a miskolczi kir. járásbirósághoz albiróvá kinevezte. — Hymen-hir. Dr. Lichtenstein Jenő helybeli ügyvéd jegyet váltott Frenkel Arankával, Frenkel Lajos sárosszentmihályi földbirtokos leányá­val. — — Nyilvános köszönet. Sátoralja­újhely r. t. város képviselőtestülete a sátoraljaújhelyi izr. népkonyha egye­sület céljaira a város erdejéből 6 □ öl tűzifát adományozott. A nagylelkű adományt az egyesület hálásan kö­szöni. Sátoraljaújhely, 1902. november 24-én. Dr. Schon Vilmos egyleti el­nök, Dr. Grosz Dezső egyleti titkár. — A sátoraljaújhelyi dalárda működő tagjai tegnap délután tar­tott értekezletükön tudomásul vették Petsár Gyula alelnöknek tisztéről való lemondását és a dalárdából való kilé­pését. Az értekezlet elhatározta, hogy e tárgyban legközelebb választmányi ülést tart. — Az érdem jutalma. A kassai királyi főügyész Onuska János hely­beli kir. törvényszéki fogházőrt 10 éven át tanúsított hűséges és odaadó szolgálatának elismeréséül címzetes fogházőrmesterré nevezte ki. — Betörések Legényén. Folyó hó 25-ikén reggel szomorú valóra éb­redtek Legenye község lakosai. Az előző éjjel ugyanis három helyen tör­tént itt betöréses rablás, névszerint: Boldizsár István, Soltész Miklós és Soltész Pálné hajlékaiba, melyek az eléggé nagy forgalmú főutca mentén vannak s ablakai egészen a főutcára néznek. A tettesek, akik oláhcigányok lehettek, az ablakon keresztül hatol­tak be a lakásokba s azokból több értékes tárgyat: ágynemüeket, abro­szokat, vásznakat, téli ruhákat s pénzt is raboltak el. A vakmerő rablás hire érthető riadalmat okozott a községben, mert ahol ilyenek történhetnek, ott bizony a közbiztonság nagyon gyenge lábon áll. A felettes hatóság komoly figyelmét tisztelettel fölhívjuk erre s kérünk a község közbiztonsága érde­kében gyors és erélyes intézkedést. — Zemplénmegyei fiú burok kö­zött. Klein Adolf gálszécsi kereskedő fia, Klein Ármin reáliskolai tanuló három évvel ezelőtt otthagyta a szü­lői házat, az iskolát s sok, sok bo­lyongás után Angolországba vándorolt ki. Alig érkezett meg Londonba, be­állott a „youmenry“-k közé és a dél­afrikai harctéren küzdött az angolok sorában. 1900-ban a burokhoz szökött át. A búr hadseregben a 16 éves fiú vitézsége csakhamar feltűnt s rövid idő múlva — mint a Fm. Írja — hadnagyi minőségben Botha tábornok adjutánsa lett. Majd még szebb meg­bízást kapott: felügyelője lett az egész hadtest lovasságának. Klein Ármin a háború alatt elég sűrűn értesítette szülőit élete folyásáról ; de a háború után levelei kimaradtak. Aggódó szü­lei a fokvárosi osztrák-magyar kon­zulhoz fordultak felvilágosításért. Idő­közben levél jött a fiútól, melyben örömmel értesíti szüleit, hogy egy angol kompanistával norinbergi nagy- kereskedést nyitott a transvali New- Londban. — Hamis koronások. Egy idő óta hamis egykoronásokat hoztak forga­lomba Sátoraljaújhelyben. A hamisít­ványok elég gyarló kinézésüek és ve­gyített fémből készültek. Ismertető jelük az, hogy az ezüst koronásoknál sokkal világosabb, fehérebb színűek és oldalukról hiányzik a „Viribus uni- tis“ fölirás. Figyelmeztetjük a közön­séget, hogy különösen este legyen fi­gyelemmel a kezébe kerülő koroná­sokra, mert a hamisítványok a vilá­gosságnál nehezebben különböztethe­tők meg a valódi koronásoktól. A