Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)

1902-11-11 / 120. szám

Sátoralja-Ujhely, 1902. november 11 120. (2250.) Harmincharmadik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-Ujhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttériben minden garmond sor 30 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. iíj. Meczner Gyula dr. Hám Sándor Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó útin 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. felelős szerkesztő. főmunkatárs. gazdasági kultúránk. — nov. 10. Aminthogy a nemzet reputáció­jának emelésére, a nemzet szellemi kultúrájának okosan csoportosított forrásaira nagy gondot kell fordí­tanunk, éppenugy a nemzeti erők egyik legfőbb biztosítékát, az anyagi megerősödést, gazdasági fejlődést is erősen a szivünkön kell vi­selnünk. E kettőnek harmóniája: a szellemben és anyagban erős nem­zet fejlesztheti kultúránkat, a nem­zeti lét biztos és megingathatatlan útját. Zemplénvármegye kormányzása, az a liberális szellem, mely ily irányban minden nemzeti erőfor­rás bölcs kihasználására irányitja a megye politikáját, harmóniát igyekszik teremteni e kettős, fon­tos érdekünk együttes fejlesztésére. De erről majd bővebben. Most pedig, mikor a földmivelésügyi mi­niszter működési jelentését a múlt szám óta közöljük, ezúttal annak kommentárjai is érdeklődést igé­nyelnek. Mert Darányi földmive­lésügyi miniszter sok irányú tevé­kenysége Magyarország minden rendű polgárának elismerésében részesül, mert az ország mezőgaz­daságának fejlesztése érdekében mélyreható reformokat kezdett és részben már alkotott. Darányi egy vaskos kötetben számol be tevékenységéről, amely­nek a cime: Magyarország föld- mivelésügye 1397—1902. A 200 lapra terjedő kötet fel­öleli a földmivelésügyi miniszté­rium egész tevékenységi körét s kimerítően tárgyalja azon törvé­nyek hatását, melyek 1897-től 1901-ig végrehajtattak; továbbá ismerteti a miniszter által létesített gazdasági és szociális intézménye­ket s azokat az alkotásokat, in­tézkedéseket, amelyek egyes vidé­kek gazdasági érdekeinek előmoz­dítása céljából kezdeményeztettek. A kötet teljes tartalmát egy cikk keretében, ismertetni nem le­het. Általánosságban csak annyit mondhatunk, hogy a könyv min­den lapján láthatjuk, tapasztalhatjuk, minden újabb intézmény ismerte­téséből meggyőződhetünk, hogy Magyarország földmÍvelésének elő­mozdítása, fellendítése érdekében szakadatlan és céltudatos munka folyik és hogy a haladásnak az a folyamata, amelyet a világ gazda­sági élete megenged, nem szüne­telt az utolsó években, sőt foko­zottabb mértékben igyekszik előre a nemzet legnépszerűbb miniszte­rének, Darányi Ignácnak bölcs vezetése alatt. A miniszter által kiadott kötet­ből ezúttal az állattenyésztésre és tejgazdaságra vonatkozó fejezet egyes részeit ismertetjük, hogy buzdításul szolgáljanak különösen a kisgazdáknak az állattenyésztés minél intensivebb felkarolására. Bár régente az álattenyésztés volt hazai mezőgazdaságunk alapja, az a múlt század azon időszaká­ban, mely mezőgazdasági kultú­ránk fejlődésével összeesik, a ga- bonanemüek és olajnövények ter­mesztésének volt kénytelen az első helyet átengedni, mit egyéb­ként ennek jövedelmezősége akkor kellően indokolt. De legutóbbi évtized elején már élénken lehetett tapasztalni, hogy ép úgy, mint a nyugati ál­lamokban régebben észlelték, ná­lunk is az állattenyésztésnek egyre növekedik a jelentősége. E tapasztalat helyességét eléggé igazolja egyebek közt külkereske­delmi forgalmunknak az a tenden­ciája, hogy a gabonakivetelnek az­előtt évtizedeken át domináló sze­repét az állatok és állati termékek kivitele rohamos lépésben mindin­kább közelítette, sőt a kilencvenes évek közepén, mielőtt a sertéski­vitelben a vész folytán beállott óriási hanyatlás bekövetkezett, túl is szárnyalta. Ennek az a nagy fon­tossága is van, hogy azokban a milliókban, amelyek állatok és állati termékek kiviteléért országunkba folynak, a kisgazdák és földmivesek százezeréi is osztozkodnak. Az 1895-ik év végén megej­tett országos állatszámlálás eredmé­nyében a juh kivitelével minden állatnemben a korábbi, vagyis 1884-ik évi állatszámlálás adataihoz képest tetemes szaporodást muta­tott, mely a szarvasmarhánál közel húsz százalék. Az állattenyésztés emelésével szoros összefüggésben van a tej­gazdaság is, amely hazánkban ma már annyira elterjedt, hogy arról legalább általánosságban még azok a gazdák is tájékozottak, kiknek még nem volt módjukban gazda­sági üzemekbe ezt az ágazatot be­vonni. A tejgazdaságnak a kisgazda udvarában való meghonosítása a falusi tejszövetkezeteknek és a ve­lük kapcsolatos vajtermelésnek és kivételnek vetette meg alapját. — nov. 7. A pozsonyi átirat sorsa Kolozs­várit. Aktualitással bir a pozsonyi át­irat sorsa országszerte, de különösen vármegyénkben, ebben az erősen nem­zetiségi megyében, mely tudvalevőleg külön átiratot intézett ez ügyben a kormányhoz a pozsonyi átirat párto­lásával. A pozsonyi átirat kedvezőtlen fogadtatásáról magában Pozsony vár­megyében megemlékeztünk márlapunk régebbi számában, most pedig az át­irat kedvezőtlen fogadtatásáról Kolozs­várról kapunk értesítést. Ez értesítés szerint Kolozsmegye e hó 9-én tartott közgyűlése, amelyen gróf Béldy főis­pán elnökölt, Pozsonymegyének a nem­zetiségi törvény módosítására vonat­kozó átiratával foglalkozott. Az állandó választmány azt javasolta, hogy az átiratot egyszerűen vegyék tudomásul. Gyalai Farkas és Bernát Albert ha­sonló fölirat küldését indítványozták. Indre László oláh ügyvéd azt bizo­nyítgatta, hogy az állam elég erős az izgatok fékentartására, nincs szük­ség tehát a törvény megváltozta­tására. — Több felszólalás után, melynek során Bernát Albert kifej­tette, hogy szükség van a revízióra, mert a lelketlen izgatók felhasznál­ják a hiszékeny oláh népet hazug tanaik hirdetésére és folyton izgatnak a magyar állam ellen, a közgyűlés az állandó választmány javaslatát tette magáévá, azaz elhatározták, hogy Pozsonymegyének a nemzeti­ségi törvény módosítására vonatkozó átiratát egyszerűen tudomásul vették. Feladatunk: Ungvár, nov. 4. „A hazát, a nemzetet nem csa­pán fenyegető, de létében megtá­madó veszedelmet hárítsunk el“ mondja gróf Apponyi Albert a po­zsonyi közönséghez intézett felhívá­sában. Nagy jelentőséggel bir ez az ő ajkairól elhangzott riadó. Ő oly húrt pendített meg, mely minden e hazában élő igaz hazafi lelkében mély aggodalmat kelt, — ez a kép, me­lyet feltárt, oly színekkel van festve, hogy megdöbben minden érző szív, mely hazájáért lüktet és hazájáért lelkesül. Hogyha ily általánosan elismert, a legmagasabb nivón álló politikus meghúzza a vészharangot, akkor biz­tosra vehetjük, hogy ütött a tizen­kettedik óra, hogy nem elegendő a készülőben levő aknamunkát csak fi­gyelemmel kisérni, hanem róv egy­szersmind nagy kötelességet e haza minden egyes magas érzelmű pol­gárra. Tömörülésre, összműködésre van szükség, hogy elejét vehessük minden nagyobb bajnak és csirájá­ban elfojthassuk. Igaz ugyan, hogy mi nékünk — zemplénieknek — nem szólhat a ne­mes gróf felhívása, mi nálunk, hála az Égnek, a hazafiság érzése erős gyökeret vert és a nem magyar ajkú polgárság is büszkén vallja magát magyarnak, — mindazonáltal nem szabad megfelejtkeznünk, hogy „ex- empla trahunt“ és hogy a lelketlen apostolok — a nagy izgatók — nagy száma, mint a polypok, a haza min­den részére kiterjeszti működését és ravaszságukkal még a mi éber és buzgó tisztviselőkarunkat is képesek kiját­szani. Kétséget nem szenvedhet, hogy a nemes gróf szózata visszhangra fog találni a társadalom minden rétegé­ben és hogy ki-ki kötelességének fogja ismerni a haza érdekében te­hetsége szerint közreműködni. Jól tudjuk, hogy irigyeink — tehát ellenségeink — növekvőben van­nak — egy oknál tehát több, hogy éberségre és soha nem lankadó tevé­kenységre serkentsen. Dr. Tkomán Dávid. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. )( Az újhelyi vármegyei közkór­ház építésének ügye, mint tudjuk, hosszas vajúdás során végre eljutott abba az állapotba, hogy a belügymi­niszter jóváhagyását várja. Mint ér­tesülünk, a szóba hozott közkórház terveinek felülvizsgálásával a minisz­tériumokban már annyira előrehalad­tak, hogy a belügyminisztériumban a közegészségi, a kereskedelemügyi kir. minisztériumhan pedig a műszaki és számvevőségi ügyosztályok vezetői arról biztosító kijelentéseket tettek, miként a jóváhagyott tervek a lehető leghamarább le fognak küldetni a vármegye alispánjához. így hát re- ményök lehet az újhelyi vállalkozni készülő szakiparosoknak, hogy az építésre, valamint a közkórház beren­dezésére vonatkozó versenytárgyalás e hó vége táján, vagy a jövő hó elején meg fog tartatni. Minden esetre pedig itt az alkalom, hogy szakiparosaink érdekcsoportokba szer­vezkedve már most készítsék elő magukat a versenytárgyaláson törté­nendő megjelenésre és a versenyké­pességre. )( A vármegye 1903. évi költség­vetése, melyből a főpénztáros, ellenőr, könyvelő, főszámvevő és alszámvevők fizetése és lakáspénze címén 20,720 K.-nyi szükséglet a jövő év jan. hó 1-től már a pénzügyminiszter tárcájára hárul át, némi átdolgozás után ismét felterjesztett a belügyminiszterhez. Ez az átdolgozás a vármegyei napidija- sok felemelt dijainak költségvetés­beli biztosítására vonatkozott. )( Képviselő-testületi gyűlés. Ho- monna nagyközség képviselőtestülete nov. hó 4-én tartotta meg őszi rendes közgyűlését. Napirendre került az 1903. évi költségelőirányzat tárgyalása, me­lyet a képviselőtestület a gazdasági bizottságban eszközölt ama módosí­tással fogadott el, hogy a személyi kiadások tételénél, a 6 tanácsosi állás ellátására 75 koronával felvett 450 korona helyett 4 tanácsosi állás után felveendő 500 korona beillesztését kí­vánta, miáltal 150 korona megtakarí­tás volt elérhető. A választók névjegy­zékének összeállítására kiküldött vá­lasztmány tagjaiul megválasztattak; Persenszky Lajos, Dr. Moskovics Ervin, Kovács József képviselőtestületi tagok: az igazoló választmányba s képvise­lőtestület részéről Frimmer József és Jakubovits Dávid ; a főszolgabíró kine­vezettjei; Lukovits Géza és Kelemen Kálmán. A közgyűlés — miután a kitű­zött elvégezendőket mind letárgyalták — véget ért. )( Ut-átadás. A Homonna-Olyka Havaj között épített új utat e hó 3-án vette át, illetve vizsgálta félül Púm műszaki tanácsos élén egy e célra ki­küldött bizottság. )( Nagy-Mihály által kérelmezett Labore part védelmi munkálatok enge­délyezése tárgyában vármegyénk alis­pánjának f. évi 24308 szám alatt kelt határozata és a munkálatra vonatkozó tervezet és költségvetés a község há­zánál f. évi november 1-étől dec. 1-éig közszemlére van kitéve. )( A nagyráska vajáni ált- kiépítése serényen fo'yik s a úttest még ez év folyamán úgy, hogy tavaszra ír' pozási és ,'" radn-’ fűd?" Lupánk »ul iiípa 4 oldal

Next

/
Oldalképek
Tartalom