Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)

1902-11-13 / 121. szám

2. oldal. ZEMPLÉN November 13. ilyenek még előfordulhatnak. Esdve kéri a közig, bizottságot minden ma­gyar ember, hogy necsak azzal elé­gedjék meg, hogy az ilyen visszaélé­seket üldözze, de kövessen el mindent, a hatalmában levő eszközök felhasz­nálásával, hogy ilyen, a magyar nem­zeti érzés ellen irányuló merényletek is lehetetlenekké tétessenek. Ha azok, akik letéteményesei a törvényes hatalomnak, nem fogják en­gedni, hogy a pánszlávok folyton ar­cul verjék legszentebb érzéseinket, de alaposan megtanítják őket móresre, sok tisztességes magyar iparos talál becsületes, szorgalmas munkája után kenyeret saját hazájában és bizony egy igen nagy lépés történik ezzel a kivándorlók számának csökkentésére. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. )( A közigazgatási bizottság teg­nap tartotta rendes havi ülését Hadik Béla gróf íőispán elnöklete mellett a vármegyei székház nagytermében, a csaknem teljes számban egybegyüle­kezett közig, bizottsági tagok részvé­telével. Ad. e. 9 órakor kezdődött ülés d. u. 1-kor végződött. )( Az alispán időszaki jelentésé­ből hozzuk köztudomásra, hogy Tolcsva községben öt paraszt suhanc a f. évi okt. 18-án »vérszövetségc-et kötött, mégpedig egész szertartásos módon és akként, hogy karjaikon ereiket fel metszették, kiserkedt véreiket egybe folyatták, abból mind az öten ittanak is. Ugyanakkor fogadást tettek, hogy ók, most már a tolcsvai legényhad ve­zérei, személyváloga'ás nélkül minden­kit, legyen az kaputrokkos, vagy köd- menes magyar, aki nekik illendően nem köszön és őket utton-utfélen meg nem süvegeli, megkéselik. A tolcsvai vér­szövetségnek ez az öt futóbolond alakja azután — diktum-faktum — amint ha­tározott úgy teve. Kivált pedig vasár­nap esténként rémitgették a köz­ségnek belső békességét, sőt már vé­res áldozataik is vannak egy kocsis meg egy napazámos képében, akiken kisebb-nagyobb testi sérelmezést kö­vettek el. Tolcsva község elöljáró­sága állandóan portyázó csendőr-jelen­létért folyamodott a »vérszövetségc ellen a közig, bizottsághoz, aki gon­doskodott is, hogy a vérszövetségbe cimborásodott atyafiak a nagyzás hó­bortjából alaposan kiábrándittassanak. )( Amerikába kivándorolt a múlt hó folyamán vármegyénkből 265 egyén, visszajöttek 108-an. X Galíciába visszatoloncolt a csen­dőrség vármegyénknek felső határszéli járásaiból 5 izraelita egyént, a kik foglalkozás nélkül találtattak. )( Rablétszám. A s.-a.-ujhelyi kir. törvényszéki börtönben volt az okt. havi rablétszám 246. ebből elitéit 217 egyén. )( Új posta. Rád község gyalog­járatú postát kapott, mely a postakül­deményeket Szomotor és a helység között viszi-hozza. )( Az emberegószség állapota jó­nak épen nem mondható. A vörheny, mely miatt az iskolákat is bezárták, járványos betegséggé fajult. Eddig 8400 betegedés közül 143 eset halál­lal végződött. )( Lomna község tanítója, ki ma­gyarul nem tud és tanítói képesittetés- sel sem bir, arra indította a közig, bizottságot, hogy a tanító elmozdítása iránt megkeresse az egyházi főható­ságot. )( Az állategészség állapota várme- gyeszerte kielégítő. A ragadós száj- és körömfájás eseteinek száma is minde­nütt csökkenő irányzatot mutat. )( Egyenesadó befizettetet, okt. hó folyamán 436,224 K. 95 1. most több, mint a múlt év okt. havában, 63,525 K. 15 f.-el. A januártól októberig ter­jedő tiz hó folyásán beszállittatott: 1,727,205 K. 17 f. most kevesebb 12,384 K. 51 f.-el, mint a múlt évnek tiz hónapján át, )( Kivételes nősülés megengedésé­ért folyamodtak Rudas István szinyéri, Szabó János szegi-longi, Bodnár Sándor kis-czigándi, Rusznák Miklós alsó-reg- raeczi, Kovács János szerencsi, Bachura János tót-krivai, Cz. Juhász András m.-zombori, Varga Mihály sátoralja­újhelyi, Pacsuta István monoki, Zubkó János dávidvágási, Szakács László nagy- tárkányi, Grünfeld Izidor n.-géresi, Ko- reny János sámogyi, Zakutni Mihály mernyiki, Gamrát János kohányi, Ralyuka János morvái és Zselenkó Já­nos bekecsi lakos hadköteles egyének. Folyamodásaikat pártfogása alá vette és úgy terjesztette fel közig, bizottsá­gunk a honv. kir. miniszterhez. hírek. Egy király házassága . . . — nov. 11. Nem tudom, mi igaz a hírből 1 A kósza fáma életre keltette a felső tízezer e pikáns szenzációját és a hir nyomán lázas izgatottsággal fogadja az európai közvélemény. Hát hogyne kérem 1 II. Lipót érdekes egyénisége immár kiformálódott a párisi orfeu­mok füsthomályából és a modern tár­sadalom az operettekbe illő maliciá- val mosolyog a vidám király históri­ájának fejezetei fölött. Érdekes fejezetek ám azok! Az ékes belga trón ura ki-ki kívánkozik olykor-olykor az arisztokrácia levegő­jéből, melybe a szigorú udvari etikette merevségei burkolják, És lenn a nép fiai között aranyos kedélylyel, elegáns fesztelenséggel mulat olykor néha­napján. Elfelejti, hogy ereiben kék vér csörgedez, elfelejti, hogy fejedelmi egyénisége kalandjait a világ közvé­leménye mohó érdeklődéssel szem­léli ... és megfeledkezve ezekről az arisztokratikus nüance-okról, könnyed bohémséggel dobja oda önmagát a dorbézolás nemtőjének ölelő karjai közzé. Ennyit a gyarló emberről! Most pedig néhány vonással rajzoljuk meg azt a keretet, melynek korlátjai közzé szorul II. Lipótnak alakja a magyar közvélemény szemében. Az ékes cirá- dáju trónus hermelinjeiből kormányozó király lovagiasságáról már megalkotta nemzetünk a maga egyéni véleményét. Az olykor a párisi Boulevard vidám emberáradattól tarkáló korzóján dzsen- tryméneskedő Lipót eljátszotta nemes érzületét, lovagias gondolkozását mi előttünk. Oh, hisz Lónyay grófné megindító esete még élénk emlékeze­tünkben van. A bohém-király képes volt el­fojtani atyai érzületét, képes volt el­szakítani a szülői szeretet kapcsát.. Miért? Azért az érzésért, mely per­zselő hevével ép úgy vonja be a fe­jedelmi palotát, mint a düledező pór­kunyhót, mely boldoggá tudja tenni úgy a szegényt, a nyomorultat, mint a gazdagot, a hatalmast. És midőn kitaszított leánya, egy magyar mág­nás neje, az édes anya, a feleség holtteteménél a gyermeki kegyelet záporkönnyeivel akarta szive fájdal­mait könnyíteni, durván távolította el a halottas szobából. S igy lett Lipót, a könnyelmű ember — II. Lipóttá, a rideg uralkodóvá. íme a vidám derű igy lesz — fád pesszimismussá, a rózsaszín esti- pir — koromsötét éjjé. Lipót, ki nem átallotta a párisi chambre particuliérék pezsgő-durrogásai közt saját histori- cumának comicus lapjait megírni, kit nem veszélyeztetett a Cleó de Meróde féle história, az, kitagadja édes leá­nyát mésallians miatt. Pedig hát Lónyay Elemér gról egy patriarkális ösnemes magyar család méltó utóda. És most, im a táviró vékony dróthuzalai Lipót házasságáról adnak hirt. Az öreg ur megunva az egyné­hány napos özvegység dermesztő egy­hangúságát, szerető feleség, boldog családi tűzhely után vágyódik. Minket magyarokat csak annyi­ban érdekel II. Lipót eme újabb ma­nővere, hogy ezzel mintegy dokumen­tálja a közvéleménynek Stefánia ügyé­ben alkotott véleményét. Nem tudjuk mésallians, vagy egyenrangú lesz a belga király há­zassága. De mindenesetre fölkorbá­csolja szenzációkra éhes századeleji idegeinket és fölrajzik emlékünkben ama bájos melódiáju operette-finále, hogy csakugyan „jobb egy ifjú pász­tor, egy öreg királynál!