rendőrség a hamisítókat erélyesen nyo­mozza és — mint értesülünk — már nyomon is van. — A fővárosi gróf Kreith-féle 1848—9-iki Ereklye-muzeumban levő Vörösmarty-gyüjtewénynek gyarapí­tása végett a muzeum fölkéri mind­azokat, akiknek régibb kiadású Vörös­marty képei vannak, hogy azokról aVö- rösmarty-gyüjteményt (Budapest, Vá­rosház-utca 14.) gróf Kreith Béla címére küldött levélben értesíteni szívesked­jenek, megemlítve, hogy a kép mikor és hol jelent meg, ki a rajzolója és kiadója, továbbá, hogy a képtulajdo­nos szándékozik-e az illető képet eladni, vagy elcserélni a múzeumból küldhető más képért. A Vörösmarty gyűjtemény megvásárolja a költőnek minden megszerezhető arcképét, kéz­iratát, vagy régibb kiadványu műveit és szívesen honorál mindenkit, aki valamely megszerezhető Vörösmarty- emléknek csak a hollétét is tudatja. — Táncmulatság. Gálszécsről Írja tudósítónk, hogy az ottani ifjúsági egyesület f. évi november hó 23-án az állami iskola termeiben saját alapja javára táncmulatságot rendezett. A minden tekintetben sikerült táncmu­latság szép közönséget hozott össze, az első négyest 20 pár táncolta s a tiszta jövedelem 55 korona volt. — Felülfizetni szívesek voltak a követ­kező urak és hölgyek : Gáy János 9 K. — Nemes Sándor, dr. Molnár Béla, Waidby (Vécse) és Kovács Sá­muel 4—4 K. — Ihnátko Emil 3 K. — Hornyák István, Miklósicza János és Kail Antal 2—2 K. — Koleszár Mihály, Szenczy Bálintnó (N.-Azar), Baka István, Vámos Mihály, Maxi- movics János, Erdődi István, Erdődi József, Jakim Mihály, Pattenhauser Mátyás, Ferderber Béni, Pékáry Géza, Pribékné-Klug Klotild, Bencsik Béla, Kossuth Mihály, Hohenberger Ferenc, Péter Mihály és Hlivják Tivadar (Visnyó) 1—1 K. — A nemesszivű felülfizetők fogadják az egyesület ne­vében mondott hálás köszönetemet. Gálszécs, 1902. nov. 26. Andrejkovits Pál, egyl. igazgató. — A jégpálya. A legkedveltebb téli sport: a korcsolyázás szezonja ez idén sokkal előbb köszöntött be, mint tavaly. Most egy éve annyira enyhe időjárásunk volt, hogy a kor­csolyázás senkinek sem jutott eszébe. Ma azonban a korcsolyázók egész serege vigan futkos a jégén és örül a korai fagynak. Nap-nap mellett so­kan keresik fel a jégpályát és órák hosszáig áldoznak a testet edző egész­séges sportnak. — Uj Háry János. Egy veterán egyletben történt, hogy egy Müller nevű élemedett, agg harcos erős kité­réseket tett az igazság egyenes útjá­ról, hihetetlen kalandokkal táplálván az asztaltársaság csataleirásokra szom­jas lelkeit. Többek között elbeszélte a délafrikai háborúban való szereplé­sét is, miközben következőleg vágta ki a szpics-et: Drága kartársaim! Éppen a tugelai csata előtt állottunk, midőn egyszerre két oldalról kezdett tüzelni az ellenség. Hirtelen a csapat elé lovagol Botha főparancsnok, ide­gesen körültekint és harsány hangon kiáltja: Itt van Müller káplár ?! — Itt vagyok 1 — feleltem hasonló dörgő hangon. — No, akkor kezdhetjük a csatát, — szólt Botha és rá két perc­cel már röpködtek a shrapnelek és gránátok az angolok felé. — Az asztal- társaság átszellemült ábrázattal hall­gatta a dicső kalandot és Müllert óriási lelkesedéssel disztaggá válasz­totta. — A társaskocsi-közlekedés a téli hónapokon át a jövő év március hó l-éig Sátoraljaújhely és Sárospatak között