Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)

1902-11-22 / 125. szám

November 22.

ZEMPLÉN.

5. oldal

sürgeti. Különösen a Székelyföldön, hol a Romániába való kiköltözés ellen nagy kihatású volna az ilyen társadalmi akció. A munkát nagy áttekintése, tömörsége, kétségtelen igazságai, párosulva Gleőcze Sarolta ismert, ragyogó stylusával maradandó becsűvé teszik, s kétségtelenül figyelemmel fogja olvasni mindaz, kit a társadalom vitális érdekei közelebbről érintenek.

A „Vasárnapi újság“ november 9-iki száma 32 képpel s a következő tartalommal jelent meg: »Székely Fe- rencz koronaügyész« (arcképpel). Ke- nedi Gézától — »Az utolsó.* Irta Hermann Ottó (Jankó János rajzaival).

— Költemények: Mares Ödöntől és Gyöngyvértől. — Regénytár: »Pufók Jankó, mint bálvány«, Wels H. G. Elbeszélés (képekkel.) — »Piscsevics orosz tábornok vándorlásai és kalandjai.« Saját elbeszélése, közli: Huszár Imre (képekkel.) — »Uj síremlékek a kerepesi-uti temetőben« (képekkel).— »A macedóniai és ó-szerbiai forrongások« (képekkel) Ivánovics Józseftől.

— »A regősök« (képekkel). »Házépítés Amerikában«. Dr. Bozóky Kálmántól. — Biró Lajos »Uj-Guineáról« (képekkel Biró Lajos eredeti fényképföl- vétclei után) Dr Semayer Vilibáldtól.-—- »Paál László* (arcképpel Munkácsy Mihály festménye után és képekkel Paál László-naka »NemzetiSzalonban« elpusztult festményei után). — »A Nemzeti Szalon termei a november

3-iki tűz után« (két kép). — Irodalom és művészet. Közintézetek és Egyletek, Sakjáték, Képtalány, Egyveleg stb. rovatok. A »Vasárnapi Újság« előfizetési ára negyedévre négy korona »Politikai Újdonságok*-kai és »Világkrónikát-val együtt hat korona. Megrendelhető a Frankiin-Társulat kiadóhivatalában (Bu dapest, IV., kér. Egyetem-utca 4. sz) Ugyanitt megrendelhető a »Képes Néplap« lego'csóbb újság a magyar nép számára, félévre 2 korona 40 fillér.

Egyetemes regénytár. Egész könyvtárrá nőtt már az Egyetemes Regénytár, amely formás piros köteteiben a külföldi és hazai regényírók és elbeszélők legjavát mutatja be közönségünknek. E rendkívül népszerű piros kötetek ma már otthon vaunak minden magyar család asztalán s fáradhat'anul hozzák a legfrissebb és legélvezetesebb irodalmi termést. Most kezdi meg az Egyetemes Regénytár a XVIII. évfolyamot, amely megint változatosan van összeállítva a legjobb francia, angol, magyar írók műveiből. A szép piros kötetek legujabbjai most kezdik ezerszámra vándorútokat a magyar családok olvasó-asztalai felé, hogy kellemes élvezettel fűszerezzék a hosszú téli estéket. A XVIII. évfolyam első három kötete Ohnet Györgynek egy uj érdekleszitő regényét hozza »Ut a szerelemhez« címmel, a 4—5 kötet Mikszáth népszerű Almanachjának 1903. évi folyama lesz. Az Egyetemes Regénytár 1—1 kötete 1 koronába kerül, kiadja Singer és Wolfner könyvkiadóhivatala.

KÖZGAZDASÁG.

Szüreti eredmények.

Tokaj, nov. 18.

Előttünk fekszenek a jelentések az ország összes borvidékeiről, s szomorúság fog el annak láttára, hogy hazánk szőlőmívelése ez éven csapás szamba menő rossz termést szenvedett. Sehol sem lehetnek a szüreti eredménynyel megelégedve, mert a minőség kivétel nélkül a közepesen is jóval alól van a legtöbb helyen pedig nagyon, de nagyon silány.