“ Regan. — Uj bank Budapesten. E címen több napilapban s lapunk legutóbbi számában is egy hir jelent meg, hogy t. i. Budapesten egy uj pénzintézet van alakulóban, melynek alapitói kö­zött vannak Mailáth József gróf és ’Sennyey István báró megyénkbeli földbirtokosok is — mint illetékes helyről értesülünk — ezen hir a való­ságnak meg nem felel. — Hymen-hir. Fehér Kálmán helybeli hentes folyó hó 15-én vált jegyet Vonatovics Mariskával, Vona- tovics László máv. gépgyári csoport- vezető szép leányával. — Nagy tűz városunkban. E hó 11-én éjjel 11 óra tájban Malártsik József helybeli hentesnek Széehényi- téri házában a Csaszlovszky-örökösök tulajdonát képező melléképület ki- gyuladt. Kevés idő múlva a tűzoltó­őrtoronyban ügyeletesi szolgálatot tel­jesítő tűzoltó figyelmessé lett a sűrű füstre s időnként fel-felbukkanó lán­gokra és nyomban megadta a tűzjelt, mire a tűzoltók csakhamar megjelen­tek a veszedelem színhelyén. A gyúj­togatásból keletkezett tüzet a Schön Miksa helyettes főparancsnok vezény­lete alatt kivonult tűzoltók minden na­gyobb veszedelem nélkül beoltották. A tűz az istálókat és fatartókat hamvasz­totta el s igy nagy kárt nem okozott. — A tűz állítólag gyújtogatásból ke­letkezett és a tettes még a tűz szín­helyén lelkifurdalásoktól ösztönözve, bevallotta Schmidt Lajos rendőrka­pitánynak bűnét, ki letartóztatta s a nyomozati iratokkal a kir. ügyészség­nek átadta. — Úri szélhámos. Nem közönsé­ges alak Scholtz Ödön Kornél sátor­aljaújhelyi születésű, 34 éves nyelv­tanitó. Urias kinézésű ember, aki a mellett intelligens is. Érti csaknem az összes művelt nyelveket. Beszél ma­gyarul, németül, franciául és olaszul. Ez a nyelvismerete teszi lehetővé, hogy mindenütt megfordul, ahol a maga számára biztosítva látja megél­hetését. Már bejárta a félvilágot s mindenütt otthon találja magát. Sok jó tulajdonai mellett azonban van egy rossz szokása: nem dolgozik és csak szélhámosságból él. Emiatt gyakran gyűlik meg a baja a hatósággal. Leg­utóbb is a fő- és székvárosi állam- rendőrséggel különbözött össze. Nézet­eltérésüket azután úgy intézte el a rendőrség fogház- és toloneügyosz- tálya, hogy a szélhámos Scholtz-ot kényszerútlevéllel hazaküldte Ujhelybe — irataival együtt. Ezek az iratok derí­tették ki Scholtz szélhámosságait. Fran­cia, olasz, német ajánlatai vannak kü­lönböző tanintézetekből, melyeknek mindegyike „dr. Erdey Ödön urnák“ szólanak. Ezen a néven szerepel Scholtz nem csak a külföldön, de Magyarországon is. És ez a doktori titulus sokszor nagy előnyöket bizto­sított számára. A doktori cim révén jutott be több előkelőséghez is, ahol könnyen jutott segélyhez, vagy növe­lői állásra tett szert. De mivel sehol nincs maradása, — rövid ideig való tartózkodás után legjobb és legbizto­sabb pozícióit is képes elhagyni. Az ál-doktor Ujhelyben sem hagyott fel rossz szokásával. Alig ért haza, benyi­tott a legelőkelőbb helyekre s mint „dr. Erdey“ mutatkozott be s folytatta tovább népbolonditó üzelmeit. A szél­hámost itt is feljelentették s átadták a rendőrségnek. — Jogász-estély. A sárospataki főiskola jogász-egylete folyó évi no­vember hó 22-én, szombaton Sáros­patakon, a városháza összes termei­ben saját alaptőkéje javára jogász­estélyt tart személyenkint 2 korona és családonkint 5 korona belépő-dij mellett. Az estély, melyre a jegyek Eperjesy József és Trócsányi Berta­lan sárospataki könyvkereskedéseiben előre válthatók, este fél 8 órakor kez­dődik. A felolvasásból, szavalatokból stb. álló műsort, tánc követi. — Szüret a Hegyalján. A szüret a Hegyalján már bevégződött. A sző­lősgazdák általában, nem nagy remé­nyeket fűztek hozzá, de ez a kevés reménység sem vált he mindenütt. A bor-mennyiség tekintetében nem na­gyon csalódtak, de annál inkább a minőség tekintetében. A szőlő sem ki nem fejlődött, sem meg nem érett teljesen. Sokat ártott az október hó elején volt fagy is, úgy, hogy a fa­gyos szőlőből taposott must cukortar­talma 13 foknál nem több. A többi borok cukortartalma 17 és 21 fok közt váltakozik. Legjobban jártak azok, kik a szüretet november elejére hagy­ták. A szép idő, az éjjeli hidegek asszút is hoztak nekik, úgy, hogy ezen borok cukortartalmukkal itt-ott a 24 fokot is meghaladják. Vevők a borokra eddig nem igen jelentkeztek. Az október elején szüretelt úgyneve­zett paraszt borokért gönczi hordón- kint, (140 liter) 22—25 forintot fizettek. — Mikor a cigány a cigányt lopja meg. Dancsó Sándor a jobb módú cigányok közöl való. Becsüle­tes foglalkozása: zenész. Hegedűjét a minap megirigyelte két vilyi cigány­asszony, Demeter Teréz és Demeter Róza és mert más módon nem tud­tak hozzájutni, Dancsó lakását, mi­alatt hazulról távol volt, feltörték és a hegedűkön kívül még mintegy 400 ko­rona értékű ruhaneműit és egyéb hol­miját magukhoz véve, Mikóháza felé menekültek. Mikor a károsultak a lopást észrevették, a két asszonyt üldözőbe vették s a mikóházai korcs­mában rájuk is találtak — a lopott tárgyak nélkül. A két Demeter-test- vér nem várt fogadtásban részesí­tette üldözőit, különösen Dancsónét, a mint kérdőre vonta őket, úgy hely­benhagyták, hogy alig volt képes ép kéz-láb a korcsmából elmenekülni. A meglopott és megvert Dancsóék a két betörő-tolvaj cigányasszonyt feljelen­tették. — Veszedelmes szomszédok. Pikor János napszámosnak dühös ellensége, szomszédja Szilva Józsefnó. Pikort és feleségét uton-utfélen szidja, rágal­mazza, sőt néha tettlegességre is ve­temedik. Legutóbb ismét elmondta minden rossznak békés természetű szomszédnőj ót, aki piszkolódásait nem tudta szó nélkül hagyni. Több se kel­lett szegénynek. Szilva Józsefné pisz- kolódása közben fogott egy jókora követ s azt Pikorné felé suhintotta olyan erővel, hogy a szegény asz- szonyt karján megsebesítette. A sé­rült Pikorné följelentést tett vesze­delmes szomszédja ellen és magával hozta a kilónyi súlyú követ is. Az esetnek a kir. járásbíróságnál lesz folytatása. — Gyilkos apa. Undok szívtelen­séggel oltotta ki Kanalik Mihály mihalyii lakos 2 hónapos kis gyer­meke életét e hó 7-én. Ittas állapot­ban tért éjjel lakására. Felesége, ki ismerve férje kötekedő természetét, nagyobbik gyermekével ki ment a házból azon reményben, hogy férje igy hamarább tér nyugalomra. Kis idő múlva az asszony vissza tért a szobába s ott borzasztó kép tárult elé. 2 hónapos kis gyermeke ott fe­küdt bölcsőjében megfojtva. Tulajdon édes atyja ölte meg a kis ártatlan csecsemőt. A tett elkövetése után Kanalik magához vette feleségének gondosan őrzött 50 forintról szoL takarékpénztári könyvét s még az éj folyamán megszökött. Nem sokáig szívhatta azonban a szabad levegőt, mert másnap reggel a szomszéd köz­ség határában a mihalyii csendőrség elfogta, és bekísérte az ügyészség fogházába. — Olcsóbb lett az ezüst. Az ezüstnek újabban nagyon leszállott az ára. A pénzügyminiszter f. évi 87211. sz. rendeletével a magántulaj­dont képező, hazai adományozott bá­nyákban a szubvenció mellett bevált-

Next

/
Oldalképek
Tartalom