szünetelni fog. — Razzia. A rendőrség ma dél­előtt razziát tartott a városban. Meg­vizsgálta mindazon helyeket, ahol csa­vargók tanyáznak és hat foglalkozás nélkül itt tartózkodó gyanús egyént tar­tóztatott le. A befogott csavargókat az ellenök megindított kihágási eljárás befejezése után illetőségi helyeikre to- loncolják. Egy leány azonnal felvétetik a „Zemplén“ nyomdá­jában. — A német és francia nyelvet alaposan tanítja egy helybeli tanító. — Bővebbet a kiadóhivatalban. SZÍNHÁZ. — nov. 27. Lanyhább érdeklődés jegyében indult meg az „X asszony“-nyal a négy előadásra terjedő részleges színi szezon. A nézőtéren, — bárha újdon­ság s hozzátehetjük nagysikerű új­donság volt a beköszöntő — üres helyek és üres páholyok ásítottak fel a színpadra s újra bebizonyították az operettek fensőbbségét bármily fajú színművek felett. Azonban a nézőté­ren a sötétség dacára is, melyről kü­lön is szólunk, elég élénk, tempera­mentumos volt a hangulat s az ér­deklődő, megjelent közönség türel­metlenül várta a függöny felgördülését, melynek megtörténte után sokat ka­cagott az „X asszony“ tipikus alakjain, találó ötletein, s a komikus benyo­mások csakhamar általánossá tették a jókedvet és élénkséget a színház parterén. Az „X. asszony.“ (Előadták a városi színházban 1902. nov. 26-án) Gavault és Berr Írták azt az öt­letektől hemzsegő, pompás bohózat újdonságot, mely nálunk szerdán este került színre összevágó, sikerült elő­adásban. E bohózatban ellentéteképen a többi — s hozzátehetjük a modern — bohózatoknak, nemcsak erőltetett ko­mikum tömkeleg és kibogozatlan ösz- szevisszaság van, de van egy gerinc is, mely körül a kacagtató mellék­epizódok, motívumok csoportosulnak. Nincs egy jelentéktelen mozzanat sem, mely előre ne vinné a cselek­mény menetét a kifejlethez, ahhoz a megnyugtató kibonyolódáshoz, mely adott körülmények s fennálló módo­zatok között egyedül lehetséges. A lényegi és helyzet comicum elemen­táris erővel hat a szemlélőre s állan­dóan kedély-elevenitőleg hat a lé­lekre. Kétségtelen, hogy ,,X asszony“ mint darab is, nagyobb közönséget érdemelt volna. És hogy jól hatott a darab, ab­ban a szerzők geniálitásán kívül nagy érdeme van a szereplőknek, kiknek összhangzatos játéka főtőnyezője volt a sikernek. Germaine, az X asszony szerepét Takács Mariska játszotta meg. S a nem kis feladatnak ügyes játékával mondhatjuk : teljesen kielégitőleg tett eleget. Sablont mondanék, ha azt mondanám, hogy temperamentumos volt, pedig e sablonos epithetont lug- találóbb volna mostani játékára al­kalmazni, mert alakításából kedély és elevenség áradt ki. — Groó Valé­ria Arsinoe hálátlan, kisebb teriméjü szerepében semmi újat nem alkotha­tott. —; Vágó B., Palásthy S. és Odry Árpád vitték a darab fő férfi szerepeit. Bidoouletet adta Vágó. Aki ismeri Bidooulet szerepét, annak nem kell erősíteni, mily értékelendő mun­kát végzett Vágó. Bidooulet, a má­sodrendű szereplő alakja elsőrendűvé válóit alakítása által s tökéletes crea- turája majdnem a főszereplők rová­sára kapott tapsokat, Odry Árpád s Palásthy S. tőlük megszokott bra­vúrral játszottak. A mellékszereplők közül Czobor Ernőt emelem ki. Igénytelen szere­pének nem volt jó oldala, amit ki nem aknázott s sikeresen meg ne játszott volna. ' up. ** Az „Egér.