A szőlő késői érése, vagy helyesebben mondva éretlenül maradása, valamint az októberi rossz időjárás mindenütt arra késztette a gazdákat, hogy a szürettel szokatlanul várjanak, s bár valamicskét javított a minőségen, de a nyár hiányait nem pótolhatta, úgy, hogy mindenfelől csak panaszok hangzanak s a must cukortartalmának alacsony voltáról szégyenkezve szólanak a tudósítók. Nagyon sok helyen 12°-os (Báhó szerint) a must. A fagykárt szenvedett szőlőké még ezen alól van s minden valósziniiség szerint ihatatlan bort fognak szolgáltatni.

A Tokaj-Hegyalján a felújítás óta ez idén tartották be először a régi jó szüretek idejét, amenynyi- ben mig újabban már okt. elején neki mentek az aljszőlőknek s 15-én már a hegyen tartottak, ez évben kevés kivétellel bevárták az okt. 20-át, s igen sokan szüreteltek novemberben.

E helyes eljárásra szükség is volt, s akik novemberre hagyták szüretüket, azok határozottan jobb mustot szűrtek, ámbár a derült, de hideg napok nem voltak oly érlelő hatással, mint meleg ősszel, amiről a régiek rendkívül sokat tartottak.

A must gyorsan forr, s az október hóban szűreitek már kiforrottak. Persze a minőség, gyenge, de azért nem oly kedvezőtlen, mint amilyennek gondolhattuk a must kevés cukortartalma után. Savanyúsága tűrhető s remélhetőleg könnyen fog fejlődni, mert bár a meleg hiányában a cukor- képződés hiányos volt, a szemek még is az érés fokát mutatták. így például a furmint-szőlő, bár még szüretkor is savanykás volt, de héja szép rozsdás szint mutatott s a magja kemény és barna volt. Tavaly a legédesebb szőlőnek is többnyire éretlen volt a magja. Ennek tudható be, hogy a tavalyi borokban jóságuk mellett is csalódtunk, mert nem váltak olyan rendkívüli jókká, mint milyennek reméltük. Az ideiben alighanem előnyösen fogunk csalódni. Valószínű, hogy nem lesznek oly rosszak, mint ahogy gondoljuk.

Keresletről még eddigelé szó sem lehet. Mindössze a paraszt borok egy kisebb része kelt el megfelelő potom áron. Uj borok eladásáról nem hallottunk. E helyett a tavalyi készlet mind jobban fogy s bizonyos, hogy akinek még meg van a tavalyi termése, azt illő árban fogja nemsokára eladhatni.

T. U.

— Szüret vége. Közóp-Hegyalján az elmúlt héten véget ért a szüret. Mennyiségre nézve elég sok bor termett, de finomságára igen is vékony. A paraszt borok már ki vannak forrva, de nagyon savanyúnk. Külország i nagy borvevőknek még híre sincsen a vidéken, a helyi borkereskedők pedig a paraszt borokat bordónkint 20—22—24 forintjával fizetik. A kis szőlőbirtokosok kétségbe vannak esve, bogy a boraikat nem tudják értékesíteni.

* A növények sápkórja. Cserépben tenyésztett növényeinknél igen gyakran tapasztalhatjuk azon jelenséget, hogy a kezdetben fejlődő levelek halványzöld szinűek, majd a későbbiek sárgák s végül az utolsók egészen fehérek. Ha a jelenséget constatáljuk, azt mondjuk, hogy a növények sápkórban szenvednek. A sápkórnak okát pedig az képezi, hogy a klorofil testek képződéséhez hiányzik a növények zöld szinére befolyást gyakorló vas. Próbáljuk csak meg a növényeket nem földben, hanem oly vízben felnevelni, amelyben sók alakjában megadtuk a növények kifejlődésére szükséges tápanyagokat, a vas kivételével. Látni fogjuk a fentebb vázolt fejlődési menetet. S ha most a tenyészoldatba csak néhány csepp vasoldat sót csepegtetünk, nemsokára észlelhetjük a levelek zöldülését. A cserépben tenyésztett növényeknél észlelt ezen jelenség megfigyelésre indította a gazdaság terén buvárkodókat arra is, vájjon kinn, a szabad mezőn nagyban termelt növényeknél tapasztalható-e ugyanezen baj ? s különösen tapasztalható-e a gyö- mölcsíaknál ? A megfigyelés eredményét igen érdekesen írja le egy német mezőgazdasági szaklap legutóbbi száma, a melyből érdekesnek véljük a gyógyi- I tás módját a következőkben közölni.

Gyógyítható a sápkórság vagy úgy 1. hogy a földet vasoldatokkal öntözik 2. vagy úgy, hogy a lombozatot permetezik be 3. hogy a fásnövények megfúrt törzsébe öntik az oldatot. Mivel a sápkóros növények gyökerei csak igen gyenge tevékenységgel bírnak, rajtuk az által, hogy a talajt vasoldatokkal megöntözzük, nem vagyunk képesek segíteni, mert a gyökerek nem bírják a vasoldatokat absorbeálni.. Ezért tanácsosabb a vasat közvetlenül a lombozatnak nyújtani és pedig egészen úgy, mint ahogy a rézgálic és mészből a bordeaüi keverőket szokták készíteni, csakhogy természetesen rézgálic helyett vasgálic veendő.

* Vetőmagvak. (Mauthner Ödön tudósítása.) Vörösheremag. A belföldi erősebb kinálat, nemkülömben az Amerikából, Franciaországból alacsonyabb árakon tett ajánlatok azt eredményezték, hogy a hangulat kissé nyomottabb lett, mely azonban a hét vége felé határozottan szilárdabbá változott. Különösen a szépszinü minőségek kerestettek és a múlt heti árakon könnyen voltak elhelyezhetők. — Lucernáimig határozottan gyengébb irányzatú és a tulajdonosok úgy a finomabb, mint a közép minőségnél nagyobb árengedményeket kénytelenek tenni, mivel kitűnt, hogy ezen magnemben belföldön az aratás még sokkal jobb volt, mint a minőt eddig gondoltak. — Francia- országból még mindég gyenge minőségek kerülnek piacra, mely oknál fogva ezen eredetű mag ez idén a’ig fog számításba jöhetni. — Olaszországból igen szép arankamentes minőségek ajáltatnak hanyatló árakon. — Balta- czim mégis jobb termést eredményezhetett, mivel az utolsó napokban néhány nagyobb tétel kináltatott és helyeztetett el. — Bükköny, muharmag ez idő szerint kevés figyelemben részesittet- nek. — Jegyzések nyersáruért 50 kilónként Budapesten : Vörösheremag 60 — 70, lucernamag 57 — 60, muhar 8 — 9, baltacím 14 — 15 korona.

ÍPAR ÉS KERESKEDELEM.

Az iparosok érdeke.

— nov. 21.

(b.) A legutóbbi párisi világkiállításon egy képet láttam, mely a szemlélők figyelmét erősen megragadta és hosszabb időre lebilincselte.

Egy kúpalaku hegyet ábrázolt volna e kép, ha a hegyből csak egyetlenegy darabka látható lett volna. A hegyet sürü embertömeg lepte el. Mindenki a csúcsára tört, s aki csak tehette, legázolta a körülötte levőket. Legmagasabban egy koronás fő emelkedett ki a többi közül, mindjárt mellette láttunk hölgyeket, kikről tisztességes társaságban nem szokás beszélni, majd nagy pénzes zacskókat lóbázó bankárok következtek; az emberi gomolyagból meg itt is, ott is lezuhant a mélységbe egy-egy szánalmas alak. Legalul pedig magasba nyújtott karokkal verejtékes ábrázatu, kérges kezű emberek kapaszkodtak egymás hátán, elkeseredett tolakodással, de szemlátomást siker nélküli igyekezettel. A hegy tövében vergődő alakok oly élethűséggel, minden túlzás gondos elkerülésével voltak megrajzolva és megfestve, hogy azt hiszem, mindenkinek, aki őket látta, mélyen az emlékezetébe vésődtek. Én legalább nem felejthetem el őket.

Most is látom e hasztalanul erőlködő alakokat, amikor olvasom, hogy a közös hadügyminiszter mostan nehány ezer katonai bakancs szállítására hivta föl a szegedi kereskedelmi kamara kerületének iparosait és 691 iparos jelentkezett, hogy megrendelést kapjon. Hogyan kapaszkodnak szegény kisiparosaink ég felé nyújtott karokkal nem is, hogy a hegycsúcsára érjenek, hanem hogy legalább egy darabka kenyeret markolhassanak.

Hiszen megszoktuk már, hogy valami csekély dijnoki, vagy szolgai állásra százan, meg százan, köztük diplomás emberek is pályáznak. Anynyira megszoktuk, hogy a szemünk már meg se akad egy-egy ilyen híren. De még a legnagyobb elfásult- ság mellett is, meg kell döbbennünk e hir olvasásánál. Meg kell döbbennünk, mert megcáfolhatlanul beiga- zoltatik a tény, hogy a szegény kisiparosaink, kézműveseink, nehány pár bakancs elkészítéséért is, valóságos versenyfutást rendeznek. Terheink rendkívül súlyosak s ezekkel szemben hazai iparunk támogatására csak éppen valamit kapunk. Mégis mennyi kisiparos töri magát a számba alig vehető csekélyke haszon után.

Kell, hogy e rövid hirecskéből levonjuk a tanulságokat, ha jobb idők reményére jussot akarunk formálni. Kell, hogy föleszméljünk és tisztán lássuk a helyzetet. Dőre reményekkel egyelőre ne áltassuk magunkat, de legyünk meggyőződve, hogy nehány -év múlva az iparunk fentartásához, megizmosodásához és föllendüléséhez feltétlenül szükséges tényezőket a kormány segítségével okvetlenül meg fogjuk kapni. De addig is gondoskodjunk, hogy számtalan jóravaló eczisztenciát a tönk, az elbukás, az alámerülés, a megsemmisülés veszélyétől óvjuk meg.

Ne várjunk szüntelenül a kormánytól és más helyekről támogatást, — a támogatást első sorban nekünk kell nyújtani s ez módunkban is áll. Ne csak Írjunk és olvassunk, klasszikus és ragyogó cikkeket mondjunk és halljunk fenomenális beszédeket, hanem az életben is szigorú elvként kövessük az egyedül célra vezető utat: csak magyar iparostól vásároljunk 1

Megvalljuk, hogy ez a tétel már annyiszor lett ismételve, hogy az újdonságok után hajszáló közönségnek émelygőssé válhatott. De mikor látjuk, hogy nehány ezer olcsó bakancs szállítására 691 iparos jelentkezik, nem hárul-e reánk újból a kötelesség még az újdonság rovására is, figyelmeztetni a közönséget, hogy minden áron fel kell segélyezni sanyarú helyzetbe jutott véreinket? Csak akkor fogunk hallgatni, ha majd látjuk, hogy a külföldi konkurrencia minden kísérlete, hogy édes hazánkban tovább is tarthassa magát, teljes és tökéletes kudarcot vall. Ha majd iparosaink lótfentartása biztosítva lesz, semmiféle merénylet azt fenyegetni nem fogja, akkor fogjuk a már elcsépeltnek látszó témát sutba dobni.

Addig is gondoljon mindenki a darabka kenyér után törő, küzködő emberekre: a magyar kisiparosokra.

A hazai ipar védelme. Á törvény- hatóságok a rendezett tanácsú városok és a községek részéről kötött közvilágítási szerződések kötése alkalmával, a hazai ipar érdekeinek a megvédését igen sok esetben teljesen figyelmen kívül hagyták. A kereskedelmi miniszter most elrendelte, hogy az ilyen szerződéseket, amelyek sokszor a község s a fogyasztó érdekeit veszélyeztető kikötéseket is vesznek föl, mindenkor terjesszék föl hozzá is.

A SZERKESZTŐSÉG ÜZENETE.

Mj. Helyben. „Missió“ cimü cikkünkre vonatkozó megjegyzésére válaszoljuk, hogy azt hirrovat-vezetőnk egy Kassán megjelenő újságból vette át.

Zuzmarás. „A halott arája* cimü vor.se tényleg zuzmarás, még pedig annyira, hogy a zúzmarától nem látni a vers belső értékét. Egyik rima tényleg kiváló, azt ida iktatjuk ;

»Ahányszor kérded Csak az a válasz :

Temetőbe voltam Gyepes a hant U

Azután ragyog 03 asszony szó sem rimái.

D. D. Budapest, Tessék az ügyben a kiadóhivatalhoz fordulni.

G. Helyben. Csakis polgármesteri engedélyezéssel.

Z. B. Ungvár. A tartalmas cikket legközelebb hozzuk.

Nem közölhető: A dalai láma (humo- reszk.) Zenó és Hirion (mithos.)

Kiadó tulajdonos: Éhlttrfc Ctyalft