Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)

1902-11-13 / 121. szám

Sátorai]'a-Ujhely, 1902. november 13. 121. (2251.) Harmincharmadik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-XJjhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttériben minden garmond sor 30 fii!. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula felelős szerkesztő. dr. Hám Sándor főmunkatárs, Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. —Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. fi mi jeladataink. — nov. 12. Az uj változásunk során olyas programmfélét akarunk adni. És ha egy újság programmot ad, ugyan miről Írjon egyébről, mint hivatásáról és arról, hogy a köz­életben minő hatásokat akar te­remteni, minő eredményeket akar elérni és ez irányban minők az irányelvei és céljai. Az a rezsimé, amely lapunk volt felelős szerkesztője működé-, sével van összefüggésben, mint kedves emlékünk él, de egyszers- mint Útmutatásunk is arra, hogy tűzzel és lelkesedéssel miképpen kelljen, élve és halva a hivatásért, küzdenünk tollal a magyarság, a nemzeti érdekek szolgálatában itt a mi rejonunkban. Útmutatás arra, hogy a pártoktól független befo­lyás lehet legerősebb támasza egy újságnak, hogy a lelkes odaadás minden igaz ügyért, az objektiv hang a legégetőbb vitában talp­köve és támasza lehet annak a bizalomnak, amelynek mélyreható gyökerei vannak. Lehet más irányban és modorral pillanatnyi hatásokat elérni, de valóban csak a távlatból, az idők múltával látják meg még az ellen­ségek is és őszinte ellenfelek nem­különben, hogy az újság szelle­mének vezetését a közönség lel­kének mélyén fekvő nemesebb motívumokkal kell irányítani. És ha támadások, vagy népszerűtlen­ség ideig-óráíg egy szűk körben e puha talajokon gyökeret verhet­nek, a méltatlan és a közvélemény fensőbbségéhez nem illő hang nyomán kinő ebből a közvélemény­ből is a békés, az objektiv igazság terebélyes fája. De e lelki elmélkedés során nézzünk át a realitás mezejére. Zemplénvármegyének mindenkor nagy volt a hivatása. Egy hosszú és nagy réteg, az ország határától a Tiszáig, szellemi és anyagi téren vezető szerepéről szól a história, a mi vidékünknek fokusává nö­vekszik a székváros, egyházi, po­litikai, közigazgatási téren a me­gye első helye, közgazdasági téren vezető szerepre hivatott. Itt álljunk meg kissé. Ez a kép ma még színesre maszkírozott. Ma még nem úgy van, ahogyan itt leírtuk. De ha egy újság programmjáról szólunk nem lehet bizarr dolog, ha ilyen színezéssel akarjuk színezni, minő ideál vezet bennünket működésünk­ben. A vármegye régi hivatását akarjuk mindenkor, minden akció elé állítani, a dolgokat e meder­ben tárgyalni, megvitatni. És a modern fejlődés közgazdasági ér­dekei iránt mindenkor ébren tar­tani és tüzelni a közfigyelmet. És ilyen intenciókkal a vár­megyében és városban természet­szerűen nagy és hatalmas sajtónak kell kifejlődnie. Mert minden fejlő­dés első úttörőjéül kell fejlesztenünk a sajtót. Ez közös érdeke a közön­ségnek és a sajtó munkásainak egyaránt. A sajtó, amely a közön­ségével együtt, Ízlésében, gondol­kodásában, akciójában és minden felmerült szükséges tervében egy­öntetűen működik, hivatása ma­gaslatára emelkedhetik és legfőbb törekvésünk, hogy e hivatás szín­vonalára egymás kölcsönös támo­gatásával felemelkedjünk. Megkönnyíti e működésünket és irányunkat az az irányzat, amely Zemplénvármegyét kormányozza. Lángoló szellem, ébresztés és kon­szolidáció minden téren. A kul­túra nemzeti fejlesztése bölcs po­litikával, a társadalom nemes érzé­seinek felébresztése a kultúra fino- multabb képzésére, a közigazga­tás rendszerbe szorított tisztes irány­zata, higgadt vezetés a közgazda- sági érdekek okos harmóniája ér­dekében, a politikában, a diskus- sziókban, mindenütt ahol alkot­mányos jogok szabadgyakorlatáról van szó, a legobjektivebb és tisz­tán szabadelvű intenció, a szólás- és véleményszabadság respektálása, a figyelembe veendő és a jó kor­mányzáshoz szükséges vélemények meghallgatása mellett egyenes, ha­tározott, nyilt, szabadelvű vezetés. És ilyen kormányzás mellett a sajtónak munkája annál hivatástel- jesebb és szebb, mert nem lehet meddő az objektiv előkészítések munkája, a szabadelvű kormányzás támogatása pedig nemzeti, hazafias szempontból szép és lelkesítő. Itt nem apró politikai érdekekről, ha­nem valóban — igazi és együttesen érdeklő nemzeti érdekekről van szó. — nov. 12. Az amerikai magyarok helyzete. Az utóbbi időben megint nagyon sok panasz érkezik, hogy az amerikai magyaroknak milyen nagy nehézsé­gekkel kell megküzdeniök az Oezeá- non túl. Elnyomatás a részük, az Amerikába érkezőkre többnyire nagy csalódások várnak, ami főleg a ma­gyarellenes hangulatnak tulajdoní­tandó az Egyesült-Államok egyes vi­dékein és csak fokozza a bajt, hogy az elhagyott, elnyomott magyarok alig tudnak hová fordulni segítségért. — Lapunkat is több helyről keresik fel, beküldve egyes amerikai levele­ket, vagy ismertetéseket, melyek mind az amerikai magyarok rendkívül rossz helyzetéről Írnak értesítéseket. Lapunk egyik számában már irtunk erről a dologról, kiemelve, hogy kivándorlot- taink mennyit szenvednek az ott uralkodó magyar ellenes hangulat miatt. Utaltunk Fábián Aladár tanitó esetére, ki reményeiben megcsalva valóságos martyrja volt az ott ural­kodó magyarellenes hangulatnak és úgy látszik, sajnos, hogy az ő esete nem az utolsó. Valószínű, hogy a belügyminiszter talál módot arra, mert hiszen az uj kivándorlási törvényjavas­lat is mutatja, hogy szivén viseli a kivándorlási ügyet — hogy necsak a kivándorlók száma csökkentessék, de a már kivándorlottaknak is legyen a tengeren túl hatalmas pártfogójuk és védelmezőjük. A vármegyei pénzkezelés államo­sítása. A vármegyei pénzkezelési re­form életbeléptetése és a vármegyei pénztárak átvétele iránt a minap kia­dott körrendelet folytatásaképen most bocsátja ki a belügyminiszter az 1902 ; III. t.-cz. végrehajtására vonatkozó­lag a pénzügyminiszterrel egyetértő- leg megállapított három rendbeli uta­sítást, vagyis a pénztári részletes uta­sításokat. Azokban a vármegyékben, melyeknek területén pénzügyigazga­tóság még nincsen továbbá, a me­lyeknek pénzügy-igazgatósága más vármegye területén székel: számvevő­ségi kirendeltség fog működni. Nemzeti érdekek. — nov. 12. (y.) Vezér vármegye vagyunk, — a kivándorlást illetően. Nincs egy másik még, mely e téren Zemplénnel kiállaná a versenyt. Igaz, hogy terü­letünk és népességünk számarányát figyelembe véve nem lesznek az álla­potok egészen oly kétségbeejtőek a szomszédok állapotához viszonyítva, mint amilyennek a pesszimisták el jajveszékelik, de az mégis kétségtelen, hogy a mi népünknél legnagyobb a kivándorlási arányszám. Sokat Írtak már erről, jobbnál- jobb tanácsok hangzottak el, mint pusztában kiáltó szó, de a baj igazi, gyökeres szanálására még semmi sem történt. Az a néhány bankett, toaszt, az csak arra volt alkalmas, hogy még elkeseredettebbé tegye azokat, akik húzzák a nehéz igát, de bi­zony mai rendszerünk mellett alig mennek ember számba is. Az egyp- tomiak kaszt rendszere nem vonta meg ember és ember közt a társa­dalmi válaszfalakat oly sértően, mint ahogy megvonta ezt a mi szecessziós korunk; egy fok a ranglétrán, egy egy pár ezer koronával több, vagy kevesebb értékű vagyon, s ez elég arra ma, hogy ember embertársától csaknem áthidalhatlan űrrel legyen elválasztva. Es ehez járul még a sok féle politikai, vallási és a jó Isten tudná miféle „ elkülőmbözés“ és oda jutottunk, hogy szégyenkezve valljuk be önmagunk előtt, hogy ez bizony nem jól van így; dehát mindenki azt mondja, hogy nem tehet másként, mert „mit mondana a világ!“ Az önzésnek, szívtelenségnek, s ami talán — legalább szeretem hinni még, — a felületességnek nyomán fakadt társadalmi bajainkat illeti, ezek oly súlyos természetűek, hogy meg- gyógyitásukhoz igazi speciálistákra lenne szüksége nemzetünknek. Száz ágú a baj, dehát ha egy-egy ágán lassan végrehajtatik a gyökeres ope­ráció, még mindig lehet reményünk ahoz, hogy nem vesztünk. A kivándorlási törvény, mely rö­vid időn alkalmazást nyer már a gyakorlati életben, egy ágát alaposan megoperálja a bajnak. Az a sok in­gyenélő, csábitó bitang, akik annyi munkás kezet vontak el saját silány érdekük miatt a hazáról, el veszti lába alól a talajt; mert bízunk benne, hogy a végrehajtó közegek nem fog­ják írott malasztnak tekinteni ezt a törvényt is, de végrehajtják: és bí­zunk abban is, hogy a fő inspekció a mostani belügyminiszter kezében elég jó biztosíték arra, hogy fogja tudni ezt a törvényt kellően végre hajtatni. Iparosaink jajgatnak. Méltán ne­héz az élet. Tudjuk, hogy különösen az építő ipar munkásainál egyik sztrájk a másikat éri. A vállalkozók nem teljesíthetik a munkások kérel­mét, — a munkás nem akar lelket­len barom módjára kizsákmányolható alany lenni. Mind a két fél állás­pontjában van igazság. A vállalkozó alig tud munkához, vállalathoz jutni; nagy a verseny. Még legalább ha idegenek nem halásznák el hazai ipa­rosaink elől a kenyeret e téren is, talán nem esnék ez olyan nehezen. De az az átkozott, láthatatlan valami, az a magyar gyűlölet, ami testet nem ölt, csak úgy a levegőben lézeng, no meg némely agyafúrt, a magyart gyű­lölő ember álnok lelkében, mint a levegőben a fertőző betegség bacillusa az egyik nagy akadálya annak, hogy a magyar iparos idegen a saját ha­zájában. Külföldön megbecsülik, jó módra, vagyonra, névre teszen szert a szorgalmas, képzett magyar iparos, itthon kiszorítja az idegen. Az elke­seredés jogosult. Törvényt kell al­kotni még az irányban is, ki kell szorítani az idegent innen, aki csak azért jő hozzánk, hogy pénzünket ki csalja, munkásainkat csekély bérért kihasználja, s ő aztán Csaszlauban vagy Rimanovban a markába röhögve uraskodjék a magyar nép kizsákmá­nyolásával szerzett vagyonból. Megyénk egyik felvidéki közsé­gében iskolát szándékoznak építtetni. Középület, a magyar nemzeti művelő­dés csarnoka kell hogy legyen, s merem remélni, hogy az is lesz. Ugyan kit ne fogna el a méltó boszúság, ha látja, hogy ezen újonnan emelendő épület tervrajzát, egy rettenetes, kép- telenül-képes ábrázolást „Ferdynand Niemeczky Rimanov“ készítette. E terv legközelebb vármegyénk közigaz­gatási bizottsága elé került jóváha­gyás, illetve felülvizsgálat végett. Bizonyosra vesszük, hogy megér- demlett sorsát megtalálja. De két­ségbe kell esnünk, hogy nálunk WC legolcsóbb karácsonyi és újévi ajánöék. f Igasolváayokísos szükséges visit mollképek Fénykép nagyítások életnagyságig, avagy eredeti felvételek után. I Platin (matt) kivitelben, a mely nem karezolódik, 2 nap alatt Darabja remek platin kivitelben 20 kor. Párja 32 kor. passepartouval együtt. #> készít el a rendes fénykép árban MAGAZINER ANTALS.-A.-U J H E LY.

Next

/
Oldalképek
Tartalom