“ Pailleron 3 felvo- násos nagysikerű vigjátéka ma f. hó 27-én kerül színre. Az előadásról a tudósítást jövő számunk hozza. ** Szereposztások. A »Kölesünkért feleség« Maurice Des Vallieres 3 fel- vonásos bohózata holnap f. hó 28-án kerül színre következő szereposztás­ban : Rabatoul — Vágó B; Gontran — Odry; Rissolin — Komjáthy, Ángele — Takács M; Edith — Ber- lányi W. — »4 Halálos esönd< Eche- garay legújabb drámája pedig, mint a mostani részletes szezon utolsó elő­adása a következő szereposztásban fog színre kerülni: Augusztia — Tóth I; Mercedes — Breznay A; Ines — Berlányi W; Púra — Székelyné Alice; Julia — Révy Vilma; Rai- mundo — Odry; Genaro — Czobor ; Orellana — Komjáthy; Tábornok — Vágó B; Don Rodrigó — Szőke S. ** Villanyvilágítás a színházban. Diákgyerek korunkba hallottuk, hogy a természetben külön-külön meglevő dolgok néha össze nem hozhatók, egybe nem kapcsolhatók. A példa — ha jól emlékezem — ez volt: „Szárny van, ló is van, de szárnyas ló még sincs.“ Én még ezen példával illusz­trált szabályt őriztem meg emlékeze­temben — az életnek, azonban a később kor boldog szülöttei nem ezt a példát fogják ezentúl magtanulni s megőrizni emlékezetükben az — élet­nek, hanem ezt: „Villanyvilágitás van, színház is van, de villanyvilágitás a színházban még sincs. És ez nem délibábos álom, de tiszta szin való. Az „X asszony“ előadásán a közön­séget a sötét éj mysteriuma fogadta. Éj volt a folyosókon, fél-éj a nézőté­ren és a színpadon. Az ember nem tudta szomszédja körvonalairól meg­ítélni, hogy „nagyságos asszonyom­nak“ vagy „bácsikámnak“ szólitsa-e ? 1 A színpadon Berlányi Vandát — nagyítás nélkül mondva — bátran Szigeti Lujzának nézhette az ember, Czobor Ernő pedig a homályos vilá­gításban Krasznay Ernő deklamálá- sát juttatta eszünkbe Halasy direktor- sága idejéből. És ilyen gyalázatos világítás, illetve nem világítás mellett folyt le az első felvonás. Sátoraljaúj­hely város színházlátogató közönsége pedig oda volt a szokatlan gyönyö­rűségtől. Szinte tombolt a váratlan meglepetés feletti örömében. A máso­dik felvonás elején aztán nagynehe- zen kigyultak a lámpák, ami még szép tőlük, mert belátható, hogy ezt a harmadik felvonás végén is tehet­ték volna. A vilanyvilágitó eszközök felett, azonban gondolkodó emberek állanak, akiknek kötelességük ügyelni, hogy ilyen misériák elő ne fordulja­nak. Ha pedig ilyen dolog többször előfordul vallja be a baj okozója, hogy bárha beszél arabusul, még sem tud ő arabusul. Aki a dologban hibás, az vegye magára, amit mond­tam. ** Bérlet befizetés. Komjáthy János színigazgató a következő kére­lem közlésére kérte fel lapunkat: A színházi jelentés, mint előzetes meg­állapodás szerint a bérlet-összeg a tizedik előadás alkalmával fizetendő, tisztelettel kérjük a n. é. bérlő kö­zönséget, hogy a bérletek összegét szombaton e hó 29-én d. u. 2Va órá­tól 6 óráig a Korona vendéglő 4. számú szobájában levő ideiglenes igazgatói irodában befizetni méltóz- tassék. A SZERKESZTŐSÉG ÜZENETE. A. P. Gálszécs, S. T. Kolbása. S. Gy. Legenye, K. Legenye. A tudósításokat kö- szünjük. V. M. Ungvár. A karácsonyi számra tettük el. Üdvözlet. iksz. Helyben. A verset szombati szá­munkra soroztuk be. Kiadó tulajdonos: Éhl«rt Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom